Absztrakt:
A szervezett bűnözés átnyúlik a határokon, minden nemzet életében kisebb-nagyobb mértékben jelen van a bűnözés társadalomra kiemelten veszélyes formája. Számos tényező befolyásolja - pl. globalizáció, internet, határok lebomlása - a rendkívül jó adaptációs képességekkel rendelkező bűnszervezetek működését.
Nemzetközi szinten felismerték, hogy a szervezett bűnözés nem áll meg az államhatároknál, ezért együttes fellépésre van szükség. Ezen igényt követően született meg az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló egyezménye (Palermói egyezmény), amely lerakta a bűnszervezetek elleni harc nemzetközi alapjait. Az Európai Unió felismerve a szervezett bűnözés veszélyességét hatékony intézkedések megtétele mellett kötelezte el magát. Az Unió szervei több nemzetközi jogi eszközt fogadtak el, ezek közül a legfontosabbak meghatározták a bűnszervezet definícióját.
Az Európai Unióban - ahol egyes becslések szerint 3600 szervezett bűnözői csoport működik - egyre fontosabb szerepet kap a bűnözés elleni küzdelem, amelyben kiemelt jelentősége van a szervezett bűnözés felszámolásának. Az Unió belső biztonságára az egyik legnagyobb veszélyt a szervezett bűnözés jelenti.[1] A kifinomult módszerek révén a bűnszervezetek rendkívüli módon alkalmazkodnak az új lehetőségekhez kihasználva az Unió által biztosított szabadságokat, ezért az Európai Unió az 1990-es évektől kezdve célnak tekinti a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést. Az Unió polgárai elvárják az Európai Uniótól, hogy - az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása biztosítása mellett - az olyan, határokon átnyúló problémák vonatkozásában, mint a szervezett bűnözés, hatékonyabb, kombinált megközelítést alkalmazzon.[2]
A szervezett bűnözés ellen szinte képtelenség, hogy az egyes országok bűnüldöző hatóságai egyenként vegyék fel a harcot, elengedhetetlen az együttműködés, a nemzetközi szintű fellépés. A kooperációnak nem szabad megrekednie az igazságügyi hatóságok szintjén, ki kell terjednie a regionális, helyi hatóságokra; a magánszférára. Az együttműködésben célszerű lehet az önkéntes szervezetek, illetve a média bevonása is.
A szervezett bűnözés vonatkozásában keletkezett legfontosabb nemzetközi jogi eszköz az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló egyezménye. A tanulmányban az említett egyezményen kívül a szervezett bűnözéssel kapcsolatos cselekvési tervet, közös álláspontot, kerethatározatot, illetve egyéb, az uniós szervek által elfogadott dokumentumokat - jelentéseket, állásfoglalást, közleményt - kívánom bemutatni.
A szervezett bűnözés elleni harc során kiemelten fontos a büntetőjogi harmonizáció, amely megakadályozhatja, hogy a bűnszervezetek számára "paradicsomokat" hozzanak létre, azaz olyan helyeket, ahol a tevékenységüket egyáltalán nem vagy enyhébben büntetik.[3] Az alábbiakban ismertetem az Európai Unió intézményeinek - Európai Parlament, Európai Tanács, Bizottság - szervezett bűnözéssel kapcsolatos álláspontját, illetve a jogharmonizációra irányuló törekvéseket.
Az Európai Tanács 1996-ban hangsúlyozta a szervezett bűnözés elleni harcot és a szabályozás összehangoltságának szükségességét, ezért elhatározta, hogy létrehoznak egy munkacsoportot a cselekvési terv elkészítésére. A munkacsoport szerint a szervezett bűnözés elleni harcnak kompromisszum nélkülinek és törvényesnek kell lennie a jogállami elveket tiszteletben tartva.[5] 1997 júniusában fogadta el az Európai Tanács a szervezett bűnözés elleni cselekvési tervet, amely számos javaslatot tartalmazott a szervezett bűnözés elleni küzdelem vonatkozásában.
A cselekvési terv bevezetője kitér arra, hogy a szervezett bűnözés egyre nagyobb fenyegetést jelent a társadalomra; a bűnözői magatartás már nem csak az egyénekhez, hanem a társadalom egészére ható szervezetekhez köthető. A határokon átnyúló bűnözést elősegíti az áruk, tőke szabad áramlása, illetve a szolgáltatások szabadsága és a személyek szabad mozgása.[6]
Az Európai Tanács hangsúlyozta a tagállamok bűnüldöző hatóságai együttműködésének fontosságát.[7] A cselekvési terv ajánlásai szerint minden tagállam maga dönt a szervezett bűnözés elleni küzdelem szervezeti kereteiről; a terv kiemeli a hatóságok közötti koordinációt - melynek során megosztják az információkat és összehangoltan cselekednek - nemzeti szinten. A cselekvési terv
- 363/364 -
javasolja tagállami szinten a szervezett bűnözés elleni küzdelmet koordináló szervek létrehozását.[8]
Több nemzetközi szervezet foglalkozott a szervezett bűnözést érintő harmonizációval. Az első, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos harmonizációt célzó nemzetközi jogi eszköz az együttes fellépés volt, amely a bűnszervezetben való részvételt szándékozta bűncselekménnyé nyilvánítani. Néhányan vitatták az együttes fellépés kötelező erejét, azonban abban egyetértettek, hogy ez volt az első jelentős kísérlet arra, hogy harmonizálják a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogi szabályozást.
A bűnszervezetben való részvétel kettős - angolszász és kontinentális - modelljét alkalmazó együttes fellépés 1998-ban vezette be a szervezett bűnözés első - meglehetősen tág - fogalmát a nemzetközi jogba.
Az együttes fellépés az 1. cikkben az alábbiak szerint határozza meg a bűnszervezet fogalmát: "olyan strukturált szervezetet jelent, amelyet adott időszakra kettőnél több személy összehangoltan hoz létre olyan bűncselekmények elkövetése céljából, amelyeket a törvény legalább négy évig tartó szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel, illetve ennél súlyosabb büntetéssel sújt, akár a bűncselekmény elkövetése maga a fő cél, akár ez az anyagi haszonszerzés és - adott esetben - az állami hatóságok törvényellenes befolyásolásának eszköze".
A 2. cikk (1) bekezdés a) pontja tartalmazza a kontinentális megközelítést, amely két magatartást határoz meg: aktív részvétel a bűnszervezet bűnözői tevékenységében, illetve egyéb ténykedéseiben. A szövegből nem derül ki, hogy mi tartozik az "egyéb ténykedések" körébe, esetlegesen ide tartozhatnak azon bűncselekmények, amelyek nem érik el az 1. cikkben meghatározott büntetési tételküszöböt. Némely szerzők ebbe a körbe sorolják a bűnszervezetek könyvelők, ügyvédek, bankok általi támogatását.[10]
A 2. cikk (1) bekezdés b) pontja foglalkozik az angolszász megközelítéssel, azaz a bűncselekmények elkövetésére vonatkozó megállapodás szankcionálásával (ún. conspiracy tényállás).
Az együttes fellépés a két magatartás szankcióival kapcsolatban meglehetősen tág teret ad a tagállamoknak, "hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankcióval" kell sújtaniuk az említett tevékenységeket.
Az együttes fellépés 3. cikke foglalkozik a jogi személyek felelősségével; eszerint a tagállamok biztosítják a jogi személyek büntetőjogi, illetve ennek hiányában más jellegű felelősségre vonásának lehetőségét a 2. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó bűncselekmények jogi személy által elkövetésért. A szankció terén szintén nem megszorító a szabályozás, csupán "arányos és visszatartó erejű büntetés", illetve "vagyoni és egyéb, gazdasági jellegű szankciók" szerepelnek az együttes fellépés vonatkozó szakaszában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
