Sajátos számvitele van a felszámolásnak, de sajátosak azok a követelmények is, amelyeknek számviteli, adójogi - és nem utolsósorban csőd- és felszámolási - szempontból meg kell felelnie az adósnak, a hitelezőnek, a felszámolónak. Amíg azonban az eljárás egyéb szereplőinek lehetőségük van arra, hogy külön adójogi és számviteli szakemberre bízzák ezen speciális kérdések megválaszolását, addig az eljárásokat felügyelő bírónak, a bírósági titkárnak nincs ilyen külső segítsége.
A felszámolási eljárásban a bíróságnak nem az a feladata, hogy revideálja a számviteli okmányokat, hanem az, hogy kontrollálja a hitelezők, az adós és a felszámoló működését és érdemben döntsön a Cstv. által meghatározott esetekben az objektivitás és a szakmaiság alapján. Ahhoz azonban, hogy a felszámolási eljárás valamennyi résztvevője jogszerűen tudja feladatát végezni szükséges az is, hogy a bíró a Cstv. alapos ismerete mellett alapvető ismeretekkel rendelkezzen a számvitel és az adójog előírásairól.
A felszámolás szorosan kapcsolódik össze a felszámolás alatti és az azt megelőző könyvvezetéssel, adózással. Miután többféle könyvviteli technika létezik, ezen belül is a jogszabályi háttér lehetőséget ad a vállalkozásnak a döntésre, illetve a körülötte kialakult objektív helyzet miatti változtatásra, nehéz az útvesztőben eligazodni. A felszámolási eljárást lefolytató bíróságok számára azonban nagyon fontos, hogy egyrészt megértsék a felszámoló által előterjesztett iratokat, a számok mögé lássanak, illetve - ha jogvita keletkezik a felek között -, megalapozott döntést tudjanak hozni.
A felszámolás megindulása egy folyamat végeredménye, illetve egy új kezdete. Ahhoz, hogy megértsük, mit takarnak az egyes hitelezői igények, miért jutott az adós a felszámolás sorsára, meg kell ismerkednünk az adós vagyonának az elszámolására szolgáló mérlegben szereplő kifejezések tartalmával, különös tekintettel a felszámolási eljárásra. Ennek megértéséhez kíván segítséget nyújtani a cikk.
A felszámolási eljárásban a bíróság számára az egyik legfontosabb számviteli fogalom a számviteli mérleg, amely a felszámolás kezdő időpontjától (tevékenységet lezáró mérleg) a közbenső mérlegeken át a felszámolási zárómérlegig meghatározza az eljárás kereteit. A bíróságnak a közbenső- és a zárómérlegnél a törvényesség vizsgálatához elengedhetetlen a mérleg ismerete.
A mérleg olyan számviteli alapokmány, amely a vállalkozás
- eszközeit (milyen vagyontárgyai vannak - ingatlan, ingó) és
- forrásait (miből szerezte az eszközoldalon levő vagyontárgyait
- a saját tőkéjéből, azaz a tulajdonosok befizetéséből; illetve
- rövid- és hosszú lejáratú tartozásaiból, azaz a hitelezői vagyonából, tehát a ki nem fizetett tartozásaiból)
mutatja be, összevontan, csoportosítva,
- pénzértékben (ezer vagy millió forintban)
- egy adott időpontra (fordulónapra) vonatkoztatva.
- 6/7 -
Megmutatja, hogy a vállalkozás vagyona milyen eszközökben testesül meg (tehát hogy pontosan milyen vagyontárgyai vannak azon a napon, amelyre a mérleget dátumozták), vizsgálható a vagyon eredete, az eszközök finanszírozási forrása (azaz megállapítható, hogy a tagok apportálták azt a tőkét, amelyből az eszközöket vásárolták - ilyenkor a saját tőke nagy; vagy pedig hitelből szerezte be az adós az eszközeit - ilyenkor a rövid és hosszú lejáratú tartozásai nagyobbak). A mérlegnek tartalmaznia kell az előző mérleg adatait is, melyből meg lehet állapítani, hogy a korábbi időszakhoz képest milyen változások következtek be az adós vagyonában, illetve a hitelezői oldalon. A mérleget 10 évig meg kell megőrizni.
A mérlegnek két oldala van: eszközoldal és forrásoldal, amelyeknek az alja - egyenleg - meg kell, hogy egyezzen egymással. Mit jelent részleteiben e két fogalom?
Eszközök (aktívák): a számviteli törvény szerint a vállalkozás vagyonának konkrét formái. Az eszközök lehetnek befektetett eszközök, forgóeszközök, aktív időbeli elhatárolások.
Befektetett eszközök: értéküktől függetlenül azok az eszközök (tárgyi eszköz, immateriális javak, befektetett pénzügyi eszközök), amelyek tartósan legalább egy éven túl szolgálják a gazdálkodói tevékenységet.
Tárgyi eszköz: az a rendeltetésszerű használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog), tenyészállatok, amelyek tartósan, közvetlenül vagy közvetett módon szolgálják a vállalkozás tevékenységét, valamint a beruházások, azokra adott előlegek és a tárgyi eszközök értékhelyesbítése.
Immateriális javak: azok a nem anyagi eszközök, (vagyoni értékű jogok az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokon kívül, szellemi érték, üzleti vagy cégérték), melyek tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet, valamint az immateriális javakra adott előlegek, és az értékhelyesbítésük.
Befektetett pénzügyi eszközök (részesedés, értékpapír, adott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek): amelyeket a vállalkozás nem azért fektetett be más vállalkozásba, adott át másik vállalkozásnak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, kamatra) tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el.
Forgóeszközök: amelyek egy évnél rövidebb ideig (nem tartósan) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ide kell besorolni az alábbiakat:
Készletek:
1. vásárolt készlet: anyagok, áruk, készletre adott előleg,
2. saját termelésű készlet: félkész termék, befejezetlen termelés, késztermék, növendék-, hízó, egyéb állatok), a vállalkozás tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket és a pénzeszközöket (tartósan le nem kötött, forintban, valutában, devizában megjelenő fizetési eszközként felhasználható eszközök, beleértve az elektronikus pénzeszközt. Tételei: pénztár, csekk, továbbá a bankbetét).
Követelések: a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő pénzértéken kifejezett fizetési igények, melyeket a vállalkozás már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert szolgáltatás teljesítéshez, termékértékesítéshez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz, tulajdoni részesedést jelentő befektetéshez kapcsolódik. Ide tartozik még az osztalékelőleg, a munkavállalókkal szembeni követelések, a visszajáró adó, az igényelt és még nem teljesített támogatás, rövid lejáratra kölcsönadott pénzeszköz, vásárolt követelések, térítés nélkül és egyéb címen átvett követelések.
Időbeli elhatárolás: két típusa az aktív és a passzív időbeli elhatárolás. Az időbeli elhatárolás elve szerint olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogy az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. Az aktív időbeli elhatárolások növelik, a passzív időbeli elhatárolások csökkentik a tárgyidőszak (üzleti év) eredményét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
