A tanulmány célja az Európai Unió (a továbbiakban: EU) alkotmányi értékeinek bemutatása, illetve az uniós és magyar szabályozás összehasonlítása.
A rövid elméleti és történeti alapvetést követően a dolgozat a jogi szabályozásra koncentrál: részletesen elemzi az uniós értékekre vonatkozó jogi rendelkezéseket, kitekintve a nemrég elfogadott módosításokra is. Ezután az uniós szabályozásban fellelhető alapvető értékek értelmezése következik az esetleges joggyakorlat tükrében, a kérdéskör gyakorlati jelentőségére pedig egy konkrét ügy kapcsán mutatunk rá.
Az uniós alkotmányi értékek vizsgálata után a magyar szabályozás körvonalazására kerül sor, annak érdekében, hogy kimutassuk, mennyiben felel meg a magyar megoldás az uniós követelményeknek, illetve feltárjuk a szabályozások közti különbségeket, ezek okait, következményeit és jelentőségét.
Az értékek individuális vagy kollektív szellemi alaporientációk, amelyek összességében a társadalmi együttélés orientációs elveit képezik. Ide sorolják a társadalom, vagy politikai rendszer alapvető minőségi meghatározóit és elveit (mint például a szabadság, igazságosság, jogállamiság, szociális állam, emberi jogok), és azokat a magatartási formákat is, amelyek ezek meg-
- 383/384 -
valósítására vagy védelmére szolgálnak. Ezenkívül nagyra becsült társadalmi intézmények (például házasság, család, szabad, demokratikus rend) és bizonyos erények (hitelesség, szolidaritás stb.) is az értékfogalom alá tartoznak.[2]
A politikai közösséget az teszi ténylegesen közösséggé, hogy közös alapértékeket oszt, amelyeket a jog láthatóvá tesz és érvényességi igénnyel lát el.[3] Még egy pluralista társadalomnak is szüksége van egy alapkonszenzusra az értékek tekintetében, amelynek alapján a legitim disszenzus kibontakozhat.[4] A társadalom különböző világnézetű csoportjainak konszenzusát az alkotmányban megfogalmazott értékek fejezik ki, melyek általános jellegűek, így számos elvárásnak megfelelhetnek. Egyfajta közös értékminimumnak tekinthetők, az értékpluralizmus közös nevezőjének, mely arra hivatott, hogy megteremtse a társadalmi csoportok kohézióját, integritását.[5] Annyiban különböznek más értékektől, hogy ezeket az alkotmányozó hatalom minősíti értékeknek, így alaptörvényi erővel felruházott normatív értékeknek tekintendők.[6] Az alkotmányi garancia biztosítja az értékek legmagasabb szintű normatív védelmét, amire az állami jogrend képes.[7]
Az alkotmányi értékek a társadalmi és állami berendezkedések jogi alappilléreit képezik, a jogi értékek élén helyezkednek el, tiszteletben tartásukra minden állami szerv és állampolgár köteles.[8] Keretet szabnak a jogalkotásnak és egyéb állami tevékenységeknek, meghatározzák az emberek jogi helyzetét, illetve az államhoz és egymáshoz fűződő viszonyu-
- 384/385 -
kat.[9] Kötelességek vezethetők le belőlük mind a politikai döntéshozók, mind a polgárok számára.[10]
Az alkotmányi értékek az (állam)céloktól és az alapjogoktól leginkább abban különböznek, hogy nincsenek alávetve korlátozásoknak, különösen címzettre és jogkövetkezményre vonatkozólag, tehát jogilag nem limitáltak. Így az alkotmányozó ugyanazt a tartalmat különböző következményekkel rögzítheti értékként, célként, alapjogként.
Az alapjogok az értékektől abban is különböznek, hogy az értékek transzcendens irányultságúak is lehetnek.[11] Ezenkívül míg az értékek deklaratív jelleggel rögzítik a társadalom, illetve az állam számára lényeges elveket, intézményeket, az alapjogok ezekből az általános elvekből, eszmékből konkrét jogokat vezetnek le. Az alapjogok feladata, hogy az állam és a polgárok, illetve társadalmi csoportok közötti viszonyt az alapvető értékek értelmében alakítsák. Az alapjogok így az alapvető értékek jogként megfogalmazott, intézményesített változatát jelentik.[12] Ennek értelmében, míg az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz) 7. cikke arról gondoskodik, hogy az alapvető értékeket extrém esetben is betartsák, az alapjogok arról, hogy ezek az értékek a mindennapokban is érvényre jussanak. Ez pedig úgy történik, hogy az alapjogok az EU alapvető értékeit szubjektivizálják és konkretizálják.[13]
Míg az értékek az Unió/állam cselekvései számára alapot, legitimációt jelentenek, a célok politikai cselekvési megbízást jelentenek az Unió/állam szervei számára, illetve ellenőrzési mércét a cselekvések jogszerűségének vizsgálatához.[14] Az értékek a célok kiválasztásában adnak segítséget, nem magát a célt jelentik.[15] Nem értelmezhetők tágan, mivel ez oda vezetne, hogy a célokat is értékeknek kellene tekinteni.
- 385/386 -
Az alkotmányi értékeknek számos funkciójuk van. Az integrációs funkció (például hitvallás a szabadság, demokrácia, emberi jogok, jogállamiság mellett, népek közötti szolidaritás hangsúlyozása stb.) általában a preambulumban jut kifejezésre, de az alkotmányi célok, illetve alapjogok között is fellelhető. Ezenkívül beszélhetünk az alkotmányi értékek identifikációs, illetve érzelmi és nevelési funkciójáról.[16] A közös értékeknek legitimációs hatásuk is van, ugyanis a többségi döntések csak akkor legitimálhatók, ha azok a többség által elfogadott értékekkel összeegyeztethetők. Annak elkerülése érdekében, hogy a többségi döntésekben kisebbségben maradt tagállamok ne érezzék úgy, figyelmen kívül hagyják őket, meg kell erősíteni a konszenzust az EU alapjairól, amihez elsősorban az értékek tartoznak.[17]
Miután a tagállamok alkotmányai garantálják a közös jogi, politikai, morális értékek tiszteletben tartását, az EU-nak is eleget kell tennie a jogállamiság, demokrácia, szabadság stb. alapvető követelményeinek.[18] Azontúl, hogy az Uniónak kötelessége az említett értékek tiszteletben tartása, ezek alkotmányba foglalása segíti a polgárok azonosulását az EU-val és egy európai identitás létrejöttét.[19] A magas absztrakciós szintű értékek rögzítése megindítja az egyirányú közösséggé rendeződést, a nézeteltérések pedig rejtve maradnak.[20] Ha az EU mint a vitathatatlan értékek őrzője lép fel, ezzel tartósan biztosíthatja létét.[21]
- 386/387 -
Az értékek fontosságára tekintettel az Alkotmányszerződés és a reformszerződés "értékközösségként" tünteti föl az EU-t. Az említett dokumentumok elején található értékklauzula vonatkozási pontként kíván szolgálni minden további cikk számára: a Parlament működése, csakúgy, mint a közös kül- és biztonságpolitika az itt felsorolt értékekre kell, hogy visszavezethető legyen.[22]
Habár az Európai Közösség (a továbbiakban: EK) gazdasági közösségként alakult, már a Római Szerződés preambulumában és 2. cikkében is megfigyelhető négy alapvető érték: a szabadság és béke, a két világháború fájdalmas tapasztalataira reflektálva, a piacgazdaságokban megvalósuló jólét, ellentétben a kommunizmus tervutasításos gazdasági rendszerével, illetve az integráció magas szintje, ellentétben a nacionalizmussal.[23] A gazdasági közösség megalapítása eredendően csupán a megfelelő eszköz volt, amellyel a további integrációval szembeni politikai és társadalmi ellenállás leküzdhető volt. A gazdasági közösség tehát soha nem volt öncél.[24] Az EK alapításától kezdve értékközösségnek tekintette magát, mely garantálta a demokráciát, jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását. Ezek az íratlan elvek a csatlakozások számának növekedésével egyre inkább konkréttá és definiálttá váltak.[25]
Az első bővítések probléma nélkül zajlottak, mivel a demokratikus és jogállami elvek az összes tagállamban és csatlakozó államban közösek voltak. Később, mivel az alapvető értékeket az EK-hoz való tartozás elengedhetetlen feltételének tekintették, hangsúlyozták, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása egy lényeges íratlan csatlakozási feltétel. Ugyan az ere-
- 387/388 -
deti szerződés még nem tartalmazott előírásokat ezzel kapcsolatban, ezt az Európai Bíróság joggyakorlata ellensúlyozta. Az Európai Tanács 1978-ban kiadott egy nyilatkozatot, mely szerint "a parlamentáris demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása és fenntartása minden tagállamban az EK-hoz való tartozás lényeges eleme."[26] 1987-ben az Egységes Európai Akta már utalt a demokrácia és emberi jogok elveire, végül pedig a Maastrichti Szerződés F. cikkében öntötték jogi formába a szabadság, demokrácia és jogállamiság parancsát, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának követelményét - igaz ekkor még csak a tagállamokra vonatkozóan.[27]
1993-ban az Európai Tanács a tagjelölt-államok számára is rögzítette az elveket az ún. "koppenhágai kritériumokként" ismert feltételek között. Ezek szerint a tagjelölt államnak stabilan működő demokratikus intézményrendszerrel kell rendelkeznie, amely garantálja a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését, illetve a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét. Az EU a közös értékeket így alapvetően politikai kritériumként fogalmazta meg a tagállamiság gazdasági kritériuma mellett, azzal egyenrangúként.[28] Nyilvánvalóvá vált, hogy az értékeket nem csupán beszédekben kell proklamálni, hanem ténylegesen tiszteletben kell tartani, és hatékonyan meg kell őket valósítani. Ez úgy érhető el, ha első lépésként alkotmányi normaként rögzítik őket.[29] Ennek megfelelően az Amszterdami Szerződés alapszerződésbe foglalta a "koppenhágai kritériumokat" és ezeket egyrészt a csatlakozás előfeltételévé tette, másrészt az Unió alapelveiként deklarálta és gondoskodott a megsértésük esetére szankciós lehetőségről.[30] Lényeges, hogy az értékek az uniós elsődleges jogban nyertek rögzítést. Mivel azonban az EUSz 1. cikk harmadik bekezdése szerint az EK az EU alapját képezi, feltételezhető, hogy az értékek kisugároznak a Közösségre is.[31]
Az értékelképzelések és célok fontossági sorrendje sokat változott az első alapszerződések óta. Míg a Közösség alapítása elsősorban a béke elérése érdekében, a háborús ipari ágazatok közössé tételével történt, az
- 388/389 -
Alkotmányos Szerződés már csak egy utalást tartalmaz a fájdalmas tapasztalatokra, a reformszerződésben pedig már ennyi sem szerepel. Míg a Római Szerződés gazdasági célközösséget hozott létre, az Alkotmányos Szerződésben már csak a haladás és jólét kerül említésre, a reformszerződés pedig már ezekről sem szól. Az Alkotmányos Szerződés és a reformszerződés az alapító szerződésekkel ellentétben az emberi jogokat, illetve a szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság elvét állítja a középpontba, melyeket univerzális értékekként posztulál.[32]
Az EU olyan alkotmányi elveken nyugszik, melyek a tagállamokban a megdönthetetlen alkotmányi alapokhoz tartoznak. Ezek között megkülönböztethetjük az intézményi alkotmányi elveket, mint a demokrácia, a jogállamiság, a hatáskörmegosztás, a lojalitás és a szubszidiaritás elve, illetve azokat az alkotmányi rendelkezéseket, amelyek az egyén és az EU viszonyában érvényesülnek. Ezek a személyiségi jogi alkotmányi normák, melyek közül az alapjogok emelkednek ki.[33]
Az Unió értékközösségének alkotmányjogi alapját az Amszterdami Szerződés teremtette meg. A közös értékek alapszerződésben való rögzítésével az eddig gyakorlatban érvényesülő, ám íratlan feltételek jogi biztosítékot nyertek.[34] A közös értékek az Európai Unióról szóló Szerződés preambulumában és 6. cikk (1) bekezdésében kerültek meghatározásra. Míg a 6. cikk (1) mint tételes rendelkezés szigorú normativitással rendelkezik, a preambulumnak nincs közvetlen normatív ereje, azonban programadó és értelmező szerepe van.[35]
- 389/390 -
Az EUSz preambulumában a tagállamok vallják a szabadság és a demokrácia elvét, illetve megkövetelik az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság elvének tiszteletben tartását. Kiemelik még a szociális alapjogok és a népek közötti szolidaritás fontosságát, az Unió szerveinek munkájában pedig a demokrácia elvét és a hatékonyságot kívánják erősíteni. Ezenkívül a biztonság, szabadság, jog térségének kiépítése, a mozgás szabadsága és a szubszidiaritás elve is említésre kerül.
A 6. cikk jelenti jelenleg az EU alkotmányos magját, értékalapját. Magában foglalja az összes hagyományos nyugat-európai alapértéket:[36]
"(1) Az EU a szabadság, demokrácia, az emberi jogok és alapjogok tiszteletben tartása, illetve a jogállamiság alapelvén nyugszik, amely elvek minden tagállam számára közösek.
(2) Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat...."
A kifejezés, mely szerint az EU ezeken az elveken "nyugszik" az eredetileg szándékolt ezeket az elveket "vallja" helyett az EU alapítási feltételeit hangsúlyozza. Az Unió minden cselekvését ezeken az elveken lehet lemérni.[37] A 6. cikk funkciója megegyezik a szövetségi államok alkotmányainak struktúrabiztosítási és homogenitás klauzulájával.[38] Azáltal, hogy kimondja, hogy ezek az értékek közösek, egy homogenitás-parancsot fogalmaz meg az EU és a tagállamok alkotmányos rendje számára. Nem uniformitást, hanem csak hasonlóságot követel meg, mind a tagállamok között, mind a tagállamok és az Unió vonatkozásában. Ez azt jelenti, hogy csak az alapértékeknek kell megegyezniük, amelyek a rendszert jellemzik, azonban a többi értéknek, amelyek ezekből erednek csak kompatibilisnek kell lenniük a közös értékekkel, így például a demokrácia alapértéke különbözőképp is kifejezhető. A homogenitásnak konszenzust kell teremtenie a tagállamok között, biztosítania kell az EU legitimációs alapjait és működőképességét, illetve erősítenie kell az európai identitást.[39]
A 6. cikk (1) bekezdése lényeges tényállási elemet jelent a szankciós eljárásban (7. cikk), illetve a csatlakozási eljárásban (49. cikk), az emberi jogok és szabadságjogok említése pedig közvetlen kapcsolatot hoz létre a
- 390/391 -
6. cikk (2) bekezdésével. Míg a 6. cikk (1) általános elveket fogalmaz meg, a (2) bekezdés konkretizál. Ez utóbbi kifejezetten a Szerződés részévé tette az alapjogok védelmét. Amíg a Charta nem válik jogilag kötelezővé, ez jelenti az alapjogvédelem primérjogi forrását.[40]
A 7. cikk (3) bek. szerint a 6. cikk (1) bekezdésében szereplő alapelvek tartós és komoly megsértése, illetve ennek veszélye esetén a Miniszterek Tanácsa határozattal jogosult bizonyos jogok gyakorlásának felfüggesztésére.[41] Szükséges előtte azonban az érintett tagállam kormányát állásfoglalásra felszólítani. Az EU ezzel biztosítja az értékközösséget, és határt szab az értékekkel ellentétes magatartásoknak, amennyiben megfelelő szankció lehetőségét teszi kilátásba.
Az EUSz 49. cikke szerint minden európai állam, amely a 6. cikk (1) bekezdésében szereplő alapelveket tiszteletben tartja, uniós tagságot kérhet. A közös értékek figyelmen kívül hagyása kizáró feltétele az EU-hoz való csatlakozásnak.
Az Alkotmányos Szerződés az értékeket is érintette, amennyiben a célokra és értékekre vonatkozó korábbi alapszerződési előírások egységes formát nyertek.[42] A preambulum először az évszázadok folyamán kialakult értékekre hivatkozik, és ezáltal megpróbál az EU mint értékközösség számára egy történeti vonatkozást létrehozni, amelynek szükségszerűen a tagállamok történelméhez kell kapcsolódnia. Európa ősforrásait (az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait, a szabadság, demokrácia, egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékeit) sorolja föl, melyekből az alkotmány szülőatyjai merítettek. Ezek a források kulturális, vallási és humanista áramlatokból táplálkoztak.[43] Ezután egy egyesített európai kontinensről beszél, amely nyitott a kultúrára, tudásra és szociális haladásra, amely a demokráciát és átláthatóságot erősíti, és a béke, igazságosság és szolidaritás megvalósítására törekszik. Nincs hivatkozás sem a keresztény gyökerekre, sem Istenre. Európa történelmi eredetét tekintve, hibás képet fest Európáról a kereszténység kihagyása, azonban egyes vélemények
- 391/392 -
szerint fontosabb, hogy maga az alkotmány keresztény értékeket tükrözzön, minthogy a preambulum utaljon a kereszténységre.[44]
Az Alkotmányos Szerződésbe beemelték az Alapjogi Charta Preambulumát is, amely szintén tartalmaz értékekre vonatkozó rendelkezéseket. Első bekezdése szerint a békés jövő eléréséhez a közös értékek jelentik az alapot, az eszköz ehhez pedig a mind szorosabb integráció. A második bekezdés megerősíti a közös alapértékeket modern terminológiában és rendszerben. Eszerint az EU az emberi méltóság, a szabadság, egyenlőség és szolidaritás értékein alapul. A bekezdés második mondata kiegészíti még a sort a demokrácia és a jogállamiság elvével. A Chartában az alapjogok ezen alapértékek alapján kerültek rendszerezésre, tartalommal töltve meg ezeket. Az EU a harmadik bekezdés második mondata alapján a fenntartható fejlődést és a négy alapszabadságot szintén elő kívánja mozdítani.[45]
Az Alkotmányos Szerződés tételes rendelkezései között az I-2. cikk jelenti a központi értéknormát: "Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség társadalmában."
Míg az alapító szerződésekben nincs szó értékekről, csak alapelvekről, az Alkotmányos Szerződés kifejezetten az Unió értékeiről szól. Ezzel az Unió közelebb kerülhet a polgárokhoz, míg az alapelvek kifejezés nem közvetítette az értékfogalomhoz fűződő pozitív képzettársításokat.[46]
Az Alkotmányos Szerződés I-2. cikkében - strukturális változtatásokkal - tulajdonképpen az EUSz 6. cikk került megfogalmazásra. Az ott rögzített négy szerkezeti elv kiegészült az emberi méltóság tiszteletben tartásának követelményével és az egyenlőség elvével, ami az egyesülés folyamatának társadalmi vetületére helyezi a hangsúlyt. A felsorolt értékek követéséért a tagállamok is felelősek, erre utal, hogy az értékek közösek a tagállamok
- 392/393 -
számára is.[47] Az emberi méltóság tiszteletben tartása a továbbiakban felsorolt értékek vonatkozási pontja. Ellentétben a 6. cikkel, amely a szabadság eszményével indít, az Alkotmányos Szerződés az emberi méltóságot helyezi a felsorolás élére. Ez egyrészt megteremti az összhangot az Alapjogi Chartával, másrészt a tagállamok alkotmányaival, hiszen a diktatórikus rendszert megtapasztaló tagállamok mindegyikében ez vált a legfőbb alkotmányos elvvé. Az emberi méltóság kiemelésével az Unió a személyt helyezi cselekvései középpontjába.
Az I-2. cikk második fordulata az említett értékeket egy olyan társadalom közös értékeinek tekinti, amely a pluralizmus, tolerancia, igazságosság szolidaritás és diszkrimináció-tilalom által jellemezhető. Az Unió egy szélesebb alapot akar létrehozni értékkatalógusa számára, amennyiben leszögezi, hogy ezek nem csupán az Unió értékei, hanem minden hasonló társadalom sajátjai.[48]
Az Alkotmányos Szerződés I-2. cikk alkalmazásában segít, hogy az Alapjogi Charta konkrét jogokkal, jogelvekkel tölti meg az értékeket, azáltal, hogy az egyes értékek köré csoportosítva határozza meg az alapjogokat.[49] A tartalmi kapcsolódás a csatlakozási kritériumokhoz (I-1. cikk (2) bek., I-58. cikk (1) bek.) és a szankciós eljáráshoz (I-59. cikk) megmarad, így az értékek vezérfonalat jelentenek a jövőbeni csatlakozásokhoz is.[50]
Az Alkotmányos Szerződés I-3. cikke a klasszikus értelemben vett államcélokat fogalmazza meg, melyek az Unió számára megbízást jelentenek, azonban nem teremtenek jogi követelésre alapot. Azokat a célokat fogalmazza meg, amelyek az európai polgárok legfőbb érdekeit jelentik. Az egységes belső piac már csak egy ezek közül, míg a korábbi szerződések szinte kizárólag a gazdasági természetű célokra összpontosítottak.[51] Ebben a cikkben is találunk értékeket, melyek konkrét megvalósítását az EU célként tűzi maga elé, így például a béke, biztonság, népek közti szolidaritás fenntartását, emberi jogok tiszteletben tartását. Átfogó főcélként
- 393/394 -
a béke, az uniós értékek és a jólét megvalósítását jelöli meg a cikk, majd ezen főcélokat részletezi.[52] Az értékek megvalósítását tehát általánosságban is célként tételezi, és emellett némely értéket külön is kihangsúlyoz, mint megvalósítandó célkitűzést. Különös azonban, hogy a béke csak a célok között szerepel, hiszen mint korábban említettük az értékeket nem lehet tágan értelmezni, így célokból nem vezethetők le értékek. Kérdéses az is, hogy a biztonság szintén csupán célnak tekintendő-e. Ezek a dogmatikai problémák megnehezítik az értelmezést és a rendszerezést, és csökkentik az átláthatóságot.
Az Alkotmányos Szerződés helyébe lépő reformszerződés végleges szövegét az Európai Tanács a 2007. október 18-19-i lisszaboni ülésén fogadta el. Ez a szerződés az Alkotmányos Szerződés alapjain áll, és annak bizonyos tekintetben minimalizált változataként módosítja az alapító szerződéseket. Mivel jelentős változtatást az értékek vonatkozásában az Alkotmányos Szerződéshez képest nem visz véghez, csak röviden érintjük.
A módosítással az EUSz jelenlegi preambuluma kiegészül az alábbi bekezdéssel az Alkotmányos Szerződés preambulumából: "Ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak." Az Alkotmányos Szerződés preambulumának első bekezdését tehát változatlan formában beemelik az EUSz-ba, azonban az értékek szempontjából szintén lényeges második bekezdését elhagyják, és helyette marad az EUSz már említett preambuluma.
A reformszerződés az EUSz 2. cikkeként illeszti a szerződésbe az értékekről szóló rendelkezést, amely teljesen megegyezik az Alkotmányos Szerződés I-2. cikkével. Az EUSz 6. cikke ettől kezdve már csak az alapjogokról rendelkezik: itt található az Alapjogi Chartára való utalás, amely azt a reformszerződés hatálybalépését követően jogi erővel ruházza fel.
- 394/395 -
Az eddigiekben tárgyalt rendelkezések alapján az EU vonatkozásában megkülönböztethetők vezérlő, alap- és egyedi értékek. Vezérlő értékeknek nevezzük azokat az értékeket, amelyek az EU mint integrációs szövetség immanens értékei és amelyek az EU-t a kezdetektől definiálják. Ezek a béke, integráció, piaci szabadság, szolidaritás és szubszidiaritás értékei. Az alapértékek azok az értékek, amelyek az EU strukturális jellemzőivé váltak. Ezek az értékek közösek a tagállamok és az EU számára. Ide tartoznak a 6. cikk (1) bekezdésében felsorolt értékek, így a demokrácia, jogállamiság, szabadság, emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. Az Alkotmányos Szerződés és a reformszerződés értékklauzulájában a sor kiegészül az emberi méltóság és az egyenlőség elvével. Végül az egyedi értékek azok az értékek, amelyek a vezér- és alapértékek részaspektusait meghatározott területekre konkretizálják.[53]
Ezen értékek közül a dolgozat szempontjából az alapértékek bírnak jelentőséggel. A jogi szabályozás áttekintése után érdemes ezek közelebbi vizsgálata, mivel mindenütt csak igen tömör felsorolásszerű rendelkezésekkel találkoztunk. Először az értékek jelentését és az EU-ban való megvalósulásuk sajátosságait vázoljuk, majd az esetlegesen kapcsolódó európai joggyakorlatot mutatjuk be.
Az emberi méltóság az emberi élet elválaszthatatlan minősége. Ez a legfőbb alkotmányi érték, az alapértékek ezen központi értékre vonatkoznak: ennek eszközei, előfeltételei, vagy lényegi elemei.[54] Minden egyéb személyi szabadságjog levezethető belőle.[55] Minden ember rendelkezik vele, szociális helyzetre, teljesítményre való tekintet nélkül. Az emberi méltóság erkölcsi önrendelkezést jelent.[56] Az Európai Bíróság szerint magában foglalja az egyén önrendelkezését személyiségéről és életkörülményei-
- 395/396 -
ről.[57] Eszerint mindenki szabadon, felelősen jogosult életét alakítani, és senki nem rendelkezhet más élete fölött. Akkor beszélhetünk a megsértéséről, ha puszta tárgyként kezelik az embert.[58] Az állam nem kényszerítheti ki a méltó magatartást, mivel ezzel magát az emberi méltóságot sértené meg. Az EU-ban nincs még joggyakorlata, az emberi méltóság védelme közvetetten a személy alapjogaiból vehető ki.[59]
A szabadság értéke magában foglalja a magánszféra védelmét, a szabad mozgás jogát, az egyén önmeghatározásának jogát, az idegen uralomtól való mentességet, és minden hatalmi koncentráció tagadását. Biztosítja a polgárok számára az individuális döntések terét és a személyiség kibontakoztatásának lehetőségét a szolidaritás és igazságosság szabta korlátok között.[60] Az igazságügyi- és belpolitikai együttműködés megerősödésével egyre nagyobb szerephez jut az EU-ban is.[61]
A demokrácia fogalma Európában, Görögországban született. Olyan városra értették, amely nem állt idegen zsarnok uralma alatt. A XIX. századra módosult jelentése, eszerint a nép szabad, időszakonként ismétlődő választás formájában maga határozza meg a politikát. A demokrácia elve olyan intézmények létét feltételezi, amelyekben kiegyensúlyozva jelen van a szabadság és egyenlőség elve.[62]
Egy alkotmányos rend, amely a demokrácia elvén nyugszik, előfeltételezi a jogalkotó szervek demokratikus legitimációját. A demokratikus legitimáció azáltal valósul meg, hogy minden érintett lehetőséget kap arra,
- 396/397 -
hogy a hatalomgyakorlás által megvalósuló politikába beleszóljon. Az EU-ban ez sokkal gyengébben érvényesül, mint a tagállamokban. A Tanácsban és a Bizottságban a szuverén jogok gyakorlása közvetlen legitimáció nélkül történik. A Parlament ugyan rendelkezik közvetlen legitimációval, azonban nem mutatja fel teljes mértékben azokat a hatásköröket, amelyekkel egy nemzeti parlament rendelkezik.[63]
Az alkotmányos jogállamban a demokrácia elve a demokratikusan választott parlamentben jut leginkább kifejezésre, mindenekelőtt a törvényhozással és a kormány alakításával és ellenőrzésével. Az EU-ban azonban az integráció különössége azt eredményezi, hogy a választott Parlament a Tanáccsal osztozik a jogalkotási funkciókon. Ezenkívül az európai nép, mint a demokrácia hordozója az EU-ban nem létezik, így a demokratikus legitimációt elsősorban a tagállamok közvetítik.[64] A Tanács, amelynél a jogalkotási feladatok súlypontja van, a nemzeti kormányok tagjaiból áll, akiket így a nemzeti parlamentek ellenőriznek. A Tanács mellett egyre inkább egyenrangú félként vesz részt a jogalkotásban a Parlament, mely saját, "európai" legitimációval rendelkezik.[65]
A különböző európai szervek esetében tehát különböző mértékű demokratikus kötödésről beszélhetünk. A demokratikus deficit gyakori hangoztatása miatt az EU joganyagába két helyütt is bekerült a demokrácia elve: egyrészt az EUSz preambulumába, másrészt az EUSz 6. cikk (1) bekezdésébe. Az EUSz korábbi F. cikke alapján a demokrácia elvének követelménye még csak a tagállamok kormányzati rendszereire vonatkozott, az Amszterdami Szerződés 6. cikkében viszont már az Unióra vonatkozóan rögzítették, így az már nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is hat.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság a Maastricht-ítéletében[66] kifejtette, hogy az európai szervek cselekvése egyrészt a nemzeti parlamentekhez kötött, másrészt demokratikus legitimációt közvetít a tagállamok polgárai által választott Európai Parlament is, így nem beszélhetünk demokratikus deficitről, mindössze arról van szó, hogy a demokratikus viszonyok távol állnak a nemzetállamokban megszokottaktól.[67]
- 397/398 -
Az Európai Bíróság sokat segített a demokrácia elvének érvényesítésében közösségi szinten. Itt két fontosabb döntésére utalunk:
A "Roquette Frères-Isoglucose"-ügyben[68] a Bíróság kifejtette, hogy a Parlament meghallgatása a Közösség törvényhozásában hatékony részvételt biztosít számára, amely megerősíti az intézményi egyensúlyt, és ha korlátozott mértékben is, a demokrácia elvét tükrözi közösségi szinten, mely szerint a nép az általa megválasztott képviselők gyűlése révén részt vesz a szuverén jogok gyakorlásában. Ezért a Parlament meghallgatása egy olyan lényeges formai előírás, melynek megsértése az aktus semmiségét vonja maga után. A követelménynek akkor tesznek eleget, ha a Parlament ténylegesen kinyilvánítja véleményét, így nem elegendő, ha a Tanács felkéri a Parlamentet állásfoglalásra.[69]
Ugyanezt hangsúlyozza a Bíróság a "Titandioxid"-ügyben,[70] mely szerint az együttműködési eljárás célja, hogy az Európai Parlament részvételét a közösségi döntéshozásban erősítse. Ez szintén a demokrácia elvének megvalósulását tükrözi közösségi szinten.[71]
Mindezek alapján leszögezhető, hogy a demokrácia elve az EU különös jellemzői folytán a nemzetállamokban való megnyilvánulásához képest gyengébben, de egyre nagyobb mértékben érvényesül az Unióban.[72]
Az egyenlőség elve egyenlő hozzáférést, egyenlő bánásmódot jelent, legfontosabb megnyilvánulásai a törvény előtti egyenlőség, a férfiak és nők közötti egyenlőség és a kisebbségek védelme.[73] Az Európai Bíróság joggyakorlata szerint ezen elv alapján az azonos tényállások nem kezelhetők különbözőképp, kivéve, ha a differenciálásnak objektíve igazolható oka
- 398/399 -
van. Ennek értelmében először meg kell állapítani a tényállások összehasonlíthatóságát, ezután objektív körülmények után kell kutatni, majd azt kell vizsgálni, hogy a differenciálás és az igazolhatóság körülményei arányosak-e.[74]
Az egyenlőség elve a közösségi jogban a diszkriminációs tilalmakban konkretizálódik. Ehhez kapcsolódóan bírósági joggyakorlat is kialakult. A "Pastoors"-ügyben[75] a Bíróság kifejtette, hogy az egyenlő bánásmódról szóló előírások nem csak a nyilvánvaló megkülönböztetést tiltják, hanem a diszkrimináció mindenfajta rejtett formáját is, ami ténylegesen hátrányos megkülönböztetéshez vezet. A Bíróság szerint azon rendelkezések, amelyek a lakóhely kritériuma szerint tesznek megkülönböztetést, amennyiben a területen kívüliektől megtagadnak egy bizonyos kedvezményt, leginkább más tagállamok állampolgáraira hatnak hátrányosan, mivel a területen kívüliek általában külföldiek, így a szabályozás közvetett diszkriminációt valósít meg állampolgárság alapján.
Egy másik ügy[76] kérdése az volt, hogy a közösségi jog alkalmazási körébe esik-e egy nemzeti rendelkezés, mely szerint egy másik tagállami illetőségű jogi személy perköltségbiztosíték nyújtására köteles, miközben hasonló elvárás a saját tagállambeli jogi személlyel szemben nem áll fönn. A kérdés azért merült föl, mert a tagállamok általában saját maguk jogosultak meghatározni eljárási szabályaikat, amennyiben nem létezik közösségi szabályozás. Ezek az előírások azonban nem valósíthatnak meg diszkriminációt, és az alapvető szabadságokat sem korlátozhatják. A Bíróság megállapította, hogy az említett nemzeti rendelkezés hátrányosan érinti más tagállamok gazdasági szereplőit az érintett állam piacán. Mivel gazdasági tevékenységük folyamán jogviták fordulhatnak elő, az áruk és szolgáltatások szabadságából ered az a jog is, hogy a bíróságok előtt egyenlő bánásmódban részesüljenek.[77]
- 399/400 -
Az említett esetek csak példaként kerültek kiemelésre a Bíróság számos döntése közül, melyben az egyenlőség elvének megvalósulását vizsgálja az Unió határain belül. A kiterjedt joggyakorlat oka abban rejlik, hogy az egyenlőség elve a diszkriminációs tilalmakban már a kezdetektől kifejezésre jutott az alapító szerződésekben.
A jogállamiság elve szerint a szabadság és a demokrácia elve, illetve az alapvető szabadságok az állami jogrendben rögzítésre kerülnek, és az ezekből eredő politikai jogok jogi úton érvényesíthetők.[78] Az elv alapvető követelménye az egyének védelmének és szabadságának a hatalommal szembeni biztosításában áll. Egységes, mindenkire kiterjedő szabályozást, az ember személyiségének szabad kibontakoztatása érdekében az állami tevékenység joghoz kötöttségét, a törvény uralmát (rule of law) jelenti.
Ugyan az EU nem állam, azonban mint szuverenitási jogok hordozója, szuverén aktusokat hozhat a neki alávetettek számára, így a jogállamiság elve alkotmányos struktúrájának részét képezi. Az elvet az Amszterdami Szerződés rögzítette az EUSz 6. cikk (1) bekezdésében, habár már rögzítése előtt is vitathatatlan jogelvként funkcionált. Ezt alátámasztja a Bíróság joggyakorlata is.[79]
A jogállamiság elvét különféle elvek konglomerátumának tekintik. Ezek az elvek a következők: hatalmi ágak szétválasztása, alapjogvédelem, állami hatalomgyakorlás jogszerűsége, jogbiztonság, jogegyenlőség, arányosság, hivatali felelősség, független bíróságok által gyakorolt jogvédelem stb.[80] Az EU-ban a hatalmi ágak szétválasztása és az alapjogvédelem érvényesül sajátos módon, így most csak ezekre térünk ki.
A hatalmi ágak szétválasztását az EU-ban az intézményi egyensúly elve helyettesíti, mivel nem különül el egymástól tisztán a törvényhozó és a
- 400/401 -
végrehajtó hatalom.[81] Az intézményi egyensúly lényeges jellemzői a következők: 1. korlátozott hatáskör elve: a közösségi szervek - eltérően a nemzeti parlamentektől, amelyek minden esetben rendelkeznek hatáskörrel - csak akkor jogosultak cselekvésre, ha erre jogalappal rendelkeznek. 2. együttműködés és intézményi függőség: a közösségi jogi aktusok meghozatalában a hatásköri norma mindig több közösségi szerv együttműködését követeli meg. Ezzel megakadályozzák, hogy egyes közösségi szervek korlátozás nélkül gyakoroljanak szuverén jogokat. 3. politikai-parlamentáris ellenőrzés, 4. bírósági ellenőrzés.[82]
Az alapjogvédelem tekintetében elmondható, hogy kezdetben csak a Bíróság joggyakorlata révén érvényesült, mivel az alapító szerződések még nem tartalmaztak alapjogi katalógust. A Bíróság eleinte visszautasította az alapjogokkal való foglalkozást, mivel azok felfogása szerint a nemzeti alkotmányos jogrendhez tartoznak. Ezt a nézetét azonban a közösségi jog elsőbbségének elve kapcsán revideálnia kellett, mivel az elsőbbség csak akkor érvényesülhet, ha a közösségi jog képes saját erőből az alapjogi védelemre. Végül a 6. cikk (2) bekezdésébe illesztettek egy rendelkezést az alapjogok tiszteletben tartásának követelményéről, ami jelenleg az alapjogvédelem jogalapját képezi, mivel a 2000-ben elfogadott Alapjogi Charta a mai napig nem rendelkezik jogi erővel.[83]
Ezek alapján a jogállamiság elvének uniós változata - az említett két aspektus különössége ellenére - megfelel a fogalom általános követelményeinek.
Az értékek eddigi vizsgálata azt a látszatot keltheti, hogy az értékek a jogelmélet világába tartoznak. Ezt a látszatot igyekszünk eloszlatni egy konkrét ügy bemutatásával, amelyben bebizonyosodott, hogy az értékek igencsak fontos gyakorlati szerepet töltenek be az EU-ban. A tényállás alapja az volt, hogy 2000-ben, mikor az FPÖ (Freiheitliche Partei Österreichs) az osztrák kormányban helyet kapott, a többi 14 tagállam az európai értékekre hivatkozva politikailag izolálta Ausztriát. Megkérdőjelezhető volt
- 401/402 -
azonban, hogy Ausztria megsértette-e egyáltalán a 6. cikkben szereplő értékek valamelyikét az FPÖ kormányrészességével.[84] A szabad, demokratikus jogállam ugyanis nem ismer olyan pártot, amelynek léte jogilag lehetséges, politikailag azonban olyannyira elvetendő, hogy az állam ellen - amelyben egy ilyen párt kormányra kerül - eljárhatnak.[85] Miután egy tagállam sem állította, hogy az FPÖ kormánytagsága per se az EUSz 6. cikk (1) valamely alapelvét sértené, nem volt a szankcióknak jogalapja.[86]
Egy tagállam, amennyiben nem sérti a 6. cikket, illetve az Európai Közösséget létrehozó szerződésből (a továbbiakban EKSz) származó más kötelezettségeit, belpolitikája alakításában szabad. A 6. cikk (1) bekezdésében megnevezett szabadság és demokrácia elve alapján ugyanis más EU-tagállamok politikai és jogi mozgásterét tiszteletben kell tartani. Ha EU-tagállamok egy tagállam belpolitikai eseményeit - amelyek nem lépik túl a szabad, demokratikus jogállam kereteit - szankciók alapjául veszik, ez barátságtalan cselekménynek tekinthető ezen tagállamok részéről.[87] A 14 tagállam szankciói legjobb esetben jogilag irrelevánsak, amennyiben barátságtalan cselekvésként fogjuk föl őket, egyébként viszont az uniós/közösségi jog megsértését jelentik.[88]
Az ügyben a tagállamok általánosságban az "európai értékekre" hivatkoztak. Politikai döntésről volt szó, mivel a szerződés nem tartalmazott előírást a közös alapelvek megsértésének veszélye esetére, az intézkedések pedig bilaterálisak voltak a 14 tagállam kollektívájában.[89] A magasabb rangú értékekre hivatkozással a 14 tagállam föl akarta menteni magát az érvényben lévő jog alkalmazása alól, ezt szolgálta a politikai akciónak való titulálás is. A szabad kormányalapítás megakadályozása egy tagállamban azonban a demokrácia és jogállamiság elvének likvidálását jelenti.[90] Épp ezért nem elegendő, ha csak az értékelképzeléseket rögzítik, szükséges a
- 402/403 -
precíz jogi szabályozás kialakítása és követése is, mivel az alapvető értékek védelme csak az érvényesülő jog tiszteletben tartásával érhető el.[91]
A Nizzai Szerződés 7. cikkébe az események hatására egy új, javított szankciós eljárás került. Preventív szabályozás lépett életbe: ma már elegendő a 6. cikkben szereplő valamely érték súlyos megsértésének egyértelmű veszélye. A Tanácsnak mindenféle döntés előtt meg kell hallgatnia az érintett tagállamot, ezenkívül független személyek egybehívása is szükséges, akik jelentést készítenek az érintett tagállamban fennálló helyzetről. Az új szabályozás eredményeként a hatalmi konfliktusok jogi konfliktusokká alakíthatók.[92]
Az uniós jogi szabályozás áttekintése után a magyar alkotmányi értékek vizsgálata következik, annak érdekében, hogy kiderüljön, a magyar megoldás megfelel-e az uniós követelményeknek. Már első ránézésre szembetűnő, hogy a magyar alkotmányban nincs központi értéknorma. Ezért először azon rendelkezések összegyűjtése szükséges, amelyek értéktartalmat hordoznak. Logikusan a preambulumban, és az Alkotmány elején található "Általános rendelkezések" között kezdjük a kutatást.
A magyar alkotmány értékekről szóló rendelkezéseiben tömör, egyszerű mondatokkal operál. A preambulum rögzíti a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a szociális piacgazdaság és a jogállamiság értékét, mint a rendszerváltással elérendő célokat. A 2. § (1) bekezdése a köztársaság alapértékeit jelöli meg: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam". Ezt követően a 2. § (2) bekezdése a népszuverenitás elvét, illetve a közvetett és közvetlen demokrácia elvét rögzíti.[93] Az Alkotmány 8. §-a általános megfogalmazásban kifejezi az alapjogok védelmének kötelességét. A 9. §-ban megemlíti a piacgazdaságot és a gazdasági verseny szabadságát, a 15. §-ban a házasság és a család intézményét, a 17. §-ban pedig a rászorulókról való szociális gondoskodásról szól.
A magyar alkotmány rövid megállapításait az alkotmányi értékekről, az Alkotmánybíróság értelmezései révén világítja meg. Így az 56/1991
- 403/404 -
(XI. 8.) AB határozat a jogállamiság egyik alapvető követelményének tekinti, hogy "a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon, szabályozott korlátok között fejt(sék) ki tevékenységüket." A 11/1992 (III. 5.) AB határozat a jogállam alapvető elemének a jogbiztonságot nyilvánítja, amely a jogalkotótól azt várja el, hogy a jogszabályok "világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára [...] előre láthatóak legyenek."
A magyar alkotmányban számos érték alapjogként megfogalmazva, a XII. fejezetben kap helyet. Így az emberi életet és méltóságot az Alkotmány 54. §-a védi. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóságot olyan általános személyiségi jognak tekinti, melynek lényeges összetevői az önrendelkezési jog, a személyiség szabad kibontakozásához való jog, illetve a magánszféra sérthetetlenségéhez és védelméhez való jog. Mint szubszidiárius alapjog felhívható az egyén autonómiája védelmében, amennyiben a tényállásra egy nevesített alapjog sem alkalmazható.[94] A 23/1990 (X. 31) AB határozatában az Alkotmánybíróság így fogalmaz: "Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték. [...] Az emberi élethez és méltósághoz mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben." Az emberi méltóság lényege - a 64/1991 (XII. 17.) AB határozat szerint - az egyén autonómiájának mindenki más rendelkezése alól kivont magja, melynél fogva az ember nem válhat eszközzé vagy tárggyá.
Az emberi méltóság egyik érdemi funkciója az egyenlőség biztosítása. Az egyenlőség elvének alapjogi megfogalmazása a 70/A. §-ban történik: az (1) bekezdés a diszkrimináció általános tilalmát, a (3) bekezdés a jogegyenlőséget fogalmazza meg. Emellett az 57. § (1) bekezdése a bíróság előtti egyenlőséget, míg a 66. § (1) a férfiak és nők egyenjogúságát rögzíti. A jogegyenlőség jelentését szintén tisztázta az Alkotmánybíróság: eszerint a körülményekhez igazodó eltérő mértékkel kezelés nem sértheti az emberi méltóságot, azaz nem lehet önkényes, és nem valósíthat meg az Alkotmányban tiltott szempontú megkülönböztetést. A diszkrimináció tilalma azonban nem jelenti azt, hogy a nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó pozitív diszkrimináció is tilos lenne. A megkülönböztetés tilalmának
- 404/405 -
értelme ugyanis abban rejlik, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie.[95]
Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a magyar alkotmányban szétszórtan ugyan, és rövid megfogalmazásban, de benne van minden érték, melyet egy jogállam, egy szabad polgári társadalom demokratikus rendje megkövetel.[96] Kérdéses azonban, hogy a szabályozás vázolt módja mennyiben képes az értékek funkcióinak betöltésére. Az értékekről szóló magyar szabályozás bemutatása után az uniós és magyar rendszer összehasonlítására kerül sor, melynek célja a hasonlóságok és különbségek, illetve ezek okainak és következményeinek feltárása.
Az értékekről szóló európai uniós és magyar szabályozás összehasonlítása nehézségeket rejt magában. Ez egyrészt abból adódik, hogy szerkezeti különbségek vannak az összehasonlítandó dokumentumok között: így míg az EUSz 6. cikke kifejezetten felsorolja azokat az értékeket, amelyeken az EU nyugszik, a magyar alkotmányban nincs központi rendelkezés az értékekről, hanem azok szétszórtan találhatók, arra való utalás nélkül, hogy egyáltalán értékeknek tekintendők-e. Másrészt nehezíti az összehasonlítást az is, hogy amint már korábban az "Elméleti alapvetésben" jeleztük, az értékek, alapjogok, (állam)célok között különbség van, amennyiben más-más joghatás fűződik hozzájuk. Így nem véletlen, hogy az alkotmányozó valamely tartalmat értékként, célként vagy alapjogként rögzít. Az értékek és alapjogok, célok közötti legfőbb különbség, hogy az értékek nincsenek alávetve korlátozásoknak. Ha az alkotmányozó valamit célként fogalmaz meg, ez cselekvési megbízást jelent az állam/Unió szervei számára, míg az értékkénti megfogalmazás legfőbb célja legitimációs alap megteremtése. Az alapjogok pedig az értékek jogként megfogalmazott, intézményesített változatai. Ezenkívül az sem lényegtelen, hogy valamit a preambulumban vagy a tételes rendelkezések között rögzítenek, hiszen a preambulum nem rendelkezik normatív erővel. Ezeket a különbségeket az összehasonlítás során figyelembe kell venni.
- 405/406 -
Tovább nehezíti az összehasonlítást, hogy a jelenleg hatályos EUSz 6. cikk mellett vizsgálandó az Alkotmányos Szerződés, illetve a 2007 októberében elfogadott reformszerződés is, amely nagy valószínűséggel 2009-ben az Alkotmányos Szerződés helyébe lép, módosítva az alapító szerződéseket. Így egyszerre több összehasonlítás is elvégzendő. Ezek közül a jelenleg hatályban lévő szabályozások összehasonlításával kezdjük a sort.
Az EUSz preambulumának harmadik bekezdése rögzíti az Unió szűk értelemben vett értékeit. Ezek a következők: szabadság, demokrácia, jogállamiság, emberi jogok és alapvető szabadságok. Az ezt követő bekezdésekben egyéb értékeknek tekinthető tartalmak is helyet kaptak, így például a szociális alapjogok, a szolidaritás, a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége.
Ehhez képest a magyar alkotmány preambuluma szűkszavúan fogalmaz: a többpártrendszer, parlamentáris demokrácia, szociális piacgazdaság, jogállamiság értékét rögzíti, és ezeket is inkább államcélokként.[97] A magyar alkotmány preambulumában megjelölt értékek egyértelműen a rendszerváltáshoz kapcsolódó célok voltak, melyek mára már megvalósultak. A többpártrendszer nyilvánvalóan a korábbi egypártrendszerre, a szociális piacgazdaság a tervutasításos gazdaságra, a parlamentáris demokrácia a kommunista diktatúrára, a jogállamiság a kommunizmus önkényére reflektál.
Az európai megoldás a magyarhoz képest szembetűnően több értéket tartalmaz. Még a szűk értelemben vett értékek közül is hiányzik a magyar alkotmány preambulumából a szabadság, az emberi jogok és szabadságjogok értéke. Természetesen ez nem jelent negatívumot, mivel a preambulum nem rendelkezik jogi kötőerővel, mindez tehát a tételes rendelkezések között ellensúlyozható.
Ha az EUSz preambulum tágabb értelemben vett értékeit vesszük szemügyre, megfigyelhető, hogy bizonyos értékek kifejezetten integrációs értékek, mint például a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége és a népek közti szolidaritás. A szociális jogok biztosítása viszont általános jellegű értéknek tekintendő, mely a magyar alkotmányban is szerepel. A 17. § a rászorultak megsegítéséről, a 70/E. § (1) pedig a szociális biztonságról szól: mindez a szociális jogok említésével mutat rokonságot.
- 406/407 -
Áttérve a szövegre, az EUSz 6. cikk (1) bekezdése, amely a Szerződés "Közös rendelkezései" között helyezkedik el, a Preambulum harmadik bekezdésében található értékeket ismétli meg azzal, hogy ezek a tagállamok számára közösek. A magyar alkotmányban hiába kutatunk hasonló központi értéknorma után. Az "Általános rendelkezések" között a 2. §-ban mindössze annyi szerepel, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A függetlenség hangsúlyozása ismételten a magyar történelem eseményeire tekintettel került rögzítésre.[98] A jogállamiság elve újra szerepel, és megjelenik a demokrácia elve is. Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartása és védelme a 8. §-ban található. A szabadságról nincs szó az "Általános rendelkezések" között, hanem az "Alapvető jogok és kötelességek" között szerepel a XII. fejezetben, az 55. § (1) bekezdésében. Általános értékként a magyar alkotmány nem tartalmazza a szabadság eszméjét.
Amiben a magyar alkotmány többletet mutat az EUSz-hoz képest, hogy tartalmazza az egyenlőség elvét, igaz, csak konkrét megnyilvánulási formáiban {diszkrimináció tilalma [(70/A. § (1)], jogegyenlőség [70/A. § (3)], bíróság előtti egyenlőség [57. § (1)], férfiak és nők közötti egyenlőség [66. § (1)]}. Figyelembe kell azonban venni, hogy az EUSz mellett az EKSz is tartalmaz értékeket, így az egyenlőség elvét is ott találjuk, ám ott sem általános, hanem konkrét formáiban: férfiak és nők egyenjogúsága [2. cikk, 3. cikk (2)], állampolgárság alapján történő diszkrimináció tilalma (12. cikk), általános diszkrimináció tilalom [13. cikk (1) stb.].
Térjünk most át a jövőben várható szabályozás vizsgálatára, hiszen az EU pillanatnyilag reform előtt áll. Az Alkotmányos Szerződés várva várt hatálybalépése ugyan végleg elmarad, azonban a helyette hatályba lépő reformszerződés módosításai az Alkotmányos Szerződés értékekről szóló rendelkezéseit nemigen érintik, így érdemes megvizsgálni először ez utóbbi eltéréseit a jelenlegi szabályozáshoz képest.
Az Alkotmányos Szerződés szövegtörzsének újítása a 2. cikk értéknormája, amely már nem alapelvekről, hanem kifejezetten értékekről szól. Ez a 6. cikkhez képest kiegészül az emberi méltóság értékével, melyet első helyen említ, illetve az egyenlőség elvével. A kisebbségek jogainak védelme külön is említésre kerül. Ezután a 6. cikk (1) kiegészítésre kerül egy
- 407/408 -
fordulattal, mely szerint ezen értékek közösek a tagállamok számára a pluralizmus, a diszkrimináció tilalom, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a férfiak és nők egyenlősége által jellemezhető társadalomban.
Az emberi méltóság természetesen a magyar alkotmányban is szerepel, azonban ott csak alapjogként. Az egyenlőség - mint korábban már említettük - szintén csak konkrét formákban jelenik meg. Az Alkotmányos Szerződés I-2. cikkének második fordulatában felsorolt értékek közül pedig csak a diszkrimináció tilalma és a férfiak és nők közötti egyenlőség található meg Alkotmányunkban, és ezek is az alapjogok között.
A reformszerződés meghagyja az EUSz jelenleg hatályos preambulumát, és kiegészíti azt az Alkotmányos Szerződés preambulumának első bekezdésével, mely az alapvető értékeket sorolja. Ez az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait és az egyenlőséget csatolja a korábban rögzített értékekhez. A reformszerződés értékekről szóló rendelkezése szó szerint megegyezik az Alkotmányos Szerződés I-2. cikkével. Eszerint a reformszerződés nem tartalmaz olyan újításokat, amelyek az eddigi összehasonlítást érintenék.
Elmondható ezek alapján, hogy a magyar alkotmány az uniós jogban megfogalmazott értékeket valamilyen formában szinte mindig tartalmazza. Ez alól kivételt jelent a szolidaritás, szubszidiaritás, fenntartható fejlődés, béke, pluralizmus és tolerancia értéke. Miután ezek az értékek nem elsőrendű fontosságúak, és a homogenitási klauzula alapján csak a lényeges értékek tekintetében kötelező az egyezés, hiányuk nem jelent problémát, viszont a jövőre nézve segítséget jelenthetnek a megfogalmazandó értékek körére vonatkozólag. A magyar alkotmány komoly hiányossága ezzel szemben egy olyan rendelkezés, amely a lényeges értékeket foglalná össze, amelyeken a Magyar Köztársaság alapul. Ebben a tekintetben a 2. § szorulna kiegészítésre az emberi méltóság, egyenlőség és szabadság értékeivel. Erre azért lenne szükség, mert az értékek határozzák meg az állam alapvető jellegét, melyet láthatóvá, megfoghatóvá kellene tenni. Ez nem vonna maga után tartalmi bővülést, mivel ezek az értékek az Alkotmányban már valahol, valamilyen formában szerepelnek, és - amint láttuk - az államcélok, alapjogok és értékek közül az értékek a leginkább absztrakt jellegűek. Ez azt jelenti, hogy ez a módosítás nem járna a jogosultságok körének bővülésével, mégis sokat javítana az Alkotmány stílusán, és növelné az átláthatóságot, amit jelenleg az is nehezít, hogy az alapvető jogok és kötelességek nem az általános rendelkezéseket követően, hanem csak a szervezeti rész után, a XII. fejezetben szerepelnek. Az alapjogok fontossága egyébként ennek a résznek az előrehelyezését is indokolná.
- 408/409 -
Az EU értékrendszere az alapvető értékeket egy - a magyar szabályozásból hiányolt - központi normában tartalmazza mind a jelenlegi, mind a jövőbeni szabályozásban. Felöleli az összes nyugati értéket, és ezáltal megfelelő alapot jelent a politikai integrációhoz. Az EUSz ugyan még nem tartalmazza a legfontosabb értéket, az emberi méltóságot, illetve az egyenlőség elvét, ezen azonban a tervezett módosítás változtat.
Az uniós preambulumok szintén megfogalmazzák az értékeket, ezzel is nyomatékot adva fontosságuknak. Az Alkotmányos Szerződést illetve a reformszerződést szemlélve, megállapítható, hogy vannak átfedések a preambulum és az értékkatalógus között, ezenkívül az Alapjogi Charta preambuluma és az előbb említettek között is. Ezenkívül a célkatalógusban is megjelennek általános értékek, olyanok is melyek az értékkatalógusban egyáltalán nem is szerepelnek, illetve előfordulnak olyanok is, melyek értékként és célként egyaránt szerepelnek. Vannak olyan értékek is, amelyek ugyan szerepelnek az Alkotmányos Szerződésben, illetve a reformszerződésben, azonban nem a központi értéknormában; ilyen például a függetlenség, szociális piacgazdaság, fenntartható fejlődés, béke, szubszidiaritás. Mindez annyiban nehezíti a helyzetet, hogy a szöveg értelmezésre szorul, a szabályozás nehezen átlátható. Annyiban viszont pozitív, hogy ezek az értékek nem duzzasztják fölöslegesen tovább a már így is terjengős értéknormát, így abban valóban csak az alapvető értékek szerepelnek, amelyekből a továbbiak levezethetők. Problémaként vethető föl azonban az uniós szabályozással kapcsolatban az értéknorma második fordulatának homályos megfogalmazása: a "társadalmi érékekre" vonatkozó részben nem világos, hogy ezek az értékek csak a tagállamokra, vagy az EU-ra is vonatkoznak. Ebben a tekintetben szintén értelmezésre van szükség.
Ha visszaemlékszünk a tanulmány elején szereplő fejtegetésekre az értékek szerepéről, megállapítható, hogy az EU az értékek alkotmányi rögzítésével eleget tesz az említett követelményeknek. Ezen túlmenően azonban szükség van konkretizáló jogszabályokra, mivel az értékeknek jogokban kell testet ölteniük ahhoz, hogy életre keljenek. Alkotmányunkban ezzel szemben az értékek nagy része rögtön alapjogként konkretizálva található, így az értékek ugyan érvényesülnek, azonban egy központi értéknorma megléte esetén nagyobb szerepet is betölthetnének, és világossá válhatna a magyar állam értékalapja. Ebből a szempontból az EU-ban megvalósuló szabályozás példa értékű lehet a magyar alkotmányozó számára egy esetleges alkotmánymódosítás alkalmával.
* * *
- 409/410 -
by Olga Borbála Molnár
The present study introduces the constitutional values of the European Union (EU) and compares the regulation of the EU and that of Hungary. At the outset the author defines the notion of constitutional value, makes a distinction between values and other concepts, such as goals or fundamental rights, and analyses the role and functions of values. The prevalence of values is analysed from the establishment of the European Economic Community up till now. The study, however, primarily concentrates on the issue of legal regulation. It investigates in detail the legal provisions concerning values, taking into account the amendments introduced under the rubric of reform.
Hence the preambles of the Treaty on European Union (TEU), the Treaty establishing a Constitution for Europe, the Charter of Fundamental Rights, the Reform Treaty as well as Article 6 of the TEU, Article 2 of the Treaty establishing a Constitution for Europe and the Reform Treaty will be scrutinized, respectively. The author subsequently strives to interpret fundamental values that appear in legal norms and in the relevant practice of the European Court of Justice. The practical importance of the question at issue is illustrated by a case study, namely the political isolation of Austria in 2000, as well.
Finally, the author outlines the Hungarian regulation in an attempt to reveal whether and to what extent Hungarian solutions meet EU requirements. The study concludes with the comparison of EU and Hungarian regulation, unveiling any differences as well as their reasons, consequences and significance.■
- 410 -
JEGYZETEK
[1] Készült az NKFP6-00075/2005. számú "Az uniós tagság következményei a magyar jogrendszerre és közigazgatásra" című pályázat keretében. Lezárva: 2007. november 4-én.
[2] Knapp, M.: Zur Werteproblematik in der Politik und in den Sozialwissenschaften. In: Werte in Wirtschaft und Gesellschaft. (Hrsg.: Reinhold Biskup). Haupt, Bern, Stuttgart, 1990. 70.
[3] Fabio, U. di: Grundrechte als Werteordnung. Juristen Zeitung, 2004. 2.
[4] Isensee, J.: Ethische Grundwerte im freiheitlichen Staat. In: Werte, Rechte, Normen. (Hrsg.: Ansgar Paus). Butzon & Bercker, Kevelaer [u.a.], 1979. 133--134.
[5] Brunnerm, G.: Grundwerte als Fundament der pluralistischen Gesellschaft. Eine Untersuchung der Positionen von Kirchen, Parteien und Gewerkschaften in der Bundesrepublik Deutschland. Herder, Freiburg im Breisgau [u.a.], 1989. 185.; Ádám A.: A jogrendszer alkotmányosodása és erkölcsiesedése. Jogtudományi Közlöny, 1998/10. 353; Ádám A.: Jogi és erkölcsi értékek az alkotmányos jogállamban. Állam- és Jogtudomány, XXXVIII. évf. (1996-97) 3-4. sz. 198.; Fabio: i. m. 4.; Isensee: i. m. 142-143. Ádám A.: A jogrendszer alkotmányosodása... i. m. 353.
[6] Ádám: A jogrendszer alkotmányosodása... i. m. 351-353.; Ádám: Jogi és erkölcsi értékek... i. m. 193.
[7] Isensee: i. m. 135-136.
[8] Fabio: i. m. 4.; Ádám A.: Az alapjogok és az alkotmányi tilalmak értékének összefüggéseiről. Acta Humana, 1998. No. 32. 6.
[9] Ádám A.: Az alkotmányos jogállam főbb jellemzői. Jogtudományi Közlöny, 1997/2. 75.
[10] Frankenberg, G.: Grundgesetz. Fischer, Frankfurt am Main, 2004. 9.
[11] Lehmann, K.: Grundwerte in Staat und Gesellschaft - Eine Zwischenbilanz zur bisherigen Diskussion. In: Was sind Grundwerte? Zum Problem ihrer Inhalte und ihrer Begründung. (Hrsg.: Otto Kimminich). Patmos Verl., Düsseldorf, 1977. 17.
[12] Brunner: i. m. 29, 33.
[13] Calliess, Ch.: Europa als Wertegemeinschaft - Integration und Identität durch europäisches Verfassungsrecht? Juristen Zeitung, 2004. 1040.
[14] treinz, R.-Ohler, Ch.-Herrmann, Ch.: Die neue Verfassung für Europa. Beck, München, 2005. 56.
[15] Bayer J.: Az érték antinómiái. Az újkantiánus értékelmélet és hatása a szociológia módszertanára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 25.
[16] Häberle, P.: Europa als werdende Verfassungsgemeinschaft. Deutsches Verwaltungsblatt, 2000. 842.
[17] Calliess: i. m. 1040; Rensmann, Th.: Grundwerte im Prozess der europäischen Konstitutionalisierung. In: Die Europäische Union als Wertegemeinschaft (Hrsg.: Blumenwitz, D.-Gilbert H. Gornig, G. H.-Murswiek, D.). Duncker & Humblot, Berlin, 2005. 65.
[18] Ezt biztosítja az EUSZ 6. cikke. Borchardt, K.-D.: Die rechtlichen Grundlagen der Europäischen Union. Müller, Heidelberg, 2002. 56.
[19] Boros J.: Felülről irányított demokrácia - Az európai alkotmánytervezet mint a demokrácia félreértése. Magyar Tudomány, 2004/5. 612.
[20] Bogdandy, A. von: Europäische Verfassung und europäische Identität. Juristen Zeitung, 2004. 58. Más vélemény szerint azonban, az értékklauzula nem döntő az Unió jövőbeni alakulásában, ugyanis, ha az Unió értékközösség, akkor ez megmutatkozik a normáiban, ha viszont nem az, akkor ezen nem segít az alapértékek deklarálása sem. Az értékekről ugyanis nem beszélni kell, hanem meg kell valósítani őket. Reimer, F.: Wertegemeinschaft durch Wertenormierung? Die Grundwerteklausel im europäischen Verfassungsvertrag. Zeitschrift für Gesetzgebung, 2003. 211.
[21] Fabio: i. m. 3.
[22] Metz, A.: Den Stier bei den Hörnern gepackt? Definition, Werte und Ziele der Europäischen Union im Verfassungsprozess. In: Die Europäische Verfassung in der Analyse (Hrsg.: Werner Weidenfeld.). Bertelsmann-Stiftung, Gütersloh, 2005. 50.
[23] Toggenburg, G. N.: Cultural Diversity at the Background of the European Debate on Values - An Introduction. In: European Constitutional Values and Cultural Diversity (eds.: Palermo, F.-Toggenburg, G. N.). Europ. Akad., Bozen, 2003. 12-13.
[24] Calliess: i. m. 1034.
[25] Speer, B.: Die Europäische Union als Wertegemeinschaft - Wert- und rechtskonformes Verhalten als konditionierendes Element der Mitgliedschaft. Deutsche Öffentliche Verwaltung, 2001, 984.
[26] Speer: i. m. 983.
[27] Toggenburg: i. m. 15-16.
[28] Speer: i. m. 983.
[29] Calliess: i. m. 1044; Rensmann: i. m. 52.
[30] Speer: i. m. 980-981.
[31] SCHÜTZ, H.-J.-BRUHA, Th.-KÖNIG, D.: Casebook Europarecht. C. H. Beck, München, 2004. 454.
[32] STREINZ, R.-OHLER, Ch.-HERRMANN, Ch.: Die neue Verfassung für Europa. Beck, München, 2005. 54.
[33] Schütz-Bruha-König: i. m. 453.
[34] Hilf, M.-Schorkopf, F.: Art. 6 EUV [Grundlagen der Union; Grundrechte; nationale Identität; Mittelausstattung]. In: Recht der Europäischen Union (Hrsg.: Eberhard Grabitz-Meinhard Hilf). Beck, München, 1. széljegyzet.
[35] Luf, G.: Gott in der Verfassung? Zur Frage der Erwähnung der religiösen Dimension in der Präambel des Vertrages über eine Verfassung für Europa. Österreichisches Archiv für Recht und Religion, 49 (2002) 3, 355, 356.
[36] Schmitz, Th.: Die Charta der Grundrechte der Europäischen Union als Konkretisierung der gemeinsamen europäischen Werte. In: Die Europäische Union als Wertegemeinschaft. i. m. 84-85.
[37] Hilf-Schorkopf: i. m. 33-34. szélszám.
[38] Például: német alkotmány 23. cikk I 1.
[39] Schmitz: i. m. 82.
[40] Hilf-Schorkopf: i. m. 36-37. szélszám.
[41] Speer: i. m. 986.
[42] Metz: i. m. 54.
[43] Berg, C.-Kampfer, G.-K. (Hrsg.): Verfassung für Europa. W. Bertelsmann Verlag, Bielefeld, 2005. 76.
[44] WENINGER, M.: Intézményes és szervezeti párbeszéd az egyházzal és a vallásokkal. Keresztény értékek az Európai Unióban - nemzetközi konferencia. 2003. 09. 29.
[45] Schmitz: i. m. 86.
[46] Rensmann: i. m. 57.
[47] Quadros, F. de: Einige Gedanken zum Inhalt und zu den Werten der Europäischen Verfassung. In: Der Staat des Grundgesetzes - Kontinuität und Wandel (Hrsg.: Brenner, M.-Huber, P. M.-Möstl, M.). Mohr Siebeck, Tübingen, 2004. 1126--1127.
[48] Streinz-Ohler-Herrmann: i. m. 55.
[49] Lékó, Z.: Emberi jogok az európai alkotmányban. Európai Tükör, 2005/4, 33.
[50] Hilf-Schorkopf: i. m. 40. széljegyzet.
[51] EINEM, C.: In: Európai Alkotmány - Európai jövőkép. Nemzetközi Konferencia, Budapest, 2003. október 28. Budapest, 2003. 72-73.
[52] Berg-Kampfer: i. m. 83. Kérdéses, hogy mi lesz a célkatalógus sorsa, ha bebizonyosodik, hogy nem minden cél megvalósítható, némely cél eléréséhez pedig az Unió nem rendelkezik hatáskörrel sem.
[53] Calliess: i. m. 1038.
[54] Lehmann: i. m. 10.
[55] Ádám A.: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris, Budapest, 1998, 107.
[56] Weber. H.: Speciális erkölcsteológia. Szent István Társulat, Budapest, 2001. 87, 129.
[57] P v. S és Cornwall County Council C-13/94 (30. 04. 1996), ECR 1996. I-2143, 2165. 22. széljegyzet. Pernice, I.-Mayer, F.: Art. 6 EUV [Grundrechtsschutz und rechtsstaatliche Grundsätze.] In: Recht der Europäischen Union. 55, 56, 57. széljegyzet.
[58] Frankenberg: i. m. 33.
[59] Erich Stauder v. City of Ulm - Sozialamt ("Stauder-ügy") 29/69 (12. 11. 1969), ECR 1969. 419, 425.
[60] Brunner: i. m. 52; Hilf-Schorkopf: i. m. 20. széljegyzet.
[61] Pernice-Mayer: i. m. 78. széljegyzet.
[62] Brecht, A.: Politische Theorie. Die Grundlagen politischen Denkens im 20. Jahrhundert. Mohr, Tübingen, 1976. 405.
[63] Borchardt: i. m. 76.
[64] Hilf-Schorkopf: i. m. 26. széljegyzet.
[65] Nicolaysen, G.: Europarecht I. Die Europäische Integrationsverfassung. Nomos-Verl.-Ges., Baden-Baden, 2002. 110-112.
[66] BVerfGE 89, 155, 186.
[67] A demokrácia elvének megvalósulása tekintetében az egyes nemzetállamok között is nagy különbségek fedezhetők fel: Nagy-Britanniában "the Parliament can do anything", Franciaországban nem megengedett a törvényhozó bírói ellenőrzése, Németországban pedig a demokrácia és jogállamiság elvének konkurenciájáról beszélhetünk, és a szövetségi alkotmánybíróság erős pozíciójáról. Az EU-ban a németországihoz hasonló polaritás figyelhető meg a demokrácia és az integráció elve között. Nicolaysen: i. m. 112.
[68] SA Roquette Frères v. Council of the European Communities 138/79 (29.10.1980), ECR 1980. 3333.
[69] Schütz-Bruha-König: i. m. 455.
[70] Bizottság v. Tanács C-300/89 (11.6.1991), ECR 1991. 2867.
[71] Hummer, W.-Vedder, Ch.: Europarecht in Fällen. Nomos, Baden-Baden, 2005. 130.
[72] Borchardt: i. m. 77.
[73] Brecht: i. m. 182.
[74] Pernice-Mayer: i. m. 163-164., 167. széljegyzet, H. Ferwerda BV v. Produktschap voor Vee en Vlees ("Ferwerda-ügy") 265/78 (05.03.1980), ECR 1980. 617, 628.; Bela-Mühle Josef Bergmann KG v. Grows-Farm GmbH & CO. KG 114/76 (5.7.1977), ECR 1977. 1211, 12221; Wilhelm Werhahn Hansamühle és mások v. Tanács 63-69/72 (13. 11.1973), ECR 1973. 1229, 1248ff.; Hans-Markus Stölting v. Hauptzollamt Hamburg-Jonas 138/78 (21.02.1979), ECR 1979. 713, 722f.
[75] Eckehard Pastoors and Trans-Cap GmbH v. Belgium C-29/95 (23.1.1997), ECR 1997. 285.
[76] Data Delecta Aktiebolag and Ronny Forsberg v. MSL Dynamics Ltd. C-43/95 (26. 09. 1996), ECR 1996. 4661.
[77] Hummer-Vedder: i. m. 110-113.
[78] Köck, H. F.-Hintersteininger, M.: Zu den Sanktionen der vierzehn EU-Partnerstaaten gegen Österreich. In: Europa als Sicherheits- und Wertegemeinschaft. Überlegungen aus universeller, regionaler und nationaler Perspektive (Hrsg.: Köck, H. F.-Hintersteininger, M.). Verlag Österreich, Wien, 2000. 495.
[79] Granaria BV v. Hoofdproduktschap voor Akkerbouwprodukten 101/78 (13. 02. 1979), ECR 1979. 623, 637.
[80] Schütz-Bruha-König: i. m. 460.
[81] uo. 215. Meroni & Co., Industrie Metallurgiche, SpA v. Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága 9/56 (13. 6. 1958), ECR 1958. 11, 44.
[82] Borchardt: i. m. 56-58.
[83] uo. 59-61.
[84] Köck-Hintersteininger: i. m. 481-482.
[85] Uo. 484, 489.
[86] Uo. 491.
[87] Uo. 492, 503, 506.
[88] Uo. 509-510.
[89] Uo. 479, Holik, W.: Vertiefung und Erweiterung der Europäischen Union - doppelte Bewährungsprobe für Europa. In: Europa als Sicherheits- und Wertegemeinschaft. i. m. 466.
[90] Vö. Schäffer, H.: Europa - Raum des Rechts und "Werte-Gemeinschaft". Der Fall Österreich am Beispiel der rechtswidrigen sogenannten "Sanktionen" der EU-14 gegen Österreich. In: Essays in Honour of Georgios I. Kassimatis (Hrsg.: Alivizatos, N.). Berliner Wissenschafts-Verl. ..., Berlin, 2004. 824-856.
[91] Schäffer: i. m. 856.
[92] Nem egyszerű azonban a veszély tényállását megállapítani, és egy semleges grémiumot találni, amely egy ilyen veszélyt igazol. Holik: i. m. 475.
[93] Vö. 9/1992 (I. 30.) AB határozat.
[94] 8/1990. (IV.23.) AB határozat; 23/1990 (X.31.) AB határozat; 34/1992 (VI.1.) AB határozat; Ádám: Jogi és erkölcsi értékek... i. m. 206., 207.
[95] 9/1990. (IV. 25.) AB határozat.
[96] Vö. Zlinszky J.: Élet és család védelme az Alkotmányban. www.communio.hu/vigilia/1998/4/9804zli.html.
[97] Vö. 33/1993 (I. 28.) AB határozat; 772/B/1990 AB határozat.
[98] A függetlenség szerepel az EUSZ preambulumában, illetve a tételes rendelkezései között is, azonban nem az értékek között, hanem a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló részben [11. cikk (1) bek.].
Lábjegyzetek:
[1] Molnár Olga Borbála, Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: molnaro@jog.mta.hu
Visszaugrás
