1. Az 1535-ben létrehozott Új-Spanyolország (Nueva España) alkirálysághoz (Virreinato) tartozó spanyol kolónia, Mexikó területén 1810-ben kezdődnek a
- 133/134 -
függetlenségi, a Spanyolországtól való elszakadásra irányuló mozgalmak. 1821. szeptember 1-jén került sor a függetlenség kikiáltására azt követően, hogy Augustín de Itúrbide az utolsó spanyol alkirállyal a córdobai szerződésben (1821. augusztus 24.) Mexikó önállóságát elismertette.
A Spanyolországban 1812-ben kihirdetett, liberális szemléletet tükröző, a Cortes de Cádiz (1810-1812) által elfogadott Cadizi Alkotmány (Constitución de Cadiz), melynek kidolgozásában a kolóniák, s így Mexikó képviselői is részt vettek, 258. cikkelye rendelkezett arról, hogy az egész, a kolóniákat is magában foglaló spanyol királyság számára polgári törvénykönyvet (código civil) kell szerkeszteni.
Mexikó első, az Amerikai Egyesült Államok (USA) alkotmányát alapul vevő alkotmányát 1824. október 4-én, Manuel Victoria elnökségének (1823-1828) idején fogadták el. Ez az alkotmány Mexikót szövetségi köztársasággá (Mexikói Egyesült Államok) nyilvánította. Az 1824-ben elfogadott alkotmány a Szövetségi Kongresszust csupán a csődjog (derecho de quiebras) föderális szintű szabályozására jogosította fel. Ebből adódóan az egyes államok (Estados), illetve területek (Territorios) hatáskörébe tartozott a polgári törvénykönyv szerkesztése és elfogadása.
Mexikó új, 1835-ben elfogadott alkotmánya értelmében centralizált állammá vált, miáltal megszűnt Mexikó föderális struktúrája. Ez azonban a magánjog kodifikálása területén változást nem eredményezett. Az 1835-ben kihirdetett alkotmány az 1843. július 12-én, Nicolás Bravo interim (ideiglenes) kormánya idején elfogadott új alkotmány (Bases Orgánicas) kihirdetéséig volt hatályban. Az 1843-ban kihirdetett Bases Orgánicas 187. cikkelye rendelkezett a kodifikációról. E szakasz értelmében a polgári jogi, a büntetőjogi és a kereskedelmi jogi törvénykönyveknek az egész nemzet (nación) jogát egységesen kell szabályozniuk. 1846-ban ismét hatályba léptetik az 1824-ben kihirdetett alkotmányt, miáltal Mexikó ismét szövetségi állam (estado federal) lesz. Ezt az alkotmányt az 1857-ben kihirdetett erősen radikális alkotmány váltja fel. Az új alkotmány továbbra is fenntartja az ország föderális struktúráját.
2. A spanyol uralom alatt Mexikó területén is a Leyes de Indias képezi az őslakók jogviszonyai rendezésének alapját. E normagyűjteményben nem szabályozott esetekre az anyaországban érvényes jogot kellett alkalmazni. Mivel Spanyolországban a jog (magánjog) kodifikálására csak a XIX. században került sor - a spanyol kereskedelmi jogot 1829-ben, a polgári jogot pedig 1889-ben foglalták kódexbe -, kérdéses volt az alkalmazandó jog forrásainak (fontes iuris) hierarchikus rendje. A Leyes de Indias az alkalmazandó jog forrásainak sorrendjét az 1505-ben elfogadott Leyes de Toroban megállapított sorrend szerint határozta meg. A Leyes de Toro a sorrendet illetően XI. Alfonz király 1348-ban kihirdetett rendeletét, az Ordenamiento de Alcalá de Henaresben lefektetett jogforrási hierarchiát veszi alapul.
A spanyol jog forrásai - alkalmazásuk sorrendjében - az alábbiak: az első az Ordenamiento de Alcalá, a második a Fuero Municipal y Fuero Real, a harmadik pedig a IX. (Bölcs) Alfonz király nevéhez fűződő Siete Partidas. A Leyes de Toro e sorrendet megerősíti és aktualizálja. A II. Fülöp király uralkodása alatt 1567-ben kihirdetett Nueva Recopilación ugyancsak fenntartja ezt a hierarchikus rendet. Ezt a sorrendet hatályában megerősítik a Recopilación újabb kiadásai, egészen az 1805-
- 134/135 -
ben, IV. Károly király uralkodásának idején kihirdetett Novísima Recopilación de las Leyes de España is. Az alkalmazandó jog forrásai között nem kerül említésre a római jog - hasonlóan a kánonjoghoz. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a római jogot, pl. Vinnius és Heineccius művei közvetítésével ne vette volna figyelembe a joggyakorlat a kolóniákban, így Mexikóban is. A római jog (derecho civil más elnevezéssel leyes civiles) a Corpus iuris indiarumnak is fontos alkotóelemét képezte.
3. Mexikó első polgári törvénykönyve az Oaxaca szabadállam (Estado libre) 1827 és 1829 között elfogadott polgári törvénykönyve, amely mind struktúráját, mind pedig tartalmát tekintve a francia Code civil hatását tükrözi. Zacatecas állam 1829. február 4-én tette közzé polgári törvénykönyvének tervezetét (proyecto), mely azonban - mivel hatálybalépése a tervezet 1852. szakasza értelmében a polgári eljárásjogi kódex kihirdetésével volt összekapcsolva (amely azonban nem készült el) - nem lépett hatályba. Ez a tervezet szintén a francia Code civil hatását tükrözte. 1833-ban Jaliso állam tette közzé polgári törvénykönyve tervezetének első részét, mely szintén csak tervezet maradt. A kódex többi részének megszerkesztésére már nem is került sor.
Az egész ország területén hatállyal bíró polgári jog kodifikálása (konszolidálása) megvalósítására az 1835-ben kihirdetett alkotmányt követően központosított állami struktúrával rendelkező Mexikóban két, egymástól eltérő lehetőség kínálkozott. Vicente González Castro elképzelése szerint az egységes mexikói polgári törvénykönyv modelljéül a francia Code civil szolgál; a kódex szerkesztőinek azonban tekintettel kell lenniük a nem kodifikált spanyol magánjogra is, amely Mexikóban még alkalmazásra kerül. Gonzàlez Castro polgári törvénykönyv-tervezete ezért a Code civilt és a hatályos kodifikált és nem kodifikált spanyol jogot egyaránt figyelembe veszi. Juan N. Rodríguez de San Miquel a kódex helyett a Pandectas Hispano-Mexicanas néven ismert, a jog átfogó reformját megvalósítani nem kívánó kompilációt, törvénygyűjteményt készíti el.
Az 1824-ben kihirdetett alkotmány újból történő hatálybaléptetését (1846) követően, mikor is México ismét szövetségi állam lesz, Oaxaca államban új polgári törvénykönyv szerkesztésére kerül sor, melynek hatálybalépése 1853. április 1-jén lett volna esedékes. A bizonytalan politikai helyzetben azonban az új kódex nem lép hatályba.
Az 1857-ben elfogadott alkotmány hatálybalépését követően, Benito Juárez elnök elrendeli egy olyan modell-polgári törvénykönyv szerkesztését, amely alapjául szolgál az államszövetség egyes államai saját polgári jogi kódexei elkészítésének. 1858. december 18-án teszik közzé a modell-kódex tervezetének első, két évvel később, 1860. január 18-án második könyvét (libro), valamint a harmadik könyv első három címét (título). Még 1860-ban közzéteszik a harmadik könyv további további címeinek szövegét. E tervezet szerkesztői a francia Code civilt és a Florencio García Goyena (1783-1855) nevéhez fűződő, 1851-ben közzétett spanyol polgári törvénykönyv tervezetét és annak értelmezését, kommentárját (Concordancias, motivos y comentarios del Código Civil español) veszik alapul. E tervezetet végül Veracruz állam lépteti hatályba mint saját polgári törvénykönyvét.
- 135/136 -
Még ebben az évben létrehozzák a szövetségi kodifikációs bizottságot, melynek feladata a tervezet átfogó revíziója. A kódextervezet revíziója folytatódik a császárság (1864-1867) idején is. A kódextervezet két első könyvét 1866. július 6-án és július 20-án ki is hirdetik. A harmadik könyv revideált változata is elkészül és kihirdetéséhez már csupán néhány kisebb módosításra van szükség, amikor a császárság összeomlik. Említést érdemel, hogy I. Miksa császár uralkodása során komoly érdeklődést mutat a kodifikáció iránt. A polgári törvénykönyv tervezetét, pontosabban annak revízióját előkészítő bizottság ülésein rendszeresen, aktívan is részt vesz. Uralkodása alatt kerül sor egy hét kötetbe foglalt törvénygyűjtemény megszerkesztésére és kiadására. E törvénygyűjtemény kiemelkedő részét alkotja a haditengerészetről szóló jogszabály, amely azonban nem kerül alkalmazásra, mivel az ország ekkor még nem rendelkezik haditengerészettel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
