"...Ezúttal élettortát fogunk sütni és készíteni. S ebben az a legjobb, hogy itt mindenki a saját maga séfje és szakácsa. Ez másra nem bízható és nem átruházható. [...] E sorok írója abban hisz, hogy a főzőkurzusos látványkonyhákkal szemben leginkább a saját konyhában való sürgés-forgás vezethet el az igazán vágyott célhoz és remélt eredményhez."
Bizonyára sokan ismerik Francois Villon híres versét, amely egy középkori recept minden ékesszólásával és poétai lelkesítő leleményével az alábbiakra buzdít:
"Végy arzénes savat, salétromot,
S avas faggyút habos lúggal maratva;
Hozzá olvadt ólombul egy csomót,
Forró szurokkal, kénnel elhabarva..."
S mi itt az illendőség miatt meg is állunk. Az igen veretes sorokat és strófákat nem fokozzuk tovább. Mivel itt és most nem az irigy nyelvek puhára főzésének metodikájához keresünk fogódzókat és támpontokat, csupán enyhe párhuzamot vélünk felfedezni ahhoz, hogy a receptek a legkülönlegesebb helyzetekben sem voltak ellenére azoknak, akik váltani akartak, vagy változtatni szerettek volna az életükön.
S az sem meglepő, hogy a szakácskönyvek mindig is rendkívül népszerűek voltak és ha kellett okulásul is szolgáltak.
Éppen emiatt a Wikipédia szerint: az első szakácskönyvek már a legrégebbi kultúrákban sem voltak ismeretlenek. Ezt példázza az is, hogy Kínában már 3000 évvel ezelőtt kiadták a Sárga könyv nevű receptkönyvet. Európában pedig az első ismert középkori szakácskönyv északkelet Spanyolországban terjedt el, akkor még csak kéziratos formában. Az első nyomtatott európai receptgyűjteményt, a Platina néven író olasz humanista, Bartolomeo Sacchi latin nyelvű munkáját 1475-ben Rómában tették közkinccsé. E folyamatba illeszkedve az első ismert magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyv pedig éppen 200 évvel későbbi, mivel az csak a 17. század végén jelent meg. A Szakáts mesterségnek könyvetskéje című művet Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász adta ki Kolozsvárott 1695-ben, majd később 1698-ban.
E mű oly míves, hogy még ma is érdemes rá- és belepillantani:
A fentiek is bizonyítják, hogy mindennek alapképlete ma, a modernnek tekinthető korban sem változott. Mivel a vegyél vagy szerezz be (csinálj valamit) napjainkban is az első (nyitó)lépés minden ilyen tevékenység eredményre és sikerre vitelében.
Ennek jegyében mi ezúttal élettortát fogunk sütni és készíteni. S ebben az a legjobb, hogy itt mindenki a saját maga séfje és szakácsa. Ez másra nem bízható és nem átruházható.
S itt most nem működik és nincs is szükség a hagyományos és szigorúan szabályozott konyhai hierarchiára, mivel az executive chef (konyhafőnök), a head chef (főszakács), a sous chef (főszakácshelyettes), valamint a head pastry chef (desszertfőszakács), s nem utolsó sorban a confiseur (desszertszakács) is egyaránt mi magunk vagyunk. Ilyen felvértezettséggel, kompetenciával és ennyi talentummal öltsük fel hát a saját séf sapkánkat és kezdjünk is hozzá! Induljon a konyhában a sürgés-forgás és vegye kezdetét a sütés-főzés!
S amit ezúttal sütünk (vagy kisütünk), annak külföldön és egyre inkább itthon is eléggé kiterjedt szakirodalma van. Coach-ok, megmentő tanácsadók, edukátorok, életmód szakemberek sokasága célozza meg a reménybeli célközönséget arról, hogy közvetítse és megadja ehhez a tuti receptet. S mivel nem adják alább, a cél és az irány mindenképpen az, hogy az érdeklődő boldogabb és elégedettebb legyen, mint azelőtt bármikor. Nagy kérdés, hogy általuk az érintett kör tényleg eléri-e a megkívánt állapotot. Mert ne feledjük, hogy a mezőny mindig vegyes. Mivel mindig vannak:
• főzni tudók,
• főzni kényszerülők és
• főzni vágyók, valamint
• örök reménykedők.
- 44/45 -
Ráadásul azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nem lehet mindenki konyhatündér. Éppen emiatt abban is fennáll a szakértők felelőssége, hogy olyan recepteket is mutassanak, amelyet még a legrosszabb (akár botcsinálta) szakácsok is el tudnak készíteni. E sorok írója inkább abban hisz, hogy a főzőkurzusos látványkonyhákkal szemben leginkább a saját konyhában való sürgés-forgás vezethet el az igazán vágyott célhoz és remélt eredményhez.
S mindennek remek katalizátora lehet a sütés-főzés, hiszen ez az önismerethez hasonlóan csendes, befelé fordulós tevékenység, amely komoly összpontosítást és odafigyelést kíván meg. És mindig érdemes a hozzáértők azon tanácsára is figyelni, hogy az önismeretet soha ne tévesszük össze az önigazolással. Mivel ebben és a sütés-főzésben is fontos közös nevező az, hogy az egész a saját felelősség vállalásáról és nem a mások hibáztatásáról kell, hogy szóljon. Talán nem véletlenül hangzik el gyakran az a szinte minden generáció körében széles körűen ismert szólás-mondás: "Amit főztél, edd is meg!"
Egyszóval dolgoznunk kell magunkon, mivel nincs olyan varázsszó vagy csodarecept, amely rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatja át. Annál is inkább, mivel itt mindig rólunk, a saját életünkről van szó és nem III. Richárdról, valamint York napsütéséről.
S a fentiekhez szükséges készség és fedezet ott rejlik mindenkiben. A nyitólépés itt is mindig fejben dől el, mivel hinni kell abban, hogy:
• megvan bennünk az erő és a tudás a megoldáshoz,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
