https://doi.org/10.59851/jk.79.03.1
Hatósági eljárásjogunk több mint hatvan éve ismeri a hatósági döntések visszavonását és módosítását mint hivatalbóli aktus-felülvizsgálati formát. A jogintézmény elméleti hátterének tisztázását és a bírói gyakorlat bemutatását e folyóirat hasábjain korábban megjelent tanulmányunkban már elvégeztük. A közigazgatási perrendtartás hatálybalépését követően azonban az ezzel kapcsolatos jogalkalmazási "justizmordok" olyan nagy számban jelentkeztek, hogy az a jogalkotó reakcióját is kiváltotta. Ennek eredményeként az Ákr. semmisségre vonatkozó szabálya mellett már a Kp. is nevesíti a visszavonó és az eljárás folytatását elrendelő döntést. Jelen írásban amellett érvelünk, hogy e döntéstípus Ákr.-ben való feltűnése és Kp. általi elismerése súlyos jogalkalmazási nehézségeket vet fel a szabályozás inkoherenciájára visszavezethetően.
Tárgyszavak: hatósági döntések, aktus-felülvizsgálat, közigazgatási perjog
The amendment and revocation of administrative decisions was introduced into Hungarian administrative law more than 60 years ago. In our previous paper we examined the theoretical foundations of this legal instrument. However, in everyday judicial practice difficulties with this legal instrument were so prevalent that a legislative response was inevitable, and the Code of Administrative Court Procedure was amended. As a result, however, the Code now explicitly mentions a new type of administrative decision, which was previously only recognized by the Act on General Public Administration Procedures in the case of nullity, namely the decision on the revocation of decisions and continuation of proceedings. The main finding of our paper is that the introduction of this type of decision in the Code will amount to major difficulties in judicial practice, which is due to the incoherent nature of the amended set of rules of the Code.
Keywords: administrative decisions, revocation of decisions, continuation of proceedings, administrative court procedure
- 101/102 -
Legyen szó a jogsértő hatósági döntésnek akár a hivatalbóli,[2] akár a keresetlevél alapján történő[3] visszavonásáról, a gyakorlatban kiemelkedő fontosságú kérdésként jelentkezik, hogy milyen következményekkel jár a visszavonás.
Korábbi tanulmányunkban úgy foglaltunk állást,[4] hogy a hatóság az általános eljárásjogi szabályok alapján döntésének visszavonását követően nem folytathatja eljárását. Lényeges kivételi körként azonosítottuk ugyanakkor az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdésének tételes szabálya alapján azon esetet, amikor a hatóság a semmis döntését vonja vissza, mert ilyenkor a jogszabály kifejezetten lehetővé teszi az új eljárás lefolytatását. Ennek fényében számos kérdést vet fel az, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 83. § (1) bekezdése a 2022. január 1. napján hatályba lépett módosítás nyomán immáron kifejezetten nevesíti a visszavonó és eljárást folytató döntést mint a jogsérelem orvoslására szolgáló cselekményt.
Az alábbiakban a korábbi tanulmányunkban kifejtett dogmatikai keretek között vizsgáljuk, hogy a bíróságnak hogyan kell kezelnie a hatósági döntést visszavonó és az eljárás folytatásáról rendelkező döntést. Ennek kapcsán először a Kp. 83. § általános értelmezési kérdéseire térünk ki. Ezután azt vizsgáljuk, hogy milyen formában kell meghozni a visszavonó és eljárást folytató döntést, hogyan alakul a jogorvoslat lehetősége, illetve hogyan kell azt perjogilag kezelnie a bíróságnak. További kapcsolódó kérdés, hogyan kell eljárnia a bíróságnak, ha a jogsérelem orvoslására irányuló eljárásra figyelemmel felfüggeszti a peres eljárást, de a jogsérelem-orvoslási cselekmény nem születik meg, elmarad, így a pert folytatni kell.
Korábbi tanulmányunkban bemutattuk azon dogmatikai érveket, amelyek alapján az Ákr. hatálya alá tartozó eljárásokban a hatóságnak a semmisség kivételével nincs lehetősége a döntés visszavonását követő eljárásfolytatásra. Ezek közül az egyízbeniség korlátja további magyarázatot igényel. E körben azt állítottuk, hogy a visszavonást követő eljárásfolytatás szükségképp sérti azon követelményt, miszerint a döntés visszavonására és módosítására csak egy ízben kerülhet sor, mivel a hatóság a "folytatott" eljárás nyomán ugyanazon ügyben fog újabb döntést hozni. A hatóság ezáltal kétszer "nyúl hozzá" egyazon ügyben hozott döntéséhez: a visszavonással annullálja a már meghozott döntési tartalmat, majd új döntésével lényegében módosítja azt.
Ellenvetésként felmerülhet, hogy a hatóság ilyenkor nem a meglévő döntését módosítja, hanem új döntést hoz az ügyben, így nem sérül az egyízbeniség követelménye. Ezen érvelés azonban értelmetlenné tenné a dogmatikai okokból szükségszerűen következő[5] egyízbeniség korlátját. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy a hatóság ugyanazon ügyben akárhány alkalommal visszavonhatná döntését, és minden alkalommal folytathatná eljárását, hiszen e logika szerint a második visszavonás már nem az eredeti döntésre, hanem a soron következő új döntésre - az első visszavonást követő eljárás eredményeként hozott döntésre - vonatkozna. Ezen logika amellett, hogy a párhuzamos eljárások folytán áttekinthetetlen helyzetet eredményezne, olyan tautologikus következtetésekhez vezet, amely az abszurd következtetés tilalmának jogértelmezésben mindig meglévő ellenőrzési szabályába ütközne,[6] és amelyet az Alaptörvény 28. cikke a józan ész követelményeként külön is nevesít. Nem véletlen, hogy a bírói gyakorlat és a szakirodalom is úgy foglalt állást, hogy az egyízbeniség korlátja nem az ügyben hozott egyes döntésekre, hanem az adott hatósági ügyre mint egészre vonatkozik.[7] A visszavonást követő eljárásfolytatás tehát nem azért sérti az egyízbeniség követelményét, mert a hatóság ugyanazon döntését kétszer korrigálja, hanem mert ugyanazon ügyben kétszer hajt végre önkorrekciót.
Az egyízbeniség általunk elfogadott értelmezése mellett szól a jogbiztonság elve is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogerő áttörésére akkor van lehetőség, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és az nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet.[8] A jogsértő döntések hivatalbóli visszavonása és módosítása esetében a közigazgatás joghoz kötöttségének elve indokolja a határozathoz fűződő alaki jogerő áttörését. Kérdés ugyanakkor, hogy nem eredményezi-e a jogbiztonság elvének aránytalan sérelmét, ha a döntéshozó hatóság nemcsak a döntéshez fűződő alaki jogerőt törheti át, hanem egyúttal arra is jogosulttá válik, hogy az általa már lezárt közigazgatási eljárá-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
