Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Bodzási Balázs: Vis maior helyzet megállapítására sor kerülhet járvány és az ezzel összefüggő állami korlátozó intézkedések esetén. A vis maior alapul szolgálhat a kötbérfelelősség alóli kimentésre. (MJ, 2023/12., 733-735. o.)

Címszavak: lehetetlenülés, a teljesítés lehetetlenné válása, vis maior, koronavírus, vállalkozási szerződés, kötbér, kimentés a kötbérfelelősség alól,

A felperes mint vállalkozó és az alperes mint megrendelő között 2020. február 19-én vállalkozási keretszerződés jött létre. A vállalkozási keretszerződés alapján az alperes kezelésében lévő fürdőkben és strandokon különböző munkakörökhöz kapcsolódó feladatokat iskolaszövetkezeti tagsági jogviszonyban álló diákok láttak el. A szerződés időtartama alatt az alperes kötelezettséget vállalt legalább 280 000 munkaóra keretében diákmunkaerő foglalkoztatására azzal, hogy nettó 500 000 000 Ft keretösszeg erejéig jogosult volt további munkaórák keretében diákmunkaerő foglalkoztatására. Ez az alapmennyisséggel együtt összesen 400 000 munkaórát jelenthetett, amely 70%-ának lehívására az alperes kötelezettséget vállalt.

A szerződés 24 hónap határozott időtartamra jött létre azzal, hogy a szerződés - az alperes döntése alapján - egy alkalommal, változatlan feltételekkel meghosszabbítható volt a keretösszeg erejéig.

A szerződés rendes felmondással történő megszüntetésének lehetőségét a felek kifejezetten kizárták. Az alperes számára azonban a szerződés biztosította a rendkívüli felmondás, valamint a Ptk. szerint az elállás jogát. A felek meghiúsulási kötbért kötöttek ki azzal, hogy annak összege a meghiúsuláskor fel nem használt keretösszeg 30%-a.

A felek együttműködése a szerződés alapján 2020. február 20. napjától kezdődött meg. A felperes az igényelt diákmunkaerőt a szerződésnek megfelelően biztosította az alperes számára, a teljesítésekkel összefüggésben pedig összesen 14 054 280 Ft-ról állított ki számlát, amely összeget az alperes megfizette.

Az alperes kezdeményezésére a felek között 2020. március 9-én egyeztetésre került sor, amelyen szóba került az alperes részéről a felmondási szándék. Ezt követően alapítói döntéssel az önkormányzat úgy határozott, hogy 2020. március 15. napjával a koronavírus járványra tekintettel bezárja az alperes fürdőit.

Az alperes 2020. május 15-én kelt, a felperes számára 2020. május 20-án kézbesített felmondásával felmondta a szerződést. Arra hivatkozott, hogy a járványügyi rendelkezések és az azzal összefüggésben meghozott alapítói rendelkezés következtében a társaság által üzemeltetett fürdők meghatározhatatlan ideig nem működnek. A felmondó nyilatkozatban foglaltak szerint a szerződés módosítása olyan mértékben lenne szükséges, amelyre a közbeszerzési törvény nem ad lehetőséget, és amelyre tekintettel új közbeszerzési eljárást kellene lefolytatni.

A kijárási korlátozások megszüntetésével 2020. május 18. napjától újranyitottak a strandok és a szabadtéri fürdők. Az alperes is döntött a szerződéssel érintett fürdői közül egyes strandok újra nyitásáról.

A felperes a felmondást megalapozatlannak és jogszerűtlennek tartotta, ezért 2020. június 11-ei válaszlevelében bejelentette, hogy érvényesíti az ehhez kapcsolódó igényeit, majd 2020. június 17-ei újabb levelében felhívta az alperest 145 783 716 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére. Ennek a felszólításnak az alperes nem tett eleget.

A felperes keresetében elsődlegesen meghiúsulási kötbér címén 145 783 716 Ft és járulékai, másodlagosan kártérítés címén 72 614 411 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Előadta, hogy az alperes a koronavírus-járványra való hivatkozással jogellenesen mondta fel a szerződést, mert a felmondás nem felelt meg a szerződésben foglaltaknak, valamint a közbeszerzésről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (továbbiakban: Kbt.) 143. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem. A felmondás olyan időpontban történt, amikor az alperes tudatában volt annak, hogy a fürdők heteken belül újra nyitnak. Amennyiben valóban szükség lett volna a szerződés módosítására, úgy nem lett volna szükség a Kbt. 141. §-a alapján új közbeszerzési eljárás lefolytatására. Az alperes jogellenes felmondása a teljesítés jogos ok nélküli megtagadásának minősül, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:183. §-a értelmében érvényesíthette a szerződésben kikötött meghiúsulási kötbér iránti igényét.

Másodlagos keresete körében kifejtette, hogy a jogellenes felmondás következtében az alperes köteles megtéríteni az elmaradt haszonban megnyilvánuló kárát.

Az alperes ellenkérelme mindkét kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a szerződés teljesítése a Ptk. 6:179. § (1) bekezdése értelmében lehetetlenné vált. Ezen túlmenően a kötbérigény jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Hivatkozott a Ptk. 6:186. §-ára és kifejtette, hogy a felelősség alóli mentesülése körében jelentősége van a járványügyi intézkedések során meghozott jogszabályoknak, a kijárási tilalom, illetve a határzár elrendelésének, ami köztudomású tényként radikális piaci változást eredményezett. A Ptk. 6:188. §-ára alapítottan kérte továbbá a túlzott mértékű kötbér mérséklését. Vitatta, hogy szerződésszegést követett volna el, mivel felmondása megfelelt a jogszabályoknak.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges keresete alapján kötelezte az alperest 109 337 787 Ft és

- 733/734 -

járulékai megfizetésére. Álláspontja szerint a felmondás nem volt jogszerű, az alperes a szerződést megszegte. Az alperes kimentés körében előadott hivatkozását megalapozatlannak ítélte. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes a szerződést idő előtt mondta fel. Az alperes által üzemeltetett fürdők átmeneti zárva tartása, illetve az átmenetileg keletkezett munkaerő-felesleg nem mentesíti az alperest a szerződésszegés alól.

Az elsőfokú bíróság ugyanakkor - az alperes kérelmére - indokoltnak tartotta a Ptk. 6:188. §-a alapján a kötbér mérséklését a járványügyi helyzetre, valamint az alperes bevételkiesésére figyelemmel, és azt 25%-kal alacsonyabb összegben, 109 337 787 Ft-ban állapította meg.

Az elsődleges kereset alapos voltára tekintettel az elsőfokú bíróság a másodlagos keresetet nem vizsgálta.

A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az alperes által ellenkérelmében hivatkozott, az emberek életét, mindennapjait gyökeresen meghatározó és átalakító koronavírus-járványt mint vis maior helyzetet. A járvány a szerződéskötéskor előre nem látható körülményeket idézett elő, addig soha nem tapasztalt következményeket hozott, ezért a másodfokú bíróság szerint a koronavírus járvány és az ennek következtében kialakult körülmények a felek által kitűzött szerződéses cél megvalósulását, azaz a szerződés teljesítését tették lehetetlenné. Ennek következtében pedig a szerződés a Ptk. 6:179. § (1) bekezdésének megfelelően megszűnt. A szerződés megszűnéséből eredően elállási/felmondási jog nem merült fel, így az elállás/felmondás jogszerűségének vizsgálata is kizárt.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére