1. Livónia és Észtország 1710-ben kapitulációban, kapitulációs egyezményben vetette alá magát az Orosz Birodalomnak. Az 1721-ben megkötött, az Északi háborút lezáró Nystadt-i béke ismét rögzítette a rendek és a városok kapitulációját. Kurland Orosz Birodalomhoz való csatolása - a lengyel-litván államközösség harmadik felosztásakor Ausztria, Oroszország és Poroszország között - 1795-ben ugyanilyen úton történt.
A XIX. században az Orosz Birodalomhoz tartozó, majd az I. világháború után függetlenné váló balti államok területén a német pandektisztika hatását tükrözi a német nyelvű, de orosz nyelven is hivatalosan közzétett ún. Lív-, Észt- és Kurlandi Magánjog (Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht), amely Lettországban (1938. január 1-jéig) és Észtországban (1945-ig) még az I. világháború után is jó ideig hatályos volt többször is, bár csak kisebb mértékben módosított formában. Az első világháború kitörése előtt több ízben is, így 1890-ben, 1912-ben, 1913-ban és 1914-ben került módosításra a Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht.
A 15 kötetben 1833-ban közzétett Szvod Zakonov Rosszijszkoj Imperii ("az Orosz Birodalom Törvénygyűjteménye") nem volt hatályban a cári birodalom egyes területein, így például Lengyel- és Finnországban, Besszarábiában és a Baltikumban, kivéve a mai Litvánia területének nagyobb részét. Az Orosz Birodalom területének legnagyobb részén hatályba léptetett Szvod Zakonov későbbi, kis mértékben átdolgozott és bővített újabb kiadásai - így az 1842-ben és az 1857-ben (ezúttal már 16 kötetben közzétett kiadás) - sem kerültek alkalmazásra Lettország mai területén.
A jogegységesítés célját - a modernizáció mellett -szolgálta az orosz Polgári Törvénykönyv (Grazsdansz-koje Ulozsenyije) szerkesztése, melynek elkészítésére III. Sándor cár (1881-1894) 1882-ben kodifikációs bizottságot hozott létre. A még az I. világháború kitörése előtt elkészült tervezetet (Projekt) azonban a IV. Állami Duma nem emelte törvényerőre. A német és a svájci Polgári Törvénykönyvet, valamint a revideált svájci kötelmi jogi törvényt modellnek tekintő, a pandektarendszert és a code unique modellt egyaránt követő, 2640 szakaszból álló tervezet - a Tervezet utolsó, ötödik könyve (Pjataja Knyiga) foglalta magában a svájci Polgári Törvénykönyvhöz hasonlóan a kereskedelmi társaságokat is tartalmazó kötelmi jogot - azonban hatással volt a magánjogi kodifikációs törekvésekre az I. világháborút követően a balti államokban, így Lettországban is.
2. A Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht elkészítésére 1857-ben Friedrich Georg von Bunge1 (1802-1897), pandektista irányzat követője, a dorpati egyetem tanára (1831-1842 között) kapott megbízást. A törvénykönyv családi, dologi, öröklési és kötelmi jogi részből áll, eltér azonban a pandektarendszertől annyiban, hogy nem tartalmaz - eltérően a szász Polgári Törvénykönyvtől (1863) és a német BGB-től -Általános Részt (Allgemeiner Teil). A kódex dologi jogi része bizonyos vonatkozásban feudális jogi hagyományokat tükröz. Így például ismeri az osztott földtulajdon intézményét, mely fennmaradt a földreformot követően is.
A kódex ugyanakkor sokkal modernebb, mint a lett területeken is hatályban lévő, a Szvod Zakonov Rosszijszkoj Imperii magánjogi viszonyokat szabályozó tizedik könyve.2 A fenti kódex előkészítésének tekinthető Bunge "Einleitung in die liv-, esth- und curlándische Rechtsgeschichte und Geschichte der Rechtsquellen" (Reval, 1849) című jogtörténeti munkája.
A római jog tartalmi természetű recepciójára a mai Lettország és Észtország területén a német eredetű városi jogot (ius municipale) alkalmazó (főleg szász) telepesek közvetítésével került sor. A dorpati egyetem tanára, Carl von Rummel 1851-ben, Dorpatban kiadott "Curlándische Landtags- und Conferential-Schlüsse" című munkájában a mai Lettország területének tekintélyes hányadán hatályos jog áttekintését adja. Karl Endmann, aki 1872-1897 között a dorpati egyetem tanára (közvetlen elődje volt a szintén nagy tekintélynek örvendő Carl von Rummel) négykötetes "System des Privatrechts der Ostseeprovinzen Liv- Est- und Kurland" című műve igen nagy hatással volt a gyakorló jogászokra. Endmann munkája volt az egyetlen, a Liv-, Est- und Curlandisches Privatrechtet átfogóan, tudományos igénnyel magyarázó, értelmező kézikönyv, amely a joggyakorlatra is jelentős hatással volt.
3. Lettország 1917-ben, a februári forradalom győzelmét követően Oroszország részeként korlátozott autonómiát kap. Az orosz Ideiglenes Kormány 1917. március 17-én névleges autonómiát ad Lettországnak. Még ebben az évben, 1917. december 14-én Valmierában lett kormány alakul. Néhány hónappal a kormányalakítást követően, 1918. április 22-én Rigában Lettország Egyesült Balti Hercegség néven német protektorátus lesz. Az Antant-hatalmak és Németország között létrejött Compiegne-i fegyverszüneti egyezményt (1918. november 11.) követően, 1918. november 18-án a Lett Nemzeti Tanács proklamálja Rigában a Lett Köztársaságot. E naptól lehet számítani a szuverén lett állam megalakulását. Megalakul a lett Ideiglenes Kormány is. Nagy-Britannia a Lett Nemzeti Tanácsot már a Németországgal kötött fegyverszüneti egyezmény megkötésének napján, 1918. november 11-én elismeri Lettország kizárólagos legitimitással rendelkező politikai szervezetének, testületének. A brit Foreign Office részéről történő elismerés komoly külpolitikai hozzájárulás Lettország szuverén államiságának megteremtéséhez.
A német és az orosz katonai egységek - a cári Oroszország restituálása eszméje hívének számító Bermondt irányítása alatt álló "Deutsch-Russische Westarmee im Baltikum" - 1919. november 30-án hagyják el Lettországot. Csak ezt követően kerül sor szabad, külföldi, idegen befolyástól mentes választások megtartására. A választások eredményeként megalakult Lett Alkotmányozó Gyűlés 1920. május l-jén tartja első ülését Rigában. Az Alkotmányozó Gyűlés határoz a lett állam alkotmányos rendszerének alapjairól.
Szovjet-Oroszország Lettország függetlenségét az 1920. augusztus 11-én kötött rigai békében ismeri el. Az 1918. december 14-én megalakult szovjet lett ellenkormány, amellyel Szovjet-Oroszország barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt köt, nem jelent komoly akadályt Lettország független, szuverén állammá válásának útján. Németország részéről Lettország függetlenségének elismerésére már korábban, 1920. július 15-én kerül sor.
4. A két világháború közötti időszakban, 1937-ben Karlis Ulmanis állam- és kormányfő kormányzása alatt - Lettország 1934. május 15-ét követően korporációs alapon szervezett állam - került kihirdetésre az 1938. január l-jén hatályba lépett lett Polgári Törvénykönyv.3
A 2400 paragrafusból, négy könyvből álló törvénykönyv Általános Részt (Allgemeiner Teil) nem tartalmaz. A bevezető rendelkezéseket (1-25 §§), a családi jogi rész (26-381 §§), az öröklési jogi rész (382-840 §§), a dologi jogok - azon belül a tulajdonjog - (841-1400 §§), majd a kötelmi jog szabályozása (1401-2400 §§) követi. A lett Polgári Törvénykönyvre a német pandektisztika inkább csak egyes jogintézmények szabályozása körében volt hatással. Ebben szerepet játszott az, hogy a kódex szerkesztői a korabeli lett társadalmi és gazdasági viszonyokra tekintettel szabályozták az életviszonyokat. A feudális hagyományokat magán viselő osztott tulajdon (domini-um duplex) hatályon kívül helyezésére a Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követően egy, 1938 decemberében elfogadott törvényben került sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
