Az olyan multikulturális társadalmakban, mint amilyen Svédország és Németország, és különösen ezeknek és a hasonló országoknak a jogrendszere folyamatosan új kihívásokkal szembesül. E kihívások egyik oka, hogy idegen erkölcsöket és szokásokat, hagyományokat és jogintézményeket kell megítélni. Egy mind Németországban, mind pedig Svédországban sokat vitatott jogintézmény az iszlám jegyajándék, a mahr. A svéd jogrendszerben két jogerős felsőbírósági ítélet is foglalkozott ezzel a jogintézménnyel. Németországban is több ízben kellett eldönteni a bíróságoknak a mahrral kapcsolatos kérdéseket. Ez a cikk a mahr minősítésével kapcsolatos német és a svéd megközelítést kívánja összehasonlítani.
Az iszlám jegyajándék - amelyet a 4.4. szúra említ - megállapodás a jövendőbeli házastársak között és emellett a házasságkötésnek is fontos része. A jegyajándéknak különböző funkciói vannak. Fontos azonban leszögezni azt, hogy a mahr nem a menyasszony vételára, azaz nem a menyasszony családjának járó pénzösszeg.
A klasszikus iszlám jog szerint a mahr részben a házastársi kötelezettségek teljesítésének ellenértéke volt. Szerepe napjainkban már inkább szimbolikus, de gyakorlati jelentősége is van. Egyebek között alkalmas arra, hogy visszatartsa a férjet attól, hogy meggondolatlanul egyoldalúan felbontsa a házasságot. Emellett a házasságkötési szándék komolyságát erősíti meg és talán legfontosabb funkciója, hogy a házasság felbontását követően biztosítja a volt feleség gazdasági függetlenségét és önállóságát. Ez az utóbbi funkció különösen fontos, mert az iszlám országokban az állam alig vállal szerepet a szociális gondoskodásban, az idősek gondozásában. A nők foglalkoztatottsága alacsony és gyakorlatilag nincs társadalombiztosítás sem. Az iszlám jog szerint a házastársi kötelezettségek a bontással megszűnnek, az elvált feleség csak igen korlátozottan érvényesíthet tartási igényt volt férjével szemben.
A mahr mértékét a vőlegény és a menyasszony közösen határozza meg. Különböző változatok lehetségesek. A mahr lehet szimbolikus ajándék, például egy gyűrű, de jelentősebb pénzösszeg vagy arany is. A mahr mértékének nincs felső határa, de nem ajánlatos túlzottan magas összegekben megállapodni. A különböző iszlám jogi iskolák mindemellett meghatározzák a mahr minimális mértékét, amely egy alacsony pénzösszeg. A jegyajándékról való megállapodás hiányában a szokásos mértékű jegyajándék adása kötelező. A mahr érvényesen ugyan nem zárható ki, de teljesítésének hiánya nem teszi a házassági szerződést érvénytelenné.
Egy ilyen jogintézmény, mint amilyen a mahr, természetesen minősítési problémákat eredményez. A bíróságoknak értelmezés útján kell a jegyajándék célját felderíteniük és ennek eredményét a német jog intézményeivel összehasonlítaniuk. Ez az eljárás a mahr összetett céljaira és funkcióira tekintettel bonyolult lehet, és különböző jogterületeket érint. Ilyenek lehetnek a házasság általános hatásai, a házastársi tartáshoz való jog, az öröklési jog és a házassági vagyonjog.
A jegyajándék minősítése a német bíróságok számára nem új jelenség. Az utóbbi években számos, részben eltérő ítélet született. Egyes felsőbíróságok a mahrt kötelmi szerződésnek minősítik. Ezt az álláspontot azonban a kötelmi jelleg hiányára tekintettel sok kritika érte és ez a megközelítés ma már nem tekinthető meghatározónak a német bírói gyakorlatban. E jogintézménynek az EGBGB 28. cikke szerinti besorolásától a szakirodalom is óva inti a bíróságokat. Vannak olyan bíróságok, amelyek a jegyajándékot tartási igénynek minősítik és az EGBGB 18. cikke szerint ítélik meg. E minősítés ellen szól mindenekelőtt az, hogy a mahrnak - mindenekelőtt a tartási igényeknek az iszlám országokban játszott szerepére, tradicionális tartalmára tekintettel - nincs tartási jellege. A férjnek szokásosan fedeznie kell a háztartás költségeit és a feleség tartását, a feleség rászorultsága vagy esetlegesen meglévő saját vagyona ebben nem játszik semmiféle szerepet. A házasság felbontását követően a volt férj csak rövid ideig kell hogy gondoskodjon a volt felesége tartásáról. A jegyajándéknak valószínűleg a volt feleség ellátásában is lehet szerepe, ez azonban nem jelenti azt, hogy a feleségnek mahr alapján tartási igényei keletkeznének, ezért a tartási igénykénti minősítés nem megalapozott.
A bírói gyakorlat mellett az elmélet is foglalkozik a mahr szerepével. Vitatott az elméletben, hogy a házasság általános hatásaira vonatkozó kollíziós szabály (Allgemeine Ehewirkungen EGBGB 14. cikk), vagy pedig a házassági vagyonjogra vonatkozó kollíziós szabály (Güterstand EGBGB 15. cikk) szerint kell-e meghatározni a mahrra alkalmazandó jogot. Az előbbi megoldás mellett szóló két fő érv, egyrészről a jegyajándék kiadásának kikényszeríthetősége a házasság felbontása esetén, másrészről az a tény, hogy a mahrt az iszlám jogirodalom egy része és az iszlám családjogi kodifikációk házassági joghatásnak tekintik. A házassági vagyonjogi minősítés mellett érvelők mindenekelőtt a jegyajándék funkcióit és a német jogtörténeti fejlődés figyelembevételét hangsúlyozzák. Az utóbbinál külö-
-622/623-
nösen a régi német Wittum jogintézménye és a mahr közötti hasonlóságokra utalnak.
Összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy a mahr minősítése a német gyakorlatban és az elméletben a legutóbbi időkig vitatott volt. Egységes álláspont nem alakult ki, de talán leginkább a házassági vagyonjogi minősítés mellett szóltak a nyomósabb érvek.
A viták valószínűleg a BGH legutóbbi ítélete nyomán sem fognak megszűnni. A BGH 2009. december 9-i ítéletében egy a mahrra vonatkozó, iráni jog szerinti megállapodást az EGBGB 14. cikke szerint minősített. Megállapította, hogy az egyes esetek sajátosságaira tekintettel a német jog szempontjából több jogterülettel is érintkezik (házassági vagy házasságon kívüli tartás, házassági vagyonjog, bontó-, illetve öröklési jog). Nem lehet azonban sem általánosságban, sem pedig a konkrét esetben szabályt felállítani arra vonatkozólag, hogy melyik felsorolt jogintézmény tekinthető a mahr súlypontjának. A BGH hangsúlyozza, hogy az EGBGB 14. cikke alá történő szubszumálás biztosítja annak rugalmassága miatt leginkább a nemzetközi megítéléssel való összhangot. Ezzel az ítélettel a német bírói gyakorlat számára a megítélés egyértelművé vált, még annak ellenére is, hogy az ítélet nem tekinthető teljes mértékben meggyőzőnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
