Jelen tanulmány azokkal - az elsősorban gyakorlati - kérdésekkel és problémákkal kíván foglalkozni, amelyekkel a befolyásszerző a vállalatfelvásárlást követően, a társaságon belüli befolyás megszerzésekor szembesül.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatályos szabályozása a befolyásszerzést egyetlen, a minősített többséggel rendelkező tag többletkötelezettségei elnevezésű szakaszban szabályozza, a gazdasági társaságokra irányadó rendelkezések között, a XV. cím alatt, a 3:324. §-ának első két bekezdésében. A befolyásszerző ezen két bekezdés alkalmazása során több megoldandó feladattal szembesül.
A befolyásszerzéssel kapcsolatban a Ptk. az alábbiakat rögzíti:
3:324. § [A minősített többséggel rendelkező tag többletkötelezettségei]
(1) Ha korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság tagja - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik, ezen minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
(2) A minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel rendelkező tag társasági részesedését vegye meg. Vételi kötelezettségének a minősített többséggel rendelkező tag a kérelem benyújtásakor fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a felajánlott részesedésre jutó résznek megfelelő értéken köteles eleget tenni.
A befolyásszerzést és az arra vonatkozó törvényi korlátokat kizárólag a korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban[2] történő szavazatszerzés - és nem tulajdonszerzés (!)[3] - esetében tartja a jogalkotó a szabályozás körébe vonandónak. A releváns szavazati hányadot pedig az összes szavazat háromnegyedénél húzza meg.
Míg az elsősorban kis tőkeerővel bíró személyegyesítő társaságok esetében - arra való hivatkozással, hogy ezeknél a társaságoknál a minősített többséget biztosító befolyás nem okoz(hat) olyan mértékű sérelmet, mint a többi társasági típusnál - a befolyásszerzés egyáltalán nincs a szabályozás körébe vonva, addig a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében már "sokkal kisebb befolyásnál is kötelező nyilvános vételi ajánlati eljárást lefolytatni, amelynek során a kisebbség és a hitelezők érdekei megfelelő módon védelemben részesülnek.[4]
A szavazatok háromnegyedéhez a tagnak/részvényesnek azon jogosultsága fűződik, hogy a törvényi szabályozás alapján a legfőbb szervi döntéseket, így azokat a határozatokat is, amelyeket a jogalkotó legalább minősített többséget elérő szavazatszámhoz köt, önállóan, a többi tulajdonos akaratától függetlenül tudja meghozni. Ha erre a tag/részvényes jogosultsággal rendelkezik, akkor lényegében megszűnik a társaság "társasági" jellege és a "közös" üzletszerű gazdasági tevékenység, a társaság pedig egyet-
- 632/633 -
len személy, érdekkör egyedüli befolyása alá kerül.[5] Ebben az esetben nincsen szükség a tagok/részvényesek közötti koordinációra, érdekegyeztetésre, a kisebbségi tagok/részvényesek érdekeinek, szempontjainak és akaratának figyelembevételére, a társaság működése pedig érdemben az egyszemélyes társaságokéhoz válik hasonlatossá, ahol a minősített többséggel rendelkező tagnak/részvényesnek már leginkább csak bizonyos formai, de nem tartalmi korlátokat[6] kell a vállalat működtetése és stratégiai irányítása során betartania.[7]
A jogalkotó szabályozza azt az esetet is, amikor a szavazatok leadására, illetve az ahhoz kapcsolódó döntés meghozatalára a tagnak/részvényesnek nem közvetlenül, hanem közvetett módon[8] van/lehet ráhatása, így ezen szavazatokat együttesen rendeli figyelembe venni a Ptk. 8:2. §-a rendelkezései szerint.
Még az 1997-es és a 2006-os gazdasági társaságokról szóló törvényekre visszavezethetően egységes mind a jogelmélet, mind a joggyakorlat abban a kérdésben, hogy - a kevéssé szerencsés megfogalmazás(ok) ellenére - a befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat a korlátolt felelősségű társaságok és a zártkörűen működő részvénytársaságok alapításánál nem, csak az azokban való tulajdon-, illetve szavazatszerzés esetében, a társaságok működése során kell alkalmazni.[9] Ennek indoka, hogy a társaságok létesítéskor a tagok/részvényesek abban a helyzetben vannak, hogy el tudják dönteni, részt kívánnak-e venni olyan társaságban, gazdasági vállalkozásban, amelyben egy tag/részvényes szavazatszáma (közvetlenül vagy közvetett módon) eléri a szavazatok háromnegyedes többségét. A létesítés során dönthetnek továbbá arról, hogy beépítenek-e esetlegesen olyan garanciális szabályokat a létesítő okiratba, háttér (szindikátusi) megállapodásokba, amelyek mentén a tagok/részvényesek együttműködése fenntartható, kikényszeríthető (pl. 75%-ot meghaladó többség vagy egyhangúság megkövetelése). Ilyen garanciális szabályok beépítésének a hiányában pedig a kisebbségi tagok/részvényesek megfelelő kompenzációban (pl. kötelező/garantált osztalékfizetés, többletosztalék, vezető tisztségviselő/felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbség/jog stb.) részesülnek. Azaz a tagok/részvényesek nem utóbb kerülnek - sokszor akaratukon kívül vagy annak ellenére - olyan helyzetbe, hogy a kiegyenlített tulajdonosi, szavazati, jogosultsági/kötelezettségi struktúra megbomlását követően valamelyik tag/részvényes lényegében egyedül tudja meghozni a társaság működ(tet)éséhez, státusához kapcsolódó alapvető stratégiai döntéseket.
A fentiekhez hasonlóan ugyanígy egységesnek mondható annak megítélése és elfogadottsága is, hogy a befolyásszerzés és a kisebbségi tagok/részvényesek státusa, illetve státusváltozása, az őket megillető jogosultságok szempontjából neutrális annak kérdése, hogy az alapítást követően milyen okból, illetve milyen jogcímen szerez egy tag/részvényes közvetlenül vagy közvetett módon minősített többségű szavazatmennyiséget az érintett társaságban. Bár korábban volt arra nézve vita, hogy kell-e a befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat alkalmazni abban az esetben, ha a minősített többségű befolyást a tag/részvényes passzívan, akár saját akarata ellenére "szerzi" meg, álláspontom szerint helyesen alakult ki az a konszenzus, hogy a kérdés megítélése szempontjából a kisebbségi tagok/részvényesek érdekei kell, hogy domináljanak.[10] Ilyen, a minősített többségi befolyást passzívan
- 633/634 -
megszerző helyzet alakulhat ki pl. öröklés esetében, amikor a tag/részvényes akár saját akarata ellenére, a törvény erejénél fogva szerzi meg a szavazatok legalább háromnegyedes többségét, de ugyanígy üzletrész-, vagy részvénybevonás, tőkeleszállítás, vagy saját üzletrész/részvény[11] társaság általi megszerzése stb. esetében is.
Csak megemlítem, hogy a befolyásszerzés nem csak a kisebbségi tagok/részvényesek jogait érint(het)i, hanem annak a hitelezők szempontjából is jelentősége lehet.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
