https://doi.org/10.59851/mj.73.07.10
A recenzióban ismertetett könyv az uniós versenyjog gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. A kötet nemcsak az EUMSZ 101. és a 102. cikkében található antitröszt tilalmakat, illetve a fúziókontroll-szabályokat, hanem az EUMSZ 106. cikke szerinti közvállalkozási szabályokat és az EUMSZ 107. cikke szerinti állami támogatási szabályokat is érinti. A szerzők az Európai Unió Bíróságának esetjogán keresztül mutatják be e szabályok értelmezését. A mű egy korábbi kötet uniós jogalkotási és jogalkalmazási fejleményekkel kiegészített változata.
Kulcsszavak: versenyjog; Európai Unió joga; Európai Unió Bíróságának esetjoga
The book presented in this review deals with the application of EU competition law, not just in relation to antitrust prohibitions in Art. 101 and 102 TFEU and the merger control rules, but also to Art. 106 TFEU on public undertakings and Art. 107 TFEU on state aid. The authors present the interpretation of these rules through the case-law of the Court of Justice of the European Union. The book is a version of a previous publication with recent developments of EU legislation and case-law.
Keywords: competition law; European Union Law; case-law of the Court of Justice of the European Union
A jelen ismertetés tárgyát képező kötet[1] az uniós versenyjog oktatásának és tanulásának kiváló eszközévé válhat. A könyv olvasása közben egyetemi élmények sejlettek fel bennem, bizonyos sorai egyetemi tanulmányaimat idézték vissza. Ezek voltak azok a gondolatok, amelyek felkeltették érdeklődésemet a versenyjog iránt.
Fontos megemlíteni, hogy a kötet a fiatalon nemrég elhunyt Berke Barna szövegére épül, amelyet Bassola Bálint és Papp Mónika dolgozott át és egészített ki.
A kötet I. fejezete bemutatja a versenyjog alapjait, különös hangsúlyt fektetve a versenyjog nemzetközi jogon és uniós jogon belüli helyére. A könyv előbb közérthetően elmagyarázza a versenyjog tárgyát, majd kiemeli, hogy az uniós versenyjog különlegessége, hogy a tagállamokkal szemben is követelményeket fogalmaz meg. A könyv leírja a versenyjog nemzetköziesedésének folyamatát, külön említve az állami támogatások jogának területét, mint amely kifejezetten a versenyszabályok államközivé válásának eredménye. A könyv az uniós versenyjog alapjának tekinti a freiburgi iskolát és az ordoliberális versenypolitikát. Foglalkozik a versenyjog és az alapszabadságok - így különösen az áruk szabad mozgása - közötti kapcsolattal, kiemelve, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) alapszabadságokat kibontó ítéletei eredetileg az uniós versenyjogi rendelkezésekre is hivatkoztak. A könyv a Consten/Grundig-ügyben hozott ítéletet[2] hozza az uniós versenyjog koncepciójának iskolapéldájaként: az EUB jelentőséget tulajdonított a márkán belüli (intrabrand) versenynek. E megközelítést a szerző az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának Sylvania-ügyben hozott ítéletével[3] állítja szembe, amely az intra-brand versenyt másodlagosnak tekintette.
A könyv II. fejezete a versenykorlátozó megállapodások tilalmával foglalkozik. Ennek alapja a vállalkozás fogalma. Ezzel kapcsolatban a kötet foglalkozik az Európai Bizottság egyéni önfoglalkoztatókra vonatkozó új (2022) iránymutatásával,[4] valamint az EUB Skanska-[5] és Sumal-[6] ügyekben hozott ítéleteivel. Mindkét ítélet a vállalkozásfogalom magánjogi jogérvényesítési kontextusban történő alkalmazását vizsgálja. Előbbi a gazdasági folytonosság (jogutód felelőssége), utóbbi a gazdasági egység (leányvállalat felelőssége) aspektusából. A tilalmazott magatartások kapcsán a szerzők az EUB Budapest Bank-ügyben hozott ítéletére is kitérnek,[7] amely rögzítette, hogy a tilalmazott magatartások pontos klasszifikálása megállapodásként vagy összehangolt magatartásként szükségtelen. A könyv ezt az ügyet később a versenykorlátozó cél kapcsán is részletesen elemzi.
A könyv feldolgozza az Európai Bizottság horizontális együttműködésekre vonatkozó új (2023) iránymutatását,[8] így részletesen bemutatja az információcserét mint az EUMSZ-ben nem említett jogsértéstípust és annak kritériumait. Örvendetes, hogy a könyv külön kiemeli az új horizontális iránymutatás azon részét, amely az algoritmus útján történő összejátszás kérdésével foglalkozik.
- 484/485 -
Bár nincs rá konkrét iránymutatás vagy EUB-ítélet, hiánynak érzem, hogy a közvetett úton megvalósuló kartellek tekintetében a könyv nem említi a hub&spoke kartellek esetét. Bár a könyv említi az AC Treuhand-ügyben született ítéletet,[9] amely megerősítette a jogsértés megvalósításában részt vevő közvetítők versenyjogi felelősségét, a VM Remonts-ügyben hozott ítéletről,[10] amely a közbeszerzési tanácsadókon keresztül megvalósuló kartell lehetőségét mondta ki, például nem szól.
Az EUMSZ 101. cikke kapcsán a közelmúltban a legnagyobb hatást gyakorló, a sportszervezetekkel kapcsolatban született ítéletekkel a könyv először a kartelltilalom alóli kivételeknél foglalkozik. Az European Superleague-ügyben hozott ítéletre[11] hivatkozva kiemeli, hogy cél általi versenykorlátozás esetén a közérdek nem alapozhat meg kivételt a kartelltilalom alól. A Royal Antwerp-ügyben hozott ítéletet[12] hivatkozza azzal kapcsolatban, hogy a verseny fokozása minősülhet a tilalom alóli egyedi mentesülést megalapozó előnynek. Az International Skating Union-ügyben hozott ítéletet[13] azzal kapcsolatban említi a könyv, hogy mi minősül járulékos korlátozás- nak. Hiánynak érzem, hogy a könyv nem hivatkozott a Booking.com-ügyben hozott ítéletre,[14] amely először rögzítette, hogy sem a szűk, sem a tág árparitási kikötés nem minősül járulékos korlátozásnak. Nem meglepő, hogy a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége kapcsán új jogeset nem említhető. Az érintett piac kapcsán a könyv feldolgozza a Bizottság új (2024) iránymutatását,[15] de ami ennél is érdekesebb, az az Európai Bizottság által irányadónak tekintett ún. harvardi iskola és az EUB által irányadónak tekintett ún. chicagói iskola közötti ellentétre vonatkozó fejtegetés. Hiánynak érzem, hogy az egyedi mentesülés kapcsán a könyv nem említi, hogy a Bizottság új horizontális iránymutatása foglalkozik piacon kívül (társadalmi) előnyökkel is, mint amelyek megalapozhatják az egyedi mentesülést, így különösen a közelmúltban sokat tárgyalt fenntarthatósági célkitűzésekkel.
A könyv III. fejezete az erőfölénnyel való visszaélés tilalmát mutatja be. Véleményem szerint ez a kötet legérdekesebb része. Az erőfölény (érintett piac) kapcsán még hiánynak érzem, hogy a könyv nem említi az Európai Bizottság új érintett piaci iránymutatását az áron kívüli, minőségi tényezők alapján megállapítható keresleti helyettesíthetőség kapcsán (SSNIP-teszt helyett SSNDQ-teszt). A visszaélések kapcsán azonban előremutató módon a könyv foglalkozik az érdemeken alapuló verseny fogalmával, nem utolsósorban az Európai Bizottság kiszorító visszaélésekre vonatkozó iránymutatásának tervezete[16] alapján. Erre tekintettel a könyv külön visszaéléstípusként tárgyalja a litván vasúttársaság ügyben hozott ítélet[17] nyomán a leplezetlen korlátozásokat (naked restriction), a Google Shopping-ügyben hozott ítélet[18] nyomán a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlást (self-preferencing) és a Towercast-ügyben hozott ítélet[19] nyomán a nem bejelentésköteles, de versenyt csökkentő összefonódást. Kifejezetten érdekes, ahogy az árukapcsolás keretében elemzi a Google Android-ügyben hozott ítéletet,[20] így különösen az antifragmentációs megállapodásokat. Végül az igazi csemege, hogy a könyv egy rövid fejezetben kitér a Digital Markets Act[21] szabályaira is, mint az erőfölénnyel való visszaélés tilalmát kiegészítő szabálycsoportra.
A könyv IV. fejezete foglalkozik az uniós antitröszt jog alkalmazása során irányadó eljárási szabályokkal. A kötet alaposan bemutatja az Európai Bizottság eljárását, a döntései elleni jogorvoslatot, illetve az olyan, a védelemhez való jog szempontjából fontos kérdéseket, mint az önvád tilalma vagy a védekezés céljából készült iratok. Bár az uniós versenyjog bíróságok általi alkalmazása kapcsán említi a versenyjog magánjogi érvényesítését, hiánynak
- 485/486 -
érzem, hogy a versenyjogi kártérítési irányelvvel[22] nem foglalkozik, annak ellenére, hogy uniós szabályozásról van szó, és a versenyjogi kártérítés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az uniós versenyjogon belül. Ugyanígy hiánynak érzem, hogy a könyv nem említi az ECN+ irányelvet:[23] kétségtelen, hogy az a tagállamok eljárási szabályait harmonizálta, de figyelembe véve, hogy a tagállami versenyhatóságok is alkalmazhatják az uniós versenyjogot, az uniós versenyjog szempontjából is releváns.
A könyv V. fejezete az uniós versenyjog antitröszt jogot meghaladó másik nagy területével, a fúziós joggal foglalkozik. Ezzel kapcsolatban mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályokat részleteiben bemutatja. A fejezet kitér az EUB CK Telecoms-ügyben hozott ítéletére,[24] amely fontos precedens a fúziós döntések bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban, illetve az Európai Bizottság Booking.com/eTraveli ügyben hozott döntésével,[25] ami a bejelentett összefonódás teljes megtiltására vonatkozó, ritkaságszámba menő példa. A holland klauzula (vagy az uniós fúziós rendelet[26] 22. cikke) kapcsán foglalkozik a fejezet a start-up vállalkozások preventív felvásárlásának (ún. killer acquisition) kérdésével, és részletesen bemutatja az Illumina/Grail-ügyben eddig hozott döntéseket.[27]
A könyv VI. fejezete a közvállalkozásokra és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó joganyagot dolgozza fel, amit a VIII. fejezet állami támogatások jogát bemutató fejezete egészít ki. A kettő közé ékelődik egy külön fejezet az uniós versenyjog hasznos hatásáról. Az uniós jog megteremti a közvállalkozások, különleges és kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozások, jövedelemtermelő monopóliumok és általános gazdasági érdekű szolgáltatások (ÁGÉSZ) felelősség aluli mentesülésének lehetőségét. Értelemszerűen ez a fejezet is foglalkozik a sportszervezetekkel kapcsolatos esetjoggal. Az effet utile fejezet hiánypótló jellegű, nem azokra az esetekre vonatkozik, amikor állami tulajdonú vállalkozások követnek el versenyjogi jogsértést, hanem amikor tagállami intézkedés sérti (korlátozza) az uniós versenyjogot. Az állami támogatásokra vonatkozó fejezet nemcsak az anyagi jogi kérdéseket (állami forrás, előny, szelektivitás, versenytorzítás, tagállamok közötti kereskedelem érintettsége, illetve kivételek) rendező esetjogot mutatja be, de a Bizottság eljárását is.
Összefoglalva megállapítható, az uniós versenyjognak nagyon mély gyökerei vannak, és ezekből egy rendkívül terebélyes fa nőtt ki, amely minden évben egyre több új ágat növeszt. A könyv ezt nagyon jól áttekintve mutatja be azáltal, hogy jól vegyíti a régi szabályok és ítéletek bemutatását az új szabályozások és döntések tanulságaival. ■
JEGYZETEK
[1] Bassola Bálint - Berke Barna - Papp Mónika: Az Európai Unió versenyjogának gyakorlata. Budapest, ORAC Kiadó, 2025. (ELTE Jogi Kari Tankönyvek 25.)
[2] C-56/64. sz. Consten kontra Az EGK Bizottsága ügyben, 1966. július 13-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:1966:41).
[3] Continental T.V., Inc. v. GTE Sylvania, Inc., 433 U.S. 36 (1977).
[4] Iránymutatás az uniós versenyjognak az egyéni önfoglalkoztatók munkafeltételeire vonatkozó kollektív megállapodásokra történő alkalmazásáról, HL C 374, 2022.9.30., 2.
[5] C-724/17. sz. Skanska Industrial Solutions és társai ügyben, 2019. március 14-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2019:204).
[6] C-882/19. sz. Sumal-ügyben, 2021. október 6-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2021:800).
[7] C-228/18. sz. Budapest Bank és társai ügyben, 2020. április 1-jén hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:265).
[8] Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról, HL C 259, 2023.7.21., 1.
[9] C-194/14. P. sz. AC-Treuhand kontra Bizottság ügyben, 2015. október 22-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2015:717) [elsőfokú ítélet: T-27/10. sz. AC-Treuhand kontra Bizottság ügyben, 2014. február 6-án hozott ítélet (ECLI:EU:T:2014:59)].
[10] C-542/14. sz. VM Remonts és társai ügyben, 2016. július 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2016:578).
[11] C-333/21. sz. European Superleague Company ügyben, 2023. december 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:1011).
[12] C-680/21. sz. Royal Antwerp Football Club ügyben, 2023. december 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:1010).
[13] C-124/21. P. sz. International Skating Union kontra Bizottság ügyben, 2023. december 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C: 2023:1012) [elsőfokú ítélet: T-93/18. sz. International Skating Union kontra Bizottság ügyben, 2020. december 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:T:2020:610)].
[14] C-264/23. sz. Booking.com és Booking.com (Deutschland) ügyben, 2024. szeptember 19-én hozott ítélet (ECLI:EU:C: 2024:764).
[15] A Bizottság közleménye az uniós versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról, HL C/2024/1645, 2024.2.22.
[16] Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 102. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásáról.
[17] C-42/21. P. sz. Lietuvos geleľinkeliai kontra Bizottság ügyben, 2023. január 12-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:12) [elsőfokú ítélet: T-814/17. sz. Lietuvos geleľinkeliai kontra Bizottság ügyben, 2020. november 18-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:T:2020:545)].
[18] T-601/17. sz. Google és Alphabet kontra Bizottság (Google Shopping) ügyben, 2021. november 10-én hozott ítélet (ECLI:EU:T:2021:763) [könyv által nem tárgyalt másodfokú ítélet: C-48/22. P. sz. Alphabet kontra Bizottság (Google Shopping) ügyben, 2024. szeptember 10-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:726)].
[19] C-449/21. sz. Towercast-ügyben, 2023. március 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:207).
[20] T-604/18. sz. Google és Alphabet kontra Bizottság (Google Android) ügyben, 2022. szeptember 14-én hozott ítélet (ECLI:EU:T:2022:541) [folyamatban lévő fellebbezés: C-738/22. P. sz. Google és Alphabet kontra Bizottság ügy].
[21] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális piacokról szóló jogszabály), HL L 265, 2022.10.12., 1.
[22] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelve (2014. november 26.) a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról, HL L 349, 2014.12.5., 1.
[23] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1 irányelve (2018. december 11.) a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról, HL L 11, 2019.1.14., 3.
[24] T-399/16. sz. CK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ügyben, 2020. május 28-án hozott ítélet (ECLI:EU:T:2020:217).
[25] M.10615. sz. Booking Holdings/eTraveli Group ügyben, 2023. szeptember 25-én hozott határozat, C(2023)6376 final [folyamatban lévő bírósági felülvizsgálat: T-1139/23. sz. Booking Holdings kontra Bizottság ügy].
[26] A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről, HL L 24, 2004.1.29., 1.
[27] M.10188. sz. Illumina/GRAIL-ügyben, 2021. április 19-én hozott határozat, C(2021)2847 final [áttételt elfogadó határozat]. T-227/21. sz. Illumina kontra Bizottság ügyben, 2022. július 13-án hozott ítélet (ECLI:EU:T:2022:447) [a határozat elleni keresetet elutasító elsőfokú ítélet]. C-611/22. P. Illumina kontra Bizottság ügyben, 2024. szeptember 3-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:677) [az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és a határozatot megsemmisítő másodfokú ítélet].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd; megbízott oktató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi és Európai Közjogi Tanszék; megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézet; megbízott előadó, Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Kereskedelmi és Agrárjogi Tanszék.
Visszaugrás
