https://doi.org/10.59851/mj.72.10.3
A tanulmány a sikkasztás elkövetési magatartásainak dogmatikai elemzését végzi el, bemutatva a kapcsolódó bírói gyakorlatot és jogirodalmi értelmezést. A szerző az ellentmondások feltárásával kísérletet tesz a két elkövetési magatartás jelentéstartalmának az eddigieknél pontosabb meghatározására.
Kulcsszavak: sikkasztás; jogtalan eltulajdonítás; sajátjakénti rendelkezés
The study conducts a dogmatic analysis of the acts of committing embezzlement, presenting the related judicial practice and legal literature interpretation. The author attempts to define the meaning of the two acts of committing embezzlement more precisely than before by revealing the contradictions.
Keywords: embezzlement; unlawful appropriation; provision as one's own
A sikkasztás törvényi tényállását a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 372. § (1) bekezdése a következőképpen szabályozza: "Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el."
Tényállástani szempontból - látszólag - könnyen értelmezhető bűncselekményről van szó, hiszen csak két elemből, egy elkövetési tárgyból (rábízott idegen dolog) és két, vagylagosan kapcsolódó elkövetési magatartásból áll: a jogtalan eltulajdonításból és az elkövetési tárggyal való sajátjakénti rendelkezésből. A sikkasztás törvényi fogalmának ilyen egyszerűnek mutatkozó meghatározásából azonban nem következik egyszersmind a gyakorlati alkalmazás ellentmondás-mentessége is.
Ebben a tanulmányban a sikkasztás elkövetési magatartásainak dogmatikai elemzését kívánom elvégezni azzal a szándékkal, hogy a judikatúra és a tudományos értelmezés eredményeinek bemutatásával, rendszerezésével szerény segítséget nyújtsak a gyakorlatban felmerül(het)ő jogértelmezési kérdések megoldásához, s hogy talán az elkövetési magatartások eddigieknél egy dogmatikailag némileg pontosabb jelentéstartalmát tudjam feltárni.
A sikkasztás törvényi fogalmát a jogalkotó a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: 1961-es Btk.) óta teljesen azonos tartalommal szabályozza,[1] így lényegében egy több mint fél évszázados bírói gyakorlat eredményei értékesíthetők, amikor a sikkasztás elkövetési magatartásainak absztrakt jogalkalmazói értelmezését vizsgáljuk.
A judikatúra szerint a sikkasztás elkövetési magatartásaként a jogtalan eltulajdonítás a birtokláson kívüli tulajdonosi jogosítványok jogellenes gyakorlását jelenti, míg a sajátjakénti rendelkezés a rábízó akaratával szembeni, a rábízott akarata szerinti olyan, az eltulajdonításon kívüli magatartás, amikor az elkövető tulajdonosként viselkedik, azt a látszatot kelti harmadik személy vagy akár maga a tulajdonos előtt, mintha tulajdonos lenne (EBH 2012.B.1., BH 2013.86.).
A rábízott idegen dolog eltulajdonításakor a tulajdonos teljességgel elveszti a dolog feletti tényleges hatalmát, míg az elkövető azon egyidejűleg tényleges hatalmat szerez. A sajátjakénti rendelkezés folytán pedig az elkövető a dolog felett olyan intézkedéseket tesz, amelyek csak a tulajdonost illetik meg (EBH 2001.399., BH 2017.214.).
Jogtalan eltulajdonítás esetében tehát a dolog végleg kikerül a tulajdonosának rendelkezése alól, annak következtében az eredeti tulajdoni állapot megszűnik, egy új jön létre, amelyre a terheltet sem jogszabály, sem az arra jogosult nem jogosítja fel (BH 2021.158.). Az elkövető ilyenkor a külvilág számára is észlelhetően, a dolog valóságos tulajdonosaként viselkedve szünteti meg a korábbi, ténylegesen létező tulajdoni állapotot, és hoz létre a véglegesség szándékával újat a helyébe (BH 2022.64.). Idetartozik az elidegenítés, annak tűrése, hogy más személy a dolgot tulajdonosként használja, az elhasználás, a beépítés, a dolog állagának lényeges megváltoztatása, a dolog eltagadása a visszakövetelésre jogosult előtt (BH 2023.265.).
A sajátjakénti rendelkezés esetén a terhelt a jogosult személy engedélye nélkül, időlegesen tanúsít olyan magatartást, amelyre csak a tulajdonos vagy annak hozzájárulásával más lenne jogosult (BH 2021.158., BH 2012.46., BH 2000.47.).
Az eltulajdonítást a bírói gyakorlat tehát kétmozzanatú cselekményként értelmezi. Az első mozzanat a jogosult kizárása tulajdonjogának a gyakorlásából, a második mozzanat a jogosítottat megillető tulajdonosi részjogosítványok tényleges gyakorlása. Az eltulajdonítás a dolog feletti tényleges uralom végleges megszüntetését célozza. Ez esetben az elkövető a birtokban tartás tényén felül olyan tevékenységet fejt ki, amely objektíve valamely tulajdonosi részjogosítvány funkcióját fejezi ki. A sajátjakénti rendelkezés pedig általában átfog minden olyan, a végleges eltulajdonítási szándékot nélkülöző magatartást, amely a tulajdonos rendelkezési jogosultságának sérelmével vagy e jogai csorbításával jár (BH 2020.290., BH 1999.493.).
A Legfelsőbb Bíróság (a továbbiakban: LB) büntető és polgári közös jogegységi tanácsa az alapvetően a sikkasztás elkövetési tárgyát értelmező jogegységi határozatában a bűncselekmény elkövetési magatartásaira nézve is tett megállapítást, mely szerint a jogtalan eltulajdonítás a tu-
- 628/629 -
lajdoni állapot végleges szándékú megváltoztatását jelenti (ilyen a dolog eladása, elcserélése, el- vagy felhasználása, eltagadása), a sajátjakénti rendelkezés pedig a tulajdonosi jogok időleges gyakorlására irányul, és tipikusan zálogba adás, kölcsönbe vagy bérbe adás útján valósul meg (1/2005. BPJE).
A fenti absztrakt értelmezések tükrében jogtalan eltulajdonításként értékelte például a bíróság:
- az ügyvéd által a nála letétbe helyezett pénzösszeg egy részének saját tartozása kiegyenlítése érdekében történő felhasználását, hitelezőjének való átadását (BH 2021.158.);
- annak az elkövetőnek a cselekményét, aki a sértett tulajdonát képező és megőrzési célból rábízott kukoricát a sértett beleegyezése nélkül a saját állataival feletette (BH 2020.290.);
- annak a gépkocsivezetőnek a cselekményét, aki a főnökétől átvett, a fuvarozási költségekre fordítható pénzösszeget ettől eltérő célra fordította és elköltötte (BH 2017.214.);
- a sértett által a terhelt részére meghatározott célra, egy ingatlan megvásárlására átadott pénzösszegnek a terhelt által e céltól eltérően magánbankszámlára utalását, készpénzben történő felvételét, majd annak a terhelt hitelének törlesztésére fordítását (BH 2013.86.);
- a Kft. ügyvezetője által a Kft. pénztárából hamis magánokirat felhasználásával felvett pénzösszegnek saját, ismeretlen céljaira fordítását (EBH 2003.839.).
Sajátjakénti rendelkezéssel megvalósuló sikkasztást állapított meg a bíróság abban az esetben, amikor:
- a társasházi közös képviselő a társasház bankszámlájáról felhatalmazás nélkül vett fel pénzt, és azt a saját Kft.-je házipénztárába helyezte (BH 2017.321.);
- a terhelt mint lízingbevevő a lízingbeadó tulajdonában lévő gépkocsit annak engedélye és tájékoztatása nélkül tartós használatra másnak átadta (BH 2015.325.), a lízingelt gépkocsit bérbe adta (EBH 2008. 1860.), illetve elzálogosította (BH 2000.5.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
