Több, mint egy évtizedes előkészítés után, 2006. december 27-én Románia államelnöke aláírta és a hivatalos közlöny 2007. január 8-án közzétette a képviselőház által december 7-én elfogadott az új kultusztörvényt.[1] Az új törvény hatályba lépésével hatályát veszti a kultuszügyre vonatkozó hírhedt - bár a kommunista rendszer bukása nyomán több ponton módosult - rendeleti szabályozás, mely 1948. augusztusában lépett életbe. Elöljáróban indokolt lehet jelezni, hogy a "kultusz" kifejezés - francia példára - a román nyelvben nem hordoz pejoratív tartalmat, hanem a vallásfelekezetek általánosan elfogadott megnevezése.[2] Az új törvény a vallásügy átfogó szabályozásának igényével, 51 cikkelyben határozza meg a vallásszabadságra vonatkozó normákat.
Az új törvény kiindulópontja a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának elismerése és biztosítása - összhangban azokkal a nemzetközi szerződésekkel, melyekhez Románia csatlakozott. A vallásszabadság tartalmát ezen egyezmények (Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Európai Emberi Jogi Egyezmény) megfogalmazásához hasonló fordulattal rögzíti a törvény 2. szakasza - hozzátéve az egyezményekből ismert korlátozó klauzulát. A törvény ezután több ponton, így az elismert kultuszok és a kultuszegyesületek tevékenysége vonatkozásában is megismétli, hogy működésüknek tiszteletben kell tartania az Alkotmányt és az ország törvényeit, és nem veszélyeztethetik a közbiztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerkölcsöt, valamint mások alapvető jogait és szabadságát [5. cikk, (4) bekezdés].
A törvény rögzíti a szülők, illetve törvényes gyámok kizárólagos jogát is arra, hogy kiskorú gyermekeik vallási neveléséről meggyőződésüknek megfelelően döntsenek. Vallási kérdésekben két lépésben válik nagykorúvá a polgár: 14 éves kora után csak beleegyezésével változtatható meg vallása, míg 16 éves kora után önállóan dönthet e kérdésekben (3. cikk). Az állami nevelőintézetekben elhelyezett gyerekek vallási nevelése vallási hovatartozásuk szerint történik. Külön normák vonatkoznak a többi nevelőintézetben elhelyezett azon gyermekekre - a fenntartótól függetlenül - akiknek nincs, vagy nem ismert a vallása (36. cikk).
A vallási meggyőződésre vonatkozó adatokat csak a törvényben előírt országos népszámláláskor kell megadni, egyébként csak az érintett kifejezett hozzájárulásával kezelhetők [5. cikk (5) bekezdés].
A törvény kimondja, hogy a vallásközi kapcsolatok a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet alapján bontakoznak ki [13. cikk (1) bekezdés]. A vallás - törvényeknek megfelelő - szabad gyakorlásának akadályozása büntetendő [13. cikk (3) bekezdés]. A törvény szerint Romániában tilos a vallásgyalázás és a vallási viszály szítása bármilyen módon vagy eszközzel történjen ez, valamint tilos a vallási jelképek nyilvános megsértése [13. cikk (2) bekezdés].[3]
Történelmi okokból - különösen a Katolikus Egyház nemzetek feletti szervezete miatt - is hangsúlyos, hogy a törvény elismeri az egyének és a vallási közösségek azon jogát, hogy más személyekkel és csoportokkal nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt kapcsolatokat ápoljanak (4. cikk).
A vallás szabad gyakorlásának joga sem egyénként, sem közösségként nem kötődik jogi formához: az el nem ismert vallási közösségek is szabadon gyakorolhatják vallásukat.
A törvény a vallási csoportok számára három különböző jogi kategóriát különböztet meg: jogi személyiséggel rendelkező vallási kultuszokat és vallási egyesületeket, valamint vallási csoportokat ismer.
A vallási csoportok nem rendelkeznek jogi személyiséggel. A vallási egyesületek magánjogi személyiséggel rendelkeznek, míg az elismert kultuszok közjogi jogi személyiséggel (6. és 8. cikk).
A törvény szerint a román állam elismeri a kultuszok a lelki, oktatási, szociális-karitatív, kulturális szerepét és hozzájárulásukat a társadalmi béke megteremtéséhez. Név szerint említi a törvény a Román Ortodox Egyházat, azonban kimaradt a törvényből az a sokat vitatott elem, mely államegyházként vagy legalább nemzeti egy-
- 277/278 -
házként ismerte volna el az ortodoxiát.[4] A végleges megfogalmazásban az Ortodox Egyház és többi elismert kultusz egymás mellé került és a törvény együtt utal történelmi és társadalmi szerepükre [7. cikk (2) bekezdés]. A törvény kifejezetten rögzíti, hogy Romániában nincs államvallás; az állam semleges mind a vallási hit, mind az ateista ideológia irányában [9. cikk (1) bekezdés]. A kultuszok egyenjogúak a törvény és a hatóságok előtt. Az állam, illetve szervei nem privilegizálhatnak egyetlen felekezetet sem. Az állam semlegessége azonban nem zárja ki a közös érdekeken alapuló együttműködést, és az állam támogatja is a kultuszok működését [8. cikk (3) bekezdés]. A Romániában elismert kultuszok külföldön végzett lelki-kulturális és szociális tevékenysége számára is támogatást ígér a törvény [8. cikk (4) bekezdés], ami nem csak a szomszédos országokban működő egyházrészek - így a besszarábiai román ortodox egyház vagy a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye - számára lehet jelentős, hanem a Nyugat- és Dél-Európában az elmúlt években milliósra duzzadt román vendégmunkás-közösségek számára is.[5] A törvény keretei között megállapodások is létrejöhetnek az államhatalom és egyes elismert kultuszok között [9. cikk (5) bekezdés].
Az elismert kultuszok közhasznú jogi személyek. Az Alkotmány és a kultusztörvény előírásai szerint, autonóm módon működnek, ahogy azt a tagjaikra vonatkozó saját statútumaik vagy kánoni törvényeik előírják [8. cikk (1) bekezdés]. A kultuszoknál érvényesülnie kell a névkizárólagosság elvének [8. cikk (4) bekezdés].
Minden kultusznak rendelkeznie kell egy országos szintű kormányzati és képviseleti szervvel [14. cikk (1) bekezdés]. Belső szervezeti egységek - akár rendelkeznek jogi személyiséggel, akár nem - a belső egyházi szabályok szerint jönnek létre, de létesítésüket be kell jelenteni az illetékes minisztériumban. A jogi személyek bélyegzőjének tartalmaznia kell azt a megnevezést, mellyel az adott kultusz a nyilvántartásban szerepel (15. cikk).
A kultuszok elismerése a kormányzat hatáskörébe tartozik, melyet a szakminiszter (kulturális és kultuszügyi miniszter) javaslatára tesz meg. Az elismerés feltétele, hogy a vallási egyesület tevékenysége és tagjainak száma biztosítékot nyújtson tartósságára, stabilitására[6] és közhasznú jellegére [17. cikk (1) bekezdés]. A statútum és a kánonjogi törvény a már jelzett korlátozó klauzula szerint jóváhagyás tárgya: a jóváhagyás csak akkor történhet meg, ha ezek összhangban állnak a közrend, a közbiztonság, a közegészség és közerkölcs követelményeivel, valamint az alapvető emberi jogokkal és szabadságokkal [17. cikk (2) bekezdés].
Kultuszkénti elismerésért vallási egyesület folyamodhat, a következők feltételekkel:
- igazolja, hogy megszakítás nélkül, legalább 12 éve Románia területén jogilag rendezett módon működik,
- bemutatja legalább a legutóbbi népszámlálás szerinti össznépesség egy ezrelékének (több, mint húszezer fő) belépési nyilatkozatát,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
