A zene már ősidők óta a mindennapjaink, és ezzel együtt kultúránk szerves részét képezi, felbecsülhetetlen értéket jelentve az egymást követő generációk számára. Történetében nagy a jelentősége a különféle hanghordozóknak és -lejátszóknak is, amik a mai napig fontos szerepet játszanak a zenének a nagyközönséghez való eljuttatásában. A fejlődés viszont magával hozta a szerzői jogok kérdését is. Amint lehetőség nyílt a hanghordozók másolására, megjelentek az illegális másolatok is, melyek terjesztése nyilvánvalóan sértette a művek alkotóinak jogait, anyagi károkat okozva nekik és a hanghordozók kiadóinak is.
A helyzetet csak súlyosbította a '80-as, '90-es években a számítógépek, az írható CD-k, a digitalizáció, majd az Internet és az mp3 tömeges elterjedése, és ezáltal az illegális zenemásolatok számának rohamos növekedése. Ezek a zeneiparnak okozott dollármilliós károk mellett oda vezettek, hogy megkérdőjeleződött a zeneipar jövője. A szerzők és a kiadóvállalatok ugyan harcba kezdtek az illegális másolatok visszaszorítása érdekében, de jelenleg ehhez a harchoz sem jogi, sem technológiai téren nem áll rendelkezésükre elég hatékony eszköz.
Az illegális internetes zeneletöltés többrétű probléma. Ered egyrészt a technikai fejlődésből, az Internet és a fájlmegosztás népszerűsödéséből, másrészt abból, hogy a hanghordozók árai magasak, illetve abból, hogy a jogalkotók láthatóan képtelenek lépést tartani az Internet fejlődésével. Napjainkban az illegális zeneterjesztés egyik melegágya a fájlmegosztás. Ez az Internet eredeti funkcióinak egyike, de ma már inkább jellemző az illegális célokra való felhasználása, mint a jogszerű fájlcserélés. A gyakorlat azt mutatja, hogy nagy része a fájlmegosztó hálózatokon elérhetővé tett fájloknak szerzői jog által védett zeneszámok és filmek másolata. Az illegális terjesztést segítik még az erre specializálódott weboldalak, a BitTorrent, az e-mailes fájlcsere, és az azonnali üzenetküldésre alkalmas szoftverek is.
A nemzetközi szabályozás számos szerződés, egyezmény és irányelv, illetve felügyelő, szerzői jogokat védő szervezet segítségével igyekszik minél hatékonyabban harcolni az illegális másolás és terjesztés visszaszorításáért. De problémás az is, hogy a bíráskodás sem egységes a különböző ügyek elbírálását illetően, így akad példa arra is, hogy a hasonló ügyekben egymással ellentétes döntések születtek. Ezek is azt igazolják, hogy a jogi szabályozás nincs felkészülve az illegális zeneterjesztés kérdésének egyértelmű és hatékony kezelésére.
Napjainkra az illegális zeneletöltés és terjesztés problémája Magyarországon is általános jelenséggé vált. A számítógép és az Internet itt is egyre inkább a mindennapok részévé válik, a lemezipar bevételei pedig egyre csökkennek. Hazánk a szerzői jogi szabályozás terén mindig is az élvonalba tartozott, szerzői jogokat védő szervezeteink szorosan együttműködnek a külföldi társszervezetekkel, tagjai vagyunk minden fontosabb nemzetközi szervezetnek és egyezménynek. De ez sem jelenti azt, hogy itt ne jelennének meg azok a hiányosságok, melyek a nemzetközi szabályozásban megjelennek. A magyar jogi szabályozás fontos jellemzője azonban, hogy jelenleg a feltöltés az, ami egyértelműen illegálisnak minősíthető. Ezzel szemben a letöltés legális, bizonyos megkötésekkel.
A letöltők ellen indított perek idejét akkor látják elérkezettnek és jogosnak a szakemberek, ha már Magyarországon is lesznek széles kínálatot biztosító legális zeneáruházak, amik megfelelő és jogszerű alternatívát jelenthetnek a mai illegális letöltésekre. Nemzetközi szinten egyre népszerűbbek az online zeneáruházak, de Magyarországon még eléggé gyerekcipőben jár ezek használata.
Mint az a fentiekből is kiderült, a zeneiparra és a lemezeladásokra az egyik legnagyobb veszélyt manapság az aktívan internetező fiatalok jelentik. A lemezeladások jelentős részét a könnyűzenei előadók albumainak értékesítése adja, napról napra egyre több
- 90/91 -
előadó és együttes bukkan fel a zenepiacon, hatalmas méretűre kiszélesítve a fogyasztóknak kínált zenei repertoárt. Ugyanakkor a fiatalok többsége szerint a lemezkiadók által kínált eredeti albumok ára túlságosan magas, ami azt is eredményezi, hogy inkább folyamodnak az illegális forrásokhoz, mint a bolti vásárláshoz. Viszont ha a lemezeladások alacsonyak, nem is lehet mód a CD-k árainak csökkentésére.
Az online legálisan működő zeneáruházak elsősorban azért jelentek meg, hogy a zeneipar így pótolhassa a lemezeladásokból származó bevételeket, illetve a fiatalok igényeihez is próbálnak igazodni az Internet adta lehetősége kihasználásával. De valószínűleg messze még az az idő, amikor az internetes letöltések terén a legális, bár fizetős szolgáltatások képesek lesznek kiszorítani az illegális zenei fájlcserékre alkalmas, ingyenes fájlmegosztó programokat, weboldalakat.
A Budapesti Gazdaság Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán 2006 novemberében végzett kutatás célja az volt, hogy ismertesse a magyar fiatalok viszonyulását az illegális zeneletöltés problematikájához, valamint egyéb kapcsolódó kérdésekhez, mint internetezés és zenék beszerzése. A kutatás nem reprezentatív, alapsokasága az internetező fiatalok csoportja. A mintába kerülő 150 fő kiválasztása véletlen kiválasztással történt a főiskolán, így a válaszadók életkora behatárolódott 18 és 23 év közé, mely az alapsokaságot nem fedi teljes mértékben. A felmérés alapjául szolgáló kérdőíveket személyes megkérdezés során töltötték ki a válaszadók. A kérdőívben 4 fő kérdéskör szerepelt: demográfiai, internetezési szokásokkal kapcsolatos, zenebeszerzésre vonatkozó és zeneletöltéssel foglalkozó kérdések.
A kérdések, egy kivételével, zárt formájúak voltak, előre kódolt válaszokkal. Általános tapasztalat, hogy a megkérdezettek szívesebben válaszolnak ilyen típusú kérdésekre. Az egyetlen kivétel egy nyitott kérdés volt. Ekkor azért esett a választás erre a kérdésformára, mert kifejezetten a megkérdezettek saját gondolataira helyeződött a hangsúly.
A megkérdezett 150 főből 104 nő és 46 férfi volt. Az életkort tekintve a kitöltők 18 és 23 év közöttiek voltak, ezek közül is a legtöbben a 20 évesek voltak, számuk a teljes minta 34%-át tette ki. Az átlag életkor az egész mintát tekintve 20 évre jött ki.
Az internetezési intenzitással kapcsolatos kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy a túlnyomó többség, a kérdezettek 92%-a napi rendszerességgel használja az Internetet, és a maradék 8% pedig mind a heti rendszerességet jelölte. Ez világosan tükrözi, hogy a fiatalok életének ténylegesen szerves részévé vált az Internet napjainkra. A legtöbben otthonukban használják leggyakrabban az Internetet. Itt is hasonlóak a megoszlási arányok, mint az intenzitási kérdésnél, mindössze 9,33%, azaz 14 fő válaszolta azt, hogy leggyakrabban az iskolában internetezik, 136 főnél otthonuk volt a legpreferáltabb hely. Érdekesség, hogy a 14 iskolát megjelölő főből mindössze 1 férfi volt. Az, hogy a férfiak majdnem 100%-a válaszolta azt, hogy otthon internetezik a legtöbbet, azt is igazolni látszik, hogy jelenleg még ők jobban érdeklődnek az Internet iránt, mint nő társaik, az otthoni szabadidejüket is szívesen a gép előtt töltve.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
