1. 2007. november 23. és 25. között "Jogászképzés Európában tradíció és reform között" ("Juristenausbildung in Europa zwischen Tradition und Reform") címmel, a németországi Trier városában került megrendezésre egy nemzetközi szakmai konferencia, Németországon kívül tizenegy ország képviselőinek (zömmel jogászprofesszorok) részvételével. A konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai 2008-ban egy, Christian Baldus heidelbergi, Thomas Finkenauer tübingeni és Thomas Rüfner trieri professzorok szerkesztésében megjelent német nyelvű kötetben láttak napvilágot Juristenausbildung in Europa zwischen Tradition und Reform címmel[1] a neves tübingeni Mohr Siebeck Verlag gondozásában. A jogi felsőoktatást, a Bologna-folyamatot és annak a jogászképzésre gyakorolt hatásait jogtörténeti és jogösszehasonlító kontextusban vizsgáló, lényegében egyfajta "anti-Bologna"-kötetként aposztrofálható mű igen kedvező visszhangra talált a német nyelven olvasó jogászközönség körében.
A sok tekintetben e konferenciakötet második, erősen átdolgozott és egyben aktualizált kiadásának tekinthető Bologna und das Rechtsstudium c., 2011-ben megjelent, szintén Baldus, Finkenauer és Rüfner által szerkesztett tanulmánykötet ezt a jelleget domborítja ki, és már címének tanúsága szerint is elsősorban a Bologna-modellnek az európai országok jogi felsőoktatására, döntően pedig a német jogi felsőoktatásra gyakorolt hatását kívánja elemezni. A mű - amely a korábbi kötethez hasonlóan széles körű jogösszehasonlító igényű áttekintést nyújt a jogi felsőoktatás modelljeiről Európa és Amerika egyes országaira nézve - célját a kötet szerkesztőinek szavaival a következőképpen lehetne összefoglalni: a jogászképzés helyes útjának felvázolása céljából tudományos alapot teremteni.
2. Miként jól ismert, a Bologna-modell egy kétfokozatú graduális (BA+MA), a posztgraduális képzéssel együtt pedig háromfokozatú felsőoktatási modellt jelent. Az elnevezés onnan származik, hogy éppen az első modern európai egyetemnek 1088 óta otthont adó Bolognában fogadták el 1999. június 19-én azt a nyilatkozatot, amelyben 29 ország vállalt kötelezettséget arra, hogy az egyes országok felsőoktatási szisztémájának harmonizálása céljából 2010-ig bevezeti a két-
- 207/208 -
lépcsős graduális felsőoktatási rendszert, melynek keretében a hallgatók egy hároméves alapképzésben, a továbbtanulni szándékozó hallgatók pedig a hároméves képzést követően egy további kétéves mesterképzésben vesznek részt.
Az itt recenzeált mű szerzői elsősorban e rendkívül vitatott, számos ország jogászképzésének struktúráját alapvetően átalakítani kívánó modell bevezetése kapcsán fölmerülő kérdéseket taglalták.
3. Ami a kötet szerkezeti felépítését illeti, az jelentős részben eltér a 2008-ban megjelent kötetétől. Míg a 2008-as mű kifejezetten konferenciakötetnek számított, addig a 2011-ben megjelent könyv már egyértelműen tanulmánykötet. Ennek megfelelően, míg a 2008-as kötet "Diskussionsbericht"-ek formájában tartalmazza a fent említett 2007-es konferencia résztvevőinek az egyes előadások kapcsán elhangzott hozzászólásait is, azok a 2011-ben megjelent kötetből már kimaradtak. Nyilván az új kötetnek az előzőéhez képest legalábbis részben eltérő céljaira tekintettel - elsősorban római jogászok és jogtörténészek számára azonban bizonyára sajnálatos módon - a 2008-ban megjelent kötetből egyaránt kimaradt Emilio Stolfi sienai romanistának a római köztársaság és a principátus jogászképzéséről írott tanulmánya, Detlef Liebs freiburgi római jogász professzornak a kései Római Birodalom jogi oktatásáról írott esszéje, Hans Wieling trieri professor emeritusnak a középkori jogi oktatás történetét vizsgáló tanulmánya, Yves Mausen montpellier-i professzornak a koraújkori franciaországi jogászképzést vizsgáló tanulmánya, továbbá Michael Lobban londoni professzornak a jogászképzés angliai történetét a középkortól kezdve napjainkig áttekintő tanulmánya, valamint Peter Krause trieri professor emeritusnak a jogi felsőoktatás poroszországi és németországi történetéről írott tanulmánya. A 2008-as kötetben olvasható, több mint száz oldalas történeti elemzés helyett a 2011-ben megjelent kötetben csupán egy közel harminc oldalas, a korábbi kötetben megjelent tanulmányok alapján (elsősorban azok kényszerű lerövidítése útján) készült, összefoglaló igényű áttekintés olvasható a kötet egyik szerkesztője, Rüfner tollából, amely az ókortól kezdve napjainkig tekinti át tömören a jogi oktatás történetének főbb csomópontjait. E jelentős tartalmi "megkurtítást" és négy további, a 2008-as kötetben nem szereplő tanulmányt (Raff, Müller-Graff és Kranjc elemzését, továbbá Baldus, Finkenauer és Rüfner zárótanulmányát) leszámítva ugyanakkor a Bologna und das Rechtsstudium c. kötet a korábbi műben foglalt tanulmányok "hatályosított" verzióit tartalmazza.
A 2011-ben megjelent kötet makroszerkezetileg két fejezetből áll: egy "Tapasztalatok" ("Erfahrungen"), valamint egy "Várakozások" ("Erwartungen") c. fejezetből.
Az első fejezet a kötet német jogásztársadalom számára megfogalmazott fő mondanivalójának mintegy előkészítéseként a jogászképzést jogtörténeti és (Szlovénia jogi felsőoktatásának a 2008-ban megjelent kötethez képest nóvumot jelentő bemutatása miatt) a korábbi kötetnél is szélesebb jogösszehasonlító kontextusban tárgyalja, melynek keretében Rüfner fentebb már említett, a jogi oktatásra, a jogi képzésben történő vizsgáztatás módszereire, valamint a jogászi foglalkozásokra vonatkozó történeti áttekintését (3-31), majd Thomas Raff összefoglaló igényű, az európai országok és az Amerikai Egyesült Államok jogi felsőoktatásának főbb jel-
- 208/209 -
legzetességeit ismertető áttekintését (33-42) követően Finnország (43-53), Franciaország (55-76), Nagy-Britannia (77-96), Olaszország (97-106), Hollandia (107-115), Ausztria (117-128), Lengyelország (129-140), Szlovénia (141-146), továbbá Spanyolország (147-169), Magyarország (171-191), Latin-Amerika (193-222) és az Amerikai Egyesült Államok (223-237), végül pedig Németország (239-250) jogászképzéséről olvashatunk.
A kimondottan a Bologna-modellre, ill. annak a német jogászképzésre gyakorolt hatásaira fókuszáló második fejezetben Heino Schöbel a Bologna-modell német jogászképzésbe történő bevezetésének kérdéseit elemzi (253-274), majd a 2007-es konferencián előadással és a korábbi kötetben tanulmánnyal nem jelentkező Peter-Christian Müller-Graff heidelbergi professzor nemzetközi kontextusban vizsgálja a német jogászképzést, a Bologna-folyamatnak a jogi felsőoktatásra gyakorolt hatásait súlyos kritikával illetve (275-280). Végül pedig a kötet szerkesztőinek a Bologna-reformot a jogászképzésben oktatók szemszögéből vizsgáló, összegző jellegű zárótanulmánya olvasható (281-284), ami megint csak nóvumot jelent az előző kötethez képest.
A kötetet az egyes tanulmányok szerzőinek nevét, titulusát és működési helyét felsoroló névjegyzék (285-286), majd egy részletes tárgymutató (287-290) zárja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
