Az ideiglenes intézkedések a nemzetközi bíróságok gyakorlatában mindig jelen vannak. Éppen ezért azonban első látásra furcsának tűnik, hogy ennek az intézménynek a bevett angol elnevezéseit ("interim measures" vagy "provisional measures") a Nemzetközi Büntetőbíróság[3] (International Criminal Court, Cour Pénale Internationale) alapokmánya, a Római Statútum angol szövege nem tartalmazza, francia szövege pedig a szokásos terminusok (mesures intérimaires vagy mesures conservatoires) közül az utóbbit, de azt is csak egyszer említi.[4]
Tekintettel arra, hogy jelen sorok írásakor a Római Statútum még mindig nincs kihirdetve,[5] ezért hivatalos magyar fordítása nincs. A későbbiekben hivatkozott cikkek magyar szövegeként az Országgyűléshez 2016 májusában benyújtott kihirdetési törvényjavaslathoz[6] csatolt magyar fordítást használom. Ettől csak annyiban térek el, hogy a főszövegben az ICC különböző intézményeinek nevét nagy kezdőbetűvel írom a Hágában szokásos szabályoknak megfelelően.
A Római Statútum igen gyakran utal "intézkedésekre" (ti. angolul a measure, franciául a mesure kifejezést használva), és a szövegösszefüggésből derül ki, hogy mikor kell ezek alatt éppen ideiglenes intézkedést értenünk. Ezek mellett azonban számos más kifejezés is hordoz ilyen tartalmat, lásd például a 18. cikk (6) pontban említett egyedülálló nyomozati lehetőség[7] (unique investigative opportunity) vagy a védelmi intézkedések, ti. a tanúk és áldozatok (sértettek) védelmét szolgáló intézkedések [43. cikk (6), 68. cikk (1), 87. cikk (4)], illetve a bizonyítékok megóvására irányuló intézkedések [54. cikk (3)(f), 56. cikk (3)(a)]. De említhetem ugyanilyen összefüggésben a letartóztatási parancsot (58. cikk) vagy az ideiglenes őrizetbe vételre irányuló kérelmet (92. cikk).
Az Eljárási és Bizonyítási Szabályzatban az ezekhez kötődő teendőket részletezi az 57. szabály [a 16. cikk (6) alá eső ideiglenes intézkedések], a 87. szabály (a védelmi intézkedések) és a 88. szabály (a különleges intézkedések).
Mivel mint említettem, az "ideiglenes intézkedések" (interim measures vagy provisional measures), terminus technicus gyanánt nem szerepel a Római Statútum angol szövegében, ugyanakkor egyik variánsa (mesures conservatoires) szerepel a francia változatban[8], ezért az alábbiakban megpróbálom a "szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedés" (ti. amikor a francia szöveg ezt használja) és a "tágabb értelemben vett ideiglenes intézkedés" ellentétpárjával kezelni ezt a sajátos helyzetet.
Bizonyos ideiglenes intézkedések célját már maga a Római Statútum is pontosan meghatározta.
Így például az ún. egyedülálló nyomozati lehetőség (unique investigative opportunity) esetében a Római Statútum felhatalmazza a Tárgyalás-előkészítő Kamarát, hogy a Főügyész indítványára tegye meg "a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa az eljárás hatékonyságát és tisztességes lefolytatását, különös tekintettel a védelem jogainak megóvására."[9]
Ilyen intézkedések meghozatalával egyrészt elkerülhető egy szerencsétlenkedő pingpongozás[10] az ICC és a nemzeti hatóságok között, másrészt pedig el lehet kerülni, hogy az összegyűjtött bizonyítékok a háborús/polgárháborús körülmények között megsemmisüljenek,[11] és így az exhumálások jegyzőkönyvei és egyéb anyagai anyagai,[12] dokumentált eredményei, a maradványok DNS azonosító adatai[13] a későbbi eljárás számára felhasználhatók maradnak.
Nem meglepő, hogy a letartóztatási parancs esetében a cél ugyanaz, mint a nemzeti bűnüldöző szervezeteknél: a gyanúsított jelenlétének biztosítása, a bűncselekmények felderítésének megakadályozására irányuló törekvések elhárítása és további bűncselekmények elkövetésének megelőzése.[14] Az áldozatok és a tanúk védelmét szolgáló intézkedések célja is azonos az otthoniakkal.[15]
A szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedések célját - mint amilyenek a biztosító intézkedések[16] -, a sértettek kárpótlásával összefüggésben határozza meg a Római Statútum, amelynek tartalmát egy döntés úgy konkretizálta, hogy ez (ti. egy repülőgép zár alá vétele) "szükséges [...] a sértettek azon elemi érdekének biztosításához, [...] hogy kárpótlást kaphassanak a nekik okozott károkért". [17] Az nem előfeltétel, hogy az adott vagyontárgyak vagy pénzügyi letétek eredetükben függjenek össze azzal a bűncselekménnyel, amely miatt a letartóztatási parancs kibocsátásra került.[18]
A Római Statútum egyéb rendelkezései - különösen francia változatukban - sugallhatnak egy megszorító
- 2/3 -
értelmezést[19] is, de a bírák a Kenyatta ügyben hozott egyik - bár nem egyhangú - döntésben elutasították ezt a lehetőséget,[20] amely egy korábbi, teleologikus érvelést[21] alkalmazó, a Lubanga ügyben hozott döntéssel[22] volt összekapcsolható.
Az ICC első tizenöt éve igazolta Hervé Ascensio prognózisát, miszerint a zár alá vétel jogi lehetősége aligha nyer széles körű gyakorlati alkalmazást az elszenvedett károk miatt kárpótlásukra várók igényei kielégítésének előkészítése során.[23]
A 2018. decemberig terjedő időszakot nézve a jogerős elítélések (ti. Lubanga, Katanga és Al Mahdi) vagyontalan személyeket érintettek. Eddig az egyedüli vagyonos elítélt Jean-Pierre Bemba Gombo volt, akit parancsnoki felelősség alapján, gyilkosságokért és nemi erőszakért ítéltek első fokon tizennyolc év szabadságvesztésre, őt azonban a Fellebbviteli Kamara másodfokon, részben az elsőfokú eljárás során elkövetett eljárási hibák miatt, részben pedig bizonyítottság hiányában felmentette.[24] Ehhez hozzá kell azonban tenni, hogy Bemba Gombónak volt egy egyéves szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel zárult másik elmarasztaló ítélete[25] is - ti. a tanúk befolyásolása az ICC előtti eljárás során elnevezésű bűncselekményt illetően -, amely viszont a Fellebbviteli Kamarának a fellebbezéseket elutasító döntésével 2018-ban jogerőssé vált.[26]
A Nemzetközi Bíróságtól eltérően a Nemzetközi Büntetőbíróság igen ritkán használja a prima facie joghatóság kifejezést,[27] és még ott sem igazán, ahol az ügy jellemzői erre alapot adnak.[28] Igaz, az ICC előtti helyzetek nemritkán jóval komplexebbek, mint az ICJ előttiek.
Mint ismeretes, az ICC joghatósága elődlegesen területi (ratione loci) vagy személyi alapon (ratione personae) áll fenn: amikor részes állam terjeszt fel "helyzetet", neki kell megjelölnie, hogy az események részes állam területén vagy részes állam állampolgára által kerültek elkövetésre.[29] Az ilyen felterjesztés lehet i. az államra önmagára vonatkozó (self-referral), de ii. vonatkozhat bármely más részes államra is.
A Főügyész magától (proprio motu) is terjeszthet fel helyzetet, amennyiben a területi vagy a személyi elvi kapocs valamely részes állam tekintetében fennáll.[30]
Amennyiben a helyzetet a Biztonsági Tanács terjeszti fel, a ratione loci vagy ratione personae kapcsolatnak nem kell feltétlenül részes államra mutatnia.[31] A ratione temporis elv és a komplementaritás már említett koordinátái azonban itt is irányadóak.
A helyzetből a konkrét esetek kiválasztása során hazai eljárásoknak a ne bis in idem re szempontjából történő vizsgálata viszont adott esetben hosszasabb adatgyűjtést és elemzést igényelhet.
Könnyű lenne azt mondani, hogy a bírák addig nem hozhatnak tágabb értelemben vett ideiglenes intézkedést, amíg prima facie nem világos, hogy az ICC rendelkezik-e joghatósággal az adott helyzetben vagy az adott ügyben. Mivel azonban a joghatóság és az elfogadhatóság két külön fogalom, a prima facie joghatóság egy adott helyzet viszonylatában önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy konkrét ügy feltételezett elkövetőjével szemben ideiglenes intézkedés meghozatalára kerüljön sor.
Ezért az ideiglenes intézkedések alkalmazása bizonyos eljárási döntéseket feltételez, amelyeket tipikusan a Tárgyalás-előkészítő Kamara hoz meg, a Főügyész indítványára. Ilyen például az arról való döntés, hogy megállapították a joghatóságot, és a ne bis in idem re szabály elve sem sérül. Utóbbi bizonyos kifogások elutasításával összefüggésben is megjelenhet.[32]
Vannak bizonyos egyéb, mind a tágabb értelemben,[33] mind a szűkebb értelemben[34] vett ideiglenes intézkedések, amelyek meghozatala egyéb előfeltételektől és a nyomozás sajátos logikájátől függ.
A sürgősség és a szükségesség mellett a "rendkívüli" mivolt is megjelenik a Római Statútumban (lásd pl. az egyedülálló nyomozati lehetőség[35] intézményét!).
Az ideiglenes intézkedéseket elvben a Főügyész kéri, de vannak példák arra is, amikor a védelem indítványozta ezt, ti. amikor Laurent Gbagbo és Charles Blé Goudé védői (még) nem akartak egymással együttműködni. Az előbbi védője kérte a Tárgyalás-előkészítő Kamarát, hogy ne tegye lehetővé, hogy az utóbbi védői is betekinthessenek bizonyos benyújtott bizonyítékokba.[36]
Ugyanakkor ideiglenes intézkedést "egyedülálló nyomozati lehetőség" esetében ex officio is meg lehet hozni.[37]
Ezeket az intézkedéseket az ICC különböző fórumai előtt meg lehet támadni: az intézkedések természetétől függően a sürgősség megszűnésére lehet hivatkozni azon szerv előtt, amelyik azt meghozta, azaz az adott Tárgyalás-előkészítő Kamara vagy a Tárgyaló Kamara előtt,[38] de bizonyos intézkedésekkel, mint például az ex officio is meghozható "egyedülálló nyomozati lehetőség" keretei között meghozottakkal szemben fellebbezni is lehet.[39]
A bizonyítás terhe az ideiglenes intézkedések indítványozóján van, de mint említettem, az adott kamara eljárhat hivatalból is. Értelemszerűen, ha utóbb a védelem a sürgősség megszűnésére alapítja a megszüntetésre irányuló indítványt, ennek terhe az ő vállát nyomja.
Bár első látásra talán furcsának tűnik, a Nemzetközi Büntetőbíróság ideiglenes intézkedéseinek jogi természete több tényezőtől függ, ideértve a meghozó kamara akaratát és a meghozandó intézkedés célját. Az ideiglenes intézkedések tipikusan a jogi természettel rendelkező végzésekben jelennek meg, és így ex lege kötelezőek, de az "egyedülálló nyomozati lehetőség" esetében a Tárgyalás-előkészítő Kamara megelégedhet azzal is, hogy csak ajánlás kibocsátására szorítkozik.[40] [Lásd ezzel összefüggésben a Római Statútum 56. cikk (2) (a) és (e) pontjait.]
Ami a szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedések érvényesítését illeti, a Tárgyalás-előkészítő Kamara - a Római Statútum 93. cikkének megfelelően - kérheti az államok együttműködését is, ahol ezek maguk is ideiglenes intézkedéseket (angolul ez itt protective measure, franciául mesure conservatoire) hoznak. [Lásd az 57. cikk (3) (e) pontot![41] Az utalás a 93. cikkre
- 3/4 -
a jogi kötelezettséget támasztja alá.[42] Bár a "seek the cooperation of States / solliciter la coopération des Etats" nyelvtanilag talán puhább tartalmat is hordozhat, az ICC úgy értelmezte ezt a fordulatot, hogy itt jogilag kötelező végzésről van szó, és a "to request the cooperation"[43] formában adta vissza tartalmát, ahol a megfelelő magyar ige kb. a "megkövetel".
A letartóztatási parancsokat jogilag természetesen kötelező végrehajtani. Jogi mivoltuk - a dolog természete szerint - eleve nehezen vitatható, ráadásul a 86. és a 87. cikkek szóhasználata is mutatja, hogy az államokat terhelő jogi kötelezettségről[44] van szó.
Az ICC a letartóztatási parancs kötelező jellegét hangsúlyozta például a Szaif Kadhafi[45] és az Al Bashir ügyekben.[46] Így legalábbis a nemzetközi jog elefántcsonttornyaiból nézve a helyzet egyértelmű.
Mint majd utalok is rá később, a tényleges helyzet azonban távolról sem rózsás.
A Nemzetközi Bíróság és a nemzetközi emberi jogi bíróságok gyakorlatától eltérően Nemzetközi Büntetőbíróság ideiglenes intézkedései nem feltétlenül nyilvánosak. Lehetnek nyilvánosak is, de lehetnek bizalmas vagy titkos jellegűek is, sőt valószínűleg jelentős többségük az utóbbi kategóriába tartozik, mivel hatékony végrehajtásukat az azonnali nyilvánosságra hozatal megakadályozná. Így a szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedések végrehajtása (mint pl. a bankbetétek befagyasztása) nyilvánvalóan jóval nehezebb lenne, ha az illető tudná, hogy melyik országot kereste meg az ICC. Hasonló megfontolásokból a letartóztatási parancs is titkos - hivatalos elnevezésében zárt pecsétes ("sealed") - formában kerül elfogadásra, és csak az illető Hágába történt átszállítása után minősítik át nyilvánossá ("unsealed"). Voltak ugyan olyan letartóztatási parancsok is, amelyek eleve nyilvánosak voltak, ilyen volt az ICC első éveiben a szudáni államfő, Al-Bashir ellen kibocsátott letartóztatási parancs, de mint ismeretes, ezt nem tudta a Nemzetközi Büntetőbíróság végrehajtatni az államokkal.
Az "egyedülálló nyomozati lehetőség" keretei között meghozott ideiglenes intézkedések javara részéről is el lehet mondani, hogy azonnali nyilvánosságuk nem kívánatos, hiszen lehetetlenné tenné például egy fegyveres összeütközés keretei között elkövetett háborús bűncselekményekről szóló tanúvallomások begyűjtését. A tanúk vagy a sértettek személyi adatainak zárt kezelése az ő biztonságuk szempontjából ilyenkor alapvető fontosságú. Ugyanakkor a Római Statútum külön is utal rá, hogy mindezek az intézkedések a védelem jogait nem csorbíthatják.[47]
A Római Statútum, mint láttuk, a Nemzetközi Büntetőbíróságon belül a Főügyésszel szemben a Tárgyalás- előkészítő Kamarát mintegy azt ellensúlyozó intézményt kezeli, ezért utóbbinak joga van arra, hogy az előbbi által indítványozott ideiglenes intézkedések egészét vagy egy részét szükségtelennek tartsa, és alkalmazásukat ne engedélyezze. Fentebb láthattuk azt is,[48] hogy a Tárgyalás-előkészítő Kamara ugyanakkor még a Főügyész indítványa nélkül is kibocsáthat ideiglenes intézkedést az "egyedülálló nyomozati lehetőség" keretei között.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a Tárgyalás-előkészítő Kamara rendszerint jóváhagyja, részben jóváhagyja vagy visszautasítja az indítványt, és nemigen van "precedens" arra, hogy olyan ideiglenes intézkedést hoznának a bírák, amely ne szerepelt volna a főügyészi indítványban, vagy ami ne lenne alternatívája vagy enyhített formája egy kért megoldásnak. Az ilyen intézkedések ezért nem ellentétesek a Római Statútummal.[49]
Ami a tágabb értelemben vett ideiglenes intézkedéseket illeti, a Tárgyalás-előkészítő Kamara vagy a Tárgyaló Kamara az indítványban szereplőhöz képest eltérő intézkedést is kibocsáthat: például csak idézést bocsát ki és nem letartóztatási parancsot,[50] ha úgy véli, hogy a terhelt letartóztatása nem szükséges, vagy egyéb esetekben, ha megítélése szerint a tanú vagy a sértett esetében enyhébb vagy éppen az indítványozottnál erősebb intézkedés kívánatos az eset egyedi körülményeire figyelemmel. A Főügyész alternatív formában[51] is indítványozhatja az általa szükségesnek tartott intézkedéseket, bár elvben az ő lehetőségeit behatárolja az, hogy két intézkedés közül az ügy sajátosságaihoz jobban illőt kell választani.[52] A gyakorlat azt mutatja, hogy egy idézést proprio motu is felül lehet vizsgálni és helyébe letartóztatási parancsot kibocsátani, ha előbbi nem bizonyult hatékonynak.[53] Mindazonáltal, a Főügyész és apparátusa kellően agilis ahhoz, hogy a különböző kamaráknak ne kelljen foglalkozniuk azzal a kérdéssel, hogy saját hatáskörben, indítvány nélkül nyúlnak-e hozzá a korábbi ilyen intézkedéshez.
A szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedések (bankbetétek befagyasztása, zár alá vétel) elfogadása a Római Statútum 57. cikk (3)(e) pontja értelmében nincs szükségképpen főügyészi indítványhoz kötve. Az azonban aligha meglepő, hogy adott esetben az ügyek javara részében a Főügyész és/vagy a sértetti képviselők[54] hívják fel, ennek szükségességére a kamara figyelmét egy konkrét vagyontárgy viszonylatában. Az adott Kamara eljárhat ex officio[55] is, és ezt konkrét példák is alátámasztják.[56]
Az indítványozott és a meghozott intézkedések, mint említettem, különbözők lehetnek. A gyakorlatban ez akkor áll elő, ha úgy tűnik, hogy a javasolt intézkedés nem felel meg a vádlott személyes körülményeinek[57] vagy ha kiderül, hogy az egybevág már egy élő, hatályos intézkedéssel, így például az adott esetben egy biztonsági tanácsi határozat tartalmával.[58]
A Nemzetközi Büntetőbíróság ideiglenes intézkedéseinek címzettjei elvben igen széles kört ölelnek fel, meg-
- 4/5 -
határozásuk leginkább az adott intézkedés természete szerint kísérelhető meg.
A tanúk védelmét szolgáló intézkedések esetében ezek maguk az érintett személyek, továbbá gyakran a családjuk is, valamint azok az államok, amelyek az adott tanúvédelmi műveletben részt vesznek. Letartóztatási parancs vagy idézés esetén ez a gyanúsított, aki nem szükségképpen tud a letartóztatási parancsról, és főleg nem, amíg az titkos. Az ICC intézményrendszerében viszont a Titkárságon keresztül tájékoztatni kell azokat az államokat, ahol esély van a letartóztatásra, ti. feltehető, hogy az illető állandóan vagy ideiglenesen ott tartózkodik. A gyanúsítottat csak arról kell tájékoztatni, ha idézést bocsátottak ki ellene. (Ezzel szemben, ha letartóztatási parancsot adtak ki, arról nem kell őt tájékoztatni.)
Amikor az "egyedülálló nyomozati lehetőség" keretei között kell meghozni egy intézkedést, akkor a címzett lehet egy állam, egy ügyvéd, egy szakértő vagy akár az ICC valamelyik bírája is.[59] A gyanúsítottat, ha már letartóztatták vagy ha megjelent, eleget téve az idézésnek, elvben tájékoztatni kell arról, hogy egy erre irányuló kérelmet nyújtottak be.[60]
Amikor a szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedésről van szó, a Titkárságon keresztül kell eljuttatni azokhoz az államokhoz a végzést, ahol feltehetően van a gyanúsítottnak bankbetéte vagy jelentősebbnek tekinthető, ingó vagy ingatlanvagyontárgya. Ez lehet az állampolgárság szerinti vagy állandó tartózkodási hely szerinti állam,[61] de lehet bármely más állam is, amelynek bankjai, pénzügyi intézetei esetleg kezelhetnek a gyanúsítotthoz kötődő betéteket, letéteteket, részvényeket.[62] Ahogy fentebb már említettem, a hatékony végrehajtás érdekében ezek a végzések nem publikusak, és ezt a státust a sikeres végrehajtás végéig megőrzik. (Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a csekély számú, nyilvánosságra került példából.)
A megszűnés mikéntje többnyire az adott ideiglenes intézkedési kategória sajátosságaival függ össze. Van, amelyik megszűnik a végrehajtással, például a gyanúsítottat letartóztatták és Hágába szállították. Fogvatartásának szabályai ettől kezdve újabb meghozandó intézkedésektől függenek.
Az "egyedülálló nyomozati lehetőség" keretei között hozott intézkedés szintén megszűnik a végrehajtással: a tanú vallomását felvették, az exhumálást, boncolást végrehajtották és jegyzőkönyvezték. A szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedéseknek hosszú vagy akár folyamatos jogi élete is lehet, a bankbetétek befagyasztására, a vagyontárgy zár alá vételére szóló végzéseket mindaddig végrehajtandónak kell tekinteni, ameddig azzal ellentétes tartalmú, felfüggesztő vagy megszüntető másik nem érkezik.[63] Hasonlóképpen, a tanúvédelmi intézkedések szintén állandóak vagy hosszú távúak lehetnek, amelynek jogi hatálya csak az ICC egy adott kamarájának ellentétes tartalmú újabb döntése alapján szűnik meg.
A Nemzetközi Büntetőbíróság kapuinak 2002-ben történt megnyitása óta eltelt idő kellően hosszú ahhoz, hogy megállapíthassuk, a hatékonyság itt is, akárcsak az ENSZ-ben, csak egy többdimenziós vizsgálatban értékelhető helyesen. A nemzetközi jogászok számára nem meglepő, ha azt mondjuk, minél technikaibb természetű az adott intézkedés (lásd például az "egyedülálló nyomozati lehetőség" keretei között meghozottakat), annál könnyebb azt végrehajtani.
A tágabb értelemben vett ideiglenes intézkedések száma hallatlanul magas, csak 2010. júniusa előtt 2736-ot bocsátottak ki,[64] ezeket javarészt végre is hajtották, akárcsak a szó szoros értelmében vett ideiglenes intézkedéseket.[65] Ugyanakkor tény, hogy számos letartóztatási parancs végrehajtása elmaradt.[66]
Meg kell azonban jegyezni, hogy nem merült fel jogi probléma Laurent Gbagbo, Charles Blé Goudé, Dominic Ongwen, Bosco Ntaganda, Jean-Pierre Bemba Gombo, Al Faqi Al Mahdi, Al Hassan, Alfred Yekatom és Patrice Ngaïssona letartóztatási parancsainak végrehajtásával szemben. Az persze tagadhatatlan, hogy Ongwen[67] és Ntaganda[68] letartóztatása évekkel a kibocsátás után történt.
Több letartóztatási parancs célszemélyét pedig elérte a végzet: összecsapásokban estek el, vagy pedig mozgalmaik vezetői végeztek velük. Esetükben a letartóztatási parancs hatálya akkor szűnik meg, amikor az ICC-ben hitelesítették a hírt.
De természetesen a világ a nagy nevekre figyel, mint amilyen a ma már csak egykori szudáni államfő, Al-Bashir neve. Hatalmának 2019-es otthoni megdöntése nyomán sem került sor átadására. A letartóztatott Al Bashirral szemben otthon indultak eljárások, így a sajtóhírek szerint egy, korrupcióra, sikkasztásra fókuszáló büntetőeljárás, és egy másik, amelyiknek a központjában az 1989-es puccsista hatalomra kerülés büntetőjogi vetületei állnak, míg őt az ICC a Darfur tartományban elkövetett népirtás vádjával kívánná szembesíteni.
Számos letartóztatási parancs végrehajtásának elmaradása mögött hol az akarathiány (unwillingness), hol a képesség hiánya (unwillingness), hol ezek kombinációja érezhető.
A letartóztatási parancsok végrehajtása vagy éppen végrehajtásuk elmaradása több tényezőn múlik, és megítélésem szerint alapvetően az alábbiakon: i. Az ICC eljárása egy részes állam által a saját országában levő helyzet beterjesztése (self-referral) révén indult-e el? Ha igen, úgy elvben az állami hatóságok együttműködése garantált, mégha egy esetleges bizonytalan politikai klíma, erős kormányellenes fegyveres erők léte az ország területe egy részén akadályát is jelentheti a kötelezettségek teljes körű végrehajtásának. ii. Amikor viszont az ICC elé a helyzet a Biztonsági Tanács indítványára vagy a Főügyész proprio motu tett lépése nyomán került, a tapasztalatok szerint jelentős nehézségekkel kell számolni, főleg, ha minél magasabb szinten kerülnek az elkövetéssel alaposan gyanúsítható személyek a nyomozás látókörébe. Mindez hatványozódik, amikor nem részes államokról van szó.
- 5/6 -
A jövő mutatja meg, hogy a részes államoknak egy másik részes államon belüli helyzetre[69] vonatkozó beterjesztésük hasonló nehézségekkel találkozik-e. Ebben az esetben a Római Statútum értelmében a helyzet-állam köteles közreműködni. Ugyanakkor az adott ügy sajátosságainak függvényében könnyen megtörténhet, hogy bizonyos ideiglenes intézkedések végrehajtása nem a helyzet-államot, hanem egy harmadik államot érint. Annak függvényében, hogy itt részes államról vagy nem részes államról van-e szó, jelentős eljárási különbség van. Részes állam esetében a közreműködés kötelezettsége a Római Statútumra mutat vissza, nem részes állammal viszont a kötelezettség az ICC-vel kötendő megállapodás alapján állítható be. Van amikor könnyű ilyet letárgyalni, van, amikor nem.
Minél magasabbra céloz a Főügyész, annál inkább fokozódhat egyes államok, vagy azok önmagukért aggódó vezetőinek frusztráltsága. Ez még akkor is így van, amikor az eljárás alatt levő személy egy volt államfő, egy volt kormányfő stb. Ráadásul a szubregionális szolidaritás is jelentősen befolyásolni tudja az államok együttműködési készségét.
A Római Statútum értelmében az ENSZ Biztonsági Tanácsa (a helyzet BT általi beterjesztése esetén), illetve általában a Részes Államok Közgyűlése hivatott arra, hogy megtegye a megfelelő lépést a Római Statútumból fakadó kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén. [70] De aki nemzetközi jogot tanult (vagy esetleg csak újságot olvas, tévét néz), tudja, hogy az igazi szankciókhoz az ENSZ Biztonsági Tanácsában a nemzetközi béke és biztonság sérelme mint ténybeli és a BT öt állandó tagjának[71] egyetértése, mint eljárási feltétel kell, azaz hogy egyikük se éljen vétójogával. Ennek alapján viszont nem meglepő, hogy az ICC Főügyészének évente ismételt sürgetése, miszerint a BT által beterjesztett szudáni és líbiai helyzet tekintetében a BT vállalja fel a felelősséget, és merjen lépni, eleddig nem vezettek kézzelfogható eredményre. A maga részéről pedig a Részes Államok Közgyűlése sem tudott elfogadni olyan dokumentumot, amelynek érdemi visszatartó ereje lenne.
De itt már a geopolitikai szakemberek biztosabb terepen mozognak, mint az elméleti és gyakorlati nemzetközi jogászok...[72] ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmányt a szerző kutatói minőségében készítette, és az nem tekinthető a Nemzetközi Büntetőbíróság hivatalos álláspontjának.
[2] A cikk a szerzőnek következő lábjegyzetben hivatkozott könyvének 6. fejezetén alapul, és mintegy felére rövidített magyar változata azoknak a tanulmányoknak, amelyek « Les mesures conservatoires dans la pratique de la Cour Internationale de Justice et de la Cour Pénale Internationale » címmel, a Revue Générale de Droit International Public 2017 (3) számában (pp. 573-594.) illetve angolul "Interim Measures in the Practice of the International Court of Justice and the International Criminal Court" címmel a F. M. Palombino et al. (eds.), Provisional Measures Issued by International Courts and Tribunals, TMC Asser 2021 The Hague kötetben jelentek meg.
[3] A Nemzetközi Büntetőbíróság létrejöttéről, alapvető intézményeiről és működési szabályairól lásd például: Ádány Tamás Vince: A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága - előzmények, tendenciák és előfeltételek, Budapest, 2014, PázmányPress, https://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/6037/doktori_adany_tamas_vince.pdf. Béres Nóra: A Biztonsági Tanács által a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalt helyzetek legfontosabb jogi problémái. (2020), http:// 193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_35868_section_32564.pdf; Kirs, Eszter: A Nemzetközi Büntetőbíróság és a bűnszervezeti felelősségi koncepció halála, KÜL-VILÁG, 9 (4). pp. 87-97. (2012), http://kul-vilag.fw.hu/2012/04/kirs.pdf. Kovács Péter: Bevezetés a Nemzetközi Büntetőbíróság joggyakorlatába, Budapest, 2020 Pázmány Press, http://jak.ppke.hu/kiadvanyaink/jogtudomanyi-monografiak-sorozat-kotetei/kovacs-peter-bevezetes-a-nemzetkozi-buntetobirosag-joggyakorlataba. Varga Réka: Challenges of domestic prosecution of war crimes with special attention to criminal justice guarantees, Budapest 2014 Pázmány Press, https://jak.ppke.hu/uploads/articles/458014/file/borito_RVarga_PhD4_web_final.pdf.
[4] Római Statútum 57. cikk (3) (e) Ha az 58. cikk szerinti elfogatóparancsot vagy idézést bocsátottak ki, az Államok együttműködését kérni a 93. cikk 1. bekezdésének k) pontja értelmében, kellően figyelembe véve a bizonyítékok súlyát, az érintett felek érdekeit, a jelen Statútumban és az Eljárási és Bizonyítási Szabályokban meghatározottak szerint, annak érdekében, hogy megtegye a biztosító intézkedéseket az elkobzás végrehajtása céljából, különösen a sértettek érdekében. Rome Statute, Article 57 (3) "In addition to its other functions under this State, the Pre-Trial Chamber may [...] (e) Where a warrant of arrest or a summons has been issued under article 58, and having due regard to the strength of the evidence and the rights of the parties concerned, as provided for in this Statute and the Rules of Procedure and Evidence, seek the cooperation of States pursuant to article 93, paragraph 1 (k), to take protective measures for the purpose of forfeiture, in particular for the ultimate benefit of victims." Statut de Rome: Article 57 (3) « Indépendamment des autres fonctions qui lui sont conférées en vertu du présent Statut, la Chambre préliminaire peut: [...] (e) Lorsqu'un mandat d'arrêt ou une citation à comparaítre a été délivré en vertu de l'article 58, solliciter la coopération des États en vertu de l'article 93, paragraphe 1, alinéa k), en tenant dűment compte de la force des éléments de preuve et des droits des parties concernées, comme prévu dans le présent Statut et dans le Règlement de procédure et de preuve, pour qu'ils prennent des mesures conservatoires aux fins de confiscation, en particulier dans l'intérêt supérieur des victimes. »
[5] A kihirdetés érthetetlen elmaradásával, illetve a 2016-os javaslat leállításával összefüggésben lásd: Kovács, Péter: Miért nincs még kihirdetve a Római Statútum? Gondolatok a Római Statútum és az Alaptörvény összeegyeztethetőségének egyszerűségéről; Állam- és Jogtudomány 60: 1 pp. 69-90, (2019).
[6] 10722. számú törvényjavaslat a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának és a Statútum 8. cikkére vonatkozó kampalai módosításának kihirdetéséről. Átiktatva: T/383. http://www.parlament.hu/irom41/00383/00383.pdf.
[7] Római Statútum 18. cikk (6) "A főügyész, a tárgyalás-előkészítő tanács döntésének meghozataláig vagy bármikor, miután a jelen cikk értelmében átengedte a nyomozást, rendkívüli felhatalmazást kérhet a tárgyalás-előkészítő tanácstól arra, hogy a bizonyítékok megóvása érdekében szükséges nyomozati cselekményeket megtegye, amennyiben egyedülálló lehetőség áll fenn fontos bizonyíték megszerzésére, vagy jelentős veszély áll fenn arra nézve, hogy a bizonyíték később már nem szerezhető meg". Rome Statute, Article 18 (6): "Pending a ruling by the Pre-Trial Chamber, or at any time when the Prosecutor has deferred an investigation under this article, the Prosecutor may, on an exceptional basis, seek authority from the Pre-Trial Chamber to pursue necessary investigative steps for the purpose of preserving evidence where there is a unique opportunity to obtain important evidence or there is a significant risk that such evidence may not be subsequently available." Statut de Rome Article 18 (6): « En attendant la décision de la Chambre préliminaire, ou à tout moment après avoir décidé de surseoir à son enquête comme le prévoit le présent article, le Procureur peut, à titre exceptionnel, demander à la Chambre préliminaire l'autorisation de prendre les mesures d'enquête nécessaires pour préserver des éléments de preuve dans le cas où l'occasion de recueillir des éléments de preuve importants ne se représentera pas ou s'il y a un risque appréciable que ces éléments de preuve ne soient plus disponibles par la suite. »
[8] i. a Római Statútum 57. cikk (3) francia szövegében.
- 6/7 -
[9] Római Statútum 56. cikk (1) b.
[10] Taylor, Melinda: Commentary of article 18(6) - Case Matrix, In: Klamberg, Mark (ed): Commentary on the Law of the International Criminal Court, http://www.casematrixnetwork.org/cmn-knowledge-hub/icc-commentary-clicc/.
[11] Nsereko, Daniel D. Ntanda: Commentary to article 18, in: Triffterer, Hans-Ambos, Kai (eds): The Rome Statute of the International Criminal Court - A Commentary, (3rd) München 2016 Beck Hart Nomos, p. 847.
[12] Lásd erről Klamberg, Mark Article 56, in Klamberm Mark (ed): Commentary on the Law of the International Criminal Court, http://www.casematrixnetwork.org/cmn-knowledge-hub/icc-commentary-clicc/ és Guaraglia, Fabricio - Hochmayr, Article 56, in: Triffterer, Hans - Ambos, Kai (eds): The Rome Statute of the International Criminal Court - A Commentary (3rd ) München 2016 Beck Hart Nomos, p. 1414.
[13] A Triffterer kommentár az exhumálást kiegészíti a DNS-re való utalással, illetve annak a tanúnak a meghallgatásával, akinek közeli elhunytával - egészségi állapota miatt - számolni kell. Utal arra is, hogy Rómában felvetődött - ebben az összefüggésben - a veszélyeztetett áldozatok tanúvallomásainak begyűjtése is. Bár ezt a kérdést akkor a vitában nem tudták egyértelműen lezárni, de a szerzők szerint erre igennel kell válaszolni. Lásd Guaraglia-Hochmayr op. cit, p. 1415.
[14] Római Statútum 58. cikk Elfogatóparancs vagy idézés tárgyalás-előkészítő tanács általi kibocsátása. (1) A tárgyalás-előkészítő tanács a főügyész megkeresésére, a nyomozás megkezdése után bármikor kibocsáthat elfogatóparancsot, ha a főügyész által benyújtott kérelem és bizonyítékok vagy más információk megvizsgálása után meggyőződött arról, hogy: (a) Alapos gyanú áll fenn arra nézve, hogy az adott személy a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményt követett el; és (b) A személy letartóztatása szükségesnek látszik annak biztosítása érdekében, hogy: (i) A személy a tárgyaláson megjelenjen, (ii) A személy ne akadályozza vagy veszélyeztesse a nyomozást vagy a bírósági eljárást, vagy (iii) Ha helyzet úgy kívánja, megakadályozzák, hogy az adott személy folytassa a bűncselekmény, vagy olyan kapcsolódó bűncselekmény elkövetését, amely a Bíróság joghatósága alá tartozik, és ugyanazon körülményekből származik.
[15] Római Statútum 68. cikk A sértettek és a tanúk védelme, részvételük a tárgyaláson. (1) A Bíróság megteszi a megfelelő intézkedéseket a sértettek és a tanúk biztonságának, testi és lelki egészségének, méltóságának és magánéletének védelme érdekében. Ennek során a Bíróság tekintetbe vesz az ügyre vonatkozó minden tényezőt, ideértve az életkort, a nemet a 7. cikk 3. bekezdésének meghatározása szerint, és az egészségi állapotot, valamint a bűncselekmény jellegét, különösen, de nem kizárólag, ha a bűncselekmény nemi erőszakkal, nemi alapú erőszakkal vagy gyermekek sérelmére elkövetett erőszakkal járt. A főügyész különösen a nyomozás és e bűncselekmények miatti vádképviselet során teszi meg ezeket az intézkedéseket. Ezen intézkedések nem sérthetik a vádlott jogait, és nem lehetnek ellentétesek azokkal, sem a tisztességes és pártatlan tárgyalás követelményeivel.
[16] Lásd a Római Statútum már idézett 57. cikk (3) (e) pontját.
[17] « nécessaire dans l'intérêt supérieur des victimes pour garantir que [...] lesdites victimes puissent [...] obtenir réparation des préjudices qui peuvent leur avoir été causés. » ICC-01/05-01/08-08-US-Exp (reclassified « Public »), § 7 (A « Décision et demande en vue d'obtenir l'identification, la localisation, le gel et la saisie des biens et avoirs adressées à la République Portugaise » c. dokumentumnak van portugál, de - e sorok írásakor - nincs angol fordítása.)
[18] Lásd még Guaraglia- Hochmayr op. cit, pp. 1435-1436.
[19] Római Statútum 93. cikk Az együttműködés más formái [...] (1) (k) A bűncselekménnyel kapcsolatos jövedelmek, vagyon, vagyontárgyak és eszközök azonosítása, felkutatása, befagyasztása vagy lefoglalása, esetleges elkobzás végett, a jóhiszemű harmadik személyek jogainak sérelme nélkül; Article 93 Other forms of cooperation [...] (1) k: "The identification, tracing and freezing or seizure of proceeds, property and assets and instrumentalities of crimes for the purpose of eventual forfeiture, without prejudice to the rights of bona fide third parties;" Article 93, Autres formes de coopération [...] (1) k: « L'identification, la localisation, le gel ou la saisie du produit des crimes, des biens, des avoirs et des instruments qui sont liés aux crimes, aux fins de leur confiscation éventuelle, sans préjudice des droits des tiers de bonne foi. »
[20] "13. [...] The Majority shares the view of Pre Trial Chamber I that: [t]he teleological interpretation of article 57 (3) (e) of the Statute reinforces the conclusion arising from a contextual interpretation. Indeed, since forfeiture is a residual penalty pursuant to article 77 (2) [b] of the Statute, it will be contrary to the "ultimate benefit of victims" to limit to guaranteeing the future enforcement of such a residual penalty the possibility of seeking the cooperation of the States Parties to take protective measures under article 57 (3) (e) of the Statute," The Prosecutor v. Uhuru Muigai Kenyatta, 08 July 2014, ICC-01/09-02/11-931, https://www.icc-cpi.int/Pages/record.aspx?docNo=ICC- 01/09-02/11-931 § 13, p.8
[21] "11. The Chamber notes the submission of the Kenyan Government that the implementation of a cooperation request under Article 93(1)(k) of the Statute relating to identifying, tracing and/or freezing assets or property of an accused person requires an express finding that such assets or property were instrumentalities of a crime or that they came into the possession of the person upon execution of the crime." "12. The Majority considers that the statutory framework does not require any such nexus to be established when ordering protective measures under Article 57(3)(e). [...]" The Prosecutor v. Uhuru Muigai Kenyatta, 08 July 2014, ICC-01/09-02/11-931, §§ 11-12, pp. 7-8.
[22] Decision concerning Pre-Trial Chamber I's Decision of 10 February 2006 and the Incorporation of Documents into the Record of the Case against Mr Thomas Lubanga Dyilo, ICC-Ol/04-01l06-8-Corr, https://www.icc-cpi.int/pages/record.aspx?uri=236260.
[23] « compte tenu de l'ampleur et de la nature des crimes entrant dans la compétence de la Cour, il est néanmoins probable que les confiscations opérées seront largement insuffisantes pour permettre l'indemnisation et que d'autres ressources seront nécessaires pour alimenter le Fonds d'indemnisation en faveur des victimes prévu à l'article 79 du Statut. » Ascensio, Hervé: L'urgence et les juridictions pénales internationales in: Hélène Ruiz-Fabri et Jean-Marc Sorel (sous la dir.): Le contentieux de l'urgence et l'urgence dans le contentieux devant les juridictions internationales, Paris 2001 Pédone, p. 79.
[24] Judgment on the appeal of Mr Jean-Pierre Bemba Gombo against Trial Chamber III's "Judgment pursuant to Article 74 of the Statute", ICC-01/05-01/08-3636-Red 08-06-2018, https://www.icc-cpi.int/Pages/record.aspx?docNo=ICC-01/05-01/08-3636-Red.
[25] Itt az eljáró Tárgyaló Kamara egy egyéves szabadságvesztést szabott ki, amelyet az előzetes letartóztatásban töltött évekre tekintettel kitöltöttnek minősített, de emellett pénzbüntetéssel is sújtotta Bemba Gombót: "127. In addition, the Chamber again finds that a fine is a suitable part of the sentence. The Chamber recalls that there is a need to discourage this type of behaviour and to ensure that the repetition of such conduct on the part of Mr Bemba or any other person is dissuaded. Recognising Mr Bemba's enhanced culpability, and considering his solvency, the Chamber is of the view that he must be fined the same amount as before: EUR 300,000." The Prosecutor v. Jean-Pierre Bemba Gombo, Aimé Kilolo Musamba, Jean-Jacques Mangenda Kabongo, Fidèle Babala Wandu and Narcisse Arido, Decision Re-sentencing Mr Jean-Pierre Bemba Gombo, Mr Aimé Kilolo Musamba and Mr Jean-Jacques Mangenda Kabongo, ICC-01/05-01/13-2312 17-09-2018, § 127. https://www.icc-cpi.int/CourtRecords/CR2018_04355.PDF.
[26] Case Information Sheet, The Prosecutor v. Jean-Pierre Bemba Gombo, Aimé Kilolo Musamba, Jean-Jacques Mangenda Kabongo, Fidèle Babala Wandu and Narcisse Arido, ICC-01/05-01/13, ICC-PIDS-CIS-CAR-02014/18_Eng, https://www.icc-cpi.int/car/Bemba-et-al.
[27] Lásd pl. « Considering that Pre-Trial Chamber has prima facie jurisdiction [...] » but take into consideration that the French translation did not use it expressis verbis: « Attendu que de prime abord, la Chambre préliminaire I a compétence [...] » ICC-01/04-19-tFR 02-05-2005, p. 3. Nota bene: A « compétence prima facie » / prima facie competence / prima facie jurisdiction) kifejezés nem szerepel sem a Római Statútumban, sem az Eljárási és bizonyítási szabályzatban. Mint látható, az idézett döntésnek is csak az angol változata tartalmazza a kifejezést.
[28] Nem említi a mianmari Rohingya közösség - a Főügyész által áttelepítésnek (deportálásnak) minősített-helyzete tárgyában hozott. « Decision on the "Prosecution's Request for a Ruling on Jurisdiction under Article 19(3) of the Statute" » ICC-RoC46(3)-01 /18-37 06-09-2018.
[29] Lásd a Római Statútum 12. cikkét!
[30] Lásd a Római Statútum 15. cikkét!
[31] Lásd a Római Statútum 13. cikkét!
[32] Római Statútum 19. cikk A Bíróság joghatóságának és az ügy elfogadhatóságának megtámadása (1) A Bíróság meggyőződik arról, hogy fennáll-e joghatósága a Bíróság elé terjesztett ügyben. A Bíróság hivatalból határozhat az ügy elfogadhatóságáról a 17. cikknek megfelelően. (2) Az ügy elfogadhatóságát a 17. cikkben meghatározott indokkal vagy a Bíróság joghatóságát kifogással megtámadhatja: (a) A vádlott, vagy az a személy, akivel szemben elfogatóparancsot, illetve az 58. cikk szerint idézést bocsátottak ki; (b) Az ügyben joghatósággal rendelkező Állam, azzal az indokkal, hogy az ügyben nyomozást folytat vagy folytatott, illetőleg az ügyben a büntetőeljárás lefolytatása folyamatban van, vagy azt lefolytatták; vagy (c) Az az Állam, amelytől a 12. cikk értelmében a joghatóság elfogadását be kell szerezni. (3) A főügyész kérheti, hogy a Bíróság határozzon a joghatóság vagy az elfogadhatóság kérdéséről. A joghatóság vagy az elfogadhatóság kérdése miatt indult eljárásban azok, akik a 13. cikk szerint az ügyet a Bíróság elé utalták, továbbá a sértettek szintén a Bíróság elé terjeszthetik észrevételeiket.
- 7/8 -
[33] Lásd pl. a letartóztatási parancs egyik feltételeként: Római Statútum 58. cikk (1) A tárgyalás-előkészítő tanács a főügyész megkeresésére, a nyomozás megkezdése után bármikor kibocsáthat elfogatóparancsot, ha a főügyész által benyújtott kérelem és bizonyítékok vagy más információk megvizsgálása után meggyőződött arról, hogy: (a) Alapos gyanú áll fenn arra nézve, hogy az adott személy a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményt követett el; [...]
[34] Lásd pl. a Római Statútum 57. cikk (3) (e) pontot! Ha az 58. cikk szerinti elfogatóparancsot vagy idézést bocsátottak ki, [...]
[35] Lásd a Római Statútum 18. cikk (6) pontot: A főügyész, a tárgyalás-előkészítő tanács döntésének meghozataláig vagy bármikor, miután a jelen cikk értelmében átengedte a nyomozást, rendkívüli felhatalmazást kérhet a tárgyalás-előkészítő tanácstól arra, hogy a bizonyítékok megóvása érdekében szükséges nyomozati cselekményeket megtegye, amennyiben egyedülálló lehetőség áll fenn fontos bizonyíték megszerzésére, vagy jelentős veszély áll fenn arra nézve, hogy a bizonyíték később már nem szerezhető meg. [Lásd még az 56. cikk (1) bekezdést!].
[36] « [i]l est nécessaire que la Chambre préliminaire prenne des mesures conservatoires afin que le Procureur ne divulgue aucun élément de preuve émanant de la défense à l'équipe de défense de Monsieur Blé Goudé. [...] » ICC : The Prosecutor v. Laurent Gbagbo: Version publique expurgée du corrigendum de la demande d'autorisation d'interjeter appel de la décision de la Juge unique du 19 juin 2014 sur la « Prosecution's request to disclose material in a related proceeding pursuant to Regulation 42(2) » (ICC-02/11-01/11-659) ICC-02/11-01/ 11-660-Corr-Red p. 7, § 28
[37] Római Statútum 56. cikk (3) (a) Ha a főügyész nem kérte a jelen cikk szerinti intézkedések megtételét, de a tárgyalás-előkészítő tanács úgy véli, hogy ezek az intézkedések szükségesek a tárgyaláson a védelem szempontjából általa fontosnak tekintett bizonyítékok megóvása érdekében, véleményt kér a főügyésztől arról, hogy nyomós oka volt-e arra, hogy nem kérte az intézkedések megtételét. Ha a tanácskozás után arra a megállapításra jut, hogy az a tény, hogy a főügyész nem kérte az intézkedések megtételét, nem megalapozott, a tárgyalás-előkészítő tanács hivatalból megteheti az adott intézkedéseket.
[38] Ha azonban egy ügy már a Tárgyaló Kamara előtt van, ez a kamara felfüggesztheti a még a Tárgyalás-előkészítő Kamara által meghozott - a szó szoros értelmében vett - ideiglenes intézkedés hatályát, ahogyan ez a Kenyatta ügyben is megtörtént. The Prosecutor v. Uhuru Muigai Kenyatta, Decision on the implementation of the freeze of assets, ICC-01/09-02/11-931 Conf, Pursuant to Trial Chamber V(b)'s Order ICC-01/09-02/11-967, dated 21st October 2014, this document is reclassified as "Public), p. 15, § 29
[39] Római Statútum 56. cikk [...] (3)(b) A főügyész fellebbezhet a tárgyalás-előkészítő tanács azon döntése ellen, hogy az a jelen bekezdés értelmében hivatalból intézkedik. A fellebbezést gyorsított eljárásban bírálják el.
[40] Római Statútum 56. cikk [...] (2) Az 1. bekezdés (b) pontja szerinti intézkedések többek között a következők lehetnek: (a) Az eljárás menetére vonatkozó ajánlások vagy rendelkezések kiadása; (b) Az eljárásról jegyzőkönyv készítésének elrendelése; (c) Szakértő kirendelése jogsegély érdekében; (d) A letartóztatott vagy a Bíróság előtt idézésre megjelent személy védője részvételének engedélyezése, vagy ha a letartóztatás még nem történt meg, vagy a beidézett személy még nem jelent meg, illetőleg a védő kiválasztása még nem történt meg, másik védő kirendelése a védelem ellátására és az adott személy érdekeinek képviseletére; (e) A tanács egy tagjának, vagy, ha szükséges, a Tárgyalás-előkészítő Kollégium másik tagjának, avagy az Elsőfokú Kollégium rendelkezésre álló bírájának kijelölése abból a célból, hogy kísérje figyelemmel az eljárást, és javaslatokat tegyen, vagy utasításokat adjon a bizonyítékok gyűjtése és megóvása, valamint a személyek kihallgatása tekintetében; (f) Olyan más intézkedések megtétele, amelyek a bizonyítékok gyűjtése vagy megóvása céljából szükségesek.
[41] Lásd fentebb!
[42] Római Statútum 93. cikk Az együttműködés más formái "(1) A Részes Államok a jelen Fejezet rendelkezéseinek és a nemzeti eljárási joguknak megfelelően teljesítik a Bíróság megkereséseit annak érdekében, hogy a következő módon nyújtsanak jogsegélyt a nyomozás és a büntetőeljárás során: [...] " Rome Statute, Article 93 "Other forms of cooperation" "(1). States Parties shall, in accordance with the provisions of this Part and under procedures of national law, comply with requests by the Court to provide the following assistance in relation to investigations or prosecutions: [...]" Statut de Rome, Article 93 : Autres formes de coopération « (1). 1. Les États Parties font droit, conformément aux dispositions du présent chapitre et aux procédures prévues par leur législation nationale, aux demandes d'assistance de la Cour liées à une enquête ou à des poursuites et concernant: [...] »
[43] "In sum, Articles 57(3)(e) and 93(1)(k) of the Statute and Rule 99(1) of the Rules confirm the authority of the Pre-Trial Chamber to take protective measures to identify, trace, freeze and seize property or assets of an accused person prior to the commencement of trial. Collectively, these provisions authorise the Pre-Trial Chamber, after the consideration of certain factors, to request cooperation from a State to implement such protective measures after the issuance of a warrant of arrest or a summons to appear and prior to the start of trial, both for the purposes of eventual forfeiture as an applicable penalty under Article 77(2)(b) of the Statute and for reparations under Article 75 of the Statute." The Prosecutor v. Uhuru Muigai Kenyatta, Decision on the implementation of the request to freeze assets, ICC-01/09-02/11-931, 8 July 2014. p. 11, § 19
[44] Római Statútum 86. cikk Általános együttműködési kötelezettség A Részes Államok a jelen Statútum rendelkezéseinek megfelelően teljes mértékben együttműködnek a Bírósággal a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények miatti nyomozás és vádképviselet során. 87. cikk Együttműködési megkeresés: általános rendelkezések (1) (a) A Bíróság jogosult a Részes Államok együttműködését kérni. [...] (7) Ha a Részes Állam a jelen Statútum rendelkezéseivel ellentétben nem tesz eleget a Bíróság együttműködés iránti megkeresésének, és ezzel akadályozza a Bíróságot a jelen Statútumban meghatározott feladatai és hatásköre gyakorlásában, a Bíróság megállapíthatja ezt, és az ügyet a Részes Államok Közgyűlése elé terjesztheti, illetve, ha Biztonsági Tanács utalta az ügyet a Bíróság elé, a Biztonsági Tanács elé utalhatja az ügyet.
[45] "outstanding obligation to surrender Saif Al-Islam Gaddafi to the Court" Situation in Libya, in the case of The Prosecutor v. Saif Al-Islam Gaddafi and Abdullah Al-Senussi, Decision on the "Request for an immediate finding of non-compliance and referral to United Nations Security Council.", 17 September 2013, ICC-01/11-01/11-446, p. 8, § 16.
[46] "Uganda is a State Party to the Statute. It has an obligation to cooperate with the Court in accordance with Part 9 of the Statute, including with requests for arrest and surrender to the Court of persons against whom a warrant of arrest has been issued by the Pre-Trial Chamber under article 58 of the Statute. [...] In the present case, and notwithstanding its obligations to cooperate with the Court, Uganda did not arrest Omar Al-Bashir while he was present on its territory and surrender him to the Court nor did it raise with the Court any problem it might have identified in the execution of such request. In fact, Uganda did not even respond to the note verbale transmitted by the Court on 11 May 2016." The Prosecutor v. Omar Hassan Ahmad Al Bashir, Decision on the non-compliance by the Republic of Uganda with the request to arrest and surrender Omar Al-Bashir to the Court and referring the matter to the United Nations Security Council and the Assembly of State Parties to the Rome Statute, ICC-02/05-01/09-267, 11 July 2016, § 9-10. »
[47] 56. cikk (1) (b) Ebben az esetben a tárgyalás-előkészítő tanács a főügyész megkeresésére megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa az eljárás hatékonyságát és tisztességes lefolytatását, különös tekintettel a védelem jogainak megóvására.
[48] Lásd a Római Statútum 56. cikk (3) bekezdését!
[49] Lásd a Római Statútum 56. cikk (1) (b) pontját, idézve fentebb. Lásd továbbá az 56. cikk (2) (f) pontját: Olyan más intézkedések megtétele, amelyek a bizonyítékok gyűjtése vagy megóvása céljából szükségesek.
[50] Római Statútum 57. cikk (3) A jelen Statútumban meghatározott egyéb feladatai mellett a tárgyalás-előkészítő tanács: (a) A főügyész megkeresésére olyan utasításokat és parancsokat bocsáthat ki, amelyek szükségesek lehetnek a nyomozás céljaira; 58. cikk (1). A tárgyalás-előkészítő tanács a főügyész megkeresésére, a nyomozás megkezdése után bármikor kibocsáthat elfogatóparancsot, ha a főügyész által benyújtott kérelem és bizonyítékok vagy más információk megvizsgálása után meggyőződött arról, hogy: (a) Alapos gyanú áll fenn arra nézve, hogy az adott személy a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményt követett el; és (b) A személy letartóztatása szükségesnek látszik annak biztosítása érdekében, hogy: (i) A személy a tárgyaláson megjelenjen, (ii) A személy ne akadályozza vagy veszélyeztesse a nyomozást vagy a bírósági eljárást, vagy (iii) Ha helyzet úgy kívánja, megakadályozzák, hogy az adott személy folytassa a bűncselekmény, vagy olyan kapcsolódó bűncselekmény elkövetését, amely a Bíróság joghatósága alá tartozik, és ugyanazon körülményekből származik.
[51] "1. Noting the » Prosecutor's Application under article 58 » (the » Application «),1 filed on 20 November 2008 pursuant to article 58 of the Statute of the Court in the investigation of the Situation in Darfur, Sudan, whereby it requested the Chamber to issue warrants of arrest or, alternatively, summonses to appear for Bahr Idriss Abu Garda (» Abu Garda «), [REDACTED], on a confidential and ex parte basis;" The Prosecutor v. Bahr Idriss Abu Garda, Decision on the Prosecutor's Application under Article 58, ICC-02/05-02/09-1, 07 May 2009, 3/22 SL PT, p. 3.
- 8/9 -
[52] Lásd Hall, Christopher K - Ryngaert, Cedric: Article 58, in Triffterer / Ambos (eds): The Rome Statute of the International Criminal Court, , in: Triffterer, Hans - Ambos, Kai (eds): The Rome Statute of the International Criminal Court - A Commentary (3rd ) München 2016 Beck Hart Nomos, p. 1455.
[53] "The Chamber reserves its right to review this finding either proprio motu or at the request of the Prosecutor, however, particularly if the suspect fails to appear on the date specified in the summons or fails to comply with the orders contained in the summons to appear issued by the Chamber." The Prosecutor v. Bahr Idriss Abu Garda, Decision on the Prosecutor's Application under Article 58, ICC-02/05-02/09-1, 07 May 2009, 3/22 SL PT, § 32, p. 15.
[54] Ez mindenekelőtt az ICC titkársági apparátusan belül egy sajátos, szakosított intézmény, az Office of Public Counsel for Victims(OPCV). Guaraglia és Hochmayr szerint azonban erre ebben a fázisban nem kerülhet sor. Guaraglia-Hochmayr op. cit, p. 1436.
[55] Ezt az Eljárási és bizonyítási szabályzat 99. szabálya pontosítja. "The Pre-Trial Chamber, pursuant to article 57, paragraph 3 (e), or the Trial Chamber, pursuant to article 75, paragraph 4, may, on its own motion or on the application of the Prosecutor or at the request of thevictims or their legal representatives who have made a request for reparations or who have given a written undertaking to do so, determine whether measures should be requested."
[56] "For these reasons, the single judge hereby orders the Registrar to prepare and transmit, in accordance with article 87(2) of the Statute and rule 176(2) of the Rules and in consultation with the Prosecutor, a request for cooperation to the competent authorities of the Republic of Kenya for purposes of identifying, tracing and freezing or seizing the property and assets belonging to or under the control of Francis Kirimi Muthaura, Uhuru Muigai Kenyatta and Mohammed Hussein Ali, without prejudice to the rights of bona fide third parties;" Decision Ordering the Registrar to Prepare and Transmit a Request for Cooperation to the Republic of Kenya for the Purpose of Securing the Identification, Tracing and Freezing or Seizure of Property and Assets of Francis Kirimi Muthaura, Uhuru Muigai Kenyatta and Mohamed Hussein Ali. ICC-01/09-02/11-42, p. 5. Nota bene: figyeljünk itt arra, hogy "in consultation with" és nem "on the application of" szerepel a szövegben. A végzés 3. §-a szerint az egyes bíróként eljáró Trendafilova bírónő utalt arra, hogy « [o]n 21 March 2011, the Single Judge issued the "Decision Requesting Information and Observations from the Prosecutor" (the "21 March 2011 Decision"), in which she requested the Prosecutor to submit "observations and any information in his possession concerning the nature and whereabouts of the financial assets and properties belonging to or under the control of Francis Kirimi Muthaura, Uhuru Muigai Kenyatta and Mohammed Hussein Ali ». A szövegben a "she" bizonyítja, hogy a kezdeményezés az egyes bírótól jött.
[57] "[...] an order for protective measures for the purpose of reparations should be appropriately tailored to the circumstances, including consideration of the claims of victims and the personnel circumstances of the accused, as appropriate." The Prosecutor v. Uhuru Muigai Kenyatta, Decision on the implementation of the request to freeze assets, ICC-01/09-02/11-931, 8 July 2014. p. 10, § 17
[58] Az ENSZ Alapokmány VII. Fejezete értelmében hozott kötelező erejű biztonsági tanácsi szankciós határozatok mellett ilyenek lehetnek például az Európai Unión belül elfogadott szankciós határozatok is.
[59] Római Statútum 56. cikk (2)(e): A tanács egy tagjának, vagy, ha szükséges, a Tárgyalás-előkészítő Kollégium másik tagjának, avagy az Elsőfokú Kollégium rendelkezésre álló bírájának kijelölése abból a célból, hogy kísérje figyelemmel az eljárást, és javaslatokat tegyen, vagy utasításokat adjon a bizonyítékok gyűjtése és megóvása, valamint a személyek kihallgatása tekintetében;
[60] Római Statútum 56. cikk (1)(c): Ha a tárgyalás-előkészítő tanács másképpen nem dönt, a főügyész az (a) pont szerinti körülményről értesíti a letartóztatott vagy nyomozás keretében kibocsátott idézésre megjelent személyt, azért, hogy az kihallgatható legyen. (Guariglia és Hochmayr úgy vélik, hogy negatív döntést csak egészen szélsőséges körülmények között lehet elképzelni. Guaraglia-Hochmayr op. cit, p. 1416).
[61] Decision ordering the Registrar to Prepare and Transmit a Request for Cooperation to the Republic of Kenya for the Purpose of Securing the Identification, Tracing and Freezing or Seizure of Property and Assets of Francis Kirini Muthaura, Uhuru Muigai Kenyatta and Mohamed Hussein Ali, 5 April 2011, ICC-01/09-02/11-42-Conf. (Reclassifié public le 21 Octobre 2014).
[62] « [...] Par ces motifs, la Chambre a) demande à la République portugaise de prendre, conformément aux procédures prévues par sa législation nationale, toutes les mesures nécessaires afin d'identifier, localiser, geler ou saisir les biens et avoirs de M. Jean-Pierre Bemba Gombo qui se trouvent sur son territoire, y compris ses biens meubles ou immeubles, ses comptes bancaires ou ses parts sociales, sous réserve des droits des tiers de bonne foi; » Le procureur c. Jean-Pierre Bemba Gombo, Décision et demande en vue d'obtenir l'identification, la localisation, le gel et la saisie des biens et avoirs adressées à la République Portugaise. ICC-01/05-01/08-8-US-Exp (reclassifié public, le 14 novembre 2008), p. 4 (A dokumentumnak e sorok írásakor nincs angol szövege.)
[63] "Nevertheless, given the Prosecution›s acknowledgement that it » now has insufficient evidence to secure a conviction at trial «, [...] that any information provided ‹mayor may not yield evidence relevant to this case› [...], and the directive contained in Article 57(3)(e) of the Statute that the Chamber pay due regard to the strength of the evidence and the rights of the parties concerned, the Chamber considers it would not be appropriate at this stage of the proceedings to seek execution of the Pre-Trial Chamber's Order. Mindful, however, that the current limited period of adjournment in this case may enable necessary evidence to be obtained ‹potentially shedding light on matters central to the charges› [...] the Majority suspends the Pre-Trial Chamber›s order until further notice." The Prosecutor v. Uhuru Muigai Kenyatta, Decision on the implementation of the request to freeze assets, ICC-01/09-02/11-931, 8 July 2014. p. 15, § 29.
[64] Ba, Amady: L'effet et l'exécution des décisions internationales, Rapport présenté au Colloque AHJUCAF, Internationalisation du droit - internationalisation de la justice, tenu les 21 et 22 juin 2010 à Ottawa, http://www.ahjucaf.org/L-effet-et-l-execution-des.html, p. 48.
[65] Ba op. cit, p. 52. (Ba egyik lábjegyzetében, (n°147, p. 179) rámutat arra, hogy az államoknak az ICC megkeresésére adott válaszainak tartalma szintén a bizalmas kategórába tartozik (« Sans que l'on puisse donner un pourcentage sur l'état de l'exécution, notamment des réponses données par les États, puisque celles sont en général confidentielles, mais les avoirs des personnes visées sont bloqués à la demande de la Cour. »).
[66] « La CPI dépend donc totalement de la coopération des Etats et il va sans dire que seuls les Etats Parties ont l'obligation de coopérer avec la Cour. Les conséquences sont bien entendue dramatiques pour la Cour [...] Pour la première décennie d'activité de la CPI, on compte à ce jour 14 mandats d'arrêt décernés contre 13 personnes qui n'ont pas été exécutés. » Bitti, Gilbert: Les tribulations de la Cour Pénale Internationale au XXIe siècle: entre utopie et réalité, in: Humanisme et justice (Mélanges en l'honneur de Geneviève Giudicelli-Delage), Dalloz 2016 Paris, p. 896-897.
[67] A Dominic Ongwen elleni letartóztatási parancsot 2005-ben bocsátották ki, de csak 2015-ben tudták letartóztatni. Ebben az akcióban bizonyos közép-afrikai köztársaságbeli miliciák és az amerikai titkosszolgálat is szerepet játszottak.
[68] A 2006-os letartóztatási parancsot csak 2013-ban tudták végrehajtani, amikor Bosco Ntaganda bement a ruandai Kigaliban levő amerikai nagykövetségre.
[69] A Főügyész 2018. szeptember 27-én vette át Argentína, Kanada, Chile, Columbia, Paraguay és Peru közös beadványát, amelyben a venezuelai helyzet vizsgálatára kérték. https://www.icc-cpi.int/Pages/item.aspx?name=180927-otp-stat-venezuela.
[70] Római Statútum 87. cikk Együttműködési megkeresés: általános rendelkezések [...] (7) Ha a Részes Állam a jelen Statútum rendelkezéseivel ellentétben nem tesz eleget a Bíróság együttműködés iránti megkeresésének, és ezzel akadályozza a Bíróságot a jelen Statútumban meghatározott feladatai és hatásköre gyakorlásában, a Bíróság megállapíthatja ezt, és az ügyet a Részes Államok Közgyűlése elé terjesztheti, illetve, ha Biztonsági Tanács utalta az ügyet a Bíróság elé, a Biztonsági Tanács elé utalhatja az ügyet.
[71] Az öt állandó tag közül Anglia és Franciaország részes állam, az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Oroszország viszont nem.
[72] Lásd ebben az értelemben példáaul: « Certains s'étonnent d'ailleurs qu'au niveau du Conseil de Sécurité, aucune mesure, même hautement symbolique, n'ait été prise pour rappeler l'existence du mandat d'arrêt. "Blaise, Noémie: Les interactions entre la Cour Pénale Internationale et le Conseil de Sécurité: Justice versus politique? Revue Internationale de droit pénal, 2011/3 (82), pp. 420-444, https://www.cairn.info/revue-internationale-de-droit-penal-2011-3-page-420.htm, pp. 435-436 « "La banalisation" des mesures coercitives, qu'elle soient prises par le Conseil de Sécurité, ou par une juridiction internationale est aujourd'hui un fait. » Ghantous, Marie: Les mesures conservatoires indiquées par la Cour internationale de Justice dans le cadre de conflits territoriaux et frontaliers: Développements récents, The Canadian Yearbook of International Law, 2012, p. 91.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája; egyetemi tanár, kutatóprofesszor, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara.
Visszaugrás
