Az egységes joggyakorlat kialakításában az ítélőtáblának a Legfelsőbb Bíróságéhoz hasonló eszközei nincsenek. A joggyakorlat és a jogértelmezés egységesítésében mégis szerepet játszik.
Ennek elemzése előtt azonban célszerű megvizsgálni, hogy mely területeken lehetséges elvileg eltérő gyakorlat kialakulása az ítélőtáblák működésének megkezdése után. Ezek az alábbiak:
A bíróságok tanácsai között:
Főleg nagyobb létszámú bíróságon fordulhat elő, hogy az egyes tanácsok elvi kérdésben más-más gyakorlatot alakítanak ki. Ez a helyzet a másodfokú ügyintézéssel leterhelt Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában is számtalan esetben előfordult.
Az egyes megyei bíróságok között:
A mai helyzethez hasonlóan jelentős eltérés lehet -az ítélőtáblák lététől függetlenül - az egyes megyei bíróságok gyakorlata között. Itt hosszabb ideig a helyileg kialakult gyakorlat folytatására kell számítani, függetlenül attól, hogy az mennyiben felelt meg az országos gyakorlatnak.
A megyei bíróság és az ítélőtábla között:
A megyei bíróság a helyi bíróság ítéletét felülbírálva más gyakorlatot alakít ki adott kérdésben, mint az ítélőtábla a megyei bíróság ügyeinek felülbírálata során.
Az egyes ítélőtáblák között:
Az egyes ítélőtáblák a megyei bíróság határozatai elleni fellebbezések során eltérő gyakorlatot alakíthatnak ki.
Az ítélőtáblák (egyes ítélőtáblák) és a Legfelsőbb Bíróság között:
A Legfelsőbb Bíróság a Bsz. 25. §-a a) pontjának előírása alapján elbírálja - törvényben meghatározott ügyekben - a megyei bíróság vagy az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, továbbá még hosszú ideig folytatja azokban az ügyekben a fellebbezések elbírálását, amelyeket nem tehet át az ítélőtáblához. (A Bsz. 25. §-ában említett jogorvoslat a felülvizsgálati eljárás és az úgynevezett ugró fellebbezés.)
A felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokkal kialakított gyakorlat és az ítélőtáblák gyakorlata között szintén kialakulhat eltérés.
Mi teszi lehetővé az előbb jelzett ellentétes gyakorlat kialakulását, illetve továbbfolytatását? Egyértelműen az, hogy az ítélőtáblák létesítésével két párhuzamos ítélkezési pálya alakult ki. A városi/kerületi bíróságok döntéseit a megyei/fővárosi bíróság bírálja el, a téves döntésnek egyetlen korrekciós lehetősége a felülvizsgálati eljárás, amelynek lefolytatására kizárólag a Legfelsőbb Bíróság jogosult a Bsz. 25. §-ának b) pontja alapján.
A megyei/fővárosi bíróságok elsőfokú határozata elleni fellebbezéseket az ítélőtábla bírálja el, ezeket a másodfokú határozatokat szintén a Legfelsőbb Bíróság bírálja el, a megyei bíróságok és az ítélőtáblák fellebbezési gyakorlata csak a Legfelsőbb Bíróságon találkozik.
Az ellentétes gyakorlat kialakulása elsősorban a megyei bíróságoknál jelenik meg. A polgári kollégium vezetője hamar észlelni fogja, hogy az ítélőtábla és a saját fellebbezési gyakorlata, illetve a felülvizsgálati eljárásban kialakult gyakorlat között eltérés van. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróságon a felülvizsgálati eljárás során mutatkozik meg a gyakorlat eltérése.
A jelenlegi rendszerben az ítélőtábla kollégiumának nem áll több eszköz rendelkezésére, mint az, hogy a megyei bíróság kollégiumának, nevezetesen a Bsz. 33. §-ának (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A kollégiumi vélemény még a kollégium tagjait sem köti konkrét jogvita eldöntése során, még kevésbé lehet megkövetelni az alsóbb fokú bíróságtól annak követését.
Természetesen az ítélőtábla elnökének és kollégiumvezetőjének is lehetősége van arra, hogy a Bsz. 28. §-a (1) és (2) bekezdéseinek előírása alapján a felsőbb szintű bíróság elnökét - esetünkben a Legfelsőbb Bíróság elnökét - tájékoztassa az elvi kérdésben kialakult ellentétes gyakorlatról, de mint láttuk, a tájékoztatás alapján a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem köteles jogegységi eljárást kezdeményezni.
Az ítélőtábla, illetve a megyei bíróság kollégiuma javasolhatja az ítélőtábla kollégiumvezetőjének jogegységi eljárás kezdeményezését [Bsz. 33. § (2) bekezdés]. A javaslat a kollégiumvezetőt nem köti, legalábbis erre utaló rendelkezés a Bsz.-ben nem található.
Végül a legfontosabb jogosítványt az ítélőtábla kollégiumvezetője kapta, a Bsz. 33. §-ának (3) bekezdése alapján ugyanis jogegységi eljárást kezdeményezhet, ha az ítélőtábla területén a jogalkalmazás egysége érdekében ez szükséges. Ahogy korábban láttuk, ebben az egy esetben nem kötelező a jogegységi eljárás lefolytatása, mégis ezt a jogot tekinthetjük a jogegység biztosítása legfontosabb eszközének - ítélőtáblai szinten.
Az ítélőtáblák kollégiumvezetőjének további lehetőségei inkább tájékozódó jellegűek. A Bsz. 89. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítélőtábla kollégiumvezetője tagja a Legfelsőbb Bíróság azonos kollégiumának, s így lehetősége van álláspontja kifejtésére is adott kérdésben, illetve megismerkedhet a Legfelsőbb Bíróság kollégiumának véleményével.
Ugyanígy a megyei bíróság kollégiumvezetője tagja az ítélőtábla kollégiumának, s ezek a lehetőségek a kölcsönös információcserére fennállnak [Bsz. 89. § (4) bekezdés].
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Bsz. az egységes jogalkalmazás érdekében az ítélőtáblának az indokoltnál kevesebb jogot biztosított. Különösen hiányzik az a lehetőség, hogy az ítélőtábla kezdeményezésére a jogegységi eljárást kötelezően le kell folytatni. Színvonalas másodfokú ítélkezés, meggyőző érveket tartalmazó kollégiumi vélemény lehet az az eszköz, amely az ítélőtábla területén az egységes jogalkalmazást meg tudja teremteni. ■
Visszaugrás
