Közel másfél évvel ezelőtt, 2008. május 29-én a FIFA (Fédération Internationale de Football Association - Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) kongresszusán nagy többséggel elhatározásra került az ún. "6+5-szabály" bevezetése a futballban. Az ötlet állítólag magától Sepp Blatter-től, a FIFA elnökétől származik, és "legális" keretek között Michel Platini-nek, az UEFA elnökének, Franz Beckenbauer-nek, a FIFA Futballbizottság elnökének, valamint Theo van Seggelen-nek, a FIFPro titkárának és egyéb neves személyek (pl. Johan Cruyff) teljes támogatását élvezi. A szabály elfogadásához több körülmény is hozzájárult, maga a FIFA is számos hangzatos érvet hoz fel a szabály mellett, de a valódi okok minden bizonnyal Anglia 2008-as EB-selejtezőkön való elbukására, valamint a tulajdonképpen csak idegenlégiósokkal felálló angol Premier League-es klubok Bajnokok Ligájában jelentkező túlzott dominanciájára vezethetők vissza.1 A FIFA azt várja az új szabálytól, hogy az képes megoldani a világfutball problémáit, és egy teljesebb fairness-t és esélyegyenlőséget tesz lehetővé, kiváltképp az európai labdarúgásban. A FIFA törekvéseit a szabály bevezetésére az INEA által 2009 tavaszán elkészített, a 6+5-szabály Európa jogi hátterét elemző szakvélemény tovább erősítette.2 A szabály bevezetésére irányuló törekvések újabb lendületet kaptak a Budapesten, 2009. október 21-én tartott "A sport autonómiája az Európai Unióban" elnevezésű sportdiplomáciai konferencia eseményei nyomán. A konferencia résztvevői - többek között Sepp Blatter, Schmitt Pál valamint más magas rangú uniós tisztségviselő és sportdiplomata - kiálltak a 6+5-szabály mellett és elfogadták a Budapesti Nyilatkozatot, amely deklarálja, hogy a sport önmagában nem gazdasági tevékenység, hanem a helyi, nemzeti tradíció, kultúra és történelem szerves részét képezi.3 Véleményem szerint sem kérdéses, hogy az európai futball nem a helyes irányban fejlődik, valamint hogy jelenleg az egyesületek és szövetségek között mind nemzeti, mind nemzetközi szinten esélyegyenlőtlenség áll fenn.
A sport az Európai Unió politikájának fontos alkotórészét képezi, hiszen az fontos társadalmi szerepet tölt be az Unió tagállamaiban, ill. tagállamai között.4 Az Európa jog már hosszú ideje kiemelkedő jelentőséggel bír az európai sportban, az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata folyamatosan új fejlődési irányokat mutat a sportnak, és mára a legújabb bírósági joggyakorlat nyomán a csak tisztán sportszabályoknak tekintett előírások is az Európa jog normái szerint értékelendők.5 Mivel a FIFA által javasolt szabály bevezetése sem jogilag, sem ténylegesen - hatását tekintve - nem kínál kielégítő megoldást, több mint érdemes új megoldási javaslatok kidolgozása a felmerült problémák megoldása érdekében, így vázolásra kerülnek saját meglátásaim. A központi kérdés a mai európai labdarúgásban és sportban az, hogy a lehető legnagyobb fokú esélyegyenlőség - mint a sportverseny létének egyik elengedhetetlen alapeleme - milyen, a hatályban lévő Európa joggal is összhangba hozható intézkedések által érhető el.
A tanulmány a következő főbb részekre tagolható:
• Az első részben az egyesületek közötti esélyegyenlőtlenség kialakulása okainak rövid elemzésére kerül sor.
• A második részben a 6+5-szabály értékelésére kerül sor az Európa jog normáinak, különösen az EK-Szerződés 12. és 39., valamint 81 cikkelyének tükrében.
• Végül a saját megoldási javaslataimat vázolom fel.
A Bíróság sport terén a személyek szabad mozgásával összefüggésben folytatott ítélkezési gyakorlatának következtében6 minden nagyobb ligában megnőtt az idegenlégiósok száma és ezzel párhuzamosan jelentős mértékben csökkent a hazai futballisták aránya. Az azonban, hogy esélyegyenlőség hiányában az erőviszonyok nagymértékben eltolódtak az európai egyesületek és szövetségek között, egyáltalán nem csak a Bíróság Bosman-döntése nyomán végbement folyamatok eredménye, ebben sokkal inkább több együttes körülmény is szerepet játszott: a különböző szponzorálási és televíziós szerződések megkötése, a merchandising, a jegybevételek, a reklámok stb., melyek idővel mind a tehetősebb egyesületek számára váltak kedvezővé.
A jelenleg kialakult helyzet nagyban függ a szövetségenként különböző licencrendszerektől és -módszerektől is. A licencrendszernek különös jelentősége van az egyesületek versenyképessége vonatkozásában és ezáltal a köztük fennálló egyenlőtlenség tekintetében, hiszen ameddig a német Bundesliga 1. egyesületeinek (az FC Schalke 04 és a Borussia Dortmund kivételével) nincsenek adósságai, addig pl. az angol csapatok jelentősen eladósodottak, mely az értékük "növeléséhez" is hozzájárul.7 Ezért adott esetben vizsgálat tárgyát képezheti az is, hogy pl. a Spanyolországban, Olaszországban és Angliában alkalmazott, Németországhoz viszonyítva sokkal kedvezőbb licencfeltételek mennyiben befolyásolhatják a versenyt az egyesületek között, hiszen kérdéses, hogy az EK-Szerződés 81. cikkelyének előírásai az országonként és szövetségenként különböző licencfeltételek esetén jogi akadályt jelentenek-e.
Az esélyegyenlőtlenség fő okai továbbá véleményem szerint magának az UEFA-nak (Union of European Football Associations - Európai Labdarúgó Szövetség) azon intézkedéseiben is keresendők, melyekkel a Bajnokok Ligájában - az UEFA által szervezett, a kontinens elsőszámú és legjelentősebb nemzetközi, egyesületek közötti versenyében - résztvevő csapatok számát lépésről-lépésre, nyolcról harminckettőre emelte. Ezáltal az összes nagy klub minden évben learathatja a Bajnokok Ligája pénztermő fájának gyümölcseit, valamint ezzel párhuzamosan az UEFA Kupa (ill. mai nevén Európa Liga) színvonala - az elérhető pénzügyi bevételek tekintetében is - gyors mértékben lecsökkent. A Bajnokok Ligájában alkalmazott mai pénzelosztási forma fokozott mértékben járul hozzá a különbségek növeléséhez a "gazdag és nem gazdag" egyesületek között, és ezáltal konzerválja az erőviszonyokat.8 Az UEFA központilag értékesíti a Bajnokok Ligája kereskedelmi jogait, majd a bevételt meghatározott feltételek alapján osztja szét a Bajnokok Ligájában részt vevő labdarúgó-klubok között. A Bajnokok Ligájában induló egyesületek a versenyen való részvétel végett évről-évre jelentős gazdasági értéknövekedéssel számolhatnak.9 Mindezen fent vázolt folyamatok ahhoz vezettek, hogy az összes egyesület arra törekszik, hogy legalább a Bajnokok Ligája csoportkörébe kvalifikálja magát, és így senki sem kíván igazán részt venni az UEFA Kupában, ill. ennek utódjában, az Európa Ligában. Összességében gyakorlatilag egy gazdasági spirálról van szó, melynek következtében a gazdag klubok egyre növekvő kereskedelmi bevételhez juthatnak. Ezenkívül az egyes külön esetekben egyéb tényezők is közrejátszottak a futball színvonalának visszaesésében, lásd az olasz Serie A példáját.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
