Erdős Károly, Nagy Dávid: 2011/2012. évi Csőd-helyzetkép II. (CH, 2012/11., 12-14. o.)

Az alábbi 2. számú ábra a vállalati csődök eloszlását mutatja Nyugat-Európában:

2. ábra: A vállalati csődök eloszlása Nyugat-Európában

Mint 2010 azonos időszakban, úgy 2011-ben is Nyugat-Európában tíz csődből csaknem három francia céget érintett (28,3%).

A Német Szövetségi Köztársaság 17,3%-kal újra mögötte következik a sorban. A harmadik a legtöbb csődöt produkáló térségek között Skandinávia 11,4%-kal. A Benelux-államok részesedése 10,4% és Nagy-Britannia 10,6%-kal nagyjából az egytizedét adja az európai csődöknek (lásd 2. ábra).

Jellegzetes képet kapunk az egyes nyugat-európai országokban, ha áttekintjük a 10 000 vállalatra eső csődök számát 2011-ben. A csődkvóták adatait a 2. számú táblázat tartalmazza.

2. táblázat: Csődkvóták az egyes nyugat-európai országokban 2011-ben

A bejegyzett cégek számát tekintve Luxemburgban volt a legtöbb csőd 2011-ben, mivel itt 10 000 cégre 316 csődeset jutott. Jelentős különbséggel Dánia következik 182 csődbe jutott vállalkozással. 10 000 cégre eső 84 regisztrált csőddel Németország 2011-ben is középmezőnyben foglal helyet - mindenesetre jóval az európai átlag felett (68).

Feltűnő ebben a statisztikában, hogy az Euró-térség periférikus államai tendenciózusan jól szerepelnek. A törzsállamok, mint Németország, Franciaország (94) és Hollandia (81) ezzel szemben inkább átlag feletti számokat mutatnak sőt, Belgium és Ausztria 132, illetve 152 csőddel megint a tabella alsó végén helyezkednek el.

A fenti számok elemzése mindenesetre némi elővigyázatosságot igényel, ugyanis az európai csődkvóta torzul azáltal, hogy az egyes európai országok csődstatisztikája csak korlátozott mértékben hasonlítható össze egymással. Ennek alapján a különbséget, Európa periférikus országai, és a törzsállamai között arra lehetne visszavezetni, hogy Európa déli országaiban a hivatalos statisztika a kis- és magánvállalkozásokat is bevonja a számításba. Pedig éppen ezek a csoportok jelentenek legritkábban szabályos úton csődöt, inkább választják az üzletük (önkéntes) bezárását.

Továbbá figyelembe kell venni az egyes országok nemzeti sajátosságait, amelyek a vállalkozói szektor likviditási helyzetét és fizetési problémáit elkendőzhetik.

Nem utolsó sorban el lehet azon gondolkozni, hogy a legnagyvonalúbb hitelnyújtás ezekben az országokban okozhatta-e az alacsonyabb csődkvótát.

3. táblázat: Csődök okozta munkanélküliség Európában*

* a Creditreform által becsült érték

Az európai csődtörténet újabb - bár kisebb mértékű - kiéleződése a foglalkoztatásra is hatással van (lásd 3. táblázat). A csődök számának magas szinten történő stagnálása és a nagycsődök számának emelkedése több ezres elbocsátásokkal a csődök okozta munkahely elvesztések számának emelkedéséhez vezetett.

Miközben Európában 2010-ben 1,4 millió munkavállalót érintettek a csődök, addig 2011-ben kb. 1,5 millió alkalmazott vált munkanélkülivé csődök következtében, ami enyhe (7,1%) emelkedést jelent az előző évhez viszonyítva.

Még ha a csődök okozta munkanélküliség emel­kedése enyhe is volt, azért figyelembe kell venni a romló munkaerő piaci kilátásokat pl. Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában, ahol különben sok munkavállalónak kell a bizonytalan jövővel szembe néznie.