Magyarország Alaptörvénye a következő szabályt állapítja meg az alapjogok korlátozására vonatkozóan: Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.[1] Az új alapjog-korlátozási klauzula ismert fogalmakkal dolgozik, ugyanakkor az 1989-es Alkotmány szövegéhez képest alapvető változást jelent, hogy az alapjog lényeges tartalmának védelme mellett a jogkorlátozás célja, valamint a szükségesség és az arányosság - alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált - szempontja is megjelenik a normaszövegben.[2] Korántsem egyértelmű, hogy az új alkotmányos szabály pontosan adja-e vissza az alapjogkorlátozás tartalmi vizsgálatának szempontrendszerét, a szükségességi-arányossági tesztet, mint ahogyan azt sem, hogy a normaszöveg változása üdvözlendő-e az alkotmánybírósági munka átláthatóságának erősödése miatt, vagy az túlságosan merev kereteket jelent az alkotmányértelmezés számára.
A normaszöveg változása paradox módon legélesebben a változatlan tartalom értékelésének kérdését veti fel: változik-e az alapjogok lényeges tartalmának fogalma az alkotmánybíráskodásban? A kérdés megválaszolásához 1) első lépésben áttekintem a lényeges tartalom fogalmának lehetséges értelmezéseit, 2) ezt követően elemzem a kapcsolódó jogirodalmi álláspontokat, 3) majd a jogalkalmazói gyakorlatot vizsgálom. Ezekre tekintettel kísérelem meg azonosítani a lényeges tartalom funkcióját: az Alaptörvény újrafogalmazott alapjog-korlátozási klauzulája helyes értelmezésének irányát - a módszertan sajátosságai mellett - elsősorban ez szabhatja meg.
A lényeges tartalom természetesen az európai emberi jogi dokumentumok számára sem ismeretlen fogalom. Az intézményt a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye vezette be a közjogi gondolkodásba 1949-ben: az 1989-es magyar Alkotmány jogkorlátozási klauzulája számára is mintaként szolgáló szabály csak a lényeges tartalom védelmét fogalmazza meg az alapjog-korlátozás tartalmi korlátjaként.[3] A formula alkotmányos rangra emelésének indokát a második világháborút követő időszak azon világos követelménye jelentette, hogy az alapjogok a közhatalom gyakorlóit - így a jogalkotót is - minden esetben kötelezik.[4] Sólyom László értékelésében a formula ismertségének és más alkotmányokba, emberi jogi dokumentumokba történő átvételének oka a "csupán formális jogállamisággal való szembefordulás" egyértelmű szándéka.[5] Figyelemre méltó, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának[6] általános jogkorlátozási klauzulája - a korlátozás arányossága mellett - szintén rögzíti az alapvető jogok lényeges tartalma tiszteletben tartásának követelményét.[7] A fogalom viszonylagos elterjedtsége ellenére azonban nem állítható, hogy annak jelentése teljes bizonyossággal meghatározható lenne.
Elfogadva azt, hogy a lehetséges alapjogkorlátozási célok tekintetében mind más alapjogok, mind pedig egyéb alkotmányos értékek védelme alkotmányos választásnak minősül,[8] az alapjog lényeges tartalmával kapcsolatban a következő logikai utak, megközelítések lehetségesek. (a) Az egyes alapjogok lényeges tartalma absztrakt módon meghatározható, tartalmi elemekkel megadható, így ez minden esetben abszolút védettséget élvez. (b) Az egyes alapjogok lényeges tartalma mindig az adott történelmi és társadalmi környezettől, kontex-
- 714/715 -
tustól függ, azok tartalmát tehát esetenként kell meghatározni, szintén a tartalmi elemek rögzítésével. (c) Az egyes alapjogok lényeges tartalma esetenként határozható meg, azonban nem az egyes tartalmi elemek megadásával, hanem az alapjogkorlátozás megengedhetőségéről való döntéssel, az alapjog lényeges tartalma tehát annak negatív oldala felől közelíthető meg. (d) A lényeges tartalom fogalmának pusztán szimbolikus szerepe van, attól az alapjogkorlátozás megengedhetőségéről való döntéshez kapcsolódó módszertan és érvelés teljes mértékben elszakadhat.
Az (a) lehetőség minden valószínűség szerint kivitelezhetetlen a gyakorlatban. Teljes körű és absztrakt módon meghatározott katalógus arról, hogy mi tartozik egy alapjog lényeges tartalmába azért sem adható, mert az értelmező szükségképpen nem gondolhat előzetesen minden szóba jöhető élethelyzetre és tartalmi elemre. Ha pedig mégis felállít egy ilyen katalógust, úgy az esetlegesen kimaradó tartalmi elemek előtt (szándékán kívül) megnyithatja a korlátozás lehetőségét - ezt a megközelítési módot érdemes tehát kellő fenntartással kezelni.
A (b) megközelítési mód, egyes alapjogok lényeges tartalmának esetileg történő meghatározása több módszertani kérdést is felvet. Adott alapjogot korlátozó közhatalmi aktus alkotmányosságának vizsgálata esetén szükségszerű-e egy teljes (teljességre törekvő) tartalmi kellék-készlet, lista megalkotása, vagy elegendő annak megállapítása, hogy az adott korlátozás beletartozik-e ebbe a tartalmi körbe? Az első megközelítésnek az (a) megoldáshoz hasonló módszertani nehézségei lehetnek, a második megközelítés pedig lényegében nem tartalmi értékelésről, hanem ad-hoc döntésről szól. Egy sommás megállapítás arról, hogy egy korlátozás beletartozik-e az adott alapjog védett körébe, érdemi érvek nélkül nem képes betölteni az alapjogkorlátozás megengedhetőségéről való döntés igazolásának funkcióját. Ez a megközelítés tehát a lényeges tartalom konkrét esetben történő, ugyanakkor körültekintő és több részkérdésre kiterjedő meghatározásával lehet sikeres.
A (c) lehetőség, a lényeges tartalomnak az alapjog-korlátozás megengedhetőségéről való (önálló módszertant igénylő) döntéssel történő meghatározása kiküszöböli ugyan az egyes alapjogok védett fogalmi körébe tartozó tartalmi elemek meghatározásának nehézségeit, azonban - amennyiben a lényeges tartalom önálló funkcióval rendelkezik - nem világos, hogy mit tesz hozzá a védett tartalom azonosítása a korlátozás minősítéséhez - e megközelítési mód esetén tehát ezt a kérdést mindenképpen szükséges szem előtt tartani.
A (d) megközelítési mód, amely szerint a lényeges tartalomnak szimbolikus szerepe van, nem hordoz módszertani nehézségeket, azonban kérdéses, hogy ebben az esetben egyáltalán rendelkezik-e normatív jelleggel a fogalom.
A továbbiakban a jogirodalmi megközelítések és a jogalkalmazói gyakorlat elemzésével keresek választ arra a kérdésre, hogy rendelkezik-e önálló funkcióval a lényeges tartalom fogalma a jogértelmezésben, és a fenti logikai utak közül melyik vezethet sikerrel a fogalom meghatározásához.
Az Alkotmány kommentárja a lényeges tartalommal összefüggésben háromféle - egymásnak ellentmondó - megközelítési lehetőséget azonosít az alkotmánybírósági gyakorlatban: (a) a lényeges tartalom korlátozhatóságának esete két alapvető jog kollíziója esetén, amennyiben az összeütközés feloldása csak a lényeges tartalom korlátozásával lehetséges; (b) a lényeges tartalom korlátozhatatlansága, amennyiben az azonosítható a szükségességi-arányossági mércével (azaz a lényeges tartalom esetenként, az alapjogi teszt alkalmazásával állapítható meg); (c) az alapjogkorlátozás alkotmányosságáról való döntés során első lépésben a lényeges tartalom lehetséges sérelmének önálló vizsgálata, majd második lépésben (amennyiben az nem érint lényeges tartalmat) a korlátozás szükségességének és arányosságának vizsgálata. Az eltérő megközelítések magyarázataként azt olvashatjuk, hogy a testület nem választotta el egymástól az alapjogok egyszerű összeütközésének és a szükségességi-arányossági teszttel feloldhatatlan konfliktusának esetét - ez utóbbi ugyanis adott esetben a lényeges tartalom sérelmével is járhat.[9] A Kommentár adott fejezetének szerzője, Gárdos-Orosz Fruzsina később megerősíti azt a felvetést, amely szerint fogalmilag nem zárható ki a lényeges tartalom sérelme, amennyiben adott esetben két alapjog összeütközését kell feloldani.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
