Jelen tanulmány a népszuverenitás érvényesülésének kérdését vizsgálja Bosznia-Hercegovina alkotmányos rendszerének vonatkozásában, amit mindmáig a nemzetközi közösség által 1995-ben elfogadott, az országban lezajlott háborúnak véget vető Daytoni Megállapodás határoz meg. A történeti bevezetést követően a daytoni államberendezkedés elemzése révén feltérképezem a népszuverenitás korlátait, különös tekintettel Bosznia-Hercegovina Alkotmánybíróságának a választójog gyakorlásával kapcsolatos esetjogára. A választási rendszer problematikájára a legvilágosabban Mostar városának esete világít rá, ahol 2008-tól 2020-ig nem tartottak helyi önkormányzati választásokat. Az ügy alapjogi aspektusainak bemutatása után megfogalmazom a levont következtetéseimet és a javaslatom.
Bosznia-Hercegovina állami intézményrendszerének a népszuverenitás kiindulópontjából történő vizsgálata révén azonosítottam a népszuverenitás korlátait képező alkotmányos rendszerelemeket. A jogszuverenitás és a hatalommegosztás mellett a nemzetközi, illetve etnikai jellegű elemek kiemelt helyzete demokratikus deficitet eredményez. Továbbá a föderalizmus és a konszociális jegyeket egyaránt magán viselő döntéshozatali rendszer jelentős mértékben csökkenti az államszervezet hatékonyságát. Javaslatom Bosznia-Hercegovina területi integritásának megőrzésére törekedve kívánja lehetővé tenni a népszuverenitás egyenrangú érvényesülését a jogszuverenitással és a hatalommegosztással, az alkotmányos demokrácia minél teljesebb mértékű megvalósulása érdekében.
This paper analyzes the issue of popular sovereignty in the light of the constitution of Bosnia and Herzegovina (BiH), which is incorporated in the 1995 Dayton Peace agreement adopted by the international community to stop the ongoing civil war in the country. After the historical introduction, I examine the Dayton constitutional system in order to indentify the limits of popular sovereignty, with particular regard to the case law of the Constitutional Court of BiH related to the issue of suffrage. The general problems of the Dayton electoral system are most clearly illustrated in the case of the city of Mostar, where no municipal elections were held between 2008 and 2020. The presentation of the legal aspects of the case from a human rights perspective is followed by the formulation of my conclusions and proposals.
By examining the constitutional design of Bosnia-Herzegovina from the point of view of popular sovereignty, I identified the institutional elements that form limitations to popular sovereignty. In addition to legal sovereignty and the separation of powers, the privileged position of international and ethnic elements results in a democratic deficit. Furthermore, the decision-making system - which includes both the characteristics of federalism and consociationalism - significantly reduces the efficiency of the state's operation. The aim of my proposal is to create a balance between popular sovereignty, legal sovereignty and the separation of powers, while respecting the territorial integrity of Bosnia-Herzegovina, in order to promote constitutional democracy.
Keywords: Bosnia and Herzegovina, popular sovereignty, Dayton Agreement, constitutional law, peacebuilding
Egy háborús konfliktuson átesett államban - mint Bosznia-Hercegovina - a fenntartható béke alapja az "ellenséges attitűdök transzformálása",[2] valamint a szabad
- 67/68 -
és tisztességes választások megtartása.[3] A Bosznia-Hercegovina békéjéről szóló Általános Keretmegállapodás[4] (a továbbiakban: Daytoni Megállapodás) 1995-ös elfogadásával a fegyveres konfliktusnak sikerült véget vetni, de az etnikumok közti feszültségek azóta sem csillapodtak, a választójoggal kapcsolatos kérdések azonban aktuálisabbak, mint valaha. Erre mutat rá az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) joggyakorlata is Bosznia-Hercegovina vonatkozásában. Az EJEB választójoggal összefüggésben jogsérelmet megállapító ítéletei közül a legújabb 2019. október 29-én a Baralija-ügy keretében Mostar városa kapcsán született,[5] ahol a többi helyi önkormányzattól eltérően 2012-ben és 2016-ban nem tartottak helyi önkormányzati választásokat.[6] Mindez felveti a népszuverenitás érvényesülésének kérdését.
A népszuverenitás annak kifejeződése, hogy "a hatalom teljességének alanya a nép".[7] A fogalmat érintő jogfilozófiai viták[8] ellenére a mai alkotmányok többsége alapelvként rögzíti,[9] kezdve az Egyesült Államokkal.[10] A modern tömegdemokráciák működése a népszuverenitás elve szerint történik: központi és helyhatósági választások, valamint népszavazások révén.[11]
Kis János a népszuverenitás tartalmát a politikaelmélet keretében kezeli. Eszerint az eszmét egyfajta kettősség jellemzi, amelyet Kis a következőképp foglal össze: "A nép tagjának lenni jog előtti és jogon kívüli szerep, állampolgárnak lenni jogilag meghatározott szerep." Ebben az értelemben a nép csak rendkívüli esetekben gyakorolja szuverén jogait, egyébként az egyének állampolgárként - az alkotmánynak és a hatályos törvényeknek alávetve - cselekednek.[12] Pokol Béla álláspontja szerint a szuverenitás "működtetésének" nemzetközi szervezetek vagy átfogó integrációk részére való átadása "nem érinti az alkotmányozó hatalomban megtestesülő népszuverenitást". Ugyanis, ha az adott államot reális hát-
- 68/69 -
rány éri az átfogó integrációval összefüggésben, akkor az átruházott állami jogosítványokat visszavonhatja.[13]
Ezzel ellentétes a jogszuverenitás tana, ami "a nép hatalmának alkotmányi kereteken belüli gyakorlása". A jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő alkotmány a jogállam megvalósulásaként meghatározza a jogrendszer tartalmát, ezáltal a népszuverenitás korlátjaként funkcionál. Ebben kulcsszerep jut az alkotmánybíráskodásnak.[14] Molnár Tamás a nemzetközi és a belső jog viszonya tekintetében a jogszuverenitást a monista elmélet keretébe helyezi. A monista irányzat kapcsán kihívásként azonosítja az államok ráhatását nemzetközi jog recepciójára, vagyis a "belső jogrendszer védőpajzsának" nélkülözhetetlenségét, amelyet a dualista elmélet helyességének potenciális visszaigazolásaként azonosít.[15]
A hatalommegosztás elve szintén a népszuverenitásból eredő közhatalom alkotmányos korlátját képezi. Szigeti Péter a hatalommegosztás területi, időbeli és funkcionális megoldásait különbözteti meg.[16] Ezek közül tanulmányomban Bosznia-Hercegovinával összefüggésben a területi és a funkcionális hatalommegosztást elemzem. Vizsgálatom keretében kulcsszerep jut a - Pap Tibor meghatározása szerint - "területi elhatárolódás államalakulaton belüli megoldása", vagyis a föderalizmus és a "társadalmi nagycsoportok" érdekeinek gyakorlati érvényesítésére hivatott konszociális demokrácia fogalmaknak.[17]
Tanulmányomban a Daytoni Megállapodás által kialakított alkotmányos rendszert vizsgálom abból a szempontból, hogy az a "hagyományos" népszuverenitás - jogszuverenitás - hatalommegosztás síkon túl mennyiben jelent többletkorlátot a demokratikus (törvényhozás, népszavazás útján történő) döntéshozatal és a választójog gyakorlása vonatkozásában, különös tekintettel a Bosznia-Hercegovinában rendkívül jelentős, 1995-től megjelenő nemzetközi dimenzióra. Végül a négy dimenzió kölcsönhatásának közvetlen megnyilvánulásaként Mostar városának esetét tanulmányozom, majd a következtetések levonását követően de lege ferenda javaslatot fogalmazok meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
