(Az elmélettörténet oktatásának előzményei) A teljességre törekvés helyett - bevezetésképpen - itt csupán a rendszerváltást megelőző két markáns korszak jelzésszerű bemutatására vállalkozom. Elsőként a két világháború közötti jogbölcseleti oktatásban jellegzetes tananyagként használatos kiadványra vessünk pillantást. Az első világháborút követően közzétett Moór Gyula Bevezetés a jogfilozófiába című könyve három és félszáz nyomtatott oldalából - a jogfilozófia "mibenlétét" és problémáit bemutató bevezető fejezetet követően - több mint százon keresztül foglalkozik a "jogfilozófia irányaival".1 Így áttekintést ad az ókortól kezdődően az 1920-as évek elejéig tartó fejleményekről. A kortárs jogfilozófiai törekvések közül - viszonylag nagy terjedelemben - bemutatásra kerül a modern neotomista természetjogtól kezdve Stammler, Somló, Radbruch felfogása, valamint a Kelsen-féle "normatív juriszprudencia", illetve a Husserl-féle fenomenológia alapján álló törekvések. Egyértelműen megállapítható, hogy a szerző nem idegenkedett, sőt első rendű feladatának tekintette, hogy széles körű elmélettörténeti megalapozással, különös tekintettel a kortárs elméletekre, vezesse be hallgatóit a jogbölcseleti gondolkodás rejtelmeibe. Az elmélettörténeti fejtegetések tárgyalása, illetve a műben való elhelyezése is azt a didaktikai megfontolást példázza, amire egyébként maga Moór egyéb írásaiban is konzekvensen törekedett, hogy csak alapos elméleti, filozófiai megalapozással lehet és érdemes sztenderd jogelméleti kérdéseket tárgyalni. Lényegében ugyanezt az elvet követi az 1936-os Püski-féle Moór-tankönyv is.2
Külön említést érdemel Horváth Barna két, az 1930-as években napvilágot látott műve, melyekben Moór-hoz hasonlóan kezeli az elmélettörténeti kérdések bemutatását. A frissen kinevezett szegedi professzor egyik hallgatója által az előadások alapján összeállított Jogbölcseleti jegyzetek kétszázhatvan gépelt oldalának több mint fele tárgyalja a "jogelmélet történetét" Ana-ximandrosztól Kelsenig.3 Minden bizonnyal az ekkor formálódó saját jogelméleti rendszerének tudható be, hogy a pályakezdő oktató előadásaiban az elmélettörténeti tematikára helyezte a hangsúlyt. Ez a részleges aránytalanság némileg megfordul a néhány évvel később megjelent A jogelmélet vázlata című tankönyvként használt művében, ahol lényegében ugyanazt az elmélettörténeti vázlatot egy szintén kétszázhatvan oldalas műben immár negyven oldalban foglalja össze, mely csupán kiegészítője a már kialakult saját jogelméleti tematikának.4
A rendszerváltást megelőző évtizedek - már hivatkozott - elhíresült tankönyve nem tekintette a jövő szocialista jogászai számára behatóan megismertetésre méltónak mindazon tudást, melyet a jogi gondolkodás az elmúlt két és fél ezer évben felhalmozott. Csupán néhány bekezdésnyi mondanivalója volt a múltról és gyakorlatilag semmi a kortárs elméletekről.5 A XX. századi modern "burzsoá" felfogások közül csupán a neokantiánizmus irányzata, név szerint Somló, Stammler és a kortársak közül Kelsen kerül megemlítésre. Ezen kívül semmi és senki más, mintha a század hetedik évtizedéig a "marxista-leninista állam- és jogelméleten" kívül nem született volna számbavehető teória. Amiről nem tudunk (vagy nem veszünk róla tudomást), azzal nem kell szembesülni elvét követve magabiztos felsőbbrendűség szellemében íródott tankönyv anakronizmusát csak fokozták azok a próbálkozások, amelyek mégiscsak vállalkoztak némi betekintést nyújtani a jogi gondolkodás történetébe. Ennek egyik elhíresült terméke a szegedi jogi karon az 1970-es és részben 1980-as években használatos Antalffy-Papp-féle A politikai és jogi tanok története című terjedelmes, tankönyvnek szánt kiadvány, mely a XX. század második évtizedéig kíséri figyelemmel meglehetősen eklektikus, de mindvégig az osztályharcos szemléletet érvényesítő magyarázatok kíséretében a magyar és egyetemes jogi gondolkodás fejlődését.6
(A jogbölcseleti gondolkodás történetének oktatása ma) Az alábbiakban olvasható áttekintés a 2004-es állapotokat tükrözi. Az elemzés a kötelezően megjelölt tananyagok - elsősorban jegyzetek, tankönyvek -, illetve az érintettek által közölt tantárgyi tematikák és vizsgatételek alapján készült, melyekért ezúton mondok köszönetet. A vizsgálódás nem terjed ki az elmélettörténeti tanulmányokat kiegészítő, illetve elmélyítő -a legtöbb karon széles választékban kínált - alternatív tárgyak és speciális kollégiumok, valamint a jogelmélethez sok szállal kötődő, intézménytől függően kötelező vagy ajánlott stúdiumként oktatott "jogszociológia" , "jogdogmatika", "jogi antropológia" stb., valamint a tárgyhoz kapcsolódó esetleges szemináriumok eszmetörténeti tematikájának a bemutatására.
A hazai jogi karok közül az ELTE, illetve a miskolci, pécsi és győri jogi karokon hagyományosan egy szemeszter keretében kerül sor a jogbölcselet oktatására, mely magában foglalja az elmélettörténeti kérdések tárgyalását. Az ELTE jogi karán sajátos, de indokolható megoldással találkozhatunk. A XIX. század harmadik évtizedéig (konkrétan Hegelig) az államelmélet és a jogbölcselet történetét - az államelméleti szemeszter kezdetén - "együtt" tárgyalják, mint sok szállal összefonódó kérdésköröket, s ezután kerül sor már a jogbölcseleti szemeszterben a későbbi időszak bemutatására, ahol a két diszciplína közötti differenciálódás már "erőteljesebbnek" mondható. A kötelező tananyagként használt Samu Mihály és Szilágyi Péter szerzőpáros Jogbölcselet című jegyzetének elmélettörténeti fejezetei a kezdetektől a reformáció koráig tekintik át az államról és jogról szóló nézetek fejlődését,7 mely az államelméleti tantárgyi tematikában három előadás anyagát képezi. A tematikából kitetszően ugyanebben a szemeszterben mindezt három előadás erejéig kiegészítik az újkori természetjogi gondolkodás meghatározó alakjainak (Althusius, Grotius, Hobbes, Spinosa), a racionalista (Pufendorf) és a klasszikus német filozófia (Kant, Hegel), illetve a filozófiai pozitivizmus és az utilitarizmus (Hume, Bentham, Mill) jog- és államfölfogásának bemutatásával. A jogbölcseleti szemeszter írott "tananyaga" a már említett könyvön kívül a jogfilozófia klasszikusai (Coing, D'Entréves, Dworkin, Frank, Hart, Kelsen, Krawietz, Luhmann, Moór, Pound, Radbruch, Rawls)8 magyarul is olvasható műveiből, illetve Szilágyi Péter és Pokol Béla elmélettörténeti tárgyú írásaiból válogatott szemelvényekből állnak. Valójában a jogbölcseleti szemeszter kollokviumi tételsorából, mint "outputból" rekonstruálható, hogy közel száz tétel több mint egyharmada közvetlenül elmélettörténeti tematikájú. Így a kérdések között találkozhatunk a legjelentősebb jogfilozófiai tradíciók általános jellemzésével, a XIX. századi klasszikusokkal (Savigny, Austin), illetve az érdekkutató jogtudománynyal, a XX. század első felének meghatározó irányzataival (szabadjogi iskola, pragmatista jogszociológia, amerikai realizmus, pszichológiai irányzatok, neokan-tiánizmus) és a legjelentősebb teoretikusok közül Pound, Frank, Weber, Stammler, Kelsen, Verdross, Radbruch munkásságával. A XX. század második fele, illetve napjaink jogelméleti irodalmából Luhmann, Hart, Dworkin, Fuller és általában a századvégi amerikai jogbölcselet kerül terítékre. A tematika összeállítója, saját írásaira, mint kötelező tananyagra alapozva külön tételekben teszi a tananyag részévé a XX. századi magyar jogbölcseleti gondolkodás bemutatását.9
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
