Ars Notaria 3. szám
A cikk szerzője JUDr. Peter Straka (Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma) arra mutat rá, milyen hiányosságokkal működött eddig az ingatlan-nyilvántartási rendszer (162/1995 számú kataszteri törvény értelmében a kataszter adatai, csak az ellenkezője bizonyításáig tekinthetők hitelesnek) és hogyan kíséreli meg a jogszabályi módosítás mindezeket kiküszöbölni a jogbiztonság érdekében. A 'materiális publicitás' biztosítására a polgári törvénykönyvben elegendő egy mondat betoldása, míg a nyilvántartási eljárás esetében mindez nehézkesebb. A szeptemberben bevezetett változások már rendeznek néhány- a dologi jogokra és a kataszterre vonatkozó - problémás kérdést.
A szlovák eljárásban a nyilvántartásba vételi engedélyezés nem hordoz magán bírósági attribútumokat, az csupán közigazgatási eljárás, így indokoltan került elfogadásra az a módosítás, miszerint ezentúl az ingatlan-átruházási szerződést polgárjogi szempontból nem vizsgálja nyilvántartó, ha azt közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által hitelesített okiratba foglalták.
A közjegyzők hatósági jogállását erősíti a jogszabály módosítás, mivel a közjegyző, mint természetes személy az államtól kap meghatározatlan időre felhatalmazást, hogy a kijelölt székhelyén közjegyzői és az említett jogszabály keretében megnevezett egyéb tevékenységet végezzen. A szakma iránti bizalmat növeli az a jogszabályi kötelezés, mely szerint az ingatlan ügyletek esetében a közjegyző tájékoztatás ad az ügyfélnek a fizetési feltételekről. A novella a bejegyzési határidőket 15, 20 és 30 napban határozza a meg; az első a gyorsított eljárást jelenti, a második a közjegyzői vagy ügyvédi közreműködéssel készült szerződés esetében érvényesül.
Új intézményként került be a jogszabályba az ún. "értesítés a szándékolt bejegyzési indítványról", mellyel elektronikus formában értesítheti a nyilvántartást az ügyfél ilyen szándékáról legkorábban 90 nappal az indítvány benyújtását megelőzően.
Szlovákiában a közjegyzői okiratba foglalt ingatlan-szerződések száma egyelőre nem túl nagy, annak ellenére, hogy a jogi szabályozás szerint egyedüli jogosult az ügyvéd és a közjegyző az ilyen szolgáltatások nyújtására. Részben ez a jogi rendelkezés megközelíti már a végső célt, vagyis a kataszter (materiális) nyilvánosságát és így a szerződések jóhiszemű részesei jogainak megerősítését.
A kamarai aktualitások között szerepel az a cikk, melyet a szlovák kamara elnöke JUDr. Miroslav Duris készített a május 28-29-én lezajlott ötoldalú kamarai találkozó kapcsán. A MOKK szervezésében került sor egy másfél napos kollegiális összejövetelre Budapesten azzal a fő céllal, hogy a résztvevő kamarák (HR, HU, NL, RO és SK) delegációi közelebbről megismerkedjenek a holland közjegyzői rendszerrel, és egyben a szervezet új vezetőségével. Mint köztudott, az európai intézmények, ezek közül is kiváltképpen az Európai Bizottság és annak versenyjogi, belsőpiaci szakértői példaértékűnek tartják a Hollandiában a '90-es évek során megvalósított közjegyzői liberalizációt. A holland kamara képviseletében Dr. Erna Kortlang és Dr. Geert Lekkerkerker közjegyzők mutatták be a holland közjegyzőség szervezetét, a közjegyzői tevékenység lényegét, a kulcsfontosságú közjegyzői eljárásokat és a liberalizáció hozta tapasztalatokat a találkozó résztvevőinek.
Notarius International 2009. 1-2 szám
Az 1996-os öröklési jogi törvény szerint Észtországban a hagyatéki eljárás a közjegyzők hatáskörébe tartozik. Az eljárás az öröklési bizonyítvány iránti kérelem beadásával indul, amelyben a kérelmező vagy elfogadja az örökséget (és kéri a bizonyítvány kiállítását), vagy elutasítja azt. Az örökség elfogadása esetén a kérelmezőnek adatokat kell szolgáltatnia a hagyatékról, az esetleges végrendeletről és a többi örökösről. A közjegyző - akinek illetékességét az örökhagyó utolsó lakóhelye határozza meg - bejelenti az eljárás megindulását a végrendeleti és hagyatéki nyilvántartás felé, egyúttal informálódik, hogy az örökhagyónak volt-e közjegyző által készített, vagy közjegyzőnél letétbe tett végrendelete (mindkettőt be kell jegyezni a nyilvántartásba), illetve hogy más közjegyző előtt benyújtottak-e már kérelmet - utóbbi esetben az ügyet átteszi ehhez a közjegyzőhöz. A közjegyző minden öröklésre jogosultat tájékoztat az eljárás megindulásáról - akiket ismer, vagy akikről tud, azokat személyesen, egyébként pedig az interneten elérhető hivatalos lapban felhívást tesz közzé. Az örökösöknek 10 évük van az örökség elfogadására vagy visszautasítására. Ha azonban valaki már benyújtotta a kérelmet, a közjegyző általában 2-3 hónapos határidővel szólítja fel a többi örököst. Örökössé válni azonban csak kifejezett elfogadással, vagy ráutaló magatartással (a hagyaték használatával) lehet válni. Az eljárás végén a közjegyző kiállítja az öröklési bizonyítványt, aminek azonban csak deklaratív hatása van, mivel az örökös az örökhagyó haláláig visszaható hatállyal válik örökössé, ha elfogadja az örökséget. Mivel azonban a ráutaló magatartás is elég az örökség elfogadásához, rendszerint öröklési bizonyítvány kiállítását csak akkor kérik az ügyfelek, ha igazolniuk kell örökösi minőségüket. A végrendelet megtámadása, a ráutaló magatartással való elfogadás megállapítása, az örökhagyó házassági vagyonjogi viszonyait érintő vita, valamint a határidők be nem tartásával kapcsolatos viták esetén a rendes bíróság jár el, eljárása befejezéséig pedig a közjegyző felfüggeszti a hagyatéki eljárást.
Folyamatban van ugyanakkor az öröklési jogi szabályok reformja, amelynek legnagyobb újítása a hagyaték automatikus átszállása intézményének bevezetése lenne.
Ad Notam 2009. 5. szám
Teszi fel a kérdést és ad rá egyben választ is JUDr. Katerina Brejlová pályázat-nyertes írásában, melyet a cseh közjegyzői kamara közjegyzőhelyettesek számára meghirdetett pályázat keretében készített. A szerző a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetből kiindulva, úgy fogalmaz, hogy a közjegyzők a jövőben is megtarthatják szakmai elismertségüket és társadalmi szerepüket, ha az új és szerteágazó igényeknek megfelelően tudnak alkalmazkodni tevékenységük során. Brejlová a szakma jövőjét az "Új Európában" három pillérre helyezi: I. az információs társadalom elveinek figyelembe vételére, II. az ügyfél számára történő szakmai és szakszerű szolgáltatás nyújtására, mely az életen át tartó tanuláson alapul és III. a szakmai etikai szabályok szerinti eljárásra. Márai Sándor a "Gyertyák csonkig égnek" című művének felidézésével zárja sorait, melyben Márai azt írja, hogy a legfontosabb kérdésekre nem szavakkal, hanem teljes életünkkel válaszolunk. Vagyis, ha holnap reggel felébredek, ugyanúgy, mint a többi napon, elindulok és becsületesen végzem munkámat.
Notarius 2009. 5. szám
A belgiumi Notarius kiadványban beszámolót olvashatunk a kétévente megrendezett közjegyzői kongresszus 2009 őszi alkalmáról, mely a "Biztonság a jövő számára" cím köré gyűjtötte az előadásokat.
A jogbiztonság szerepe, illetve annak garantálása a gazdasági válságnak köszönhetően felértékelődni látszik. A kongresszus előadói különböző témákon keresztül közelítették meg a közjegyzői tevékenység és annak végeredménye, az okirat és a jogbiztonsági garanciák viszonyát. Pierre Van den Eynde közjegyző a közjegyzői tanácsadásnak az ügyfél számára jogbiztonságot növelő szerepéről beszélt, míg Hélene Casman tiszteletbeli közjegyző és a Vrije Universitait Brussel professzora előadásában arra a következtetésre jutott, hogy a közjegyzői kreativitás adhat választ azokra a kihívásokra, melyekkel a szakmát a társadalom, a jogalkotó és az ügyfél állítja szembe. A közokiratba foglalt végrendelet előnyeiről, vagyis annak jogbiztonsági elemeiről Jean-Francois Taymans közjegyző, professzor szóltak a kongresszus keretében. Az európai közokiratokról és a jövőbeli távlatokról a CNUE elnöke, Bernard Reynis tartott előadást. Amély Guyot, aki közjegyzői mesteri fokozatú tanulmányokat folytat, az európai végrehajtási címről szóló rendelet által az európai közokirat-forgalomban beállt kedvező változásokat mutatta be, annak ellenére, hogy a rendelet az exequatur eltörlésével a nem vitatott követelések terén nem valósított meg valós jogharmonizációt. Az európai közokirat megalkotásával megszűnhetne a hitelesítési eljárás.
NOTAR - 2009. 9. szám
A 2008-ban hatályba lépett, a Korlátolt Felelősségű Társaságok jogának modernizálása a visszaélésekkel legyőzése érdekében született törvény 25.000 euros legkisebb értéket vezetett be egy Kft.alapításához. A szabályozás ugyanakkor a jelenlegi un. Költségmegállapítási Rendelet átfogó újraszabályozását is megcélozta. A cikk azt vizsgálja, hogy mi valósult meg ebből a gyakorlatban.
A legfontosabb döntések áttekintése során a közjegyzői költségekre vonatkozóan a díjjal kapcsolatosan találkozhatunk vitás esetekkel.
A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság korábbi döntése óta, egy ingatlanzálogjog törlésével adós ingatlanvételi szerződés értelmében a törvény szerint un. végrehajtási díj merül fel, az azonban nem világos, hogy vajon a törlési okiratok vagyonkezelői felügyeletének végkielégítése a végrehajtási díj által történik-e. A dresdai bíróság döntése értelmében ez az eset áll fenn, azonban azt a kérdést nyitva hagyta, hogy vajon a közjegyzőnek jár-e díj, amennyiben a bizalmi iratok felügyeletében az ellenszolgáltatásra jogosulttal kell tárgyalnia.
2007. január 1-jétől a közjegyzők számára is kötelező, hogy a cégjegyzékbe való bejegyzéseket elektronikus úton nyújtsák be. Mivel a törvényhozó erre a tevékenységre semmilyen díjszabást nem állapított meg, az irodalom a díj összegét a költségmegállapítási rendelet 147. §-a szerint a bejelentési érték 10-50 %-ában állapítja meg. A közjegyzői tanácsadás esetére a költségmegállapítási rendelet speciális díjjal számol. A társasági szerződések értéke, valamint az átalakulási törvény szerinti szerződések értéke a költségmegállapítási rendelet szerint 5 millió euróra korlátozódik. Az uralkodó nézet szerint egy ügylet értéke után járó díjat az adott szerződés egyes értékei után kell megítélni, és a gazdasági vállalkozások esetében nem lehetséges a díjszabás mérséklése. Egy ingatlan adásvételi szerződés hitelesítésénél az az uralkodó nézet, hogy a hitelesítési díj a költségmegállapítási törvény szerint csakis a nettó vételárból számítható. A házassági szerződések esetében a díjszabás szerint a díj mindkét fél jelenlegi tiszta vagyona szerint számítandó.
A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság újra és újra megfogalmazta, hogy szükség van egy formailag helyes költségszámításra, mivel a bíróság a kizárólag formailag nem megfelelő díjszabást nem érvénytelenítheti.
NOTA BENE - 2009. augusztus
Az Ausztriában bevezetett új törvény egyik célja a házastársi vagyonjog modernizálása. A házassági jog területén a jogtanácsos szakma egy már régóta várt kívánsága teljesült. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy a fenntartott házasság alatt a két fél megállapodást kössön a házassági vagyonról. Például egy házasság alatt szerzett közös lakás, ami önmagában nem esik felosztás alá, a jövőben egy közjegyzői aktus formájában bevonható lesz ebbe ("Opting in"). Másrészt viszont egy, a házasságba bevitt, öröklött vagy egy harmadik személy által ajándékozott lakás tulajdonából vagy dologi jog átruházásából közjegyzői aktussal a házastársat ki is lehet zárni (ún. "Opting Out"). Az ilyen megállapodások a bíróság előtt kötelező erővel bírnak.
Míg a közös lakás sorsának jogi rendezéséhez közjegyzői aktus szükséges, addig az egyéb vagyont illető előzetes megállapodásnál elegendő az írásbeli forma. Az ilyen előzetes megállapodástól a bíróság csak akkor térhet el, ha a döntés időpontjában a felosztásba bevont vagyon egy része méltánytalanul károsodna. A közös lakás használatáról szóló előzetes megállapodástól a bíróság csak akkor térhet el, ha a másik fél a saját vagy a közös gyerek életszükségleteit nem tudná elegendően fedezni vagy az életkörülményeiben nyilvánvaló változás állna be.
A válásnál a házasság időtartamát és a házassági életkörülményeket kell figyelembe venni. Mivel a törvényhozó pont a közös lakás kellemetlen kérdésében előzetes megállapodás esetén közjegyzői aktust ír elő, aláhúzta milyen nagy értéket képvisel a közjegyző, mint pártatlan harmadik személy által adott átfogó jogi felvilágosítás.
Le Gnomon - 2009. július-szeptember
A Kollokvium előadásait a "A jog, a közjegyzők és a világ - A jogászok kalandozásai" téma köré csoportosították a szervezők, mely téma aktualitását bevezető előadásában Alain Moreau kolléga a két nagy jogrendszer, az angolszász common law és a kontinentális jog világméretűvé fokozódó konfrontációjával indokolt; véleménye szerint "...a problémák
és lehetséges megoldásuk alapját kulturális és történelmi megvilágításban kell vizsgálnunk, ami egy többfókuszú, nemzetközi megközelítést igényel".
Az előadások egy része a common law és a kontinentális jog jogintézményeinek történelmi fejlődését vizsgálta összehasonlító jelleggel, igen részletesen, mint például a kötelmi jog és a tulajdonjog fejlődése a római jogtól napjainkig, mely megmutatta, hogyan lesz az azonos gyökerekből teljesen eltérő gyakorlat. Más előadások a történelmi viharokban "kalandozó" jogászok és közjegyzők emlékét idézték fel, akik - akarva vagy kényszerből -több országban is gyakorolták szakmájukat vagy tanultak és kutattak, megalapozva ezzel a mai európai kultúrát. A résztvevők élénk eszmecserét folytattak a kontinentális és az amerikai tulajdonjogi rendszerek különbségeiről, a mai problémák (ingatlanügyek és gazdasági válság) történelmi gyökereit elemezve. Ugyancsak vitát generált a résztvevők között a gyarmati országokban működő közjegyzők felelősségének kérdése a vallási és az ősi szokásjogi alapokon nyugvó ítélkezés tükrében; a római-germán jog hatásai a japán jogra; illetve Kína lehetőségei a két jogrendszer közötti választás tekintetében.
A Kollokvium zárszavát Jean Marc Bad'ssus, a Kontinentális Jogért Alapítvány igazgatója fogalmazta meg. Az előadások főbb elemeit felidézve felvetette a "jogi marketing" fejlesztésének igényét, a kontinentális jogi ismeretek terjesztését, az összehasonlító jogi munkák, képzések és konferenciák ösztönzését. Ehhez elengedhetetlen a meglévő jogösszehasonlító anyagok lefordításának és terjesztésének nagyobb mértékű finanszírozása, amit ha - véleménye szerint - 15 éven belül hatékonyan nem valósítunk meg, akkor a kontinentális jog azzal fog szembesülni, hogy a potenciális olvasók, a vezető elit már csak angol nyelvű anyagokat vesz majd kézbe; ennek káros következményeit nem kell részletezni. Kiemelte a közjegyzői szakma fontosságát és kötődését a kontinentális joghoz, méltatta a nemzetközi közjegyzői szervezetek működését, és kifejezte egyetértését Jean Favier véleményével, miszerint az uniformizált jog katasztrófa lenne. Mint kifejtette: "A két jogrendszer versengése távolról sem teremt reménytelen helyzetet, éppen ellenkezőleg, a helyzetünket azonnal optimistább szemmel fogjuk látni, amint megtanultuk szervezettebben együtt dolgozni. ...Úgy hiszem, hogy a változatosság gazdagságát meg kell őriznünk, nem baj, ha a jogrendszereink konvergálnak, az sem, ha konkurálnak, szerezzünk róluk tapasztalatokat, és tartsuk tiszteletben változatosságukat."
2009. november
A CNUE 2009. novemberi hírlevelében Bernard Reynis, a CNUE elnöke a Bizottság megújuló fogyasztóvédelmi szabályozása kapcsán írt bevezető gondolatokat. A technológia hihetetlenül gyors fejlődése, a digitális és on-line szolgáltatások új formáját hozta a kereskedelembe, így új típusú kapcsolat létesül a fogyasztó és a szolgáltató között.
Hogyan teremthető meg az egyensúly a megváltozott körülményekre figyelemmel a versenyképes gazdaság és a fogyasztók védelme között? Erről tartott konferenciát 2009. október 8-án az Európai Parlament szervezésében a kérdéskörrel foglalkozó jogászok. Elnök úr cikkében még a határokon átnyúló öröklési ügyeket szabályozni kívánó rendelet és az azzal kapcsolatos viták fontosságára hívja fel a figyelmet.
A Hírlevél beszámol arról is, hogy 2009. október 17-től központi végrendeleti nyilvántartás kezdte meg működését Bulgáriában. Így a bolgár közjegyzők számára is lehetővé vált, hogy közvetlenül adatokat rögzítsenek a végrendeletekkel kapcsolatban, illetve keresést végezzenek a regiszterben. A végrendeletek rögzítése a nyilvántartásban kötelező és a következő adatokat tartalmazza: a végrendelkező neve, születési helye és ideje, a nyilvántartásba-vétel dátuma, a végrendeletet őrző közjegyző neve és székhelye. A halál időpontja később szintén rögzítésre kerül a rendszerben. A nyilvántartás vezetője természetesen teljesíti a külföldi megkereséseket is és ez alapját képezheti majd egy későbbi kapcsolatnak a Közjegyzői Végrendeleti Nyilvántartások Rendszerén belül, melynek megvalósulását az európai közjegyzők régóta szorgalmazzák és támogatják. ■
Lábjegyzetek:
[1] Mészáros Anikó MOKK munkatárs
Visszaugrás
