A történészek a modenai himnuszból ("ab Ungerorum nos defendas iaculis") és a freisingi litániából ("ab incursione alienigenarum libera nos Domine") származtatják azt a mondást, hogy a "magyarok nyilaitól ments meg Uram minket"! Három olyan üggyel is volt szerencsém éveken át foglalkozni, amikor a közigazgatás különböző szintjein dolgozó eleink, mulasztásaikkal 1948 után lőtték ki a most minket találó nyilaikat.
Rákosmente Önkormányzata a Fővárosi Vagyonátadó Bizottság döntésével kapta meg a Rákoskert utca 11. című, 139481 hrsz.-ú, romos felépítményű és az Erdőkövesd utca 6. című, 124260 hrsz.-ú, üres ingatlanokat. A Fővárosi Vagyonátadó Bizottság vélhetően a több tízezres ügyiratforgalma és egyetlen nyugdíjas adminisztrátorából álló "apparátusa" folytán nem észlelte, hogy a vagyonátadás nyilvánvalóan elévült teherrel történt: az ingatlan-nyilvántartás szerint a Rákoskert utca 11-et dr. P. Ferenc (élt 1885-1958) gödöllői közjegyző 1948-ból származó 216 forint, az Erdőkövesd utcát V. Józsefné javára szólóan 176 forint és 66 fillér összegű jelzálog jogával adta át.
Mint az ismert, amennyiben az adott ingatlant akár egy forint is terheli, annak piaci értéke nem egy forinttal csökken. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény hatálybalépéséig az ingatlan-nyilvántartási hatóságnak lehetősége volt 500 forintos értékhatárig a nyilvánvalóan elévült, okafogyott jelzálogbejegyzések hivatalból való törlésére. Erre a ma hatályos törvény és annak végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet nem ad felhatalmazást. (A kézirat leadásakor még nem lépett hatályba az új Inytv.)
Miután a földhivatal nem törölhette a jelzálogokat, széles körű személykutatásba kezdtünk. Ennek során a Rákoskert utcai ingatlan esetében a közjegyzők jogtörténésze, dr. Rokolya Gábor segítségével sikerült feltárni, hogy dr. P. Ferencet - a közjegyzői (közjegyzőhelyettesi) állásoknak állami közszolgálati állásokká átszervezése tárgyában hozott 4090/1949. (VI. 14.) Korm. rendelet hatálybalépését követően - átvették a Gödöllői Járásbíróság állományába, majd 1954-ben "B" listázták. Ezt követően az 1958-ban bekövetkezett haláláig ügyvédként dolgozott. A Pest Megyei Levéltár ebből az időből nem őriz Gödöllőről hagyatéki iratokat, ezért első körben az örökösét nem sikerült fellelni.
Ugyanígy reménytelen volt a V. Józsefné után való kutatás is. Nála a tulajdoni lap csak a nevét rögzítette, a további adatait a tulajdoni lap mögöttes, a Fővárosi Levéltárban őrzött irataiból sem lehetett megállapítani - és ezáltal leszármazóit felkutatni.
Az eredménytelen személykutatással felhagyva Rákosmente Önkormányzata 2018-ban a Fővárosi Vagyonátadó Bizottság jogutódjához, Budapest Főváros Kormányhivatalához fordult, mégpedig két okból.
Úgy gondoltuk, a Vát. törvény nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a Magyar Állam a törvény hatálya alá tartozó ingatlanokat azok terheivel együtt adja át az önkormányzatoknak. Ezen jogelméleti megközelítésen túlmenően egy hiba orvoslása, a nyilvánvalóan elévült jelzálog törlése nem tekinthető a Vát. 54. §-ának hatálya alá tartozó esetnek, amikor: "a helyi önkormányzat állammal szemben támasztott, e törvény szerinti tulajdoni igényének érvényesítése során 2017. január 1-jét követően a tulajdoni igény keletkezésének időpontjától függetlenül kizárólag a bíróság jogosult eljárni."
A kérelmünk előterjesztésekor jeleztük, hogy a Magyar Állam mint a telkek korábbi tulajdonosa nevében lehetséges eljáróként a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Magyar Államkincstár is megállapította a hatásköre hiányát - vagyis egyiküknek sem áll módjában a törlési engedély kiadása.
Budapest Főváros Kormányhivatalának jogászai kilenc hónap után - lényegében a hatáskörük hiányának megállapításával - az eljárásokat megszüntették. A megszüntető végzéseket a Közigazgatási Bíróság a 45. K. 31. 31 275/2019/12 és a 45 K 31 277/2019/12 sorszámú ítéleteiben megsemmisítette. A bíróság az ítéleteinek indokolásában kifejtette, már nem közigazgatási ügy a jelzálogok törlése. Az eljáró szerv az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény alapján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
Az ítéleteket a kormányhivatal megküldte az MNV Zrt.-nek. Az MNV Zrt. fenntartotta az eljárás kezdetén kialakított álláspontját, miszerint semmisem igazolja, hogy dr. P. Ferenc vagy V. Józsefné követelése a szükségképpeni örökös Magyar Államé lett volna. Mindettől függetlenül az MNV Zrt. akként nyilatkozott, hogy "nem ellenzi" a jelzálogtörléseket.
Az MNV Zrt. idézett nyilatkozatában a közjegyzős ügyben utalt a közjegyzői (közjegyzőhelyettesi) állásoknak állami közszolgálati állásokká átszervezése tárgyában hozott 4090/1949. (VI. 14.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdésére, amely a következőkről rendelkezik: "A közjegyző továbbra is a jelenleg hatályos jogszabályok szerint járó díjak és költségtérítések ellenében látja el teendőit. Az e címen járó összegeket továbbra is a közjegyző kezéhez kell fizetni, de azok mint állami bevételek a kincstárt illetik."
Ezért az MNV Zrt. a Magyar Államkincstárt tartotta a jelzálog törlésére jogosult szervnek. Az MNV Zrt. nyilatkozata nem volt alakszerű törlési engedélynek tekinthető, így azt az ingatlanügyi hatóság nem tudta foganatosítani. A földhivatal osztotta az MNV Zrt. álláspontját: az 1949-es kormányrendelet alapján a MÁK adhatja ki a törlési engedélyt.
Az ítéleteket, az MNV Zrt. és a földhivatal álláspontját megküldtük a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: MÁK) Jogi és Törzskönyvi Főosztálya részére. A MÁK nem adta ki a törlési engedélyt, mert álláspontja szerint a bejegyzés 1948-as, a magán közjegyzőket államosító kormányrendelet 1949-es, ezért a kormányrendelet végrehajtásáról szóló 76000/1949. (IX. 27.) IM rendelet 9. § (1) bekezdése szerint "a közjegyzőt ebben a minőségében állami szolgálatba történt átvétele előtt vég-
- 21/22 -
zett ténykedéseiért járó díjak a közjegyzőt illetik."
Az eltérő jogi álláspontok közelítésére, a három év után ismételten beállt negatív hatásköri összeütközés feloldására, kezdeményezésünkre 2020. június 30-án az MNV Zrt. székházában egyeztetés volt. Az MNV Zrt. és a MÁK illetékes vezetői fenntartották álláspontjukat, így az egyeztetés eredménytelenül zárult.
Az egyeztetés alapján a következő további lépések jöhettek szóba:
a) ha elfogadjuk, hogy a Magyar Államnak mint az ingatlanok korábbi tulajdonosának semmi köze az ott felejtett jelzálogokhoz, akkor
aa) póthagyatéki eljárásokat kell indítani az állam szükségképpeni öröklésének bizonyítására, az örökös(ök) ismeretlenségének megállapítására, vagy
ab) holttá nyilvánítási pereket kell indítani annak igazolására, hogy a Magyar Állam lett a szükségképpeni örökös, vagyis az MNV Zrt. az eljáró szerv;
ac) ügygondnok kirendelését kérve törlési pert kell indítani az 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján;
ad) az elévülés megállapítását célzó pert kell indítani ismeretlen jogosulttal szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
