A mai napig heves vita övezi a gyermekek bírósági eljárásban történő meghallgatásának kérdését. Ugyanakkor a családjogi viták egyre gyakrabban érintik a döntési helyzetben nem lévő gyermekek jogait. Habár az érintett gyermek véleményének csekély súlya van a jogellenes elviteli eljárásokban, a gyermek meghallgatásának növekvő jelentősége ezekben az ügyekben is egyre nagyobb gyakorlatot kíván.
Jelen tanulmány a jogellenes elviteli ügyekben első fokon eljáró magyar bírák gyermekmeghallgatási gyakorlatát mutatja be. A következőkben a nemzetközi és a hazai jogi környezet rövid áttekintését követően összefoglalom a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) Családjogi Csoportjának bíráival 2019 augusztusa és októbere között készült interjúk eredményeit.
A gyermekjogok alapdokumentuma, az Egyesült Nemzetek Szövetsége által kidolgozott Gyermekjogi Egyezmény[1] 11. cikke szerint a részes államok megtesznek minden intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását. A 11. cikk hatálya a személyes okokból történő gyermekelvitelre utal, amelyet általában szülők vagy más rokonok valósítanak meg.
A jogellenes elvitellel kapcsolatos szabályozás három, nemzetközi, európai uniós és nemzeti síkon értelmezhető. A Hágai Gyermekelviteli Egyezmény[2] a szülői felügyeleti jogok nemzetközi védelme érdekében született 1980-ban, és mára a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyik legsikeresebb dokumentumává vált, hiszen 101 tagállamban[3] van hatályban. Az Egyezmény 3. cikke határozza meg a jogellenes gyermekelvitel igencsak összetett fogalmát. A gyermek elvitele vagy elrejtése[4] (a továbbiakban együtt: elvitel) jogellenes, ha az sérti az azon szerződő állam jogrendszere szerint egy személynek, egy intézménynek vagy bármilyen más szervnek - akár együttesen, akár külön-külön - jogszabály, bírói vagy államigazgatási határozat által juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és ezeket a jogokat az elvitel időpontjában - együttesen vagy külön-külön - gyakorolták vagy azok gyakorlásában épp az elvitel akadályozta meg az arra jogosultakat.[5]
Az uniós tagállamokra (Dánia kivételével) a Brüsszel IIa. rendelet[6] határoz meg további rendelkezéseket. Elsődlegesen mindig azt a kérdést kell eldönteni, hogy a gyermek jogellenes külföldre vitele uniós tagállamból történt-e, mert csak ekkor merül fel a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény és a Brüsszel IIa. rendelet együttes alkalmazása.
A jogellenes elviteli eljárásban a gyermek visszavitele nem automatikus, egy gyorsított bírósági eljárásban döntenek a visszavitel elrendeléséről vagy megtagadásáról. A Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 11. cikk (2) bekezdése és a Brüsszel IIa. rendelet 11. cikk (3) bekezdése szerint a bíróságnak a kérelem beérkeztétől számított hat héten belül kell határozatot hoznia. Kiemelendő, hogy a jogellenes gyermekelviteli eljárás nem a szülői felügyelet rendezése iránti eljárás! Az eljárás keretében a bíróság nem azt mérlegeli, hogy a szülői felügyeleti jogok rendezése miként biztosítja kedvezőbben a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődését. A Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 19. cikke is megerősíti, hogy az Egyezmény szerinti eljárásban hozott határozat a gyermek visszaviteléről nem tekinthető a szülői felügyeleti jog
- 26/27 -
érdemében való döntésnek. A bíróság elsőként megvizsgálja, hogy történt-e a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény által jogellenesnek minősített elvitel, és megbizonyosodik arról is, hogy az elvitt gyermek még nem töltötte be a 16. életévét. Ezután a bíróság megállapítja a gyermek szokásos tartózkodási helyét, és csak ekkor kerül tisztázásra az elvitel jogszerűsége vagy jogellenessége, valamint a felügyeleti jogok tényleges gyakorlása. Ezen a ponton találkoznak a jogellenes gyermekelviteli ügyben érintett tagállamok jogrendszerei: annak a tagállamnak a bírósága dönt a visszavitelről, ahová a gyermeket elvitték, de annak a tagállamnak a jogát alkalmazza, ahonnan a gyermeket elvitték. Természetesen a bíróság azt is megvizsgálja, hogy fennáll-e a visszavitel megtagadásának valamely oka.
Magyarországon a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény végrehajtási rendelete[7] jelöli ki a PKKB-t a jogellenes elviteli ügyekben kizárólagos illetékességgel rendelkező bíróságként. A bíróság tevékenysége a gyermek jogellenes Magyarországra hozatalára vagy itt-tartására korlátozódik. Amennyiben egy gyermeket a magyarországi szokásos tartózkodási helyéről visznek el jogellenesen külföldre, úgy azon állam bírósága rendelkezik illetékességgel az eljárás lefolytatására, ahová a gyermeket vitték. A rendelet 5. § (1) bekezdése szerint a gyermek visszavitelének kérelméről a bíróság népi ülnökök közreműködése nélkül nemperes eljárásban, soron kívül határoz.
A PKKB Családjogi Csoportjának bíráival készített interjúk rámutattak, hogy jelenleg a csoport összes bírája (32 bíró) - kivéve a csoportvezető és a helyettesek - tárgyal jogellenes elviteli ügyeket. Évekkel ezelőtt csupán két-három bíró foglalkozott jogellenes elviteli ügyekkel, azonban az ügyszámemelkedés és az aránytalan munkateher miatt született az a döntés, hogy minden családjogi bírót bevonnak az ügykezelésbe. A jogellenes elviteli ügyek száma viszonylag nem nagy,[8] de kiemelt jelentőségűek, hiszen a döntés minden esetben érinti a gyermeket.
A gyermek meghallgatáshoz fűződő jogát[9] a Gyermekjogi Bizottság a Gyermekjogi Egyezmény négy alapelve közé sorolta (a megkülönböztetés tilalma, a gyermek legfőbb érdekei[10] és a gyermek élethez, életben maradáshoz és fejlődéshez való joga mellett). Hangsúlyozta, hogy a gyermek meghallgatáshoz való joga nemcsak egy önálló gyermekjog, hanem az Egyezmény összes többi gyermekjogával összhangban értelmezendő és végrehajtandó.[11]
A 12. cikk első bekezdése kiemeli egyrészt az ítélőképes gyermek véleményhez való jogát, másrészt az állam azon kötelezettségét, hogy a gyermek véleményét korára és érettségi fokára figyelemmel tekintetbe kell vennie. A 12. cikk második bekezdése a meghallgatás jogát biztosítja azoknak a gyermeknek, akik bírósági vagy közigazgatási eljárásban érdekeltként vesznek részt. Az Egyezmény világosan megfogalmazza, hogy a gyermek meghallgatása nem az eljáró bíróság vagy hatóság belátásán múlik, hanem ennek lehetővé tétele az ő kötelezettségük.[12] A Bizottság arra ösztönzi a részes államokat, hogy amennyiben lehetséges, a gyermeket közvetlenül hallgassák meg. Amennyiben a gyermeket képviselő útján hallgatják meg, a Bizottság kiemelten fontosnak tartja a gyermek véleményének megfelelő továbbítását a döntéshozó számára.[13]
Ugyan a Gyermekjogi Egyezmény a 12. cikkben nem utal kifejezetten a jogellenes elviteli eljárásokra, a Bizottság kiemelte, hogy a 12. cikk rendelkezései a gyermeket érintő bármely bírósági eljárásra alkalmazandók.[14] Emellett a Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a szülők különválásával és házasságuk felbontásával kapcsolatos ügyekben a bíróság döntése minden esetben érinti a kapcsolatból származó gyermeket. Éppen ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy az ezen ügyekre vonatkozó jogszabályoknak rendelkezniük kell a gyermek döntéshozó általi meghallgatáshoz való jogáról.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
