Rendkívüli jelentőségű és a joggyakorlatot pozitív módon befolyásoló jogintézményként értékelték szakmai körök a bírósági végrehajtás megújítására szolgáló, 2000. évi törvénymódosításban megteremtett úgynevezett előzetes eljárás intézményét.1
A bírósági végrehajtásról szóló törvény (Vht.) 2000. évi módosításainak alapját a jogszabály hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai, a jogalkalmazók által megfogalmazott javaslatai adták, annak az elvárásnak történő megfelelés, hogy a végrehajtási eljárások időbeli lefolyása ésszerű határidőn belül történjen meg, az adósok lakhelyének és tartózkodási helyének, továbbá a végrehajtási eljárás alá vonható vagyontárgyak felkutatásának eredményessége növelhető legyen. Végső soron a követelések lehetőség szerint mind teljesebb mértékű behajtása, azaz a bírósági ítéletek mögött megvalósuló állami kényszer és a bírósági ítéletekbe, a jogügyletek teljesülésének biztonságába vetett hit garanciái nagyobb eséllyel teremtődhessenek meg. Az eljárások eredményességének, a behajtások hatékonyságának javítása, továbbá a Vht.-val bevezetett új jogintézmények vívmányainak megőrzése valamennyi, a törvényben foglalt rendelkezés tekintetében elsőrendű célkitűzésként került ekkor megfogalmazásra.
A törvényalkotó célja az előzetes eljárás intézményének megteremtésével egyértelműen az volt a fenti általános elvek alapján, hogy az adós tartózkodási helyének, illetve vagyonának és jövedelmének eredményesebb felkutatását lehetővé tegye a bírósági végrehajtók számára, meghatározott adatbázisokhoz történő hozzáférési joguk biztosításával.
A fenti célok elérése érdekében az előzetes eljárás keretében, ha a jogosult követelése jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozaton, illetőleg a bíróság által jóváhagyott vagy a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezségen, továbbá közjegyzői okiraton alapult, az önálló bírósági végrehajtó a jogosult kérelmére, a törvényi felhatalmazás alapján tájékoztatást adhatott az adósnak a törvényben meghatározott adatairól, a végrehajtással kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekről, és az eljárás lefolytatásának módjáról. Az előzetes eljárás keretében a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (továbbiakban: Végrehajtói Kamara) által az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartás adatai, valamint a közhiteles nyilvántartásokban szereplő, az adós végrehajtás alá vonható jövedelmére, vagyonára, ezek fellelhetőségére vonatkozó adatokat szolgáltathatott a jogosult részére, illetőleg ha az adós ellen más végrehajtó foganatosított eljárást, erről a jogosultat tájékoztatni kellett azzal, hogy a másik követelés a kielégítési sorrendben hol foglal helyet a végrehajtást kérő követeléséhez képest.
A törvény tehát megteremtette annak a lehetőségét, hogy a bírósági végrehajtó már a végrehajtás elrendelését megelőzően tájékoztatást adjon az adós vagyoni helyzetéről a jogosult részére. Erre az eljárásra természetesen csak abban az esetben kerülhetett sor, ha a jogosult igazolta az eljáráshoz fűződő érdekét, vagyis azt, hogy a későbbiekben akár végrehajtás elrendelését kérheti, azaz előzetes tájékoztatás csak akkor volt kiadható, ha a jogosult követelésének teljesítését jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozat, bíróság vagy közjegyző által jóváhagyott, a bírósági egyezséggel azonos hatályú egyezség, illetőleg közjegyzői okirat állapította meg.
A jogintézmény bevezetését kezdetben nagy csend övezte, nyilván idő kellett ahhoz, hogy a jogosultak felismerjék a jogintézményben rejlő lehetőségeket. Amikor azonban az egyes jogosultak a jogintézményt életre kívánták kelteni, azaz ilyen kérelmekkel fordultak a végrehajtókhoz, kiderült, hogy a jogintézménnyel kapcsolatosan a végrehajtói karnak jelentős és igen húsba vágó ellenérzései állnak fenn. Tekintettel arra, hogy az előzetes eljárás lefolytatása a jogszabályi rendelkezések alapján néhány ezer forintos költség mellett voltak megindíthatóak, hamar kiderült, hogy ez bizonyos követeléstípusok körében reális alternatívája a jogosultak számára az azonnali végrehajtási eljárás megindításának. Hiszen amíg a jogosult korábban a végrehajtási eljárás megindítását csak a jelentős költség és munkadíj előleg befizetését - amely a követelés értékétől és a végrehajtási eljárásban szereplő kötelezettek számától függően igen komoly nagyságrendű lehetett - követően kezdhette meg szinte vakon, addig az előzetes eljárás ennek a töredék költségéért is kezdeményezhető volt.
Az intézmény még egy hihetetlenül nagy előnnyel bírt, nevezetesen hogy a jogosult számára végre támpontot adott annak a kérdésnek az eldöntéséhez, érdemes-e a több tízezer forintos költséget a követelés után "hajítani", azaz kecsegtet-e bármilyen eredménnyel a végrehajtási eljárás, az adósom rendelkezik-e bármilyen végrehajtás alá vonható vagyonnal, jövedelemmel. Az előzetes eljárás során mindezen kérdésekre a lehetőségekhez mérten adekvát válasz érkezett, így a jogosult abba a helyzetbe kerülhetett, hogy a beszerezhető információk alapján hozhatta meg megalapozott döntését.
Meg kívánom jegyezni, hogy ez a döntés mindenki számára előnyös volt, hiszen ezen adatok ismeretében meg sem indultak azon végrehajtási eljárások, amelyek aztán jelentős költség- és időigény után eredménytelenül, behajthatatlanul fejeződtek be, megkímélve mind a bírósági, mind a végrehajtói apparátust ezen felesleges eljárások bonyolításával, s legfőképpen a jogosultak anyagi teherviselő képességét. Még egy dolgot meg kell itt jegyezzünk. A törvényalkotó e szabályozás egy részének kidolgozása során vélhetően komoly hibát követett el, amely úgy vélem döntő hatással volt a jogintézmény későbbi sorsának alakulásában. Az előzetes eljárás lefolytatását ugyanis olyan nevetséges mértékű díjazáshoz kötötte (a felszámítható munkadíjat 2000 Ft-ban állapította meg), amely sem a feladat ellátásának tényleges költség- és időigényéhez, sem a végzett munka jelentőségéhez nem volt mérhető, s amely így önmagában megteremtette a teljes végrehajtói kar természetszerű ellenállását.
A végrehajtók a fenti problémákra is figyelemmel az új intézményben a végrehajtási eljárások konkurenciáját látták, így a végrehajtók és a jogosultak között lényegében állóháború alakult ki. Valljuk be, ez az ellenérzés részben nem volt alaptalan, hiszen a régi (és ma már az új) szabályozás szerint egyfelől állt a valamennyi ügyben kényszerűen megindítandó teljes végrehajtási eljárás és az ezen eljárásokban beszedhető több tízezer forintos előleg, másfelől a módosított szabályok szerint állt az előzetes eljárás, a maga néhány ezer forintos díjával és költségével. Illetőleg ezen az oldalon állt még az előzetes eljárások alapján sikerrel megindítható végrehajtási eljárások, amelyekbe a jogosultak már szívesen ölték bele a költségelőlegek tízezreit, a megtérülés reményében, de ez akkor a primer megítélések körében a végrehajtói oldalon talán nem jól látszódtak. A végrehajtók döntésre kívánták vinni az ügyet és a módosítás nem egyértelmű megfogalmazásait felhasználva igyekezték a jogosultakat a végrehajtási eljárások irányába terelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
