Nagy érdeklődéssel vettük kézbe tanult köztisztviselő kollégánk cikkét a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló törvénnyel (a továbbiakban: autópálya törvény, vagy törvény) kapcsolatban. Az érdeklődést azonban már az alcím elolvasásakor, kétkedés váltotta fel. A cikk tévedéseket halmozva von le következtetéseket, illetve tesz megállapításokat.
Hazánk szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a törvény által "megcélzott" gyorsforgalmi utak megépüljenek, és tény az is, hogy ez az útépítés sem az Európai Unió törekvéseit és közlekedéspolitikai szemléletét, sem pedig a magyar környezetet nem sérti.
A szerző elfelejti megemlíteni cikkében, hogy a gyorsforgalmi utak fejlesztéséről, azok megvalósításáról először nem az autópálya törvény rendelkezett, hanem az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény. Ez a törvény állapítja meg ugyanis, hogy mely gyorsforgalmi úthálózati elemeknek kell megvalósulniuk.
A megjelent cikk célja többek között annak megvizsgálása is, hogy az autópálya törvény sért-e alkotmányos jogokat vagy környezetvédelmi érdekeket. A magunk részéről nem kívánunk "ex catedra" kijelentéseket tenni, mert úgy gondoljuk, ennek eldöntése az Alkotmánybíróságnak a jogköre.
A szerző kifogásaira adandó - tényekkel, bizonyítékokkal alátámasztott - teljes körű válasz lehet olyan, hogy az elemzett cikk minden megállapítását tételesen vizsgálva, az azokkal való egyetértést, vagy egyet nem. értést fejezi ki. Tekintettel arra, hogy a cikk I. része hol a törvényalkotás céljáról elmélkedik, hol a normaszöveget, hol pedig annak indokolását veszi górcső alá anélkül, hogy azt ismertetné, elemezné, úgy döntöttünk, nem érdemes minden esetben tételesen cáfolni az egyes megállapításokat, ugyanis annak terjedelme többszörösen meghaladná e válasz kereteit. A legfontosabb - meglátásunk szerint alaptalan - kritikai megjegyzéseket felvetjük, és azokra érdemben adunk választ.
1. A szerző szerint ellentmondás van a törvény címe és a normatív rendelkezései között. A törvény címe ugyanis a gyorsforgalmi közúthálózat közérdekűségére, a normaszöveg viszont csak e hálózat fejlesztésének a közérdekűségére utal.
A jogszabályok címe nem tartalmaz normatív rendelkezéseket. Csekély kivételként azonban előfordul, hogy a cím konkrétan utal a jogszabályban megjelenő normatív rendelkezésre, pl. ha a címben megjelenik, hogy valamely konkrét jogszabály hatályon kívül helyezéséről rendelkezik a norma, [lásd, pl. a 66/2004. (IV. 27.) GKM-KüM együttes rendeletet a kedvezményes vámkontingensek igénylésének rendjéről szóló 24/2001. (IX. 19.) GM-KÜM együttes rendelet hatályon kívül helyezéséről], A címnek ugyanis nem az a rendeltetése, hogy szabályokat állapítson meg, hanem az, hogy abból a jogszabály tartalmára lehessen következtetni, azaz arra, milyen témakörben tartalmaz a jogszabály rendelkezéseket. Ellentmondásról ennek következében már logikai szempontból sem lehet szó. Az autópálya törvény címe ugyanakkor világosan utal arra, hogy milyen körben szerepelnek a törvényben normatív rendelkezések.
A törvény egyértelműen és világosan kimondja: csak a fejlesztéssel foglalkozik mint közérdekű tevékenységgel. Sőt - a 2. § (1) bekezdése szerint - e körben is csak az autópályák és az autóutak 2007. december 31. napjáig történő fejlesztésével, mégpedig - a 2. § (2) és (3) bekezdése szerint - ezek közül is csak azokkal, amelyeket a törvény 1. számú (átadandó gyorsforgalmi utak) és 2. számú melléklete (előkészítés alatt álló gyorsforgalmi utak) felsorol.
Természetesen lehet vitatkozni arról, hogy közérdekű tevékenység-e a többi gyorsforgalmú út fejlesztése is. Arról is lehet vitatkozni, hogy valóban csak a fejlesztés, vagy a fenntartás és az üzemeltetés is közérdekű-e. De arról is lehet vitatkozni, hogy a közoktatás működtetése, vagy a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése közérdekű tevékenység-e. Ez a törvény - címéből is kitűnően - azonban ezeket nem kívánta szabályozni. Ezúttal egyetlen közérdekű tevékenységet kívánt szabályozni: a mellékletekben felsorolt autópályák és autóutak fejlesztését.
Az pedig az Országgyűlés szuverén joga, hogy - az Alkotmány keretei között - mit szabályoz. Ezt csak népszavazás "írhatja felül". Jogi megítélést pedig az Országgyűlés politikai akarata nem igényel.
2. A szerző szerint egyrészt nincs meghatározva a "közérdek" fogalma, másrészt pedig általános formában kezelhetetlen is a közérdek, mert attól függően más és más a közérdek, hogy milyen népességcsoport közérdekét vizsgáljuk Így például a szerző utal arra, hogy az épülő autópálya nyomvonalába eső ingatlanok tulajdonosainak más a közérdeke, mint az érintett települések lakóié és a spekulánsoké.
A közérdek - az általános szóhasználat szerint - "a társadalom, a közösség java, közös érdeke". Nyilvánvaló, hogy egymással ütköző érdekek közül az a közérdek, amelyik lényegesen szélesebb körben érinti a "közösséget", mint a vele ütköző érdek. A szerző álláspontjával szemben az érintett közösség nem egy jogi aktussal kiválasztott népesség-csoport, hanem az adott intézkedéssel (vagy az intézkedések elmaradásával) előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe kerülő személyek összessége.
Egy közérdekűségről szóló, fejlesztést (tervezés, előkészítés, megvalósítás) szabályozó jogszabály lényege olyan jogintézmény kialakítása és megteremtése, hogy azt, bármely a normában szabályozott közérdekű beruházásra - akár megkülönböztetett engedélyezési eljárással is - lehessen alkalmazni.
Olyan törvény, amely a közérdekűségre vonatkozó általános rendelkezéseivel minden ágazatra érvényes volna, mindeddig nem született. Annak érdekében azonban, hogy az autópálya építések hazánkban - az alkotmányossági elveknek megfelelően, törvényi keretek között - élvezzenek prioritást a különféle engedélyezési eljárások során, volt szükség a 2003. évi CXXVIII. törvény megalkotására.
Tény, hogy a "közérdekűség" fogalmát jelenleg semmiféle jogszabály nem határozza meg, azonban a közérdekre igen sok jogszabályunk és jogi iránymutatásunk hivatkozik. A fejlett európai országok jogrendszere ismeri a közérdekűséget, az olyan jogszabályokat, amelyek a magánérdeket egyértelműen háttérbe szorítják a közérdekkel szemben.
Az is tény, hogy a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr., bár a "közérdekű" fogalmat használja, annak meghatározását nem adja. Ennek ellenére a szerző nem tartja alkotmánysértőnek (sőt még kritizálandónak sem) a kisajátításról szóló hatályos törvényerejű rendeletet. Ennek következtében természetesen el kell fogadnia e törvényerejű rendeletnek azt a rendelkezését is, amelyben - ismételten hangsúlyozzuk, a közérdek fogalmának meghatározása nélkül! - nevesíti a közérdekűnek tekinthető kisajátítási célok körét, és egyben felhatalmazza a megyei (fővárosi) Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy adott ügyben állást foglaljon, azaz eldöntse a kisajátítási cél közérdekűnek tekinthető-e vagy sem!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
