Jó kétezer évvel ezelőtt Démokritosz görög filozófus mondta, hogy "az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül" - idézte dr. Kovács Tamás volt legfőbb ügyész, 2009. június hó 9. napján, az ügyészség napjára írt nyitóbeszédében.
Ilyen ünnepnap volt legfőbb ügyész úr 75. születésnapja. Egy születésnap mindig jó alkalom arra, hogy a tisztelők, kollégák és barátok egy pillanatra megállva erőt, egészséget kívánjanak a büntetőjog és az ügyészi munka iránt elkötelezett, ma is aktív altábornagy úrnak.
Kovács Tamás jogi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, 1965-ben került a hadsereg hivatásos állományába, ekkor már fogalmazó a Szegedi Katonai Ügyészségen. 1968-ban nevezték ki katonai ügyésszé a Szegedi Katonai Ügyészségnél. Külföldön először 1973-ban járt, amikor Vietnamba került a háborút követően létrejött Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tagjaként. 1983-ban a Katonai Főügyészségen főügyészségi ügyész, majd 1986-ban a Budapesti Katonai Ügyészség vezetője lett. 1988-ban ezredesi rangot kapott. 1989-ben a Katonai Főügyészségen főosztályvezető ügyész. 1990-ben lett a legfőbb ügyész helyettese, ekkor katonai főügyész és vezérőrnagy. 1994-ben altábornagy rangba került. Az Ügyészség Kiváló Dolgozója, Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje, Finkey Ferenc Díj, Kozma Sándor Díj, Hunyadi János Díj, Deák Ferenc Emlékérem, Szalay László Emlékérem, "Pro Facultate" Érdemérem, "A jog szolgálatában" Kitüntető Cím tulajdonosa. Számos külföldi kitüntetés birtokosa is.
2006-ban a korábbi jelölt kormánypárti vétóját követően Sólyom László az akkori köztársasági elnök dr. Kovács Tamás főügyészt jelölte az ügyészség élére. Sólyom az Országgyűlés elnökének írt levelében így ír: "Azért hívtam önöket erre találkozóra, hogy bemutassam jelöltemet, dr. Kovács Tamás katonai főügyészt, a legfőbb ügyész helyettesét... Meg vagyok győződve, hogy főügyész úr alkalmas arra, hogy a legfőbb ügyész tisztségét ellássa, ismeri a büntetőjogot és a büntetőeljárást, ennek kitűnő gyakorlója és elméleti művelője, és vitathatatlan vezetői képességekkel rendelkezik, hiszen tizenhat éve a legfőbb ügyész helyettese, és egész életét az ügyészi pályán töltötte. Ezenfelül személyében garanciát látok arra, hogy biztosítani fogja az ügyészség pártatlanságát és függetlenségét.
A jelöltről egyeztettem az Ügyészek Országos Egyesületével, ennek az egyesületnek az ügyészek túlnyomó része tagja. Az Ügyészek Országos Egyesülete fenntartás nélkül támogatta ezt a jelölést, és dr. Kovács Tamást mind szakmailag, mind erkölcsileg alkalmasnak tartja a legfőbb ügyészi posztra."[1]
Ugyanebben az évben egy cikkben kollégái, barátai így jellemzik:
"Kovács személyiségét a katonás fegyelem, a mértéktartás, az önuralom és az életkorából is fakadó belátóképesség határozza meg... Nem az elbocsátás az egyetlen eszköze. Gyorsan és határozottan dönt, a parancsot mintha kerülné, érvelve utasít. Logikai menete tiszta és követhető, ellenvéleményre a homlokát ráncolja. Tíz éve dolgozom vele, de nemhogy káromkodni, emelt hangon megszólalni sem hallottam soha. Ha ritkán mégis sikerül őt feldühíteni, meglehetősen szarkasztikus lesz a humora. Olyankor célszerű, ha az ember csendben marad. [...]Az a típus, aki ha vezénylő tábornok lenne, tűzbe mennének utána az emberek. Jó menedzser, arra presszionálja alárendeltjeit, hogy publikáljanak, képezzék magukat, pályázzanak külföldi ösztöndíjakért. Érett fejjel kezdett angolul tanulni, és ma sem rest nyelvtankönyv elé ülni. Névnapot, születésnapot, nyugdíjas-évfordulót soha el nem felejt, ha külföldön van, onnan gratulál".
A cikk ugyanakkor nem hallgatja el a kritikus hangokat sem. "Hatalmas a munkabírása, és elvárja, hogy mindenki tartsa a tempót. Szakmai hibát nehezen tűr. Szigorú, a fegyelmet alaptulajdonságnak tekinti. Szakmai kérdéseket szakmán belüliekkel tisztáz. Szereti, ha a sajtó az eredményekkel is törődik."[2]
A nyugállományú legfőbb ügyész 75 éves lett. Az ünnep okán pedig számos hazai munkatársa, volt kollégája, egyetemi oktatótársa, tanítványa, barátja gondolta úgy, hogy egy-egy tanulmányával tiszteleg Kovács Tamás szakmai, tudományos, oktatói tevékenysége előtt.
A tiszteletkötet az Országos Kriminológiai Intézet gondozásában készült, Budapesten 2015-ben, szerkesztette: dr. Vókó György.
A Kovács Tamás születésnapjára írt tiszteletkötet számos értékes, igényes írást tartalmaz, amelyek felölelik a katonai büntetőjog, az anyagi jog, eljárási jog végrehajtási jog és kriminológia kérdéseit. A kötet bevezető gondolatait a szerkesztő, Vókó György írta, aki köszöntő soraiban röviden bemutatja dr. Kovács Tamás szakmai életútját. A személyes hangvétel szinte minden mondatában
- 552/553 -
tetten érhető. De igaz ez a legtöbb tanulmányra is, hiszen azok bevezetésében írásaikat legtöbben dr. Kovács Tamásnak mint barátjuknak, kollégájuknak ajánlják. A következő rövid tallózás ezekből az írásokból emel ki néhányat.
A tanulmánykötet Csiha Gábor és Farkas Ádám írásával indul, amely röviden, kronológiai sorrendben mutatja be hazánk meghatározó katonajogászait. Pap Kálmán, Gerő Gyula, Cziáky Ferenc, Győrffy László, Schultheisz Emil, valamint Kovács Tamás munkásságáról, a katonai büntetőjog területén elért elévülhetetlen szakmai érdemeiről vall. A szerzők nosztalgikus múltba tekintése magával ragadja az olvasót. A tanulmány végén a kötet címzettjét mint szerzőt, tudományszervezőt ismerjük meg.
Bögöly Gyula a katonai parancsnok büntetőeljárási szerepének hazai történeti fejlődését mutatja be. A tanulmány prológusaként egy ajánlás olvasható, ahol a szerző, mint tanítvány, a kötet címzettje pedig oktatóként jelenik meg előttünk. A tanulmány a római kortól kezdődően egészen napjainkig mutatja be a katonai parancsnoki hatalomra vonatkozó hazai szabályozást. Külön érdeme az írásnak a tanulmány végén megjelenő jövőbe tekintés, ahol a szerző egy, az új évezred generálta problémára reflektál, így a külföldön szolgáló katonák által elkövetett bűncselekmények nyomozásának kérdésére. Ennek kapcsán a szerző ideális megoldásnak az igazságszolgáltatás helyszíni biztosítását látná, azonban véleménye szerint egyes országok anyagi és jogi hagyományai miatt a hatékonyabb megoldás az illetékes parancsnok jogosultságának bővítése lenne, oly módon, hogy a katonai vétségek mellett a három évi szabadságvesztést meg nem haladó katonai bűntettek is elbírálhatóak legyenek fegyelmi hatáskörben, a katonai ügyész nyomozást elutasító vagy megszüntető határozata alapján, az eljárás alá vont rendelkezési jogának, valamint a hatályos szabályozás garanciális elemek betartásával.
Bolyki Orsolya tanulmánya az emberölések büntetéskiszabási gyakorlatát vizsgálja, fókuszpontjában pedig a szándékos emberölést elkövető fiatalkorú és fiatal felnőtt elkövetők, valamint a több ember sérelmére elkövetett emberölések kapcsán kiszabott büntetéseket alakító enyhítő és súlyosító körülmények állnak. A szerző e tanulmány során két kérdésre keresi a választ: a törvényben meghatározott szempontokon túl milyen tényezők játszanak szerepet a kiszabott büntetés mértékének megállapításában, egységes-e a gyakorlat az emberölés büntetéskiszabásának tekintetében, valamint, hogy az esetleges kirívó eltérések mögött milyen indokok állhatnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
