Az elévülés az igényérvényesítés elmulasztásának következménye, mely megszünteti a követelés bírósági úton történő érvényesítésének lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy az elévüléssel az alanyi jog ugyan nem szűnik meg, de a Ptk. 325. § (1) bekezdése alapján a követelés érvényesítéséhez az állami kényszer többé már nem vehető igénybe. Az elévült követelés önkéntes teljesítése esetén azonban a teljesített szolgáltatást a kötelezett az elévülésre hivatkozással nem követelheti vissza a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.
Az elévülés jogpolitikai indoka egyrészt az, hogy a jog a huzamosabb ideig bizonytalan jogi helyzetek rendezésére törekszik. Ebből következően a kötelezettet sem lehet korlátlan ideig bizonytalanságban tartani azzal, hogy a jogosult a követelését vele szemben időbeli korlátok nélkül érvényesítheti. Az időmúlás emellett a bizonyítás terén is nehézségeket okozhat. Végül a joggyakorlás hosszabb időn át való elmulasztása arra enged következtetni, hogy a jogosult az igénye érvényesítésével felhagyott.
Az elévülés általános szabályaitól eltérő rendelkezést tartalmaz a szándékosan és a bűncselekménnyel okozott károk tekintetében a Ptk. 360. § (4) bekezdése. E rendelkezés szerint, ezekben az esetekben az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a követelés öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
Az új Ptk. 6:533. § (1) bekezdése szerint pedig a kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
Az ilyen károk megtérítése iránti igény érvényesítése esetén az elévülési időt nyújtó, szigorúbb szabályok a bűncselekmény sértettjének, a kártérítési jogviszony károsultjának a fokozott jogvédelmét szolgálják. A szabályozás további célja pedig, hogy összhangba hozza ugyanannak a cselekménynek a büntető és polgári jogi jogkövetkezményei levonásának időbeli kereteit. A büntetőeljárás lefolytatása ugyan nem előfeltétele a polgári jogi igény érvényesítésének, azonban a kétféle eljárás közös tények megállapítására folyik, ezért indokolt, hogy a kárigény ne évülhessen el a büntethetőség elévülését megelőzően.
Esedékesség:
A Ptk. 326. § (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. [új Ptk. 6:22. § (2) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.]
A követelés a lejárattal válik esedékessé, tehát abban az időpontban, amikor a kötelezett a kötelezettség teljesítésére, a jogosult pedig annak elfogadására köteles. Az elévülés ideje is ekkor kezdődik.
Az elévülés általános idejét pedig a Ptk. 324. § (1) bekezdése határozza meg, miszerint a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik [új Ptk. 6:22. § (1) bekezdése szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el.]
Az általánostól eltérő elévülési időt határoz meg azonban maga a Ptk. és egyéb jogszabályok is. Így a Ptk. 115. § (1) bekezdése kimondja, hogy a tulajdoni igények nem évülnek el (új Ptk. 5:35. §).
A kártérítési igények érvényesítésével összefüggésben pedig fontos kiemelni, hogy a Ptk. 345. § (4) bekezdése (új Ptk. 6:538. §) az általánostól eltérően 3 évben határozza meg az elévülés idejét a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kár megtérítése iránti követelés tekintetében. A károsult azonban a három év elteltével az általános - ötéves - elévülési időn belül továbbra sincs elzárva az igényérvényesítéstől, azonban ekkor már igényét a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti általános kárfelelősségi szabály alapján érvényesítheti.
Kivételként szerepel továbbá a fentebb már említett, és a jelen dolgozat szempontjából jelentőséggel bíró, Ptk. 360. § (4) bekezdésében szabályozott, a szándékosan vagy bűncselekménnyel okozott kárkövetelés elévülésének ideje is (új Ptk. 6:533. §).
Végül a Ptk. 325. § (2) bekezdése biztosítja, hogy a felek öt évnél rövidebb elévülési határidőben is megállapodhassanak. A törvény azonban a megállapodás érvényességének alaki feltételéül szabja az írásbeliséget.
A rövidebb elévülési idő mellett a felek az elévülési idő meghosszabbításában is megállapodhatnak. Itt azonban további feltétel, hogy kizárólag az egy évnél rövidebb elévülési időt hosszabbíthatják meg legfeljebb egy évre. Egyebekben az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis. Az ezen rendelkezés megsértésével kötött jogügylet esetében az általános, ötéves elévülési határidőt kell figyelembe venni.
Az új Ptk. 6:22. § (3) bekezdése szerint az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. A (4) bekezdése szerint az elévülést kizáró megállapodás semmis. Ezen túl az új Ptk. további megszorítást nem tartalmaz.
Az általános elévülési idő alóli kivételek egymáshoz való viszonyának vizsgálata során ki kell emelni azt is, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kár esetében a követelés elévülési ideje az általános elévülési időnél - ahogy fent már kitértünk rá - rövidebb. Abban az esetben azonban, ha a károkozó magatartás egyidejűleg fokozott veszéllyel járó tevékenységnek és bűncselekménynek is minősül, a követelés elévülésére
- 45/46 -
már a Ptk. 360. § (4) bekezdése szerinti, minimum az általános elévülési idővel azonos, de bizonyos esetekben - amennyiben a büntethetőség elévülésének ideje öt évnél hosszabb - azt meghaladó elévülési idő lesz az irányadó.
Az elévülés nyugvása
Az elévülés nyugvása az elévülési határidőt meghosszabbítja. A Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.
Az új Ptk. 6:24. § (1) és (2) bekezdés is lényegében ezt a szabályozást tartalmazza. A (3) bekezdésben azonban egyértelművé teszi, hogy az akadály megszűnésétől számított egyéves időtartamra az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályokat miként kell alkalmazni. Eszerint a (2) bekezdésben (az akadály megszűnésétől számított egy év) meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
