Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 144. §-a értelmében mögöttes jogszabályként - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vht. 7. § (1)-(2) bekezdése szerint a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből (vagy ilyen jellegű, a törvényben taxatíve nevesített járandóságából) kell behajtani; ugyanakkor a Vht. kimondja azt is, hogy az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható, ha a pénzforgalmi végrehajtás viszonylag rövid időn belüli eredménytelensége előre látható. Az adóhatóság által alkalmazott végrehajtási módozatok (adminisztratív végrehajtás, pénzforgalmi végrehajtás, helyszíni végrehajtás) közül első végrehajtási cselekményként többnyire a pénzforgalmi végrehajtást preferálják; az alábbiakban ennek szabályait szeretném bemutatni. (Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a pénzforgalmi végrehajtás körébe a Vht. erre vonatkozó rendelkezéseinek tágabb értelmezésében az itt tárgyalt hatósági átutalási megbízás, illetve a jövedelemletiltás egyaránt beletartozik; ezen utóbbi ismertetésétől jelen írás terjedelmi korlátai miatt eltekintek).
A téma szabályozását a Vht., az Art. és a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB rendelet) komplexen teremti meg. Az adóhatóság a pénzforgalmi végrehajtást hatósági átutalási megbízás útján foganatosítja [Art. 152. § (1) bekezdése], amely 2009. november 1. napját követően gyakorlatilag az azonnali beszedési megbízás - mely a hétköznapokban leginkább inkasszó néven terjedt el - szerepét vette át. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pftv.) szerint az adóvégrehajtásban a pénzkövetelést a hatósági átutalási megbízás adására jogosult kezdeményezése alapján, hatósági átutalással szükséges teljesíteni [Pftv. 64. § (1) bekezdése]. A megbízás tartalmazza a kedvezményezett nevét, pénzforgalmi jelzőszámát, a fizető fél nevét, pénzforgalmi jelzőszámát, a bizonylatszámot és a közlemény rovatot, amely az átutalás jogalapját jelöli. A megbízással kapcsolatos feladatokat az MNB rendelet 31. §-a szerint a pénzforgalmi szolgáltatónak kell elvégeznie.
A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg fogalmát a Vht. 7. § (3) bekezdése adja meg: szolgáltatónál kezelt összeg a) a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény szerinti fizetésiszámla-szerződés alapján nyitott fizetési számlán szereplő összeg, valamint a Polgári Törvénykönyv szerinti betétszerződés és a takarékbetét-szerződés alapján, vagy egyéb szerződés alapján a hitelintézetnél elhelyezett, az adós rendelkezése alatt álló összeg, ha azt a hitelintézet a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezeli, b) a Polgári Törvénykönyv szerinti betétszerződés és takarékbetét-szerződés alapján takarékbetétkönyv, egyéb betéti okirat ellenében a hitelintézetnél elhelyezett, az adós rendelkezése alatt álló összeg; továbbá egyéb szerződés alapján az adós részére a hitelintézet által visszafizetendő, az adós rendelkezése alatt álló pénzösszeg.
A végrehajtási cselekmény foganatosítását már a Vht. 82/A. § (1) bekezdése szabályozza, mikor kimondja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló, a 7. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott összeg - ideértve a nem pénzforgalmi számlán kezelt összegeket is - végrehajtás alá vonása iránt a végrehajtó a végrehajtói letéti számla javára benyújtott hatósági átutalási megbízással intézkedik. A pénzforgalmi szolgáltató a végrehajtói intézkedés alapján köteles a fizetésiszámla-mentesnek minősülő összeget meghaladó egyenlegéből a megbízásban megjelölt követelés összegét a végrehajtói letéti számlára átutalni (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.441/2006., I. 35.491/2006., I. 35.280/2007.).
A bankszámlanyitásra kötelezetteknek az Art. szerint legalább egy pénzforgalmi számlával kell rendelkezniük, így a végrehajtás alá vonható bankszámla az adóhatóságnak a számítógépes nyilvántartás törzsadatok (adóalany-nyilvántartási adatok) között hivatalból rendelkezésre áll. Megjegyzem, az Art. 14. §-a értelmében nemcsak az adóalany köteles a pénzforgalmi számla nyitására és fenntartására, hanem a 23. § (7) bekezdésében rögzítettek értelmében a számlaszámnak a pénzforgalmi szolgáltató érdekkörében felmerült ok, illetve intézkedés miatti megváltozását az azt követő 15 napon belül - a régi és új számlaszám, valamint a bankszámla tulajdonosa adószámának feltüntetésével - a pénzforgalmi szolgáltató is köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak. Minderre tekintettel az adóhatóság a fizetési kötelezettség lejárata után haladéktalanul tud intézkedni a kintlévőség behajtása iránt. A bejelentett bankszámla jelentőséggel bír azon okból is, hogy a Pftv. 66. § (2) bekezdése szerint, ha a végrehajtást kérő a kötelezett pénzforgalmi számláját nem ismeri - illetve ez a cégnyilvántartásból sem állapítható meg -, a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságtól lehet kérni az adóhatóság megkeresését a kötelezett számlaszámának közlése végett, melynek az adóhatóság köteles eleget tenni.
Ha a kötelezett magánszemély, a végrehajtási eljárás eredményes lefolytatásához az adóhatóság belföldi jogsegély keretében keresheti meg - egyéb szervek, illetve hatóságok mellett - a pénzforgalmi szolgáltatókat az adósra és vagyonára vonatkozó adatok átadása végett [Vht. 47. § (1)-(2) bekezdése], mely elektronikus levél
- 15/16 -
útján történik. Kétségtelen, hogy a bankszámlaadatok védelméhez, illetve azok zártan történő kezeléséhez a bankszámla-tulajdonosnak érdeke fűződik - a banktitkot a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Htp.) és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény egyaránt védelemben részesíti -, azonban ez nem terjed ki az adóvégrehajtásra [Htp. 161. § (1)-(2) bekezdése], hiszen az államnak sem érdeke, hogy a tartozások rapid beszedésének biztosítása konkuráljon a számlaadatok titokban tartásával.
A szabályozás nemcsak jogosultságot biztosít az adóhatóságnak, hanem garanciák végett az adóhatóság köteles tájékoztatni az adóst (számlatulajdonost) arról, hogy a pénzforgalmi szolgáltató felé megkereséssel élt az adatok megismerésének céljából. A tájékoztatás kiterjed arra is, hogy a nem adós számlatulajdonos a Vht. 79/C. § (3) bekezdésében foglaltak szerint igénypert indíthat az inkasszó alapján a számláról leemelt, őt megillető pénzösszeg visszafizetése iránt. Meg kell említeni az Art. 160. § (7) bekezdését is, melynek értelmében, amennyiben az adóhatóság hatósági átutalási megbízását a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató a végrehajtás felfüggesztéséről szóló határozat meghozataláig vagy a végrehajtás szünetelésének kezdő napjáig nem teljesítette, az adóhatóság a megbízás visszavonásáról haladéktalanul intézkedik. Ha a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató a megbízást a felfüggesztés, szünetelés kezdő napját követően, a felfüggesztés, szünetelés hatálya alatt teljesítette és az összeget átutalta, az adóhatóság azt 8 napon belül visszatéríti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
