Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nélkülözhetetlen feltétele a magyar jogrendszer, illetve annak részeként az adójog rendszerének "unióssá" tétele, melyhez nagy jelentőséggel bír a Közösség adójogával kapcsolatos ismeretanyag megszerzése.
Az Európai Közösség adójoga című kiadvány Erdős Gabriella, Földes Gábor, Őry Tamás, Véghelyi Mária szerzők közreműködésével a Közösség adózással kapcsolatos szabályainak első hazai rendszeres feldolgozása és bemutatása.
1957-ben aláírásra került a Római szerződés, amely az Európai Gazdasági Közösség alapító okirata. A tagállamok piacainak harmonizálásán keresztül célja egy egységes, közös piac megteremtése. Az egységes piactól a tagállamok Európa versenyképességének növekedését remélték és remélik a világpiacon. A Római Szerződés 2. cikke említi a közös piac, illetve a gazdasági és monetáris unió létrehozását. A közös piac olyan terület, ahol az áruk, szolgáltatások, illetve a tőke és a munkaerő szabadon, korlátozások nélkül áramolhat-nak.1 Az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgását, a versenyfeltételek minden piaci résztvevő számára való azonosságát, valamint a közös, illetve a belső piac megfelelő működését akadályozó nemzeti jogszabályok esetén azok harmonizációját feltételezi. Bár a közös piacot már a hetvenes évekre el kellett volna érnie az EK-nak, ez nem teljesen sikerült, főként az ún. nem vámjellegű korlátozások miatt. Előbbiek következtében az egységes piac programja, illetve az Egységes Okmányt követő erőteljes jogalkotási csomag is lényegében a négy alapszabadság megvalósítását tűzte célul a nem vámjellegű, azaz a fizikai (határformalitások, határellenőrzés), technikai akadályok és a pénzügyi (költségvetési, adózási szabályok) lebontásán keresztül.
Az adózás az állam esetében egyrészt a kiadások szükséges pénzügyi fedezetének megteremtésére szolgál, másrészt - az adózás gazdasági, redisztribúciós funkcióján keresztül - a kívánt gazdasági modell megvalósításának elősegítésére.
A különböző nemzetgazdaságok eltérő színvonalú és szerkezetű adóztatása, valamint a világkereskedelem bővülése előtérbe helyezte a külkereskedelemmel kapcsolatos adózási alapelveket, amelyek lényege az adórendszer semlegessége. Külkereskedelmi szempontból az adórendszer akkor semleges, ha:
- az egyes államok eltérő adórendszere a világpiaci versenyben nem jelent sem előnyt, sem hátrányt,
- nem befolyásolja a működő tőkék és a munkaerő nemzetközi áramlását.
A külkereskedelmi alapelvek az áruforgalomhoz, a tőke- és munkaerő-áramláshoz kapcsolódnak.
Az adórendszernek a mai modern gazdaságban a következő alapelveknek kell megfelelnie:
- fedeznie kell az "indokolt" vagy "szükséges" költségvetési kiadások döntő hányadát;
- az adó mértékének arányosnak kell lennie a teljesítőképességgel;
- az adórendszernek összhangban kell lennie a gazdaság fejlettségével, a gazdasági struktúrával, a gazdaságpolitikai célokkal, a gazdaságirányítás egyéb eszközeivel,
- az adórendszer egyes tagjainak egymással is összhangban kell lenniük, ellenkező esetben nem egyértelműek a jövedelemtulajdonosok gazdasági döntései;
- az adórendszer nem gátolhatja a nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatokat;
- az adóigazgatási szempontból az adó kiszámítása nem lehet komplikált. Az adónak igazságosnak, arányosnak kell lennie.2
Az adóharmonizáció az a folyamat, amelynek során a tagországok adózási rendszere közötti ellentmondások megszűnnek. Az adóharmonizáció a különböző adózási rendszerek egymással és a gazdasági unió célkitűzéseivel való összeegyeztetését kísérli meg. Célja a verseny kölcsönhatásainak elősegítése, mégpedig úgy, hogy folyamatosan és fokozatosan megvalósulhasson az integráció és a gazdasági növekedés.
A gazdasági unión belüli adóharmonizáció két alapvető megközelítése érdemel figyelmet: a kiegyenlítő és a differenciális megközelítés.
A kiegyenlítő megközelítés a szabványosítást hirdeti, azaz az adóalapok egységesítését és az adókulcsok kiegyenlítését a tagországok között. A szabványosítás megvalósítható az adózási rendszerek egységes adóhatóság alatti tényleges egységesítésével, valamint enélkül is. Ez a megközelítés a következő érvekkel támaszható alá:
- összhangban van a gazdasági unió célkitűzéseivel, röviden: az azonos esélyeken alapuló verseny megvalósítására irányul;
- ezt a megközelítést azok részesítik előnyben, akik szerint az adóharmonizáció a gazdasági és a későbbi politikai integráció felé közeledés eszköze, amelyben az adókulcsok kiegyenlítését és az adók egységesítését szükségesnek tekintik.
Az adóharmonizáció e megközelítése szerint a feladat azoknak az adóknak és adókulcsoknak a kiválasztása, melyek elősegítik a gazdasági unió céljainak elérését, vagyis az integrációt és a jólét maximalizálását a gazdasági unió egészében. A kiegyenlítő megközelítés a gazdasági unió közös céljait részesíti előnyben, ezeket a tagországok egyéni céljai elé és fölé helyezi.
A differenciális megközelítés azon az elven nyugszik, hogy az adózási rendszer minden országban a legfontosabb gazdasági célkitűzések elérésének eszköze.
Az egyes országok adórendszereinek más országokra való hatásait, externalitásait a tagok közötti szoros együttműködéssel minimálissá kell tenni. A differenciális megközelítés szerint a feladat az egyes tagországokban azon adók és adókulcsok kiválasztása, amelyek saját jólétük szempontjából optimálisak. Az elv alapja az a feltételezés, hogy ugyanaz hasznos az egyének (tagok) számára, mint a társadalom (a gazdasági unió) számára. Ebben az esetben az adóharmonizáció inkább csak az adók harmonizációját jelenti.
Az adóharmonizáció általában magában foglalja mind a kiegyenlítő, mind a differenciális megközelítés elemeit. Az adóharmonizáció az adók és adókulcsok teljes kiegyenlítése közötti köztes lehetőségek bármelyikét jelentheti.
Az Európai közösség adójoga című kötet első fejezete az adóharmonizáció alapjairól ad képet az adóharmonizáció jelentőségének, történeti fejlődésének, a közösségi adójog forrásainak, a közösségi és a nemzeti jog viszonyának, valamint a RSZ adózási rendelkezéseinek bemutatásán keresztül.
A közösségi adóharmonizáció fogalmilag olyan jogközelítési folyamat, ahol a közelítés fő célja a közös piac megfelelő működéséhez szükséges közösségi, illetve tagállami adószabályozás megteremtése. Az adóharmonizációval kapcsolatban kiemelendő, hogy valódi "európai adó" nincsen, hiszen közösségi adóhatóság által beszedett közösségi adó nem létezik. A közös adóharmonizáció célja nem egy szövetségi adórendszer létrehozása, hanem a termékek és szolgáltatások mozgásának adóügyi megítélése során a nemzeti elbánás követelményének maradéktalan megvalósítása. Ezen feladat teljesítése során mind a pozitív (jogszabályi, vagy egyéb közösségi szabályozói szinten történő), mind a negatív (tilalmakon keresztül megvalósuló) harmonizációs folyamatnak tanúi lehetünk. A pozitív szinten történő harmonizáció mindenekelőtt a közösségi közvetett adózás rendszerét érinti, lévén a közös piac működésének szempontjából kiemelkedő jelentőségű áru- és szolgáltatásmozgásra a legnagyobb korlátozó hatással a forgalmi és jövedéki adók vannak. A negatív harmonizációs folyamat elsősorban a közvetlen adók harmonizációját érinti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
