Az Eurojust Európa biztonságosabbá tétele érdekében összehangolja a nemzetközi bűncselekmények nyomozásában és a büntetőeljárásokban részt vevő uniós tagállamok, illetve harmadik államok nemzeti hatóságainak munkáját.[1] Ahogyan ez kitűnik az Eurojust bemutatkozásából, az Unió egy olyan ügynöksége, mely a Közösséget veszélyeztető súlyos bűncselekményekkel szemben lép fel annak érdekében, hogy garantálja az Unió polgárainak biztonságát. Ami még szintén megfigyelhető, hogy az Eurojust tevékenysége nemcsak az Unió határain belül történő bűnelkövetéssel szemben igyekszik fellépni, hanem szorosan együttműködik harmadik államokkal is annak érdekében, hogy az egyre inkább nemzetközivé váló bűnelkövetés megfékezhető legyen. Ahhoz, hogy megértsük az Eurojust működését, meg kell vizsgálnunk annak kialakulását, és azokat a tényezőket, amelyek mentén a szervezet létrejött, ugyanis az Eurojust vonatkozásában egy olyan uniós szervről beszélhetünk, amely széles körben kapcsolódik a bűnüldözéshez, és ezzel némiképp beavatkozik a tagállamok szuverenitásával körülbástyázott büntetőjogi és azon belül is büntetőeljárásjogi rendszerébe.
A tanulmány tehát az Eurojust történetén túl bemutatni kívánja az ügynökség más uniós szervekkel való együttműködésének egyes formáit, valamint a nemzetközi színtéren való fellépésének meghatározó példáit. A XXI. század első évtizedeinek Európájában annak vagyunk a tanúi, hogy a bűnözés elleni nemzetközi küzdelemnek igen sok nemzetközi intézménye, szabálya, módszere, eszköze létezik. Ezek megpróbálják kiegészíteni egymást, és közben persze újra és újra felmerül az igény a legkisebb közös többszörös keresése helyett egy valódi szupranacionális modell kialakítására, amely úgy működhetne, mint egy ma is létező nemzetállam belső igazságszolgáltatása a maga egységes anyagi és eljárásjogával, intézményrendszerével.[2] Polt Péter szavai is erősítik azt a nézetet, amely alapján a bűnözés elleni küzdelemnek több alternatívája van, viszont ezek között a nemzetek felett álló büntetőjogi rendszer kidolgozása is ma még egy alternatíva, amelynek persze hatékonysága rendkívül jelentős mértékű volna, azonban ez a tagállamok tekintetében olyan lemondásokat vonna maga után, mellyel e terület tekintetében is fel kellene adniuk az önállóságukat. Ennek megfelelően a jelen helyzetben valóban az tűnik igazi megoldásnak, hogy a büntetőügyeken dolgozó uniós szervek egymást kiegészítve és a tagállamokkal együttműködve oldják meg a bűnözés okozta problémákat, egy biztonságosabb Európa érdekében.
Az igazságügyi együttműködés és a koordináció biztosítása érdekében az 1999-es tamperei csúcson született döntés egy ügyészi szerv létrehozásáról.[3] A tagállamok hatóságai közötti együttműködésből a lehető legnagyobb hasznot kell húzni a bármely tagállamban a határokon átnyúló bűncselekmények nyomozása során. Az Európai Tanács felszólít arra, hogy első lépésként haladéktalanul hozzanak létre a Szerződésben előírt közös nyomozó csoportokat a kábítószer- és emberkereskedelem, valamint a terrorizmus elleni küzdelem érdekében. Az e tekintetben felállítandó szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az Europol képviselői adott esetben támogatói minőségben részt vehessenek az ilyen csoportokban. A súlyos szervezett bűnözés elleni küzdelem megerősítése érdekében az Európai Tanács megállapodott arról, hogy létrehoznak egy egységet (EUROJUST), amely nemzeti ügyészekből, bírákból vagy azonos hatáskörrel rendelkező rendőrökből áll, és amelyet az egyes tagállamok jogrendszerének megfelelően különítenek el. Az Eurojust feladata a nemzeti ügyészségi hatóságok megfelelő koordinációjának elősegítése és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűnügyi nyomozások támogatása, különösen az Europol elemzése alapján, valamint az Európai Igazságügyi Hálózattal való szoros együttműködés, különösen a jogsegélykérelmek végrehajtásának egyszerűsítése érdekében. Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, hogy 2001 végéig fogadja el a szükséges jogi eszközt.[4] A tamperei csúcs kapcsán kiadott elnöki következtetések is igyekeznek konkretizálni, hogy melyek azok a bűncselekmények, amelyek tekintetében a közösségi szintű fellépést fokozni kell, valamint itt is megjelenik az imént említett cél elérése érdekében az Europollal és az Európai Igazságügyi Hálózattal való együttműködés fontossága. Az elnöki következtetések - habár nem közvetlenül a bűnügyi együttműködés kapcsán, hanem
- 30/31 -
a menekültpolitika vonatkozásában, de - meghatározzák azt, hogy a Közösség komoly szabadságot teremtett, mely nem lehet kizárólag az Unió polgárainak kiváltsága, hanem azon emberek számára is bejutást kell biztosítani, akik joggal keresik ezt a szabadságot, azonban azt saját hazájukban nem nyerhetik el.[5] Az Uniónak egy komoly elköteleződése a nyitottság, viszont ez új kihívásokat jelent a bűnügyi együttműködés terén. Ugyanis a bevándorlás okozta, 1999-ben még nem látható válsághelyzet éppen azokat a bűncselekményeket erősíti fel, gondolva itt a terrorcselekményekre vagy éppen az embercsempészésre, melyekkel szembeni fellépés éppen az uniós bűnüldöző szervek egyik elsődleges célját jelentik. Ennek megfelelően az elnöki következtetések kapcsán a felmerült célokat, úgymint a nyitott Európa, és a hatékony bűnüldözés, azzal lehetne összekapcsolni, hogy eszközként tekintünk a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre, mely megteremti azt a biztonságos Európát, amely mindenki számára garantálja a szabadságot.
2001. február 26-án írták az Unió tagállamai a nizzai szerződést, amely megteremtette az Európai Igazságügyi Együttműködési Egységet, és ennek keretében feladatként határozták meg az Eurojust számára a határokon átnyúló kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások elmozdítását és koordinálását.[6] A Tanács az Eurojuston keresztül ösztönzi az együttműködést azzal, hogy lehetővé teszi az Eurojust számára, hogy megkönnyítse a tagállamok nemzeti ügyészségei közötti megfelelő koordinációt. Előmozdítja az Eurojust által a súlyos, határokon átnyúló bűncselekmények esetében folytatott bűnügyi nyomozások támogatását, különösen a szervezett bűnözés esetében, figyelembe véve különösen az Eurojust által elvégzett elemzéseket. Az Europol által készített elemzések figyelembevételével az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közötti szoros együttműködés elősegítése, különösen a jogsegélykérő levelek végrehajtásának és a kiadatás végrehajtásának megkönnyítése érdekében, a kiadatási kérelmek teljesítésének elősegítése.[7] Ebből megállapítható, hogy a Nizzai szerződés nem változtatott az Eurojust koncepcióján, így ez akként értelmezhető, hogy a tamperei csúcson elfogadott következtetések uniós "jogszabályi" szintre emelése volt megfigyelhető, hisz a Nizzai szerződés képezte azt a kötelező jogforrási keretet, amelyben minden akkori és jövőbeli tagállam számára az ügynökség jelentős fajsúlyú bűnüldöző szervvé vált. Az Eurojustot mint jogi személyiséggel rendelkező szervet a 2002/187/IB tanácsi határozat hozta létre, amelyet a később részletezésre kerülő, az Európai Parlament és a Tanács (Eu) 2018/1727 az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (Eurojust) és a 2002/187/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló rendelete váltotta fel. Ez ad keretet az Eurojust működésének és határozza meg annak legfőbb aspektusait. A határozat felváltására azért került sor, mert ez szolgálja a rendelkezések kiterjesztését és könnyebb módosítását, e tekintetben párhuzam húzható az Europol határozat felváltásának okai és az itt említett esetkör között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
