A frakciók a parlamentek nagy hatalmú, nagy befolyással rendelkező szerveződései, kezdve a törvényalkotástól, egészen a tisztviselők megválasztásáig, a frakciók nevében elhangzó véleményeknek, beterjesztett javaslatoknak nagy súlya van, "a frakciók alkotják a parlament idegrendszerét". A frakciótag képviselőknek is szélesebb jogszabályi lehetőségei vannak, mint a nem frakciótag, azaz független képviselőknek. A frakciók jelölik az Országgyűlés elnökét és alelnökeit. Minden frakciónak minden országgyűlési bizottságban legalább egy helyet kell biztosítani. A frakcióvezetők tagjai a Házbizottságnak. Az interpellációknál, kérdéseknél, azonnali kérdéseknél is előnyt élveznek a frakciótag képviselők, mint ahogy a napirendhez tartozó felszólalásoknál is, és napirenden kívül csak frakciótag képviselő szólalhat fel. Mindezek mellett még jelentős többlet anyagi támogatásban részesülnek a frakciók a független képviselőkkel szemben. A frakcióvezető és frakcióvezető-helyettes képviselőket többletjogok és juttatások illetik meg. A frakciókban ülő képviselőknél a felszólalásukkor a pártjuk-frakciójuk nevét mondja az ülés vezető elnök, míg a független képviselők bármely pártnak is tagjai, vagy bármely pártot kívánják képviselni, függetlenként vannak megszólítva. Az előbbiek alapján érhető, hogy az egyes pártokból kiszakadt csoportok miért akarnak frakciót alakítani, vagy miért tesznek meg mindent a frakciólétszámuk csökkenésével a megszűnés határára kerülő pártok, hogy frakciójukat fenntartsák. De ezek alapján az is érthető, hogy egy versengő többpártrendszerben a már frakcióval rendelkező pártok miért igyekeznek manipulálni (megakadályozni, ha azonos politikai oldalon állnak, illetve szorgalmazni, ha az ellentétes oldalt képviselik), hogy más szervezetek is parlamenti képviselőcsoportot alakíthassanak. A tanulmány célja, hogy az 1990-től napjainkig a többször változó szabályozás figyelembevételével áttekintse a magyar parlament frakcióinak stabilitását. Meghatározza, hogy a törvényhozási frakcióval rendelkezés milyen hatással volt az egyes pártok versenyhelyzetére.
A frakció szó a latin fraktio, fragere szavakból származik, amelyeknek jelentése: tör, szétdarabol, rész.[1] A képviselők képviselőcsoport-alakítási törekvése Angliából indult és lett a parlamentek meghatározó szerve világszerte.[2] A modern parlamenti frakciók a XX. század parlamenti jogának szülöttei. Az idők során a közjog alkotmányjogi intézménnyé, parlamenti szervtípussá tette a pártok parlamenti képviselőcsoportjait. Ennek ellenére megállapítható, hogy a frakciók szabályozásánál a szokásjog még ma is meghatározó.[3]
- 27/28 -
A frakciók a parlamentek nagy hatalmú, nagy befolyással rendelkező alakzatai, kezdve a törvényalkotástól, egészen a tisztviselők megválasztásáig, a frakciók nevében elhangzó véleményeknek, beterjesztett javaslatoknak nagy súlya van, "a frakciók alkotják a parlament idegrendszerét".[4]
A magyar parlamentben a képviselők nagy többsége valamelyik pártfrakció tagja, ezzel a parlament leképezi a modern parlamentáris demokrácia pártelvűségét. A pártfrakciók képviseleti és artikulációs funkcióval rendelkeznek. A frakciók léte és a frakciófegyelem nagymértékben növeli az Országgyűlés működési hatékonyságát.[5]
Közjogi nézőpontból a frakciók nem a pártok szervei, hanem az Országgyűlésé. Politikai értelemben azonban a frakciók a pártjukhoz kötődnek. Jogilag a párt nem utasíthatja a frakcióját, annak működését elsősorban politikai eszközökkel tudja befolyásolni.[6]
A frakcióknak politikaalakítási-kormányzati funkciójuk is van. Pártfrakciók a parlament eljárási és döntéshozatali rendjének minden szintjén jelen vannak, átszövik a parlamenti vezetés, a plenáris ülés és a bizottságok egész rendszerét. A választások után az új parlament összeülésekor osztják el a vezető parlamenti pozíciókat, a bizottsági elnöki, alelnöki és tagsági helyeket.[7]
A frakciók, hogy ezen funkcióikat el tudják látni, széles jogszabályi lehetőségekkel rendelkeznek, és a frakciótag képviselőknek is szélesebb jogszabályi lehetőségei vannak, mint a nem frakciótag, azaz független képviselőknek. Például a frakciók jelölik az Országgyűlés elnökét és alelnökeit. Minden frakciónak minden országgyűlési bizottságban legalább egy helyet kell biztosítani. A frakcióvezetők tagjai a Házbizottságnak. Az interpellációknál, kérdéseknél, azonnali kérdéseknél is előnyt élveznek a frakciótag képviselők, mint ahogy a napirendhez tartozó felszólalásoknál is, és napirenden kívül is csak frakciótag képviselő szólalhat fel. Mindezek mellett jelentős többlet anyagi támogatásban részesülnek a frakciók a független képviselőkkel szemben. A frakcióvezető és frakcióvezető-helyettes képviselőket többletjogok és juttatások illetik meg. A frakciókban ülő képviselőknél a felszólalásukkor a pártjuk-frakciójuk nevét mondja az ülést vezető elnök, míg a független képviselők bármely pártnak is tagjai, vagy bármely pártot kívánják képviselni, függetlenként vannak megszólítva.[8]
A frakciók stabilitásának fontos hatása van a kormányzati stabilitásra is, hiszen ha a kormánypárti frakciók létszáma lecsökken, akkor az adott kormány elveszítheti parlamenti többségét és akár megbuktathatóvá válik, vagy arra kényszerül, hogy más vagy újabb koalíciós partnert keressen. Hatással lehet a kormány összetételére is, hisz a frakciójukat vesztő politikusok a kormánytagságukat
- 28/29 -
is elveszíthetik. De az az eset is előfordulhat, hogy a független képviselők az előrehozott választástól tartva továbbra is megszavazzák a kormány előterjesztéseit.[9]
A fentiek alapján érhető, hogy az egyes pártokból kiszakadt csoportok miért akarnak frakciót alakítani, vagy miért tesznek meg mindent a frakciólétszámuk csökkenésével a megszűnés határára kerülő pártok, hogy frakciójukat fenntartsák.
A parlamenti frakciók stabilitása több tényezőtől is függ, ilyenek a pártok frakcióinak belső szabályai, a személyes viszonyok vagy az egyes házszabályi rendelkezések, amelyek a frakciók megalakulását és megszűnését szabályozzák.
A pártok frakcióinak belső szabályai általában csak addig kötelező jellegűek, míg a képviselők azt magukra nézve annak tekintik. Azonban, ha egy képviselő ezeknek már nem kíván megfelelni, akkor a frakcióból való kizárást teszi kockára, illetve azt, hogy az adott párt színeiben a következő választásokon már nem lehet jelölt. Ezen szempontot nehezebb vizsgálni, hisz a pártok frakciónak belső szabályzataihoz nehezebb hozzáférni és azt még nehezebb vizsgálni, hogy ezeket mennyire tartatták be, illetve az egyes képviselők mennyire tartották be ezeket.
A személyes viszonyok még bonyolultabbak, hisz ebbe beletartoznak a ténylegesen személyes okok miatti kötődések és ellentétek is, mint ahogy az egyes pozíciókért folytatott párton belüli versengések is, valamint a pártok ideológiájával, irányvonalával napi döntéseivel kapcsolatos viták is. Előbbi különböző aspektusok sokszor egymásra is rakódnak, így még mélyebb ellentéteket szülnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
