"Nihil aliud est actio, quam ius quod sibi debeatur, iudicio persequendi"
(Celsus)
A Kúria 2021. február 24-én kelt, és a következő napon a Kúria honlapján (kivonatolva) nyilvánosságra is hozott Kpkf.VI.39.408/2021/2. szám alatt kiadott végzése[2] azt rögzítette, hogy "a koronavírus járványhelyzetre tekintettel a jogi képviselővel szembeni fokozott elvárás azt is magában foglalja, hogy a fertőzés veszélyével is számolva ügyintézési, munkaszervezési rendjét úgy alakítsa, hogy a folyamatos ügyvitelt biztosítani tudja." A végzés eme kijelentése látszólag az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénnyel (Üttv.) és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénnyel (Pp.) egybevágó megállapítás, hiszen a Pp. alapelvei között nevesíti a perkoncentrációt (3. §), és a felek eljárástámogatási kötelezettségét, amelynek lényege az, hogy a tényeket és bizonyítékokat az eljárás minden résztvevője köteles olyan időpontban és úgy rendelkezésre bocsátani, hogy a jogvita minél gyorsabban eldönthető legyen, ahogyan azt is, hogy a feleknek kötelessége előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését (4. § (1) bekezdés).[3] Az Üttv. és az ennek felhatalmazása alapján az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (Etikai szabályzat) 2.5. pontja szerint "az ügyvédi tevékenység gyakorlója betartja a közhatalmi eljárások rendjét...", az Etikai szabályzat mellékletét képező, "Az Európai Unió Ügyvédeinek Etikai Kódexe" nevű dokumentum 4.1. pontja értelmében az ügyvéd "köteles betartani az adott bíróság vagy törvényszék előtt alkalmazandó etikai szabályokat," a 4.2. pont szerint pedig "az ügyvédnek mindig tekintettel kell lennie a tisztességes eljárás szabályaira." Ennek megfelelően - látszatra - semmilyen érdemi, új elvárást nem fogalmaz meg.
A végzés szerint a perbeli ügyben a felperes mulasztott, amikor egy közigazgatási perben a keresetlevelet (általa elismerten) a keresetindítási határidőn túl, azaz elkésetten terjesztette elő. A Kúria eljáró tanácsának megítélése szerint a mulasztása utólagos kimentésére "az igazolási kérelmében és a fellebbezésében felhozott körülmények nem voltak elegendőek. Azok a jogi képviselője mulasztásának vétlenségét, önhibán kívüli voltát nem támasztották alá (...)." A határozat indokolásának további része a Pp. alapelveivel szinkronban kitért arra, hogy "a jogi képviselőnek fokozottan ügyelnie kell arra, hogy a beadványokat a jogszabályok által előírt határidőben, helyen és módon terjessze elő. Ezért a mulasztás kimentésére a jogi képviselő érdekkörében felmerülő adminisztrációs mulasztás, ügyviteli hiányosságra visszavezethető késedelem alapul nem szolgálhat.[4]
Az indokolás további része alapján azonban ennél sokkal többről kívánt állást foglalni a bíróság a végzésben. A Kúria eljáró tanácsa ugyanis kiemelte, hogy a csaknem egy éve fennálló koronavírus járványhelyzetre tekintettel "a jogi képviselővel szembeni fokozott elvárás azt is magában foglalja, hogy a fertőzés veszélyével is számolva ügyintézési, munkaszervezési rendjét úgy alakítsa, hogy a folyamatos ügyvitelt biztosítani tudja. A jelen járványügyi helyzetben az esetleges koronavírus fertőzés, illetve karantén tényleges bekövetkezésének pontos idejét a jogi képviselő valóban nem láthatja előre, azonban megfelelő gondosság mellett számolnia kell a fertőzés vagy a karantén bekövetkezésének lehetőségével, akár a jogorvoslati határidő utolsó napjaiban is. Amennyiben ennek a jogi képviselő nem tesz eleget, a mulasztása kapcsán az önhiba hiánya nem állapítható meg."
A Kúria tanácsa tehát egy perindítási határidő elmulasztásáért gyakorlatilag a jogi képviselő objektív felelősségét állapította meg. Az ügyvédi kar részéről a határozat kapcsán sokan nyújtottak be panaszt a Kúriához. Bár ez tárgyunkhoz csak érintőlegesen tartozik, részletesebben nem térünk ki rá, de megjegyezzük, hogy a hazai ügyvédek jó része - egyéni ügyvédi működés körében - az eljáró ügyvéd betegségét (ideértve a koronavírus-fertőzést is) valószínűleg nem tudja egyszerű "adminisztrációs" mulasztásként, "ügyviteli hiányosságként" értékelni, hiszen számára nem "adminisztrációs" vagy "munkaszervezési" kérdés a betegség, mivel nem szervezeti keretek között, hanem egyéni praxisban dolgozik. Míg előbbiben valószínűleg gyakorlat lenne a helyettesítés (ahogyan az például az amerikai jogi irodákban ténylegesen működik), addig a Magyarországon az ügyvédek jelentős része egyéni ügyvédként nem rendelkezik "általános helyettessel" sem a perbeli képviselet, sem az adminisztratív feladatok ellátása tekintetében.
A hatályos Pp. egyébként is már-már teljesíthetetlen mértékű felkészültséget kíván a felperestől és annak jogi képviselőjétől a keresetlevél benyújtásakor, és az alperes-
- 736/737 -
től is akkor, amikor a felperesi keresetre kell írásban reagálnia. Ezért már a perfelvételi tárgyalás sem a per létrehozására, hanem a jogvita lényegének tisztázására irányul.[5] Ahhoz, hogy idáig eljusson a fél (és jogi képviselője), sokszor szükséges az, hogy a rendelkezésre álló időt teljes egészében kihasználja. A határidő utolsó napja is beletartozik a határidőbe, hiszen nem véletlenül biztosít a jogalkotó megfelelő időtartamot a beadványok előterjesztésére. Az annak alapjául szolgáló érvek és bizonyítékok összegyűjtése, az ügyféllel való egyeztetés időigényes feladat, a beadványok megfelelő, a Pp. fentebb említett 4. § (1) bekezdésében foglalt előterjesztése általában jelentős munkaidő-ráfordítást, körültekintő eljárást igényel. Az ügyvéd munkaszervezése a képviselet ellátása körében - szemben a végzés által sugallt szemlélettel - nem egyszerű technikai kérdés. Ezért általában nem reális elvárás az, hogy a törvényi határidő elején már előterjessze a képviselő a beadványt. Erre is figyelemmel nyilván "logikai bukfenc" az, ha a képviselő felelőssé tehető azért, mert a határidő későbbi szakaszában előre nem látható (azonban pl. orvosi dokumentumokkal megfelelően igazolt) körülmények akadályozzák az eljárást.
Az ügyvédi karból érkezett, a fentiekre is utaló heves reakciók alkalmasak voltak arra, hogy a Kúria is megvizsgálja a mulasztások igazolásával kapcsolatos gyakorlatot. A Kommunikációs osztály március 2-án ugyanis közleményt adott ki, amely szerint "az elmúlt időszakban érkezett panaszokra tekintettel a Kúria kollégiumai haladéktalanul áttekintik a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet hatálya alatt előterjesztett igazolási kérelmek elbírálásával kapcsolatos gyakorlatot. Ha ennek eredményeként indokolt, a Kúria elnöke jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi."[6] A vizsgálat eredményéről azóta (a tanulmány lezárásáig) nem adtak ki újabb közleményt, bár az általános bírósági gyakorlat érezhetően megengedőbb lett.
A probléma azonban mélyebben gyökerezik, mint a veszélyhelyzet sajátos körülményeinek bíróság általi megítélése, vagy a bírói és az ügyvédi kar közötti szervezeti és munkaszervezési eltérések - és a veszélyhelyzeti rendelkezések hatályon kívül helyezésével sem oldódik meg "magától." Megítélésünk szerint érdemi - akár a kommüniké által felvetett jogegységi eljárás alapjául szolgáló - megoldást csakis az adhat, ha a perbeli képviselethez való jog (és ehhez képest a helyettesítési lehetőség) tartalmának, lényegének és funkciójának elemzése alapján megpróbálunk kidolgozni valamiféle olyan megoldási javaslatot, amely az eljárási szempontoknak és az egyéni jogvédelemnek is megfelel. Reményeink szerint a tanulmány végére kiderül, van-e egyáltalán mód ilyenre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
