Az Európai Közösségben az egységes polgári eljárásjog kialakításának gondolata elsősorban az ún. "határokon átlépő" polgári jogi és gazdasági kapcsolatokban merült fel. A gazdasági élet és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elengedhetetlen eleme ugyanis a jogbiztonság és a kölcsönös bizalom.
Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését megelőzően már megindult azon folyamat, mely az eljárásjogok harmonizációját tűzte ki célul, gondolva itt az Európa Tanács ajánlásaira, a Storme-javaslatra és azon irányelvre, melyek a fizetési hátralékok visszaszorítása érdekében született. Röviden tekintsük át ezen időszak eredményeit.
Az Európai Tanács több ajánlásában is foglalkozott a polgári eljárások egyszerűsítésének és gyorsításának kérdésével, és mindezekben kitért - az intézmény megjelölése nélkül - a fizetési meghagyásos eljárásra. Már az 1981-ben megjelent ajánlás megállapította, hogy a nem vitatott, vagy már megállapított követelésekről olyan eljárásban kell dönteni, melyben a végleges döntés gyorsan, formalitások nélkül és alacsony költséggel születik meg. Az 1984-es ajánlás1 a bíróság számára adott jogkört arra, hogy az eldöntse, hogy az eljárását írásban, vagy szóban, illetve írásban és szóban folytatja le. Sürgős, nem vitatott igények esetén, illetve csekély értékű ügyekben, valamint meghatározott igények érvényesítésekor speciális eljárási szabályok bevezetését látta szükségesnek. A tervezett intézkedést a következő posztulátumok jellemezték: az eljárás megindításának egyszerű módja, a tárgyalások számának korlátozottsága.
Az Amszterdami Szerződés hatályba lépését megelőzően az Európai Tanács ajánlásain kívül az ún. Storme-tervezet volt a legjelentősebb. 1987-ben Utrechtben került sor a 8. Polgári Eljárásjogi Nemzetközi Kongresszusra, melyen létrejött egy magánmunkacsoport. Minden akkori tagállam (12) egy-egy eljárásjogászát tömörítette, és kezdettől fogva a genti Professzor Marcel Storme volt az elnöke. Már az első munkáikban kiemelték az európai polgári eljárásjog szükségességét. 1990-ben a Bizottság megbízásából megkezdték az európai polgári eljárásjog modelltörvényének kidolgozását.
A Storme-javaslat néven ismert tervezet a tagállamok polgári eljárásjogi vitarendezési eljárási szabályainak és jogi előírásainak egységesítéséről szólt.2 A javaslat és indokolása 1993-ban került a Bizottság, 1995-ben pedig a nyilvánosság elé a következő címen Rapprochement du droit judiciaire de l'Union Européenne - Approximation of judiciary law in the European Union.
A tervezet 14 eltérő terjedelmű fejezetből, és összesen 127 cikkelyből állt. A fizetési meghagyásos eljárással a 11. fejezet 9. cikkelyben, relatíve részletesen foglalkozik. A 11.1. cikkely szerint a fizetési meghagyásos eljárás minden olyan igény esetén igénybe vehető, amikor meghatározott pénzösszeg fizetéséről van szó. Értékhatárról nem rendelkezett a tervezet, ugyanis a Bizottság azt tartotta kívánatosnak, hogy a magasabb ösz-szegű, nem vitatott követelések esetén is alkalmazható legyen az egyszerűbb és kevesebb költséggel járó eljárás. A kérelemnek minden okiratot tartalmaznia kellett, mely az igény alapját és mértékét meghatározhatja. Az indokolt kérelem alapján a bíróság kibocsátja a fizetési meghagyást, amely az adós részére két alternatívát tartalmaz: fizet, azaz teljesíti a vállalt kötelezettséget, vagy 14 napon belül ellentmondással él, és előterjeszti védekezését.3 A határidő eredménytelen eltelte esetén a fizetési parancs jogerős és végrehajtható. Amennyibe a határidőn belül az adós benyújtja az ellentmondást, a rendes eljárás szabályai szerint folytatódik az ügy.4
A Storme-bizottság tehát az európai polgári eljárás teljes modelljét kívánta megalkotni, a nyilvánosságra hozott javaslat az egyes területek között megkülönböztet részletesen tárgyalt témákat, az egységes (harmonizált) eljárás számára fogalmaz meg ajánlásokat (lásd fizetési meghagyásos eljárás), míg más területeken csupán a minimális követelményekre szorítja a vizsgálódását.
A javaslat a Bizottság jogalkotási folyamatába nem került be, kevés valósulhatott meg belőle, mégis olyan fontos referenciamunkának tekinthető, mely a jövőre nézve értékes felvetéseket tartalmaz.5 Számos jogintézmény vonatkozásában alaposan átgondolt, megvalósítható jogi megoldást tartalmaz, melyek - részben - ma is alkalmazhatóak lennének.6
A Storme-tervezet elutasítása azonban nem jelentette a polgári eljárás területén zajló egységesítési törekvések lezárulását 1994-ben a Bizottság megbízásából készült egy tanulmány,7 mely rámutatott arra, hogy a tagállami eltérő eljárásjogi feltételek riasztó eredménynyel járnak a rosszhiszemű adósok, valamint a külföldi követelések behajthatósága tekintetében. Utóbbi nehézségei miatt több kis- és középvállalat visszariadt a külföldi piaci lehetőségektől.
A Bizottság ennek hatására egy ajánlást bocsátott ki, mely a csekély összegű vitás ügyek elintézésére létrehozott egyszerűsített bírósági eljárások hatékonyságának növelését, valamint a nem vitatott követelések külföldön történő behajtásának könnyítését célozta.8 A hitelezők, mint a késedelmes teljesítés áldozatai számára hatékony és kevesebb költséggel járó perlési lehetőséget kívánt biztosítani. Két évvel később a Bizottság felmérései azonban rámutattak, hogy az ajánlás csekély hatást váltott ki.
1997 júniusában az Európai Tanács Amszterdamban üdvözölte a belső piac akciótervének elfogadását, melyben azt is célul tűzték ki, hogy a fizetési hátralékok kezelésére egy irányelv-tervezetet kell készíteni. A kereskedelmi ügyletek fizetési moráljának javítása érdekében tett lépések mellett a Bizottság az eljárásjog egységesítésének kérdésével is foglalkozott. Kibocsátott egy közleményt a Parlament és a Tanács számára, melynek címe "Bírósági döntések hatékony végrehajtásának útja az Európai Unióban".9 Rámutatott arra, hogy azokban a tagállamokban, ahol az ítéletek végrehajtása gyors, kevés költséggel jár és hatékony, kevesebb a fizetési hátralék mértéke.
1998-ban a Bizottság egy irányelv-javaslatot terjesztett a Tanács és Parlament elé a kereskedelmi forgalomban keletkező teljesítési hátralékok visszaszorításáról. A javaslat indokolása szerint a teljesítési hátralék esetén alkalmazott következmények csak akkor elretten-tőek, ha a hitelező gyors, hatékony és alacsony költséggel járó eljárásban érvényesítheti igényét a nem teljesítő adóssal szemben.
Az irányelv-javaslat 5. cikkelye előírja, hogy a tagállamok tegyenek lépéseket a nem vitatott pénzbeli követelések gyorsabb eljárásban történő rendezésére, és lefekteti ezen eljárás leglényegesebb ismérveit is.11
Érdekessége a tervezetnek, hogy lényegében a fizetési meghagyásos eljárásról szól, mint a gyors és hatékony eljárás megtestesítőjéről, de nem jelenik meg a szövegében a fizetési meghagyás kifejezés. Az indokolás azonban már kifejezetten hivatkozik a francia injonction du payer, valamint a német Mahnverfahren intézményére.12 A javaslat alapján 2000. június 29-én bocsátották ki az irányelvet.13 Visszafogottság jellemezte, ugyanis ahelyett, hogy az 5. cikkely kötelezte volna a tagállamokat egy új, speciális eljárás bevezetésére, ezáltal biztosítva a követelésbehajtási jogcímek 90 napon belüli a nemzeti jog- és közigazgatási előírások alapján történő végrehajthatóságát, a következőképpen rendelkezett:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
