A Közjegyzők Közlönyének korábbi számában bemutatásra került a bíróságok ítélkezési gyakorlata a közjegyzői okiratok végrehajtásával kapcsolatban, ezért élve azzal az előnynyel, hogy az elmúlt évtized bírósági gyakorlata közzétételre került, a cikk során eltekintünk az elméleti bevezetőtől és "in medias res" kezdéssel csak a közjegyzőket érintő gyakorlati problémákat fejtegetjük azzal a céllal, hogy jelen munka a mindennapi használat során is segítség lehessen a jogalkalmazók számára.
A végrehajtási záradékokkal kapcsolatos másodfokú bírósági döntések az elmúlt egy évben túlnyomórészt az alábbi két témát érintették:
• kiadmányok száma végrehajtás esetén
• egyetemleges adóstársak esetén fizetendő eljárási díj
2011. január 8. napjától hatályos a közjegyzői ügyvitel szabályairól 37/2003. (X. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: KÜSZ) módosítás a végrehajtási kérelemmel együtt benyújtandó kiadmányok számának kérdését rendezte. A KÜSZ 45/A. § értelmében a végrehajtási záradék alapjául szolgáló okirat két hiteles kiadmánya szükséges. Ha a fél végrehajtás elrendelése iránti kérelméhez nem csatolja a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat hiteles kiadmányát vagy annak nem hiteles másolatát, azt a közjegyző kérelemre a hiteles kiadmány és nem hiteles másolat készítésére irányadó szabályoknak megfelelően -az eljárás lefolytatásához szükséges számban - maga készíti el.
A civilisztikai kollégiumvezetők 2011. február 23 és 25. napja között tartott országos tanácskozásán[1] dr. Dzsula Marianna, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság kollégium-vezetőjének a közjegyzői okiratok végrehajtási záradékkal való ellátásával összefüggő jogalkalmazási kérdésekben kifejtett és a részt vevők által egyhangúan elfogadott álláspontja szerint, ha egyszerre több, egyetemleges adóstárs ellen kérik a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, a közjegyzőt az ügyérték után csak egyszer illeti meg közjegyzői díj.
Megjegyzendő, hogy a civilisztikai kollégiumvezetők álláspontja nem jogszabály.
Azaz, amíg nem történik meg a Vht. 31/E. §-ának módosítása[2], addig a közjegyző figyelemmel arra, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 2.§-ának (1) bekezdése alapján csak a törvénynek van alárendelve, csak úgy járhat el, ahogy a jogszabály előírja.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 10. §, Vht. 18.§ (2) b) és a Vht. 20. § (2) bekezdésének összevetéséből a helyes értelmezés az, hogy a végrehajtási ügyek számát az határozza meg, hogy hány adóssal szemben folyik a végrehajtási eljárás (végrehajtás elrendelése, illetve annak foganatosítása), ezért több adóssal szemben elrendelt végrehajtási eljárás akkor is több végrehajtási ügynek minősül, ha a végrehajtást szenvedő több adós a tartozás megfizetéséért egyetemlegesen felelne.
A fenti helyzettel kapcsolatban több kérdés is felmerül:
• Ha az egyik egyetemleges adóssal szemben a közjegyző megtagadja a végrehajtási záradék kiállítását, akkor a másikkal szemben eljárási díj mentesen rendeli el?
• A fellebbezési illetéket is csak egyszer kell leróni, még akkor is, ha valamennyi végrehajtási ügyben elutasítja a közjegyző a végrehajtás iránti kérelmet?
E kérdés megválaszolásakor elsőként állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazható-e, ha a végrehajtás iránti kérelmet elutasító, illetőleg a végrehajtás elrendelését megtagadó határozat ellen érkezik fellebbezés. Noha a kollégiumvezetők közötti egyeztetés eredménye alapján az ott résztvevők megállapodásra jutottak a tekintetben, hogy a fellebbezési illeték lerovása nem maradhat ezekben az esetekben el, a gyakorlat nem egységes, számos ezzel ellentétes első- és másodfokú határozat ismert.
A fenti kérdésre tehát választ adhat az a logikai lánc, hogy amennyiben az elutasítás arra tekintettel történt, mert a "külön ügy- külön eljárási díj"- elv mentén további díj megfizetésére hívja fel a közjegyző a végrehajtást kérőt, s annak az nem tesz eleget, a külön ügyekben benyújtott fellebbezés is külön-külön illetékköteles.
A bíróság fenti, nem egységes gyakorlata szerint azonban a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása elleni fellebbezés illetékmentes, így ahogyan a perújítás esetén is a megengedhetőség tárgyában hozott elutasító határozat esetén is alkalmazza a gyakorlat az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontját, alkalmazza a végrehajtás iránti kérelem elutasításánál is.
Megjegyzendő, hogy a februári tanácskozást követően sem egységes a bírósági gyakorlat. A Fejér Megyei Bíróság márciusban, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság áprilisban a februárban elfogadott állásponttal ellentétes döntést hozott. Mindkét végzés helybenhagyta a közjegyző elutasító végzését.
A Fejér Megyei Bíróság azt is kimondta, hogy nem jelent ellentmondást az a végrehajtást kérő által tett észrevétel, amely szerint több eljárási költség merül fel a végrehajtást kérő számára akkor, ha a követelés megfizetéséért több adós felel, hiszen egyben ez azt is jelenti, hogy nagyobb esély van a követelés behajtására. Azaz a végrehajtást kérő mérlegelésén múlik, hogy alacsonyabb közjegyzői díj mellett, csak egy adóssal szemben érvényesít igényt, vagy valamennyi adóssal szemben magasabb közjegyzői díjért.
Kérdés, hogy ez a gyakorlat mennyiben lesz következetes, vagy változik meg az egységes bírói jogalkalmazás jegyében.
Az egyszeres illetékfizetés abból a korábbi gyakorlatból eredhet, hogy korábban az illetékfizetés esetén a bíróság kétség nélkül követte azt az elvet, hogy nem az eljárás száma, hanem a végrehajtási ügyérték a mérvadó - az annak megfelelő mértékű illeték lerovása esetén a végrehajtási ügyek száma pusztán ügyviteli kérdés volt, egyetemleges adósok ugyanazon összeg megfizetésére kötelezése esetén is a pertárgyérték számítás szabályai írták elő a lerovandó illeték összegét. A bírák számára a végrehajtás elrendelése, fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem esetén fizetendő közjegyzői díj "olyan illeték, melyet nem illetékbélyegben kell leróni, hanem a közjegyzőnek kell megfizetni (és ezért nem is kerekítünk)". Ezért az illetékfizetési gyakorlattól való lényeges eltérés jogszabálymódosítás, vagy szemléletváltás eredménye lesz, fenntartva azt, hogy a gyakorlat nem teljesen egységes.
A bíróságok szemlélete - annak felvetése kapcsán, hogy lehetséges, hogy így ingyenesen történik-e a többi adóssal szemben az elrendelés egyetemlegesség esetén - a fentiek szerint azt tükrözi, hogy a korábban illeték, most közjegyzői díj nem az eljáró szerv "munkadíja", hanem az eljárás megindításának olyan költsége, amely csak a pertárgyértékre van tekintettel, arra azonban nem, hogy esetlegesen az eljáró szervtől több, vagy kevesebb tevékenységet igényel.
Az egységes gyakorlat kialakításának előmozdítása érdekében az egyetemleges adóstárs kérelme esetén a jogszabályokkal és másodfokú gyakorlattal is alátámasztható illetékfizetésre történő felhívás, az ennek elmulasztása folytán történő elutasítás következetes kialakítása célravezető lehet, ezzel szemben természetesen fokozottan ügyfélbarát eljárás a többi egyetemleges adós tekintetében a le nem rótt közjegyzői díjról történő mély hallgatás, és az eljárás lefolytatása.
Ennek ellenére azonban, ha a másodfokú bíróság végzése tartalmazza azt, hogy a közjegyző a díjfizetés hiányára való utalással nem utasíthatja el a kérelmet, akkor a közjegyzőnek az egyébként hiánytalan kérelem esetén el kell rendelnie a végrehajtást.
Ez esetben azonban az ügyvédi, jogtanácsosi díj tekintetében is, követve a bíróság álláspontját kérelemtől eltérően lehet kiállítani a végrehajtási záradékot, és a bíróság döntésének megfelelően az adóstársak számával megszorzott ügyvédi, jogtanácsosi munkadíjra a végrehajtást meg lehet tagadni.
Az ezzel kapcsolatos bírósági határozat szerint: A végrehajtást kérő részére járó jogtanácsosi munkadíj tekintetében a közjegyző helyesen állapította meg, hogy egyetemleges adóstársakkal szemben kezdeményezett végrehajtási eljárásokban az egyik adóstárssal szemben kezdeményezett végrehajtási eljárás költsége a másik adóstársra nem hárítható át, tehát a végrehajtást kérő részére a végrehajtás kezdeményezésével járó jogtanácsosi munkadíj nem szorozható meg azon egyetemleges adósok számával akikkel szemben a végrehajtást a végrehajtást kérő kezdeményezte.
A bírósági végrehajtási eljárásban közremúködő jogi képviselő díjazásáról a 12/1994 IM. (IX.8.) rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezik. Munkadíjra vonatkozó díjmegállapodás hiányában a R. 3. §-a szerint a végrehajtás elrendelése (a végrehajtható okirat kiállítása) iránti kérelem munkadíja a végrehajtási ügyérték 1%-a, de legalább 4.000 Ft. A rendelet nem ad lehetőséget arra, hogy egyetemleges adóstársakkal szemben kezdeményezett végrehajtási eljárás során a végrehajtást kérő az egyes végrehajtási eljárásokban az őt megillető díjat az adóstársak számának megfelelően többszörösen érvényesítse. A végrehajtást kérő fellebbezésében kifejtett álláspontot a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 338. §-ának (1), (2), illetőleg (3) bekezdésében foglaltak sem támasztják alá, a Ptk. ezen rendelkezési a kötelezettek egymás közti viszonyát rendezik, azonban ezen rendelkezésekből olyan következtetés nem vonható le, hogy az egyik adóstárs a másik adóstárssal szemben kezdeményezett végrehajtás költségét is köteles lenne viselni a végrehajtást kérővel szemben.
Megjegyzendő, hogy a több helyen feltüntetett ügyvédi költség sorsa itt nem minden esetben követi egymást - ugyanúgy jár az esetlegesen később valamelyik adóstárs körében megszüntetett végrehajtás ellenére a másik, egyetemleges adóstárs ellen folyó, eredményes végrehajtási eljárásban a teljes összeg.
A helyes és egységes joggyakorlat kialakítása érdekében a jogalkalmazónak érdemes megismernie a másodfokú bíróság döntéseit, ezért a teljesség igénye nélkül ismertetjük a Fővárosi Bíróság által január és június hónapban hozott másodfokú határozatok közjegyzőkkel kapcsolatos döntéseinek számunkra lényeges tartalmát:
- A bíróság az egyik ügyben kifejtette, hogy a közjegyzőhelyettes többek között jogszabálysértően járt el azért is, mert a hiánypótlásra nyitva álló határidő lejárta előtt utasította el a végrehajtást kérő kérelmét.
- A bíróság megállapította, hogy a közjegyzői díj alapja a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. §-a alapján a tőke járulékok nélkül számított értéke.
- A bíróság megállapította, hogy a végrehajtási kérelmet hivatalból elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezés illetékmentes[3]
- A bíróság kifejtette, hogy szükségtelen annak igazolására történő hiánypótlási felhívás, hogy a végrehajtást kérő az adóst az engedményezésről értesítette.
A hatáskör átruházás előtt is eltérő volt a bírósági gyakorlat, ezért a bírósági fogalmazóknak és titkároknak a Bíróképző Akadémián 2010. évben tartott továbbképzésen ismertették egyes másodfokú bírók által összeállított kérdéseket, véleményeket, amelyre a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának véleményét a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája foglalta össze.
Elmondható, hogy a bírósági gyakorlatot akkor is és most is a megyei bíróságok alakítják figyelemmel arra, hogy a fellebbező fél számára kedvező másodfokú döntéssel szemben senki nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, azaz a Legfelsőbb Bíróságig nem jutnak el az ügyek.
A képzésen ismertetett álláspontok az alábbiak: A végrehajtási illeték alapjához a perben felmerült és a végrehajtás alapját képező határozatba foglalt perköltség is hozzáadódik, hiszen ha erre is kérnek végrehajtást, ez az összeg is a végrehajtás tárgya. Az összegszerűen meghatározott járulékot is figyelembe kell venni.
Megjegyzendő, hogy adott esetben még önállóan is tárgya lehet a végrehajtási eljárásnak a perköltség, ha csak erre kértek végrehajtást.
Ha a késedelmi kamatra külön végrehajtható okirat kibocsátását kérik, az illeték alapja a kibocsátásig lejárt kamat összege, a jövőbeni - még le nem járt - kamat esetén pedig az egyévi kamatösszeg. [PK 226, BH1990. 217.: A késedelmi kamatra új végrehajtási lap állítható ki, ha a végrehajtást kérő eredetileg arra nem kért végrehajtást [Pp 225-226.§-ai, 1979. évi 18. tvr 14. §, 48. §, 114. §. Ptk. 301. §. 324. §; 14/1979. (IX. 17.) IM.r. (Vhr.) 2. §, ]
A Zálogkötelezett ellen pénzfizetésre kötelező végrehajtási lapot ki lehet állítani azzal, hogy a zálogkötelezett csak a zálogtárggyal felel.[4]
Ha sikeresen megdöntik a kézbesítési vélelmet, akkor a végrehajtási lapot vissza kell vonni és nem a Vht. 56 §-a szerint kell megszüntetni a végrehajtást, mivel a Pp. 99/B §-ának (2) bekezdésén keresztül alkalmazandó 99/A §-ának (8) bekezdése szerint a vélelmezett kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok és a végrehajtás alapjául szolgáló határozat jogerősítő záradékát hatályon kívül kell helyezni.
Egyes bíróságok azt a gyakorlatot követik, hogy a végrehajtási lap visszavonása [Vht. 211. §] esetén, tekintettel arra, hogy a Vht. erre kifejezett rendelkezést a végrehajtás megszüntetéssel [Vht. 56. §] szemben nem tartalmaz, a költségekről nem rendelkeznek. A megdőlt vélelemmel kapcsolatos költség valamint a végrehajtott követelés a folytatódó eljárásban érvényesíthető és elszámolható.
Nem egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy magát a felmondást kell közokiratba foglalni, vagy elegendő a felmondás közlését.[5]
A felmondás kézbesítése esetén, mivel az célzott jognyilatkozat így joghatást csak akkor vált ki, ha a címzett tudomást szerzett róla, ezért meg kell követelni, hogy igazolják az átvételt.
A "nem kereste" és "megtagadta" jelzéssel visszaérkezett felmondás akkor fogadható el, ha a felek szerződésében van kézbesítési megállapodás erre az esetre is. Kézbesítési megállapodás hiányában is szabályszerű a felmondás, ha azt a közjegyző a Kjtv. alapján kézbesíti.
A felmondásban szereplő kézbesítési kikötés nem pótolja a felek erre irányuló egybehangzó akaratnyilatkozatát.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a bíróság előtt ismert olyan álláspont, amely a felmondás fenti, eredménytelen kézbesítési kísérleteit elfogadja vélelmezett kézbesítésnek, alkalmazva a bírósági joggyakorlat más területein (pl. lakásbérlet felmondás, elévülést megszakító felszólítás) úgyszintén nem egységesen, de fennálló gyakorlatot, követve azt az érvelést, hogy ellenkező esetben a kötelezett részéről a posta kitartó elkerülése bizonyossággal ellehetetleníti a jogosult igényérvényesítését.
Mivel az Általános Szerződési Feltételeket (a továbbiakban: ÁSZF) nem életszerű közokiratba foglaltatni, ezért a gyakorlat elfogadja, hogy a közokirat csak utal az ÁSZF vonatkozó pontjaira.
Ha az egyetemlegességre utalást az okirat nem tartalmaz, akkor a végrehajtási záradékot úgy kell kiállítani, hogy az adóstársak egyenlő arányban felelnek.
A zálogszerződésről szóló egyoldalú közokirat alapján is ki lehet állítani végrehajtási záradékot.
A végrehajtás elrendelésével járó költségként csak akkor igényelheti a végrehajtást kérő a behajtó cég költségének megtérítését, ha az adós a közokiratban kifejezett kötelezettséget vállalt ennek viselésére, mégpedig a költség összegének pontos, összegszerű megjelölésével.
Nem annak van jelentősége, hogy az engedményezést a jogelőd, vagy a jogutód csatolja, hanem annak, hogy az okirat mit tartalmaz. Mivel az engedményezési szerződés nincs alakszerűséghez kötve, elegendő az engedményező és az engedményes közös nyilatkozata a jogutódlás tényéről.
A gyakorlat szerint amennyiben a jogelőd, mint végrehajtást kérő feltüntetésével került benyújtásra a végrehajtás elrendelése iránti kérelem olyan módon, hogy egyidejűleg csatolásra kerül a jogutódlást megalapozó engedményezési szerződés, vagy közös nyilatkozat, nincs helye a végrehajtás iránti kérelem elutasításának. Ebben az esetben a végrehajtás elrendelhető, és a jogutódlás megállapításának van helye, az illetékes közjegyző előtt. A végrehajtás elrendelése esetén ugyanis csak a végrehajtás elrendelésének általános (Vht. 13.§ szerinti) feltételei vizsgálhatók.
Amennyiben a készfizető kezes fizet az adós helyett, a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint átszállnak rá a követelést biztosító jogok, így a végrehajtási jog is. Mivel ez anyagi jogszabályon alapuló jogutódlás nincs akadálya a jogutódlás megállapításának, külön perindításra tehát nincs szükség. A kifizetés tényét és összegét azonban igazolni kell, hiszen ennek erejéig áll be a jogutódlás, ezt a végzésben is meg kell jelölni.
A jogutódlást megállapító végzésben feltétlenül utalni kell a jogutód esetleges korlátozott felelősségére. Nem szükséges bizonyítás felvétele, mert magánszemélynél a hagyatékátadó végzés tartalmazza a hagyaték tárgyait is. Ha nincs hagyaték, a jogutódlást meg lehet állapítani, legfeljebb szünetel a végrehajtás, mert nincs végrehajtható vagyon. Ha utóbb előkerül valamilyen hagyatéki vagyon, folytatni lehet a szünetelő végrehajtást. (A végrehajtást kérő akár póthagyatéki eljárást is indíthat.)[6]
Törvényi jogutódlás esetén maga a jogszabály tartalmazhat korlátozást.
A bírói gyakorlat szerint a korlátozásnál elég a közjegyző neve és a hagyatékátadó végzés száma szerint azonosítani a hagyatéki vagyon tárgyait, szükségtelen a teljes vagyonleltár felsorolása, nem mulasztható el ugyanakkor a hagyatékátadó végzés megküldése a végrehajtónak.
A Hpt. 210/A. §-ának (5) bekezdése értelmében a lakáscélú hitel- és kölcsönszerződésre vagy pénzügyi lízingszerződés esetében a szerződés felmondását követő kilencvenedik napot követően a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem teljesítése miatt késedelmi kamatot, költséget, díjat vagy jutalékot nem számíthat fel a felmondás napját megelőző napon érvényes ügyleti kamatot és kezelési költséget meghaladó összegben.
A Hpt. 234/A. §-a értelmében hatálybalépését megelőzően felmondott fogyasztóval kötött lakáscélú hitel- és kölcsönszerződésre, vagy pénzügyi lízingszerződésekre a 210/A. § (5)-(6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az abban meghatározott kilencven napos időtartamot a Módosító törvény hatálybalépésétől - azaz 2010. november 27. napjától - kell számítani.
Kérdés, hogy ha a végrehajtást kérő nem a fentiek alapján jelöli meg a végrehajtási záradékban a járulékokat, úgy a kérelemtől eltérő kibocsátásnak, vagy a kérelemmel egyező kibocsátásnak van helye, azzal hogy utóbbi esetben a végrehajtást kérő követelésének alaptalanságára az adósnak kell hivatkoznia a végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránti perben. ■
JEGYZETEK
[1] A tanácskozáson elfogadott álláspont volt az is, hogy ha az ellentmondás elkésett, nem az arra jogosulttól származik, vagy az nem hat ki valamennyi kötelezettre, akkor a bíróság a pert a Pp. 157.§ a) pontja alapján a szükséges körben megszünteti és megállapítja, hogy a fizetési meghagyás részben, vagy teljes egészében jogerős. A jogerős végzést pedig megküldi az fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző részére és felhívja, hogy a fizetési meghagyást jogerősítő záradékkal lássa el.
Bíróként személyes véleményem az, hogy a megszüntetés mellett nincs helye a végzés rendelkező részében a fizetési meghagyás részben vagy egészben történő jogerőre emelkedését megállapítani, mindössze a határozat indokolásában szerepelhet a jogerőre emelkedés ténye - részint, mert a jogerő az erre vonatkozó határozat nélkül is beáll, részint, mert ennek határozattal történő megállapítására csak a közjegyzőnek van hatásköre.
[2] A Magyar Országos Közjegyzői Kamara által kezdeményezett Vht. módosítás eredménye még nem ismert.
[3] Megjegyzendő, hogy 2001-ben a kollégiumvezetők konzultatív tanácskozásán a jelenlevő bírák úgy foglaltak állást, hogy Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti, jelenleg hatályos rendelkezéseiből nem vezethető le az a bírósági gyakorlat, amely az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazhatóságát megengedi az első fokú eljárásban illetékmentessé váló eljárásokban hozott végzések elleni jogorvoslati eljárásokra is, azokban az esetekben is, amikor az Itv. 57. § (1) bekezdése a fellebbezés illetékmentességét külön nem nevesíti.
[4] Véleményem szerint a végrehajtási záradékot csak meghatározott cselekményre lehetne kiállítani, azaz arra, hogy a Zálogkötelezett X összeg erejéig tűrje a zálogtárgyból való kielégítést. (dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc)
A bírói gyakorlat szerint pénzfizetésre kötelező végrehajtási lap (záradék) kerül kiállításra. (dr. Imre Júlia)
[5] Vö. BH.2002.491. és EBH.2008.1786
[6] Lásd BH.1992.180.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Imre Júlia, a BKKB bírája Dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc Bence, közjegyzőhelyettes, a MOKK jogi tudományos tanácsadója
Visszaugrás
