"Quid est sanctius, quid omni religione munitius, quam domus unius cuiusque civium? (...) hoc perfugium est ita sanctum omnibus, ut inde abripi neminem fas sit."[1]
Cicero idézett érvelésének esszenciája szomorú látleletként szolgál az ókori Róma, illetve jelenkorunk dologias értékszemléletéről, másrészt (több ezer év távlatából is) jól jellemzi a tulajdon "szentségéről" vallott közgondolkodás és jogpolitika kiindulópontját (alaptézisét).
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy manapság a tulajdon védelmének homlokterében leginkább a rendvédelméért felelős szervek eljárása áll, sokkal inkább az állampolgárok és ennek eszközeként a büntetőjog. A hatályos Btk. kodifikációja során ugyanis már egyértelművé vált, hogy a jogos védelem szempontjából a megtámadott pozíciójának erősítése az egyértelmű jogpolitikai cél. Ráadásul ezen időszakban a tárgykört érintően megjelent monográfiák többsége is a fenti irányvonalat támogatták.
Ennek megfelelően a jelenlegi törvényi szabályozás a korábbiakhoz képest jelentős mértékben szélesítette a jogos védelem hatókörét, ami az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlatot is koncepcionális újragondolásra késztette. Elég, ha csak a "szükségesség", mint az elhárító magatartás egyedüli feltételének hangsúlyozására, a kitérési kötelezettség negligálására vagy az ún. szituációs jogos védelem körében érvényesülő törvényi vélelem kodifikálására gondolunk. Mindezek vonatkozásában, a gyakorlatban és ezzel együtt a jogirodalomban is a tulajdon védelme érdekében kifejthető elhárító magatartás határa képezi a polémiák legneuralgikusabb pontját, plasztikusan azon kérdés eldöntése, hogy konkurálhat-e az élet a vagyoni javakkal (valamint a közérdekkel, amely gyakorlati szempontból marginális, de dogmatikai szempontból legalább ugyanennyire fontos tényező).
Tehát a jogos védelem körül zajló honi büntetőjogi diskurzus az új Btk. hatálybalépésével ahelyett, hogy révpontra jutott volna, tovább parázslik, mintha a jogalkotó a megtámadott szempontjából túl széles vagy a jogbiztonságot sértő módon határozta volna meg a kizáró ok feltételrendszerét bizonyos szempontból.
Jelen dolgozat a fenti nyomvonalon haladva elsősorban a tulajdon védelme (illetve más absztrakt jogi tárgy) érdekében kifejtett jogtalan támadással szembeni védekezés határainak elvi és gyakorlati kérdéseivel kíván foglalkozni, figyelemmel arra, hogy e körben a recens judikatúrában már több eseti döntés is napvilágot látott, sőt a külföldi jogirodalomban is ezen kérdéskör a jogintézmény egyik legvitatottabb szegmense.
Első lépésben úgy vélem kétség kívül rögzíthető a Btk. legális definíciója és a Kúria ezen kérdéskört tárgyaló 4/2013. számú büntető jogegységi határozata alapján, hogy a jogos védelem körében kifejthető elhárító magatartás nagyságának egyedüli korlátját annak szükséges mértéke képezi. A jogalkotó tehát szándékosan nem legalizálta a korábbi ítélkezési gyakorlatot, amely bizonyos esetekben az arányos elhárítási módot megkövetelte. Sőt a fenti jogegységi határozat kifejezetten úgy foglalt állást, hogy az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott, a hatályos szabályozás pedig tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését.
Statikus állapotában ezen teljesen egyértelműnek tűnő iránymutatás dinamikájában véleményem szerint több esetben megbicsaklik, ha konkrét ügyben a terhelt által egy jogtalan támadással szembeni védekező magatartás szükséges mértékét meg kívánnánk egyfajta objektív vizsgálódással határozni és ehhez képest dönteni a büntethetőségi akadály esetleges alkalmazásáról.
Ugyanis fenti kérdéskörben - ahogy a bevezető részben erre már utaltam - az Alaptörvény, a jogirodalmi álláspontok, valamint az ítélkezési gyakorlat figyelembevételével már nehezebb megnyugtató megoldást találni a vagyoni javak, illetve az ennél absztraktabb közérdek védelmében kifejtett magatartások tekintetében. Hangsúlyozom, hogy adott esetben nem az elhárítás szükséges mértékének meghatározása ütközik nehézségbe, hanem ezen logikai műveletnek az eredményét összeegyeztetni az Alaptörvény értékrendszerével. Ennek indoka pedig a szükségesség absztrakt és rendkívül nyitott (ellentmondást nem tűrő, kíméletlen) fogalmából adódik, ami a parttalan védekezés lehetőségét eleve kódolja.
De pontosan mit is jelent a szükségesség? A már említett jogegységi határozat értelmezésében az elhárító magatartás akkor szükséges, ha a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Edvi Illés Károly ennél árnyaltabb definíciója szerint, tárgyilag a védelemnek az a mértéke szükséges, amelyet a higgadt szemlélő a fönnforgó körülmények mérlegelése folytán szükségesnek tart, amely tehát tárgyilag éppen elég ahhoz, hogy valaki a támadást elhárítsa; míg alanyilag a védelem oly mértékben tekinthető szükségesnek, aminő-
- 145/146 -
ben ezt a megtámadott a veszély pillanatában szükségesnek tartja.[2]
Álláspontom szerint a büntetendőséget kizáró jogos védelem szempontjából a szükségességet tárgyi szempontból kell vizsgálni. Így amekkora sérelem okozása feltétlenül szükséges a védett jogi tárgy védelméhez az alkalmazható. A jogos védelem ezen koncepció szerint kialakított szabályozásában a személyen kívüli, helyettesíthető jogi tárgyak esetében az élet kioltásig is terjedő cselekmények gyakorlása ellentmondásos lehet.
Azon nóvumnak tekinthető körülményt, hogy a jogos védelem feltételrendszerének bírói jogértelmezési hatóköréből az arányosság negligálásra került, a legfőbb bírói fórum az EBH 2018.B.11. számon közzétett, immáron a hatályos jogszabályi környezetben hozott friss döntésében is egyértelművé tette, azonban a határozat ezzel együtt jó példaként szolgál ennek lehetséges következményeinek a bemutatására is. Jelesül például arra, hogy a vagyon védelme körében kifejthető elhárító magatartás akár halállal járó közlekedési bűncselekmény elkövetését is jogossá teheti.
A Kúria fenti döntésében ugyanis megváltoztatta az első- és másodfokú bíróság határozatait és jogos védelem címén felmentette az I. rendű terheltet az ellene emelt a Btk. 234. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntettének, a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntettének, valamint a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétségének vádja alól.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint, I. r. vádlott mialatt gépkocsijával a számára irányadó forgalmi irányító fényjelző készülék piros fényjelzése alatt álló helyzetben volt, egy motorkerékpáros rajta utasként szállított társával I. r. vádlott személygépkocsijának jobb oldalához haladt, majd a jármű felhúzott, jobb oldali első üvegét az egyik elkövető betörte, és I. r. vádlott jobb első ülésen lévő táskáját kivette a járműből a benne lévő értékekkel, majd a motorkerékpárral a helyszínről elhajtott. I. r. vádlott miután észlelte táskájának jogtalan eltulajdonítását, személygépkocsijával az elvett értékekkel menekülő motorkerékpárosok után indult azzal a szándékkal, hogy értékeit visszaszerezze. A menekülés során a menekülő az út két forgalmi irányát elválasztó záróvonalat átlépve áthaladt előbb a menetirány szerinti bal oldali belső forgalmi sávba, majd a menetirány szerinti bal oldali külső forgalmi sávba, amely forgalmi sávokban szorosan követte őt I. r. vádlott. A lopási cselekmény elkövetésétől kb. 500 méternyi távolságra a menetirányuk szerinti bal oldali külső forgalmi sávban az üldözés során I. r. vádlott jogos védelmi helyzetben, a lopási cselekmény bevégzettsége előtt, táskájának visszavétele céljából a gépjármű gyorsításával neki ütközött a menekülő elkövető által vezetett motorkerékpár hátuljának. E közben két ismeretlen személy a vádlottak haladási irányát tekintve bal oldali járdáján, a két járművel szemben, az ütközési hely közvetlen közelében gyalogolt a járdán, valamint ugyanitt egy másik gépkocsi parkolt, benne utasokkal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
