Reményeink szerint célegyenesbe értek Magyarországnak az Európai Unió tagállamaival folytatott csatlakozási tárgyalásai. Ehhez a helyzethez kellett alkalmazkodnia a magyar jogharmonizációnak. Három vonalon érdemes vizsgálni a fejleményeket: 1) a csatlakozási tárgyalások folyamatában; 2) az integrációs szempontú jogszabály-előkészítésben (jogalkotásban); 3) valamint a jogalkalmazásban. Ez az elemzés előbb a csatlakozási tárgyalások tükrében vizsgálja a magyar jogharmonizációs tevékenységet, ezt követően értékeli az integrációs szempontú magyar jogszabály-előkészítés, jogalkotási tevékenység folyamatát.
1.1. 1998. március 31-én Brüsszelben megkezdődött az úgynevezett Eastward Enlargement, azaz az Európai Unió keleti bővítése. A csatlakozási tárgyalások tervezett folyamatát az Európai Bizottság előzetesen két részre bontotta. Az 1998 áprilisában megkezdődött átvilágítási szakaszra ("screening process") és a második szakaszt képező, 1998 novemberében megnyitott Kormányközi Csatlakozási Konferenciára ("Intergovernmental Accession Conference"). Ez a két szakasz egymástól elkülöníthető, de szorosan össze is függ egymással - úgy alakult, hogy részben át is fedték egymást. Az átvilágítási szakasznak a célja a 30+1 fejezetbe sorolt úgynevezett közösségi vívmányok azonosítása, valamint a kétoldalú szakértői tárgyalások folyamán a még létező jogharmonizációs hiányosságok feltárása. A Kormányközi Csatlakozási Konferencián pedig a tizenöt uniós tagállam és a tagjelölt országok kormányai között zajlanak bilaterális csatlakozási tárgyalások. Az átvilágítási folyamattal párhuzamosan 1998. november 10-én már az érdemi csatlakozási tárgyalások is megkezdődtek, az úgynevezett "első körös" tagjelölt államokkal: Ciprussal, a Cseh Köztársasággal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Szlovéniával.1
A magyar jogharmonizáció szemléletének is nagyban módosulnia kellett a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől. Ettől az időponttól kezdődően ugyanis egyértelműen a csatlakozási tárgyalások stratégiájához kellett igazodnia a jogközelítési tevékenységnek is. A kezdeteknél némi zavart okozott, hogy az 1998 tavaszán tárgyalni kezdő magyar kormánydelegáció jogi szempontból nem volt megfelelően felkészítve. Ezzel magyarázható az, hogy a csatlakozási tárgyalások elején Magyarország csupán három derogációs igényt terjesztett elő, és ezek is olyanok voltak, hogy közülük kettőnek a későbbi tárgyalások során igazából már nem volt jelentősége. Így elméleti jogi szempontból is felesleges volt az a derogációs igénypont, ami egyéves felmentést irányzott elő a távközlési piac liberalizációja alól a Matávnak és a helyi telefonszolgáltatóknak nyújtott koncessziók lejártáig. A csatlakozási tárgyalások elhúzódása miatt, és a várható csatlakozási időpont időbeli kitolódása miatt is - mint bebizonyosodott - feleslegessé vált ez a kérelem. De azok számára, akik a szerződések - törvények - nemzetközi szerződések dogmatikai viszonyát ismerik, valamint tudják, hogy főszabályként az utóbbi kettő nem hat vissza az elsőre, azok már e derogációs kérelem bejelentésekor tisztában voltak azzal, hogy felesleges dolgot hozott szóba a magyar delegáció. Tudni lehetett azt is, hogy a magyar termékfelelősségi törvény releváns dologi károkra vonatkozó 10 000 Ft-os értékhatárának a csatlakozást követő öt éves fenntartására vonatkozó derogációs igényünk is kicsinyes és felesleges. A harmadik derogációs igényünk viszont, ami a gyógyszerek úgynevezett kiegészítő szabadalmi oltalmára vonatkozó uniós előírások alóli ötéves felmentésre irányult, a csatlakozási tárgyalások során valóban fontos kérdéssé vált.
Az volt a fő probléma a magyar csatlakozási tárgyalások előkészítésénél, hogy a közösségi jog alapos elemzésével nem lett meghatározva pontosan az, hogy delegációnk mekkora, a közösségi jog tartalma által meghatározott tárgyalási mozgástérrel rendelkezhet a különböző témakörökben. Ennek az elemzésnek kellett volna kimutatnia már előre azt, hogy mely területeken érdemes "engedetlenkedni", derogációs igényeket megfogalmazni. Ezt a jogi elemzést kellett volna követnie logikailag a közgazdasági elemzésnek. Ha ez utóbbinak eredményei egyes területeken azt is mutatták volna, hogy közgazdasági szempontból nem indokolt kihasználni a közösségi jog által kínált engedetlenségi, késedelmi és eltérési lehetőségeket, akkor sem lett volna feltétlenül indokolt egyből, automatikusan feladni rész-pozícióinkat, mert azzal is számolni lehetett, hogy alakulhatnak akár úgy is a csatlakozási tárgyalások, hogy azok során a közgazdasági tartalommal meg nem tölthető jogi lehetőségeket más témakörökre vonatkozó tárgyalási pozíciókra elcseréljük.
A csatlakozási tárgyalások folyamán egyébként a magyar derogációs kérelmek, illetve kérelem-tervek száma meglehetősen csapongóan alakult. Az 1998 nyarán és őszén egy valóságos hivatalnoki ötletbörze eredményeként csaknem másfélszázra ugrott a benyújtani tervezett eltérési kérelmeink száma. Ez a szám újabb néhány hónap múlva aztán mintegy harmadára csökkent, e menynyiség pedig már reálisabban volt kezelhető.
Technikailag úgy történt a magyar delegáció tárgyalási mozgásterének a meghatározása, hogy a csatlakozási tárgyalások első szakaszában megvalósuló közösségi jogszabály-átvilágításban (acquis screening) a Kormánytól kapott felhatalmazással vettek részt a magyar kormányszakértői küldöttségek, a 2093/1998. (IV. 22.) Korm. határozat 1. pontjában foglaltak szerint. A szakértői küldöttségek mandátumát tárgyalási fejezetenként külön-külön hozott nem nyilvános határozatokkal szabta meg a Kormány. A közösségi jog átvizsgált részeire vonatkozó tárgyalási álláspontot - alkalmanként több tárgyalási fejezetre vonatkozóan - a Kormány külön határozattal hagyta jóvá.2 A csatlakozási tárgyalások első ütemeként megvalósuló jogszabály-átvilágításra az Európai Bizottság listákat (sreening lists) bocsátott a magyar fél rendelkezésére, melyeknek - különösen az ún. "national reference" rovatának - a kitöltése alapvetően azt a célt szolgálta, hogy az Unió számára is kiderüljön, a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig Magyarország menynyiben hozta már összhangba jogrendjét a közösségi jogszabályokkal, és ennek alapján milyen további intézkedések szükségesek a magyar jogharmonizáció folyamatában.3
1.2. A 2000. év végére az ideiglenesen lezárt fejezetek száma 14-re emelkedett, miután még a francia elnökség mandátuma alatt eredménnyel zárultak a tárgyalások a külgazdaság, az energia és a szociálpolitika témakörben. 2000 decemberében pedig lényegében további három fejezetben (vállalati jog, áruk szabad áramlása, vámunió) lezárultak a tárgyalások, kivéve egy-egy világosan elkülöníthető problémakört. Már ekkor további két jogfejezet (adózás, szolgáltatások szabad áramlása) rövidtávú lezárásának lehetőségei is körvonalazódtak, tekintettel a magyar tárgyalási pozíciók időközben várhatóvá vált módosulására. Fontos, a továbblépés szempontjából döntő jelentőségű fejlemény volt, hogy az Európai Bizottság a 2000. november 8-án kiadott éves Országjelentésével (Progress Report) egyidejűleg megjelentette a bővítési stratégia alakítására vonatkozó javaslatait összefoglaló, úgynevezett Kibővítési Stratégiai Okmányt ("Enlargement Strategy Paper") is.4
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
