Jelen tanulmányban a munkáltató jogos gazdasági és szervezeti érdekeihez kapcsolódó egyes kérdéseket tekintem át a sportszférán belül. Ugyanis a hivatásos sportolók esetében is irányadóak a munkajog által támasztott alapvető magatartási követelmények. A hivatásos sportolók, mint munkavállalók magatartását érdemes különböző aspektusokra bontani, mivel egy munkavállaló az intencióit, belső meggyőződését több formában is kifejezheti (pl.: verbális, nonverbális), illetve a munkavégzés mellett számos más magánéleti tevékenységet is folytathat, amely a munkáltató tekintetében hátrányos közéleti megítélést eredményezhet. Tehát a munkajogviszonyból eredő kötelezettségek teljesítése során a sportszervezetként működő munkáltatók jogos gazdasági és szervezeti érdekei állnak szemben a sportolók magatartásával. Ennek megfelelően érdemes a védendő munkáltatói érdekeket - az adott esetben - kérdéses munkavállalói magatartás mellé állítani és azzal összevetni, hogy a vizsgált szituációban miként határolható körül a védett munkáltatói érdek.
In the present study, some of the issues related to the legitimate economic and organisational interests of the employer are discussed in the sports sector. In the case of professional sportsmen and women the basic behavioural requirements of labour law apply to professional athletes. The professional of professional sportsmen and sportswomen as employees, since an employee may express his or her intentions and inner convictions in various forms (e.g: verbal, non-verbal), and in addition to work, there are many other private activities which may result in a negative public perception of the employer. Thus, in the performance of its obligations under the employment relationship, a sports organisation may employers acting as a sporting body are in conflict with the legitimate economic and organisational interests of sportsmen and sportswomen conduct of the athletes. Accordingly, it makes sense to identify the employer's interests to be protected - in the light of the conduct of the employees in question and to compare it with the fact that the how the employer's interest to be protected can be delimited in the situation under consideration.
In der vorliegenden Studie werden einige der Fragen im Zusammenhang mit den legitimen wirtschaftlichen und organisatorischen Interessen des Arbeitgebers erörtert im Sportsektor. Im Falle von Berufssportlern und -sportlerinnen gelten für Berufssportler die grundlegenden Verhaltensanforderungen des Arbeitsrechts. Die berufliche von Berufssportlern als Arbeitnehmer, da ein Arbeitnehmer seine Absichten und inneren Überzeugungen in verschiedenen Formen zum Ausdruck bringen kann (z. B: verbal, nonverbal) äußern kann und es neben der Arbeit noch viele andere private Aktivitäten gibt die zu einer negativen öffentlichen Wahrnehmung des Arbeitgebers führen können. So kann eine Sportorganisation bei der Erfüllung ihrer Pflichten im Rahmen des Arbeitsverhältnisses Arbeitgeber, der als Sportorganisation auftritt, in Konflikt mit den legitimen wirtschaftlichen und organisatorischen Interessen der Sportler geraten das Verhalten der Athleten. Daher ist es sinnvoll, die zu schützenden Interessen des Arbeitgebers - unter Berücksichtigung des Verhalten der betroffenen Arbeitnehmer zu ermitteln und mit dem Umstand zu vergleichen, dass die wie das zu schützende Interesse des Arbeitgebers in der betrachteten Situation abgegrenzt werden kann.
A sportszervezetként működő munkáltatók érdekei könnyen sérülhetnek az általuk foglalkoztatott hivatásos sportolók magatartása miatt, amelyek akár szóbeli vagy tettleges cselekményekben is megnyilvánulhatnak. Az így kialakuló kérdéses szituációk mérlegelését nehezíti a sportszervezetek védendő érdekeinek konkrét körülhatárolásának a hiánya. Ebből kifolyólag a sportolók magatartásának megítélése is ingatag lábakon áll, hiszen, ha nem egyértelmű a védendő munkál-
- 39/40 -
tatói érdek, akkor mi alapján lehet eldönteni, hogy az valóban sérült-e?[2]
A probléma több komponensből áll, mivel a vizsgált tárgykört érintik az alkotmányjogi és munkajogi szempontok, illetve a sportolók speciális státusza. Azaz háromrétegű problémáról beszélnünk, amely elemzésének az első lépése az alkotmányjogi aspektusok áttekintése, hiszen ez a terület képezi a legtágabb réteget. Ezt követően vizsgálható az előzőnél szűkebb réteget képező munkajogi aspektusok halmaza. Az elemzés harmadik lépése pedig a sportolói státuszból származó többlet szempontok vizsgálata.
További fontos szempont, hogy vajon alappal merülhetnek-e fel kételyek a sportoló magatartásával szemben az adott szituációban. Az így levont következtetések segítséget nyújthatnak egy hozzávetőleges zsinórmérce kialakításához, hogy tulajdonképpen mit is érthetünk a sportszervezetek (ebben az esetben a munkáltatók) jogos gazdasági és szervezeti érdeke alatt a sportolók magatartásának tükrében.
Az alkotmányjogi aspektusok vizsgálata, mint első lépés elengedhetetlen, ugyanis a sportszervezetek munkáltatói érdekeire potenciálisan veszélyt jelentő sportolói magatartás leggyakrabban a munkavállalói véleménynyilvánítás formájában jelenhet meg. A jogintézmény különböző elnevezéseivel találkozhatunk a szakirodalomban, amely többek között arra is utal, hogy a vélemény közlése a kommunikáció több szintjén is megjelenhet. A "kifejezés szabadsága" (freedom of expression), "szólásszabadság" (freedom of speech), "gondolatszabadság" (freedom of thought), "véleménynyilvánítási szabadsága" (Meinungsfreiheit vagy freedom of opinion), elnevezések mind azt mutatják, hogy a jogintézmény által biztosított alapjog védelme és kereteinek vizsgálata számos különböző közlési forma esetében is releváns lehet.[3] Ugyanis mindenkiben kialakul egyfajta belső meggyőződés, világkép, illetve látásmód. Ez a belső meggyőződés szinte soha nem marad meg az individuumok belső világában, mivel onnan rendszerint mindig kitör.[4] Ekkor keletkezhetnek ellentétek, illetve kollíziók a társadalom tagjai között.
Probléma tulajdonképpen abból ered, hogy egy meglehetősen fontos, illetve széles körű alapjogról van szó, amelyből származó jogosultságokkal az emberek természetüknél fogva szinte nap mint nap élnek. Ezt deklarálja az Alaptörvény is, miszerint mindenkinek joga van a szabad vélemény kialakításához és annak kinyilvánításához [Alaptörvény IX. cikk (1) bek.], azonban e jognak a gyakorlása nem járhat mások emberi méltóságának megsértésével [Alaptörvény VI. cikk (1) bek., IX. cikk (4) és (5) bek.]. Tehát kiemelten fontos szerepe van ennek a jogintézménynek. Erre utal az alkotmánybíróság megfogalmazása is miszerint, a véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs alapjogok anyajoga,[5] azonban ez nem jelenti azt, hogy az korlátozhatatlan lenne.[6] Ugyanis a véleménynyilvánításhoz való jognak mégis engednie kell[7] a többi alapjoggal való ütközés esetén.[8] A korlátozásra szigorú szempontok alapján, a szükségesség-arányosság teszt mentén van lehetőség,[9] amely határt szab az alapjogok indokolatlan vagy túlzó csorbításának. Érdekességként szolgál, hogy egy adott megnyilvánulás pusztán megbotránkoztató vagy sértő jellege nem indokolja a véleménynyilvánítás korlátozását.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
