Aki valaha próbálta az Európai Unió működését, intézményi és döntéshozatali mechanizmusát ("en bloc" az Uniót magát) az alapító szerződésekből megismerni, annak nem kevesebbet kellett tennie, mint hogy elolvasni az Európai Közösségek létrehozásáról szóló Római Szerződést, az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződést, a kettő rendelkezéseit összevetve értelmezni, és természetesen kiegészíteni az Amszterdami és Nizzai Szerződések által bevezetett módosításokkal, jegyzőkönyvekkel, nyilatkozatokkal.
E felsorolást követően bizonyára szükségtelen amellett érvelni, miért lenne szükség egy egységes szerkezetbe foglalt Alkotmányra.
A közelmúltban, 2003. december 13-án befejeződött európai kormányközi konferencia (IGC) talán sokak várakozásával ellentétes eredménnyel zárult, hiszen a tagállamoknak és a csatlakozó országoknak nem sikerült elfogadnia az Európai Alkotmány végleges szövegét, holott a társadalmi támogatás nem hiányzott hozzá.1
Az EU jelenlegi és jövőbeli tagjait magába foglaló 25 országban az Eurobarometer által 2003. szeptember 22 és október 3. között (azaz éppen az IGC előtt) tartott közvélemény-kutatás eredményei azt mutatták, hogy az állampolgárok 67%-a támogatta az Alkotmány elfogadását. Ezen belül is 84% ítélte azt elengedhetetlennek vagy hasznosnak.2
Természetesen, ha figyelembe vesszük a Konferenciát nemcsak megelőző, de végig is kísérő, meglehetősen feszült politikai légkört, egyes országok merev álláspontját, akkor csodálkozásra nincs okunk.
Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben december 16-án elmondott beszédében mindenesetre szomorúságának és csalódottságának adott hangot az ügy kapcsán. Három területet nevezett meg, amelyekben kétségtelenül egyetértés mutatkozott az államok között. Ezek a következők: a Nizzában megkezdett utat folytatva javítani az uniós intézmények működését; ésszerűbbé tenni a törvényalkotási és egyéb eljárásokat; közelebb hozni egymáshoz az európai integrációs folyamatot és az embereket.
Csakhogy ezen általános célkitűzések megvalósítása érdekében konkrét intézkedésekre és rendelkezésekre lenne szükség. Ilyen például a Tanács minősített többségi szavazási rendjének, vagy a Bizottság összetételének tervezett megváltoztatása.
A példák említése nem véletlen: e két kérdésben volt ugyanis talán a legnagyobb nézetkülönbség a felek között. Ami pedig egyértelműen maga után vonta az egész normaszöveg elutasítását, annak pozitív, előremutató elemeivel együtt.
Kérdés, hogy miként értékeljük a tervezet el nem fogadását. Optimista megközelítéssel élve elmondható, hogy így legalább időt nyertek a felek a további egyeztetésre, és lehetővé válhat, hogy - ismét Prodi elnököt idézve - egy használhatóbb és kiegyensúlyozottabb Alkotmányt adjanak az embereknek. A nyert idő ugyan nem sok, hiszen a jelenlegi Bizottság mandátuma szeptemberben lejár, az új Parlament választására pedig már júniusban sor kerül.
Véleményem szerint indokolt lenne finomítani, javítani az Alkotmánytervezet szövegén, mivel ez jelen formájában magán hordozza a gyors, időzavarban végzett munka nyomait.
Anélkül, hogy részletes szöveg-elemzésbe bocsátkoznék, engedtessék meg néhány gondolat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
