Szinte minden közjegyző találkozott már a problémával: a hagyatéki eljárásban kiderül, hogy az örökös külföldön él, így részére a hivatalos iratokat ebből kifolyólag nehézkes és időigényes kézbesíteni, különös tekintettel az egyes országokban érvényesülő, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó eltérő szabályokra. A nemzetközi forgalomban egyes országok postai szolgáltatója - amelyekről a Magyar Posta Zrt. Üzletszabályzatának 2. számú függeléke ad tájékoztatást - a tértivevénnyel feladott küldemények kézbesítése során nem vállalja a címzett aláírásának beszerzését.
További probléma, hogy egyes országokban nem is létezik a tértivevény intézménye.
Cikkem célja a vonatkozó jogi szabályozás összefoglalása és a munkám során felmerült, felderített gyakorlati tudnivalók bemutatása kiemelve az e tárgykörben 2008. november 13-án hatályba lépett új közösségi rendeletet.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet viszonylag részletesen szabályozza a külföldön ismert helyen tartózkodó örökös részére történő idézés kézbesítésének szabályait, egyértelműen arra törekedve, hogy akár a külföldi kézbesítés szabálytalansága vagy lehetetlensége se képezze akadályát a hagyatéki eljárás befejezésének. Természetesen a kézbesítési megbízott ügygondnokkénti kirendelésével biztosítva van a külföldi örökös jogainak védelme ilyen helyzetben is.
A kézbesítésre vonatkozó általános szabályokat a Polgári perrendtartásban lelhetjük meg:
"A külföldön kézbesítendő iratot - ha a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik - intézkedés végett az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni. A külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel."1
I. A külföldi kézbesítés részletes szabályait a két- és többoldalú nemzetközi szerződések tartalmazzák. Ezek hiányában a viszonossági gyakorlatban kialakult eljárás az irányadó, ha pedig ilyen gyakorlat sincs, de a postai forgalom az adott állammal fennáll, úgy az iratot az erre irányadó külön előírások szerint kell kézbesíteni.2
Konkrét hagyatéki ügyben azonban igen nehézkes lehet rátalálni a hatályos, adott országra vonatkozó szabályokra, hiszen attól függően, hogy Magyarország milyen nemzetközi kapcsolatban áll egy adott országgal, a kézbesítés lehetősége nagymértékben eltérő lehet: a közvetlen postai kézbesítéstől a végső megoldásként használt hirdetményi kézbesítésig.
A nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről szóló 8001/2001. (IK 4.) IM tájékoztatót fellapozva azzal szembesülhetünk, hogy az ott leírtakat 2001. április 30. napjával hatályosították, tehát sem az időközben bekövetkezett európai uniós tagságunkkal 2004. május 1-jétől hatályba lépett szabályokat, sem a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet berkeiben megszületett, Magyarországon 2005. április 1. napjától érvényesülő Hágai Kézbesítési Egyezmény rendelkezéseit nem tartalmazza.
Az IM tájékoztató értelmében a külföldön tartózkodó személlyel (külföldi hatósággal) a közjegyző a hagyatéki eljárásban általában a Nemzetközi Jogi Főosztály útján érintkezhet.
Az általános szabályhoz képest a külföldi kézbesítésre a következő nemzetközi szerződéseket kell azonban figyelembe vennünk:
Az egyezményt időközben azonos tartalommal megerősítették tekintettel arra, hogy még a Monarchia idejében született és szövegét aktualizálni kellett. Mindazonáltal Izland tekintetében a mai napig alkalmazásra kerül, mivel Izland nem írta alá a következőkben ismertetett 1954-es egyezményt.
A peres és nemperes iratok kézbesítése tárgyában az egyezmény az 1905-ös egyezmény "korszerűsített" változataként akként rendelkezik, hogy a külföldön tartózkodó személyek részére szóló iratok kézbesítését a szerződő államokban úgy teljesítik, hogy a megkereső állam konzulja ebből a célból kérelmet intéz a megkeresett állam által kijelölt hatósághoz. Ez a hatóság megküldi a konzulnak a kézbesítés teljesítését tanúsító iratot vagy közli azt az okot, amely a kézbesítés teljesítését akadályozta.5
Konkrét esetben tehát a közjegyző megküldi az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának az adott iratot, melyet a Nemzetközi Jogi Főosztály továbbít a Külügyminisztériumba. A Külügyminisztérium kiadja az iratot a mi adott államban működő külképviseletünknek, konzulátusunknak, majd innen jut el az irat a külföldi állam külügyminisztériumához. A láncolat ezen belső vonulatát minden állam belső jogában saját maga szabályozza, de általában az igazságügyért felelős külföldi minisztériumon és megkeresett bíróságon keresztül jut el az irat végül a címzetthez.
A kézbesítést a megkeresett állam illetékes hatósága teljesíti. Ez a hatóság, bizonyos kivételektől eltekintve, a kézbesítés teljesítése során arra szorítkozhat, hogy az iratot csak akkor adja át a címzettnek, ha azt önként elfogadja.6 A kérelemhez a kézbesítendő iratot két példányban kell mellékelni.
A fő szabály tehát a küldemények önkéntes átvétele, amennyiben viszont jelentőséggel bír, hogy esetleg a címzett az átvételt megtagadta, avagy nem kereste azt, úgy célszerű kényszerkézbesítést kérni. Ez azt jelenti, hogy a megkeresett külföldi állam illetékes hatósága saját belső joga szerint hivatalos iratként kísérli meg a kézbesítést. Ilyen speciális kézbesítésre azonban csak akkor van mód, ha a kézbesítendő irat akár a megkeresett hatóság nyelvén, akár a két érdekelt állam által közösen megállapított nyelven készült, vagy pedig ahhoz e nyelvek egyikén készült fordítást csatoltak. A megkeresett hatóság - amennyiben a kérelemben ezt kifejezésre juttatták - az iratot az ilyen kézbesítések teljesítésére a saját jogszabályaiban megszabott módon, vagy pedig valamely különös eljárás szerint kézbesítteti, feltéve, hogy ez az eljárás nem áll ellentétben a saját jogszabályaival.
Ellenkező megállapodás hiányában az előző bekezdésben említett fordítást a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli képviselője, vagy pedig a megkeresett állam hivatalos fordítója hitelesíti. A vonatkozó IM tájékoztató értelmében a külföldre továbbítandó fordításokat hiteles fordításként az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt.7 (címe: 1062 Budapest, Bajza u. 52.) készíti el a közjegyző megrendelésére.8
A kézbesítés teljesítése csak akkor tagadható meg, ha az az állam, amelynek területén a kézbesítést teljesíteni kellene, azt szuverenitására vagy biztonságára sérelmesnek tartja.9
A kézbesítést a címzett keletkezett és hitelesített elismervénye, vagy a megkeresett állam hatóságának a kézbesítés tényét, alakját és időpontját feltüntető tanúsítványa bizonyítja. Az elismervényt vagy a tanúsítványt, a kézbesítendő irat egyik példányára kell rávezetni, vagy ahhoz kell csatolni.10
Az egyezmény rendelkezései nem zárják ki, hogy a szerződő államok a külföldön tartózkodó érdekeltek részére közvetlenül postai úton küldjenek iratokat, avagy az érdekeltek a kézbesítést közvetlenül a rendeltetési hely országának hatósági végrehajtói vagy illetékes tisztviselői útján teljesítsék.
Természetesen az említett kézbesítési módok csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben azokat az érdekelt államok között létrejött egyezmények megengedik, vagy egyezmények hiányában az az állam, amelynek területén a kézbesítést teljesíteni kell, azokat nem ellenzi. Megállapítható, hogy a legtöbb részes állam kifejezetten élt a fenntartás lehetőségével és csak abban az esetben engedélyezi, hogy területén közvetlenül posta útján kézbesítsenek hivatalos iratot, amennyiben ahhoz megfelelő hiteles fordítást is kapcsol a külföldi hatóság.
Továbbra is nyitva áll a lehetőség, hogy minden állam a külföldön tartózkodó személyek részére közvetlenül diplomáciai vagy konzuli képviselői útján kézbesítsen, amennyiben ezt a megkeresett állam általánosságban nem ellenzi, de kifejezetten kizárt, hogy egy részes állam ezt az eljárást abban az esetben ellenezze, ha az iratot kényszer nélkül a megkereső állam állampolgára részére kell kézbesíteni.11
Az egyezmény a következő részes államok tekintetében érvényesül Magyarország szempontjából napjainkban: Kirgisz Köztársaság, Libanon, Marokkó, Moldávia, Örményország, Suriname, Üzbegisztán, Vatikán.
Az egyezmény a polgári eljárásra vonatkozó 1954-es Hágai Egyezményhez képest már egyértelműen rögzíti, hogy nincs mód az alkalmazására, amennyiben a címzett lakcíme ismeretlen.
Az egyezmény szerinti eljárás fő elve az, hogy a megkereső állam központi szerveinek, minisztériumainak érintése nélkül közvetlenül a megkeresett állam által kijelölt, az egyezményben meghatározott feladatokat ellátó központi hatóságnak kell megküldeni az iratot. A központi hatóságot minden állam saját jogának megfelelően szervezi meg.13
A közjegyzőnek az egyezmény által rendszeresített egységes minta szerinti formanyomtatványt kell kitölteni, amely három részből áll: a kérelemből, a tanúsítványból és egy összefoglalóból, mely a kézbesítendő irat tartalmát összegzi.
Az egyezményhez mellékletként csatolt minta előre nyomtatott szövegrészeit mindig angol vagy francia nyelven kell feltüntetni és emellett azon állam hivatalos nyelvén is fel lehet tüntetni, amelyből az irat származik. A bejegyzéseket viszont a megkeresett állam nyelvén, avagy angol vagy francia nyelven kell megszövegezni.
A kézbesítendő irat külön hitelesítésére vagy más alakszerűségre nincs szükség. A kérelmet és az iratot két példányban kell megküldeni. A formanyomtatvány összefoglaló részét a címzettnek az irattal együtt kézbesíteni kell.
A megkeresett állam központi hatósága az iratot maga kézbesíti vagy gondoskodik annak kézbesítéséről, éspedig
a) vagy olyan módon, amelyet a saját belső joga ír elő a saját területén keletkezett iratok ott-tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére,
b) vagy a megkereső szerv által kívánt valamely különleges módon, kivéve, ha ez a mód a megkeresett állam jogával összeegyeztethetetlen.
A kézbesítés ilyen módozatai esetén a központi hatóság - tulajdonképpen a megkeresett állam - megkívánhatja, hogy az iratot a megkeresett állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén állítsák ki, avagy lássák el e nyelven készült fordítással. Svájc például kifejezetten leszögezte, hogy amennyiben a címzett önként nem veszi át a küldeményt, saját belső joga szerint kizárólag akkor kézbesíti hivatalosan, ha az irat kézbesítés helye szerinti hivatalos - kantontól függően: német, francia vagy olasz - nyelvű fordítása rendelkezésre áll. Magyarország szintén megköveteli a hivatalos magyar nyelvű fordítás csatolását a fentiekben kifejtett nem önkéntes átvételen alapuló kézbesítési eljárásokban.
Mindazonáltal a b) pontban említett esettől eltekintve a kézbesítésre mindig sor kerülhet a címzett részére történő átadás útján, ha azt hajlandó önként átvenni. Ilyenkor tehát a megkeresett központi hatóság megkísérli a kézbesítést, de a címzett jogosan megtagadhatja a küldemény átvételét például a fordítás hiánya miatt. A közjegyző tehát a kézbesítési tanúsítvány jelentősége miatt élhet azzal a lehetőséggel, hogy a központi hatóságot közvetlenül megkeresve a magyar nyelvet értő örökösnek, egyéb érdekeltnek magyar nyelven küldi meg a hagyatékátadó végzést vagy idézést, bízva abban, hogy a címzett azt önként átveszi.
A megkeresett állam központi hatósága a formanyomtatvány tanúsítvány részét tölti ki és küldi meg a közjegyzőnek közvetlenül, ezáltal tanúsítja az irat kézbesítésének megtörténtét. A tanúsítvány tartalmazza a kézbesítés módját, helyét és időpontját, továbbá feltünteti azt a személyt, akinek az iratot átadták. Szükség esetén fel kell tüntetni azokat az okokat, amelyek a kézbesítést meghiúsították.
Az egyezményben fő kézbesítési csatornaként szabályozott fentiekben leírt rendszer mellett megjelennek alternatív módszerek is: a konzuli vagy diplomáciai úton történő közvetlen vagy közvetett kézbesítés; közvetlen postai kézbesítés külföldön tartózkodó személyek részére; a külföldi igazságügyi tisztviselő vagy hatóság közvetlen megkeresése kézbesítés végett; avagy maga az eljárásban érdekelt személy közvetlenül a rendeletetési hely államának igazságügyi tisztségviselői útján foganatosíthat kézbesítést. Mindazonáltal az utóbbi három kézbesítési módszer
- így a közjegyző által történő közvetlen postai kézbesítés is - csak akkor igénybe vehető, ha a kézbesítés helye szerinti részes állam nem ellenezte azt.14 Az eljárás gyorsítása szempontjából nagy jelentőséggel bíró közvetlen postai kézbesítés ellen a részes országok túlnyomó többsége nem - így Magyarország sem - tiltakozott, sőt a fordítás csatolása sem szükséges. Ilyen esetekben viszont a kézbesítés csak úgy történhet meg szabályosan, ha a címzett ilyen feltételek mellett önként átveszi a küldeményt, továbbá a külföldi postai szolgáltatótól függ, hogy a magyar kézbesítési tanúsítványt visszaküldi-e és a kézbesítést az átvevő vagy a postaszolgáltató aláírása igazolja-e.
A szabályozás alapján tehát a gyakorlatban a magyar nyelvet értő, de külföldön tartózkodó, külföldön élő ismert című örökös vagy egyéb érdekelt részére akár a megkeresett állam központi hatósága útján, akár közvetlen postai úton lehet idegen nyelvű fordítás nélkül szabályosan idézést vagy bármely végzést kézbesíteni. A választás attól függ, hogy a külföldi postai szolgáltató miként jár el.
Az egyezmény értelmében a részes államok kijelölhetnek a központi hatóság mellett további, meghatározott illetékességi területtel rendelkező hatóságokat is.15 Ez nem jelenti azt, hogy a megkereső állam ne küldhetné a központi hatóságnak a megkeresést, de az illetékes kijelölt hatóság közvetlen megkeresésével rövidíthető a kézbesítési idő.
Svájc élt például szövetségi állami jellegéből fakadóan az alsóbb szintű hatóság kijelölési lehetőséggel és svájci szövetségi igazságügyi minisztérium mellett (Federal Justice and Police Department) eleve kantononként is összesen 26 központi hatóságot16 jelölt ki.
Az egyezmény 15. cikkéből az következne, hogy amennyiben hagyatéki tárgyalásra szóló idézést kell külföldre továbbítani és a címzett örökös személyesen a tárgyaláson nem jelent meg, írásban érdemben nem nyilatkozott avagy képviseletéről nem gondoskodott, úgy határozatot mindaddig nem lehet hozni, amíg megállapítást nem nyer,
a) hogy az iratot kézbesítették olyan módon, amelyet a megkeresett állam belső joga ír elő a saját területén keletkezett iratok ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére, vagy,
b) hogy az iratot ténylegesen átadták az alperesnek, vagy a lakóhelyén az Egyezmény által meghatározott valamely más módon,
és a fenti esetek mindegyikében az iratot megfelelő időben kézbesítették vagy adták át ahhoz, hogy az örökösnek módjában állott nyilatkozni, megjelenni.
A fentiekkel összhangban van a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 43. § (4) bekezdése hiszen ilyenkor határozat hozatalra nincs mód, a kézbesítési megbízott ügygondnoki kirendelésére kerül sor. A következő bekezdés értelmében viszont ha a kézbesítési bizonyítvány, a nyilatkozat, illetőleg a képviseletre vonatkozó meghatalmazás a tárgyalás megtartását követő harminc napon belül nem érkezik meg, ez esetben a hagyatékot tárgyaláson kívül a korábbi tárgyalás adatai alapján átadja a közjegyző.
A hagyaték ilyen típusú átadásánál viszont fontos kiemelni, hogy az egyezmény szerint ugyan a szerződő államok bármelyike kinyilváníthatja - mint ahogy azt Magyarország meg is tette -, hogy bírái e cikk első bekezdésének rendelkezéseire tekintet nélkül eldönthetik a jogvitát akkor is, ha nem érkezett vissza a kézbesítésről vagy átadásról szóló tanúsítvány, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesült:
a) az iratot az egyezményben meghatározott módok valamelyikének megfelelően továbbították;
b) az irat továbbítása óta eltelt egy olyan időtartam, amelyet a bíró az adott esetben elegendőnek tekint, de legalább hat hónap;
c) a megkeresett állam illetékes hatóságain keresztül megtett minden ésszerű lépés ellenére semmiféle tanúsítvány nem érkezett.
A közjegyző hagyatékátadó végzése nem rendelkezik anyagi jogerővel, az érintett külföldi örökös részben a megismételt eljárás jogintézménye útján, avagy perben is érvényesítheti igényét, így tehát az egyezmény szerint idézett külföldi örökös esetén álláspontom szerint nem jár el helytelenül, az egyezménnyel ellentétesen a közjegyző, ha a He. 43. § (5) bekezdése szerinti helyzetben hat hónapon belül hoz hagyatékátadó végzést.
Az egyezmény a következő részes államok tekintetében érvényesül Magyarországról történő kézbesítéskor napjainkban: Antigua és Barbuda, Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Bahamák, Barbados, Botswana, India, Izrael, Japán, Koreai Köztársaság, Malawi, Mexikó, Monakkó, Norvégia, Saint Vincent és Grenadine, San Marino, Seychelles-szigetek, Srí Lanka, Svájc, Venezuela.
Az Amerikai Egyesült Államok példáján bemutatva a rendszert, központi hatóságként a U.S. Department of Justice Civil Division Office of International Judicial Assistance funkcionál. A központi hatóság azonban praktikusan egy megbízott magánszervezethez, a Process Forwarding Internationalhoz (Seattle, Washington Állam) delegálta a feladata ellátását.17 Az Amerikai Egyesült Államok szabályozása értelmében a beérkező kézbesítési megkereséseket személyes kézbesítés útján juttatják el a címzetthez. Amennyiben a kézbesítést így lehetetlen teljesíteni, úgy bármely más - az igazságszolgáltatás által megengedett - módszerrel megkísérelheti a szervezet a kézbesítést, akár postai úton is. A kézbesítési kérelmet angol fordításban két példányban kell eljuttatni a szervezethez. Az informális kézbesítés több változatát is engedélyezi az USA, így konzulátusi tisztségviselők vagy közvetlenül posta útján is küldhetünk iratokat, ha az eljárás szempontjából ez megengedett és célravezetőbb. Mindazonáltal ezekben az esetekben nincs helye kényszerkézbesítésnek. A Process Forwarding International köteles úgy elvégezni a kézbesítést, hogy a megkeresés beérkezéstől számított 6 hónapon belül vissza tudja küldeni a tanúsítványt.
Mindazonáltal az Amerikai Egyesült Államok nem tiltakozott az ellen, hogy területén a polgári ügyekben az iratok posta útján közvetlenül kerüljenek kézbesítésre, hiszen ha a címzett azt önként átveszi, a kézbesítés joghatályosan megtörtént.
A kialakult gyakorlat alapján tehát nincs akadálya annak, hogy a közjegyző tértivevényes küldeményként közvetlenül postázzon idézést, avagy hagyatékátadó végzést az USA-ban élő örökösnek. A legtöbb USA tagállamban azonban a tapasztalatok szerint nem ismerik a tértivevény intézményét, ezért legfeljebb úgy juthatunk hozzá kézbesítési tanúsítványhoz, ha a közjegyző egy kísérőlevélben felkéri az érintettet, hogy a mellékelt megcímzett válaszborítékban, átvételi dátummal és aláírással ellátva juttassa vissza azt a közjegyző részére.
Az egyezmény eredetileg Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysággal jött létre, a nemzetközi jogfejlődés fintoraként ma már éppen az eredeti szerződő tagállam tekintetében az európai uniós tagságnál fogva a későbbiekben ismertetésre kerülő uniós kézbesítési rendelet érvényesül. Hatályban maradt viszont az egyezmény Ausztrália, Kanada és Új-Zéland tekintetében. Fidzsi-szigetek, Kenya, Lesotho, Szváziföld és Tonga is csatlakozott az egyezményhez, azonban időközben a csatlakozásra vonatkozó NET határozatokat hatályon kívül helyezte a 2007. évi LXXXII. törvény a deregulációról, így esetleg viszonossági alapon alkalmazható ezen országokra az egyezmény.
Az egyezmény a peres és nemperes eljárásokban keletkezett iratok kézbesítésének két módját szabályozza: az egyik lehetséges mód19 szerint a kézbesítésre irányuló kérelmet a származási hely állama diplomáciai vagy konzuli tisztviselőjének a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához kell intéznie és küldenie, és ezt a hatóságot fel kell kérnie a kérdéses ügyirat kézbesítésére.
A kézbesítésre irányuló kérelmet a foganatosítási hely államának nyelvén kell szerkeszteni és csatolni kell hozzá a kézbesítendő ügyiratot másolatával együtt.
A kézbesítendő ügyiratot a foganatosítási hely államának nyelvén kell szerkeszteni vagy pedig ilyen nyelvű hiteles fordítással kell ellátni, kivéve, ha a foganatosítási hely államának illetékes hatósága kijelenti, hogy fordításra nincs szükség.
A kézbesítésre irányuló kérelmeket a helyi konzulátusnak Nagy-Britanniában a Supreme Court of Judicature Senior Master-hez kell intézni és küldeni.
A kézbesítést a foganatosítási hely államának illetékes hatósága teljesíti akként, hogy az ügyiratot aszerint az eljárás szerint kézbesíti, amelyet hasonló ügyiratok kézbesítésére nézve ennek az államnak belső törvénye megszab, kivéve, ha a kézbesítésre irányuló kérelem valamely különös kézbesítési mód alkalmazására vonatkozó kívánságot tartalmaz, amikor is ezt a kézbesítési eljárást kell követni, amennyiben az nem ellenkezik ennek az államnak törvényével; ha azonban a foganatosítási hely államának illetékes hatósága kijelentette, hogy fordításra nincs szükség és fordítást nem is mellékeltek, ennek a hatóságnak eljárása arra szorítkozhat, hogy az ügyiratot átadja a címzettnek, ha ez azt önként elfogadja.
Az a hatóság, amely a kézbesítésre irányuló kérelmet teljesítette, köteles erről bizonyítványt kiállítani, amely igazolja a kézbesítést vagy megjelöli az okot, amely a kézbesítést akadályozta, továbbá tanúsítja a teljesített vagy megkísérelt kézbesítés tényét, módját és idejét, és ezt a bizonyítványt meg kell küldenie ahhoz a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőhöz, aki a kézbesítésre irányuló kérelmet előterjesztette. A kézbesítést vagy annak megkísérlését tanúsító bizonyítványt az ügyirat másolatára kell rávezetni vagy ahhoz kell csatolni.
Az első kézbesítési mód tehát tulajdonképpen a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, az 1954. évi március hó 1. napján kelt nemzetközi egyezményben is rögzített konzuli tisztviselőn keresztül elindított kézbesítési folyamatot szabályozza azzal az eltéréssel, hogy a konzuli tisztségviselőnek nem az adott ország külügyminisztériumához, hanem egy kijelölt központi hatósághoz kell továbbítani a kérelmet.
A második - a közjegyző szempontjából fontosabb - kézbesítési mód a közvetlen kézbesítés lehetőségét adja meg postai úton a közjegyző részére - a foganatosítási hely állama hatóságainak megkeresése vagy közreműködése nélkül -, de csak olyan személyek részére, akik nem állampolgárai a kézbesítés helye szerinti részes államnak.
A közjegyző posta útján közvetlenül kézbesíthet iratokat tehát olyan magyar állampolgárok részére, akik azokban az államokban laknak, amelyekre az egyezmény alkalmazási köre kiterjed és egyidejűleg nem állampolgárai az adott külföldi államnak.
Praktikusan az a kérdés merül fel, hogyan derítsük ki, hogy a címzettként szereplő örökös vagy egyéb érdekelt magyar állampolgár, illetve ellenpróbaként nem állampolgára a kézbesítés helye szerinti egyezményben részes államnak, ha az örököstársak erre vonatkozóan nyilatkozni nem tudnak.
2004. május 1. napjától kezdődően az unió tagállamaiba20 történő kézbesítésre a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK rendelet érvényesült. Dánia nem vesz részt az igazságügyi együttműködésben, azonban kifejezett, a Bizottsággal megkötött kétoldalú megállapodás alapján21 a rendelet hatálya kiterjed erre az államra is.
2008. november 13. napjától e rendelet helyébe lépett a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK rendelet.
A korábbi rendeletben foglaltakhoz képest22 a közjegyzők szemszögéből is üdvözölhető változás az, hogy már nem elbújtatva a cikkelyek között található csak meg a közvetlen postai kézbesítés lehetősége, hanem az egyéb kézbesítés móddal egyenrangúként megjelenítve. További pozitívum, hogy az eddigi tagállamonként eltérő feltételrendszere a közvetlen postai kézbesítésnek és a címzett megtagadási jogának szabályai immáron egységessé váltak és magában a rendeletben kaptak helyet.
Amennyiben nem ismert a címzett címe, a rendelet nem alkalmazható23. A rendeletben nem található rendelkezés a lakcímkutatás lehetőségéről.
A rendelet az iratok kézbesítésére vonatkozóan különböző módozatokat szabályoz:
- az áttevő és az átvevő intézmények közreműködésével történő kézbesítés24;
- a közvetlen postai úton történő kézbesítés a címzett részére25;
- kézbesítés diplomáciai vagy konzuli képviselő közreműködésével, de kényszer alkalmazása nélkül26.
- ún. közvetlen kézbesítés27 (amikor az eljárásban érintett fél közvetlenül küldi meg a kézbesítendő iratot a másik tagállamban kézbesítésre jogosult hivatalos személynek, mivel ilyen intézmény magyar jogban ismeretlen, így Magyarországon nem alkalmazható ez a módszer).
A rendelet értelmében a címzett megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak a kézbesítéstől számított egy héten belül történő visszaküldésével, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén:
a) olyan nyelv, amelyet a címzett megért;
vagy
b) az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.
Fordítás csatolása tehát nem kötelező, de a címzett ebben az esetben - még az irat tényleges átvételét követően is - jogosult az irat átvételének megtagadására, kivéve, ha irat kiállításának nyelvét ismeri. A címzettet e jogáról a rendelet II. melléklete szerint formanyomtatványon kell értesíteni. A tájékoztatót az átvevő intézmény, közvetlen postai kézbesítés esetén a küldő bíróság avagy közjegyző csatolja a kézbesítendő irathoz.
A címzett az átvétel megtagadása esetén az iratot az átvevő intézménynek, közvetlen postai kézbesítés esetén a küldő bíróságnak, közjegyzőnek küldheti vissza. Az elérhetőségeket a formanyomtatványban meg kell adni. A címzett a tájékoztató nyomtatványon megjelöli az általa értett nyelvet, nyelveket, majd keltezéssel és aláírással látja el, és a nyomtatványt az iratokkal együtt küldi vissza a megjelölt hatóságnak, személynek.
A rendelet szerinti formanyomtatványok on-line módon is kitölthetőek az Európai Unió által fenntartott internetes oldalon28.
Az áttevő intézmény a kézbesítendő iratot a kézbesítés helye szerinti tagállam illetékes átvevő hatóságának közvetlenül küldi meg, a rendelet mellékletében megtalálható "Iratok kézbesítésére irányuló kérelem" formanyomtatvánnyal.
A rendelet gyakorlati alkalmazása körében üzemeltetett internetes oldalon érhetőek el a következő praktikus információk:
- a kérelem és az iratok továbbításának az egyes tagállamok által elfogadott módjai29
- az egyes tagállamok illetékes átvevő intézményei kereshetőek településnév vagy irányítószám segítségével30;
- a formanyomtatvány kitöltésére elfogadott nyelvek az egyes tagállamokban31;
A kézbesítési kérelem mellé nem szükséges csatolni a 715/A. rakszámú tértivevényt. Az átvevő intézmény a kérelem átvételétől számított hét napon belül visszaigazolást küld az áttevő intézménynek, megerősítve az irat átvételét.
Az átvevő végül a kézbesítés teljesítéséről vagy annak akadályáról a rendelet melléklete szerinti "Igazolás az iratok kézbesítéséről vagy a kézbesítés elmaradásáról" formanyomtatvány felhasználásával igazolást állít ki, amelyet megküld az áttevő intézménynek.
A rendelet 14. cikke alapján a bíróság/közjegyző a kézbesítendő iratot postai úton kézbesítheti tértivevényes ajánlott levélben vagy ennek megfelelő egyéb módon. A bíróság/közjegyző "A címzett tájékoztatása az iratátvétel megtagadásához való jogáról" szóló formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatja a címzettet az irat átvételének megtagadásához való jogáról, ha a 8. cikk alkalmazásának helye van.
Az iratokat a nemzetközi postaforgalomban szokásos módon (nemzetközi - "rózsaszín" - tértivevénynyel) közvetlenül a címzett címére küldjük meg tehát ilyenkor, a külföldi hatóságok közreműködésének igénybevétele nélkül. A kézbesítés helye szerinti állam joga irányadó a kézbesítés időpontjára. Amenynyiben a címzett a 8. cikk alapján megtagadja az irat átvételét, az iratot a kézbesítéstől számított egy héten belül küldheti vissza az iratot megküldő bíróságnak, közjegyzőnek.
A rendelet 13. cikke lehetővé teszi, hogy a megkereső tagállam konzuli vagy diplomáciai képviselői kézbesítsenek iratokat más EU-tagállamban lévő címzettek számára. Ezekben az eljárásokban azonban nincs helye kényszer alkalmazásának és a tagállamok nyilatkozhatnak, hogy csak abban az esetben engedik meg területükön az ilyen kézbesítést, ha a címzett a küldő állam állampolgára32.
A konzuli vagy diplomáciai képviselő is köteles a megfelelő formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatni a címzettet az irat átvételének megtagadásához való jogáról, ha a 8. cikk alkalmazásának helye van.
Amennyiben a bíróság/közjegyző ezt a viszonylag lassúbb útját választja a kézbesítésnek, az iratokat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Polgári Jogi Kodifikációs és Nemzetközi Magánjogi Osztályának kell a Külügyminisztériumhoz történő továbbítás végett megküldeni.
Magyarországnak jelenleg a polgári eljárásban keletkezett iratok kézbesítése tárgyában a következő országokkal áll fenn kétoldalú jogsegélyegyezménye: Albánia33, Algéria, Egyiptom, Irak, Kína, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Mongólia, Szíria, Törökország, Tunézia, Ukrajna és Vietnam vonatkozásában.
Korábban létrejött megállapodások vannak hatályban időközben megszűnt államok következő utódállamaival is: Belorusszia34 és Oroszország, valamint Bosznia-Hercegovina35, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia.
A kétoldalú jogsegélyegyezmények kézbesítési szabályai általában hasonlatosak az 1965-ös Hágai Kézbesítési Egyezményben foglaltakkal, így a részes államok központi hatóságaikon keresztül érintkeznek egymással és a kézbesítendő iratot a megkeresett állam nyelvén kell megküldeni avagy hiteles fordítást kell hozzá csatolni, ellenkező esetben a megkeresett hatóság az iratot a címzettnek csak akkor adhatja át, ha azt önként elfogadja.36
7. Azokban az államokban, amelyekkel nincs jogsegélyszerződésünk, és amelyekkel viszonosság sem alakult ki, az ott lakó magyar állampolgárok részére általában az illetékes magyar külképviseleti hatóság kézbesíthet polgári jogi ügyekben - kényszerítő eszköz alkalmazása nélkül - iratokat. A magyar külképviseleti hatóság által kézbesítendő iratokat a Nemzetközi Jogi Főosztálynak kell megküldeni. Azokban az államokban, amelyek területén a magyar külképviseleti hatóság útján való kézbesítésre sincs lehetőség (pl. nem magyar állampolgár részére való kézbesítés esetében, illetőleg abban az esetben, ha az érintett államban nem működik magyar külképviselet), polgári ügyben a bíróság az iratot hirdetmény útján kézbesíti, a hirdetményi kézbesítésre vonatkozó általános szabályok szerint37.
I. Amennyiben a külföldre kézbesítendő irat éppen idézés, akkor további kérdésként merülhet fel, hogy ebben a bizonyos idézésben milyen tárgyalási időpontot jelöljünk meg, hiszen alapvető gondot jelenthet, hogy a szabályszerűen és sikeresen kikézbesített iratot a külföldi örökös két nappal a tárgyalási határnap után kapja kézhez.
Az IM tájékoztató szerint a tárgyalási határnap kitűzésénél figyelembe kell venni, hogy külföldi kézbesítés lebonyolításához (a tértivevény visszaérkezéséhez) előreláthatólag mennyi idő szükséges. Tapasztalat szerint általában a következő időtartamokat célszerű számításba venni:
a) közvetlen postai kézbesítés esetén (34. pont): 4 hónap
b) a külföldi bírósággal való közvetlen érintkezés esetén (36. pont): 3 hónap
c) az Igazságügyi Minisztérium útján való kézbesítésnél, ha az közvetlenül küldi meg az iratokat az illetékes külföldi központi hatóságoknak (37. pont): 5 hónap
d) az Igazságügyi Minisztérium útján való kézbesítésnél, ha az diplomáciai úton küldi meg az iratot európai országba (37. pont): 6 hónap
e) az Igazságügyi Minisztérium útján való kézbesítésnél, ha az diplomáciai úton küldi meg az iratokat Európán kívüli országba (37. pont): 9 hónap
Ha a továbbítandó iratokat fordítással kell ellátni, akkor a fenti időtartamok a fordításhoz szükséges idővel meghosszabbodnak.
Fentieknek megfelelően 1965-ös Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján a részes államoktól bekért jelentések szerint például Svájc a 2007. évben érkezett kézbesítési megkeresések többségében a központi hatóságához történő beérkezéstől számított 2, illetve legfeljebb 4 hónapon belül ki tudta állítani a kézbesítési tanúsítványt.
II. Amennyiben sikeresen megtaláltuk a kézbesítés adott országra érvényes módját, még mindig szembetalálhatjuk magunkat egy, akár az örököstársakat is kényelmetlenül érintő kérdéssel: ugyan ki viselje a külföldi kézbesítéssel felmerülő költségeket, a fordítás költségeit?
1. Az IM tájékoztató szerint a jogsegély nyújtásáért a megkeresett külföldi hatóság általában nem tart igényt költségtérítésre (díjra, illetékre).
A polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, az 1954. évi március hó 1. napján kelt nemzetközi egyezmény 16. cikke és a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény 12. cikke is kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a kézbesítésekért semmiféle díj vagy költség megtérítésének nincs helye. Érvényesítheti viszont a megkeresett állam az abból fakadó költségeit, hogy a megkereső azt kérte, hogy a saját belső joga szerint irányadó szabályok alapján avagy különös eljárás alkalmazásával foganatosítsa a kézbesítést.
Az Amerikai Egyesült Államokban például a Process Forwarding International az Egyezmény 5. cikkének első bekezdése szerinti formális belső jog szerinti kézbesítésért, ha az személyesen vagy levélküldemény útján történik 95 dollár kézbesítési díjat számít fel. A díj átutalására vagy hitelkártyával történő előzetes lerovását a megkereséssel egyidejűleg igazolni kell, e nélkül a Process Forwarding International kézbesítetlenül visszaküldi a megkeresést.
A lehetséges fizetési módozatok megtalálhatók a Process Forwarding International honlapján38 és ugyanitt figyelemmel kísérhető a megkeresés teljesítésének folyamata is.
A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK rendelet 11. cikke alapján a kézbesítési kérelmek teljesítése főszabály szerint ingyenes.
Amennyiben viszont az áttevő és az átvevő hatóságok közreműködésével történik a kézbesítés, az adott tagállam joga szerint kézbesítésre jogosult, például francia vagy belga bírósági végrehajtók tevékenységével kapcsolatban felmerült költségeket köteles a kézbesítés kérelmezője megtéríteni.
Az érintett tagállamoknak a kézbesítés díjára egy egységes díjat kell megállapítani, amely külön internetes oldalon található meg39.
2. Ha a jogsegélyszerződés költségmentességre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, és a megkeresett külföldi hatóság a költségtérítésre igényt tart, az igényelt összeget ki kell fizetni.
A polgári jogsegély tárgyában Budapesten, 1935. évi szeptember hó 25-én kelt magyar-brit egyezmény 6. cikke értelmében az a részes állam, amely a kézbesítésre irányuló kérelmet diplomáciai vagy konzuli úton előterjesztette, köteles a másik félnek megtéríteni mindazokat a díjakat és költségeket, amelyeket a foganatosítási hely államának törvénye szerint a kézbesítést teljesítő személyek részére fizetni kell és mindazokat a díjakat és költségeket, amelyeket valamely különös módon teljesített kézbesítés okozott. Az illetékes hatóság ezen költségek megtérítését a bizonyítvány megküldésekor kérheti az előterjesztő diplomáciai vagy konzuli tisztviselőtől.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya konkrét ügyben adott felvilágosítása szerint Kanada ugyancsak felszámítja költségeit az egyezmény szerinti központi hatóságokon keresztül történő kézbesítésnél. A díj minden esetben 50 kanadai dollár. Az illetékes kanadai hatóságok azonban csak kanadai bank által kibocsátott csekk formájában fogadják el a díj megfizetését. A Külügyminisztériummal egyeztetve ez akként történik, hogy az 50 kanadai dolláros csekket kanadai külképviseletünk állítja ki és küldi meg az illetékes kanadai hatóság részére, az 50 kanadai dollárnak megfelelő forintösszeget pedig a közjegyzőnek a Külügyminisztérium Külképviseletek 10023002-01397291-00000000 számú számlára kell átutalnia, a közlemény rovatban feltüntetve: "Kanadai iratkézbesítés - a címzett neve ......" Az átutalás megtörténtéről a közjegyző értesíti az IRM Nemzetközi Magánjogi Főosztályát.
Az IM Tájékoztató szerint célszerű, ha a közjegyző a költségek megelőlegezését rendeli el még a jogsegély kérelem előterjesztése előtt és a kifizetésről haladéktalanul gondoskodik oly módon, hogy az igényelt külföldi devizának megfelelő forint-összeget bármely devizaművelet végzésére felhatalmazott hitelintézethez utalja a külföldi hatósághoz való továbbítás végett. A felmerült költségek viselésére az általános szabályok irányadók.
Álláspontom szerint a hagyatéki eljárások elhúzódását kerülhetjük el, ha a külföldre kézbesítendő iratok automatikus, Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz történő felterjesztése helyett az adott külföldi államra érvényes nemzetközi egyezményt alkalmazva az esetleg hónapokkal gyorsabb kézbesítési módszert használjuk. Cikkemben arra törekedtem, hogy könnyebb áttekintést nyújtsak a konkrét ügyben alkalmazható, választható kézbesítési módszerekről.
Mindazonáltal a külföldi cím ismeretének hiányában, avagy ha a közvetlen postai kézbesítés igazolhatósága az eltérő jellegű postai szolgáltatások miatt kérdéses, mindig törekednünk kell az eljárásjogilag egyértelműen szabályszerűnek minősülő kézbesítésre. ■
JEGYZETEK
1 a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 100. § (1) és (2) bekezdés.
2 BDT 2006. 1361.
3 (1909. évi XIV. tc.); Vh.ut. 4/1966. (VI. 15.) IM rendelet.
4 (1966. évi 8. tvr.); Vh.ut. 4/1966. (VI. 15.) IM rendelet.
5 1. cikk.
6 2. cikk.
7 interneten a www.offi.hu honlapon található további információ a fordítási tevékenységről.
8 IM tájékoztató 42. pont.
9 4. cikk.
10 5. cikk.
11 6. cikk.
12 2005. évi XXXVI. törvény; A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése 2004. július 13. napján megtörtént, az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2005. április 1. napján hatályba lépett.
13 2. cikk.
14 8-9-10. cikk.
15 18. cikk.
16 http://www.rhf.admin.ch/rhf/fr/home/zivil/behoerden/zentral.html
17 Process Forwarding International, 633 Yesler Way, Seattle, WA 98104 USA.
19 4. cikk.
20 Jelenleg EU tagállam: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia.
21 Európai Közösség Hivatalos Lapja, HL L 300., 2005. 11. 17., 55. oldal.
22 A korábbi 1348/2000/EK rendelet kritikájára nézve lásd Szalai Levente: Az Európai Kézbesítési Rendelet hatása a nemzeti jogrendszerekre című cikkét - Közjegyzők Közlönye 2007. 12. évf., LIV. évf., 12. szám, 11-15. oldal.
23 1. cikk (2) bekezdés.
24 2-7. cikk.
25 14. cikk.
26 13. cikk.
27 15. cikk.
28 http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/ds_filling
forms_hu.htm; a magyar nyelvű nyomtatványt a program a kitöltést követően a megkeresett állam által elfogadott nyelvre fordítja (csak a nyomtatványt, a kitöltött részeket nem), majd az így létrehozott pdf formátumú dokumentum elmenthető, illetve nyomtatható
29 http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/ds_other
infostate_hu_hu.jsp
30 http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/ds_
searchmunicipality_hu.jsp#statePage0
31 http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/ds_other
infostate_hu.jsp
32 E nyilatkozatok megtalálhatóak itt: http://ec.europa.eu/justice_
home/judicialatlascivil/html/ds_otherinfostate_hu.jsp
33 Kihirdette sorrendben: 1960. évi 25. tvr.; 1985. évi 15. tvr.; 1999. évi CII. tv.; 1978. évi 11. tvr.; 1997. évi LXII. tv., azonban Macao és Hongkong tekintetében továbbra is az 1965-ös Hágai Egyezmény érvényesül; 1971. évi 12. tvr.; 1984. évi 4. tvr.; 1969. évi 11. tvr.; 1988. évi 9. tvr.; 1992. évi LVII. tv.; 1985. évi 2. tvr.; 2002. évi XVI. tv.; 1986. évi 8. tvr.
34 Kihirdette: 1958. évi 38. tvr. és 1972. évi 18. tvr., a megállapodás a Szovjetunióval jött létre, de a felsorolt utódállamok tekintetében hatályban van.
35 Kihirdette: 1969. 1. tvr., a megállapodás Jugoszláviával jött létre, de a felsorolt utódállamok tekintetében hatályban van.
36 Lásd például a Szovjetunió utódállamaival hatályban lévő, 1958. évi 38. tvr.-rel kihirdetett jogsegélyegyezmény 8. cikkét.
37 Polgári perrendtartás 101-102. §
39 http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/ds_otherinfostate_hu_hu.jsp
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Rózsa Krisztina közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
