A kereskedelmi jog kellően összetett ahhoz, hogy egy jogág részterületein bekövetkező változások bemutatásával - mint cseppben a tenger - érzékeltessük az Európai Unió jogának (a továbbiakban európai jog) sokféle hatását a magyar jogra. Tanulmányunk nem vállalkozhat arra, hogy a magyar normákban egyenként elemezze az európai hatásokat. Elsődleges célunk annak jelzése, hogy a jogharmonizáció még egy jogágon belül is nagyon különböző lehet. Bár a tanulmány Magyarország csatlakozásának 20. évfordulójára szervezett konferencián elhangzott előadáson alapul, de az európai hatások a kereskedelmi jogban sem a tagállammá válástól kezdődtek. A csatlakozási folyamat során megvalósult jogharmonizációt kiemelten fontosnak tartjuk a magyar jogfejlődés szempontjából, de a terjedelmi korlátokra tekintettel többnyire csak lábjegyzetekben utalunk a 2004 előtti eseményekre. Bízunk abban, hogy az érdeklődő olvasó föllapozza a korabeli forrásokat, amelyekből a jogharmonizációnak az adott időszaknak megfelelő állapotáról informálódhat.
Az európai jog nemzeti jogfejlődésre gyakorolt hatásának vizsgálatához sokféle szempontot kell egyidejűleg figyelembe venni. A mérleg egyik serpenyőjébe az Európai Unió céljai tartoznak, míg a másik serpenyőbe a fogadókészség mértéke kerül. Az európai jog átvételére való nyitottság mértékét - a nemzeti sajátosságokon, hagyományokon túl - az is befolyásolja az, hogy az európai jog hatását a csatlakozás előtt, vagy azt követően vizsgáljuk. A tagállammá válás előtt jellemzően nagyobb, azt követően csökkenő mértékű az "idegen" joganyag iránti fogadókészség.
Az Európai Unió folyamatosan törekszik a bővítésre elsősorban piaci és politikai szempontból. Fontosnak ítéli azonban azt, hogy azonos értékrendet valló országok váljanak tagokká, amelyek jogrendszereiket felkészítik a csatlakozás előtt és elérnek egy minimális szintet.
A tagállamok jogának közelítése elsősorban az egységes belső piacot szolgálja, lebontva a gátló akadályokat és megteremtve a belső piac működésének jobb feltételeit. Néhány területen a leendő tagállamok jogi felzárkóztatása - az átfogó célkitűzések előmozdításán túl - kifejezetten az EU védelmét célozza, a korábban taggá vált államok polgárainak és vállalkozásainak érdekeit szolgálja. A kereskedelmi jog területén a fogyasztóvédelem és a versenyjog kapcsán detektálhatók ilyen sajátos európai érdekek, önvédelmi célok.
A fogyasztók biztonsága, életének és egészségének védelme már az 1975-ben megfogalmazott Fogyasztói jogok Magna Chartájában is szerepelt az öt kiemelt jog egyikeként. Egy új ország EU-tagállammá válása egyben azt is jelenti, hogy az ott piacra vitt termékek a korábbi tagországokban is árusíthatók, emiatt a felvétel előtt álló országok fogyasztóvédelmi normarendszere[1] és különösen az áruk biztonságát garantáló, és az emberi életre, egészségre veszélyes áruk kiszűrésére alkalmas szabályanyagának színvonala és azt ezt biztosító léte, megfelelő működése fontos Brüsszel számára. A termékek azonosítására alkalmas nyilvántartási rendszer kialakítása, az áruk összetételének nyomon követése, az érintésvédelmi követelmények megvalósulásának ellenőrzése, a veszélyekre kockázatokra történő figyelemfelhívás elvárása a csatlakozásra váró országok számára is kötelezővé vált.[2] Ezek az országok bekapcsolódtak a veszélyes termékekre figyelmet felhívó európai együttműködési rendszerbe,[3] amelynek keretében nemcsak adatokat szolgáltatnak, hanem információhoz is jutnak az egészségre ártalmas termékekről. Másrészt Brüsszel azt is el kívánta kerülni, hogy a leendő tagállamok speciális szabályai akadályozzák az oda irányuló tagállami exportot, ezért a fogyasztóvédelemben korábban jellemző minimumharmonizációs irányelvek mellett megjelent a maximumharmonizáció, ahol a tagállamok a saját fogyasztóik érdekében sem jogosultak az európai követelményeken túlmenő, azoknál szigorúbb előírásokat hatályba léptetni, vagy hatályban tartani.
A versenykorlátozások joga területén Magyarország és másik kilenc állam csatlakozása az európai versenyjog decentralizált alkalmazását tette szükségessé, mivel előre látható volt, hogy a Bizottság mint az EU versenyhatósága nem lesz képes a látványosan bővülő feladatok ellátására. Az európai versenyjog decentralizált alkalmazásához viszont fel kellett készíteni ezen államok versenyhatóságait és bíróságait, és ezzel párhuzamosan indokoltnak látszott a tagállami versenyjogok közelítése a közös európai normákhoz.[4]
- 1/2 -
Az egységes belső piac megteremtését gátló körülmények lebontása, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok erősítése folyamatos - olykor más szempontokat, pl. a fogyasztóvédelem intenzív fejlesztését is felülíró - célkitűzése az Európai Uniónak. A magyar kereskedelmi jogon belül főként a társasági jog és a fizetésképtelenségi jog vált olyan kiemelt területté, ahol a jogharmonizáció az EU számára is fontos az egységes belső piacra tekintettel. A társasági jogi irányelvek főként az átláthatóságot, a társasági tőke védelmét hivatottak biztosítani, a rendeletek pedig határon átnyúló társasági formák kidolgozásával igyekeztek a különböző tagállamokban székhellyel rendelkező cégek együttműködésének lendületet biztosítani. A fizetésképtelenség európai szabályai arra a helyzetre reagáltak, hogy egy adósnak több tagállamban is lehetnek vagyontárgyai és hitelezői. Ilyen esetben a normák azt célozzák, hogy a hitelezők - függetlenül attól, hogy olyan államhoz tartoznak, amelyben az adósnak több vagy kevesebb vagyona van - lehetőség szerint arányos kielégítéshez juthassanak, az adós pedig ne tudja elrejteni vagyonának egy részét.
Valójában a tagállamok rendelkeznek szabályozási hatáskörrel a magánjogi szerződésekre vonatkozóan, az EU mégis alkot ezeket érintő szabályokat. Erre többféle körülmény szolgáltat alapot.
A fogyasztóvédelem indokolja irányelvek megalkotását a szerződésekre általában (pl. tisztességtelen általános szerződési feltételek), a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre és egyes nevesített fogyasztói szerződésekre vonatkozóan.[5]
A felelősségi szempontú szabályozás is érinti a szerződéseket a termékfelelősség tekintetében. A társasági jogi irányelvek között is találkozunk szerződésekre, így a vállalatfelvásárlásra, összeolvadásra, szétválásra irányadó szabályozással.[6]
A tőkepiac szabályozását célzó, alapvetően közjogi indíttatású szabályozási törekvések érintik a befektetési szerződéseket.
A gyengébb fél segítésének célzata húzódik meg a tartós közvetítői szerződések szabályozása mögött.
A magyar jogfejlődésre jellemző a máshol megalkotott joganyag átvétele, beépítése a nemzeti jogrendbe. A folyamat a római jogi megoldások átvételével kezdődött, majd évszázadokon keresztül az osztrák és német jog alkalmazásával folytatódott és szovjet jog uralmával zárult. A kereskedelmi jogot illetően a német kereskedelmi törvény átvétele[7] a legjellemzőbb példája a külföldi joganyag sikeres[8] átültetésének. Az előzmények felvillantása azt az állítást hivatott megalapozni, hogy a "történelmi hagyományok" hazánkban megkönnyítik a nem Magyarországon alkotott jogi normák átvételét, alkalmazását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
