A jognyilatkozatok, jogügyletek érvényessége, érvénytelensége vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv a hagyományos római jogi eredetű - kontinentális rendszert fogadta el, megkülönböztetve az érvénytelenség két fő formájaként az abszolút hatályos semmisséget, melyre bármikor, bárki hivatkozhat, és a relatív hatályú megtámadhatóságot, melynek alkalmazhatósági feltételeit (érvényesítés időtartama, megtámadásra jogosultak köre, megtámadás módja) maga a törvény határozza meg, és a melynek elmaradása a szerződés fennállását eredményezi. A gazdasági társaságról szóló törvények, valamint az új Polgári Törvénykönyv társasági szerződésre, annak érvénytelenségére vonatkozó szabályai a Polgári Törvénykönyvnek az általános kötelmekre vonatkozó szemléletétől eltérő szemléletet tükröznek.
Az 1989. január hó 1. napjával hatályba lépett 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: Gt.) 21. § (1) bekezdése szerint a társasági szerződésben meg kell határozni:
a) a társaság cégnevét és székhelyét,
b) a tagokat nevük (cégük) és lakcíműk (székhelyűk) feltüntetésével,
c) a társaság tevékenységi körét,
d) a társasági vagyon mértékét, rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,
e) mindazt, ami e törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír, míg a (2) bekezdése értelmében ezen kötelező tartalmi elemek hiánya a társasági szerződés semmisségét eredményezi. A 21. § (1) bekezdésében foglaltak ezért a társasági szerződés érvényességi kellékei azzal, hogy nem vonatkoznak a részvénytársaság alapszabályára, melynek részleteit, kötelező tartalmát a 261. § határozza meg.
A 27. § pedig akként rendelkezett, hogy a cégbejegyzés megtörténte után a társasági szerződés megkötésénél felmerült tévedés, megtévesztés, fenyegetés (Ptk. 210. §) miatt senki nem hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére. A 17. § értelmében a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak e törvényben nem szabályozott vagyoni, személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Így az érvénytelenségre elsősorban a Gt. fent idézett szabályai irányadók, a régi Ptk. érvénytelenségi rendelkezései csak mögöttesen, de a Gt. eltérő szabályai hiányában voltak alkalmazhatók.
Az 1988. évi VI. tv. eredeti szövege fentiekre figyelemmel az érvénytelenség mindkét formájára tartalmazott rendelkezést, és anélkül, hogy a semmisségre hivatkozást korlátozta volna, szűkítette a megtámadás lehetséges eszközeit. A korlátozás oka abban keresendő, hogy a cégbejegyzéssel a gazdasági társaság jogilag létrejön, részt vesz a gazdasági forgalomban, másokkal szerződéses kapcsolatba kerül. Így a törvényalkotó szándéka arra irányult, hogy a társasági szerződések megtámadását annyira szűkítse le, hogy az esetleges érvénytelenség a forgalom résztvevőinél érdeksérelmet, a forgalmi életben zavarokat csak akkor okozzon, ha az érvénytelenségi ok súlya ezt indokolja. Az 1988. évi VI. tv. alapján a társasági szerződés semmisségére a Gt. és Ptk. alapján lehetett hivatkozni, megtámadással Gt. által korlátozottan volt lehetőség.
A bírósági célnyilvántartásról, és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1990. január hó 1. napján hatályba lépett 1989. évi 23. tvr. a cégbíróság kötelezettségévé tette a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okirat azon szempontból történő vizsgálatát, hogy megfelel-e a jogszabályok rendelkezéseinek azzal, hogy a semmisséget hivatalból kellett figyelembe vennie. A cégbíróság semmisség észlelése esetén (okirat, szerződés és már az alapszabály is) eredménytelen hiánypótlást követően a bejegyzési kérelmet elutasította. Amennyiben a semmisség nem vált nyilvánvalóvá a bejegyzés során, a fentiek értelmében volt lehetőség a semmisség, megtámadhatóság figyelembevételére, külön eljárási szabályok megállapítására nem került sor.
A gazdasági társaságokról szóló törvényt 1992. január hó 1. napjával módosította az 1991. évi LXV. tv., amely a fent ismertetett 17. §, 21. § (1), (2) bekezdésében foglaltakat változatlanul hagyva megváltoztatta a társasági törvényben az érvénytelenség szabályát. Az 1991. évi LXV. törvénnyel módosított 27. § ugyanis a cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) érvénytelenségére csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha
a) a tárasági szerződés nem tartalmazza a 21. § (1) bekezdésének d) pontjában felsorolt tartalmi kellékeket,
b) a korlátolt felelősségű társaság törzstőkéje, részvénytársaság alaptőkéje kevesebb a törvényben meghatározott minimumnál,
c) a gazdasági társaság alapító tagjainak mindegyike cselekvőképtelen volt
d) az alapító tagok száma - a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot kivéve - két főnél kevesebb,
e) a társaság tevékenysége jogellenes célra irányul.
A miniszteri indokolás szerint fenti változás indoka, hogy a gazdasági forgalom biztonsága és a cégnyilvántartás hitelessége megköveteli, hogy a törvényesen elismert gazdasági társaságok létét utólag csak a legszűkebb körben lehessen vitássá tenni.
A módosítás az érvénytelenség kifejezést használja, de a felsorolt okokból arra lehet egyrészt következtetni, hogy az érvénytelenség itt már csak a semmisséget jelenti, hiszen az a)-e) pontban felsorolt esetek a jogszabály (Gt.) megsértéséből adódnak; másrészt arra,
- 3/4 -
hogy kizárólag a Gazdasági társasági törvényben felsorolt semmisségéi okokra lehet alapítani az ilyen tartalmú keresetet. Egyéb semmisségi ok fennállása (pl. régi Ptk. 202. § szerinti uzsorás szerződés) perindításra nem ad okot, és nincs lehetőség megtámadásra sem. A módosított Gt. az érvénytelenség megállapítását külön eljáráshoz, a bíróság ítéletéhez, döntéséhez kötötte, már nem érvényesült a régi Ptk. 234. § (1) bekezdés szerinti szabály, azaz, hogy a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat, megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Az 1991. évi LXV. törvénnyel már nem csak a társasági szerződés, hanem a részvénytársaság alapszabálya, alapító okirat érvénytelenségéről is a Gt. általános részében történt rendelkezés, és az idézett semmisségi szabályt a társasági szerződés módosítására is alkalmazni kellett.
Az 1989. évi 23. tvr.-t szintén módosította az 1991. évi LXV. tv. 1992. január hó 1. napjával. Változatlanul fennmaradt a cégbíróság kötelezettsége a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok semmisségi szempontú vizsgálata tekintetében. A törvényességi felülvizsgálat szabályai között külön kiemeli a jogszabály, hogy a cégbíróság ellenőrzi bejegyzés előtt az okiratokat ebből a szempontból, azzal, hogy a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyekre, amelyikben más bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye.
Minderre figyelemmel megállapítható, hogy jogerős cégbejegyzést követően már csak a Gazdasági társasági törvényben felsorolt okokra lehetett semmisséget alapítani. A megtámadást a módosítás kizárta, semmisséget a bíróság határozatához kötötte. Ugyanakkor a cégtörvényességi eljárásban a cégbíróság számára biztosított volt a semmisségi szempontú vizsgálat lehetősége, és ennek végső szankciójaként a megszűntnek nyilvánítás. A perbíróság előtt a társasági szerződések módosítása érvénytelenségének megállapítását is lehetett kérni, a törvény nem rendelkezett a semmisség orvoslásáról, azaz nem volt lehetőség az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére, a semmisség a társaság megszüntetését vonta maga után.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában ekkor megszületett eseti döntések hasonlóan értelmezték a fent ismertetett rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság Cgf. 30.747/1990. szám alatt meghozott határozata szerint a társasági szerződés színlelt vagy leplezett jellegének vizsgálatára nincs lehetőség a törvényességi felügyeli eljárás keretében. A polgári peres bíróság előtt is csak az érvénytelenség megállapítása iránt lehet keresettel élni, ha a társaság tevékenysége jogellenes célra irányul, azaz a döntés a társasági törvényben nevesített semmisségi okra utal vissza. A Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 301.300/1993. számú határozata értelmében a törvényben (27. §) felsoroltakon kívül más semmisségi okra nem lehet hivatkozni A semmisség pedig nem hivatalból, külön eljárás nélkül, hanem perben állapítható meg. A C. törv. II. 32.973/1991. számú döntés szerint csak a Gt. 27. § (1) bekezdésében írt körben lehet hivatkozni a szerződés érvénytelenségére a cégbejegyzést követően. A Pf. VI. 20.615/1997. számú határozat tartalmaz arra döntést, hogy a társasági törvény módosítását 49. § (1) bekezdés utolsó mondatából is következően mindig a szerződés megkötésekor hatályos jogszabályok alapján kell megítélni az érvénytelenséget (ez a gyakorlat során annyiban pontosult, hogy a kereset benyújtására a benyújtáskor hatályos szabályok alkalmazandók), továbbá arra, hogy a törvény eredeti szövege a semmisségre hivatkozást nem korlátozza, a Gt. 17. §-a alapján a Polgári Törvénykönyv szabályai alkalmazhatók voltak. A BH 23/1994. szám alatt közzétett eseti döntés pedig rögzítette, hogy a jogerős cégbejegyzést követően a tárasági szerződés érvénytelenségére csak a 27. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban felsorolt esetekben lehet hivatkozni, s ez a szabály az "érdekelt" kívülálló és természetes, jogi személyekre nézve is hatályos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. tv. a Gt. 27. § (1) bekezdését kiegészítette 1993. január hó 1. napjától, mely így az a) pontban visszautalt a 21. § (1) bekezdés e)-c) pontjaiban felsorolt, a társasági szerződés érvényességének valamennyi feltételére. Az 1995. június hó 30. napjával az 1995. évi LXII. tv. alapján hatályba lépett módosítás az érvénytelenség leszűkített konstrukcióján nem változtatott. Nem érintette a Gt. 21. §-ában foglaltakat, de hatályon kívül helyezte a 27. §-t és az 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 18/A. §-aként az alábbi rendelkezést iktatta be.
A 18/A. § (1) bekezdése értelmében a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat, létesítő okirat), illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállítására csak akkor indítható per, ha nem tartalmazza, vagy jogszabályba üköző módon tartalmazza a cég nevét és székhelyét, a tagokat, nevüket (cégük) és lakóhelyük (székhelyük) feltüntetését, a cég tevékenységi körét, a vagyon mértékét, a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét, valamint azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok az adott cégformára vonatkozóan kötelezően előírnak. A (2) bekezdés szerint, ha a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság az okirat érvénytelenségét (részleges érvénytelenségét) megállapítja - amennyiben lehetséges - felhívja a feleket az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére. Ha erre nincs mód, a bíróság a határozatában megállapított időpontig az okiratot hatályossá nyilvánítja. A (3) bekezdés alapján a bíróság jogerős ítéletének megküldésével felhívja a céget, nyilvántartott cégbíróságot a cég megszűntnek nyilvánítására.
A semmisség szabályozásának a cégtörvényben történő átemelésének értelemszerű következménye, hogy a rendelkezése nem csak a Gt. által szabályozott gazdasági társaságokra, hanem valamennyi cégjegyzékbe bejegyezhető cég szerződésére, létesítő, alapító okiratára vonatkozik. Változatlan azonban az a szűkítő szemlélet, mely már a Gt.-ben is érvényesült. Jogerős bejegyzés után megtámadásra nem kerülhet sor, semmisségnek pedig a taxatíve felsorolt esetkörben van helye. A szabályozás elsődlegesen az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére helyezi a hangsúlyt, figyelemmel az ilyen okiratok több pólusú kellegére és a forgalom-
- 4/5 -
biztonság követelményére. Amennyiben az "érvényessé tétel" nem lehetséges, nem az eredeti állapot helyreállítása történik meg, hanem a hatályossá nyilvánítás.
Ki kell emelni, hogy - amint erre a vonatkozó irodalom is rámutat -, hogy az érvénytelenség Ctvr.-ben történő szabályozása dogmatikailag vitatható volt. Az érvénytelenség, semmisség kérdése, esetei, feltétele, alapvetően anyagi jogi kategória, anyagi jogi kérdés, ezért indokoltabb lett volna azt a Gazdasági társasági törvényben szabályozni, az eljárási jellegű Ctvr. helyett.
Az 1998. június hó 16. napjától hatályos 1997. évi CXLIV. és CXLV. törvények (a gazdasági társaságokról, a cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a bírósági cégbejegyzésről) újabb változást jelentettek a szabályozásban. A gazdasági táraságokról szóló törvény meghatározta a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit, míg a 16. § (3) bekezdés akként rendelkezett, hogy a cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) és annak módosításai érvénytelenségének megállapítására a cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.
A Ctv. 48. § (1) bekezdése értelmében a jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat, illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt indítható per. Perindításra az ügyész, valamint az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. Az érvénytelenség megállapításának akkor van helye, ha a létesítő okirat vagy annak módosítása
a) közokiratba foglalására, illetve ügyvédi ellenjegyzésére nem került sor,
b) nem tartalmazza a cég nevét, a tagok nevét (cégét), a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulását, a cég jegyzett tőkéjét,
c) nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul).
A miniszteri indokolás megerősíti a törvény megszövegezéséből is következő megállapítást, hogy perindításnak csak taxatíve felsorolt esetekben van helye, a kereset a semmisség megállapítására irányulhat, megtámadásra nincs lehetőség. A törvény így látszólag eleget tett az 1. számú tárasági jogi irányelvben foglalt követelményeknek, hiszen a forgalom biztonsága érdekében a legkirívóbb esetekre szűkítette a semmisséget. Ugyanakkor a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását a Ctv. 50. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megalapozta, ha a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék nem tartalmazza vagy jogszabályba ütköző módon tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően előírnak. Így bár a semmisség megállapítását a 48. §-ban kifejezetten perre utalta a törvény, ugyanakkor lehetővé tette nemperes eljárásban a semmisség kérdésének vizsgálatát. A per mellett nemperes eljárást engedett, mely adott esetben a cég megszűnnek nyilvánítására is vezethetett.
További eltérést jelent az egyes számú társasági jogi irányelvhez képest az érvénytelenségi okok felsorolása. Az irányelvben meghatározott okok nem mindegyike szerepel, ami nem is jelentené az ezzel kapcsolatos kötelezettség megsértését, hiszen a tagállami szabályozás lehet szűkebb. Ugyanakkor bizonyos pontokban a 48. § túlmutatott a közösségi normában foglaltakon. Érvénytelenségi ok a (2) bekezdés b) pontjába, ha az okirat nem tartalmazza a tagok nevét (cégét). Az irányelvben ez nem szerepel, csak közvetetten tekinthető érvényességi kelléknek. A vagyoni hozzájárulás feltüntetésének hiánya érvénytelenségi ok, a vagyoni hozzájárulás szerepeltetése pedig feltételezi a tulajdonosok, azaz a tagok megnevezését.
Az Európai Gazdasági Egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CLXIV. tv. és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. jogharmonizációs célú módosításáról szóló, 2004. január hó 1. napjával hatályba lépett 2003. évi XLIX. tv. módosította a Ctv. 48. §-át.
Ennek alapján perindításra a cég bejegyzését elrendelő végzés cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül van helye. A változás folytán a 48. § már csak a létesítő okiratról rendelkezik, annak módosításáról nem, részint azért, mert a felsorolt okok tipikusan a cégalapításhoz kapcsolódnak, másrészt azért, mert a már bejegyzett cégnél nem áll fenn az a fontos érdek, amely a létesítő okirat tartalmának harmadik személy részéről vitatását kizárná. A módosítás érvénytelenségének megállapítása így nem a speciális szabályok alapján, hanem a Polgári Törvénykönyvben szabályozottak szerint kérhető. Módosult az érvénytelenségi okok felsorolása is, az egyes számú társasági jogi irányelv felépítését követően történik az esetek nevesítése, már nem szerepel a felsorolásban a tag neve (cége). Érvénytelenségre vezet viszont az is, ha a társaság megjelölt tevékenységi köre közrendbe vagy jogszabályba ütközik, továbbá, ha a jegyzett tőke befizetés törvényben megállapított legkisebb összegére vonatkozó előírásokat megsértették, ha az alapításban részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, illetve az alapításban részt vevők, a tagok (részvényesek) legkisebb számára vonatkozó törvényi előírást megsértették. Az ehhez fűzött indokolás szerint az irányelvben felsorolt maximum listához képest egyéb ok nem nevesíthető, kevesebb azonban meghatározható, illetve a semmisség ki is zárható. A miniszteri indokolás kiemeli, hogy a jogharmonizáció, közösségi joggal való összeegyeztetés alapvető feladatait az 1998. évben hatályba lépett Gt. és Ctv. már elvégezte, a 2003. évi XLIX. törvény a szükséges pontosításokat hajtja végre. Utal arra, hogy az 1. számú irányelvhez való teljes harmonizáció szükségessé teszi annak pontosabb szabályozását is, hogy valamely cég alapítása utólag, a bejegyzést követően milyen okból tehető kérdésessé. Rámutat, hogy az irányelv alapján elvileg az ilyen tartalmú perindítást teljesen ki is zárható, de a törvény a kialakult gyakorlat érintetlenül hagyása érdekében csak a szükséges pontosításokat végzi el, vagyis átveszi az irányelvben felsorolt lehetőséges érvénytelenségi okokat. Az indokolás kitér arra is, hogy a magyar jogalkotó nem látta indokoltnak a cégformák közötti különbségtételt, egységes szabályozást adott valamennyi cégformára. Az irányelv a korlátolt felelős-
- 5/6 -
ségű társaság és a részvénytársaság tekintetében kívánt szabályozást adni. Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően történt rendelkezés a gazdasági társaság által vállalt, terhére vagy javára semmisség megállapítása előtt keletkezett kötelezettségekről. Módosult a Ctv. 50. § (1) bekezdés c) pontja is, megszűnt a cégbíróság azon lehetősége, hogy akár áttételesen is, de átvegye a perbíróság semmisség megállapításával kapcsolatos jogkörét. A cégbíróság az alapítással kapcsolatos hiba miatt már nem törölheti a céget törvényességi felügyeleti eljárásban, kivéve, ha a cég alapítása bűncselekménnyel történt, és ezt a tényt jogerős bírósági ítélet megállapította.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, figyelemmel arra, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének okai anyagi jogi jogszabályok, az érvénytelenségi okokat már maga tartalmazza. Az érvénytelenségi szabályok a jogerős cégbejegyzésig azonosak a Polgári Törvénykönyv általános érvénytelenségi szabályaival. A jogerős cégbejegyzés után azonban csak semmisség megállapításának van helye, mégpedig az 1. számú társasági jogi irányelvben meghatározott okokból. Alapvető formai illetve tartalmi hibák adhatnak csak okot a perindításra, ezen okok kimerítő felsorolását a 12. § (4) bekezdés tartalmazza. Ha a társasági szerződés egyéb okból jogszabálysértő, törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye a Ctv. 74. §-a alapján. Az érvénytelenség megállapítása iránti pereknél az érvénytelenségi ok kiküszöbölése a fő cél, és csak akkor, ha ez nem lehetséges, kerülhet sor az érvénytelenség megállapítására oly módon, hogy a jogerős ítélet napjáig, vagy az ítéletben meghatározott azt követő időpontig az okiratot hatályossá kell nyilvánítani. A bírósági eljárás részletes szabályait a 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) tartalmazza.
A 2006. évi IV. tv. 12. §-a felsorolja a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit, az érvénytelenségről pedig a 12. § (3) és (4) bekezdése rendelkezik. Az ebben foglaltak szerint a társaság jogerős cégbejegyzéséig a társasági szerződés érvénytelenségére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés megtámadására nincs mód, és a semmisség megállapításának is csak a cégtörvényben szabályozott perekben, és a (4) bekezdésben meghatározott semmisségi okból van helye. A (4) bekezdés szerinti felsorolt semmisségi okok: társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor, a társasági szerződés nem tartalmazz a társaság cégnevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok vagyoni hozzájárulása mértékét, a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik, a társaság alapításában résztvevő valamennyi tag cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában résztvevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
A cégalapítás eredménytelenségének megállapítása iránti perek szabályait a 2006. évi V. tv. 69. § (1) bekezdése tartalmazta, mely szerint a cégbejegyzését követően a cég alapítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen, a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt indítható per. Perindításra az ügyész, illetve az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. Külön rendelkezett a Ctv. a létesítő okirat módosítása érvénytelensége iránti perekről.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. 3:15. §-a értelmében a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére a jogi személynek a nyilvántartásba való bejegyzését elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig a szerződések érvénytelenségének szabályait kell megfelelően alkalmazni, a (2) bekezdés szerint a jogi személynek a nyilvántartásból való jogerős bejegyzését követően a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére nem lehet hivatkozni a nyilvántartásból való törlés érdekében. Ha a létesítő okirat valamely rendelkezése jogszabályba ütközik, a törvényes működés biztosítására szolgáló eszközöket igénybe lehet venni, és a (3) bekezdés alapján ezeket a rendelkezéseket a létesítő okirat módosítása esetén megfelelően alkalmazni kell.
A gazdasági társaságokra vonatkozó speciális szabályozást - az érvénytelenségi okokra, az anyagi jogi rendelkezésekre is kiterjedően - ismételten a 2006. évi V. tv. tartalmazza. A 69. § (1) bekezdése szerint a cégbejegyzését követően a cég alapítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cégbejegyzését elrendelő végzés cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt indítható per. A perindításra az ügyész, illetve az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. A 69. § (2) bekezdése felsorolja az érvénytelenségi okokat, melyek lényegében megegyeznek a korábbi szabályozással:
a) a létesítő okirat ügyvédi, illetve alapító jogtanácsosa által ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor,
b) a létesítő okirat nem tartalmazza a cég nevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tag vagyoni hozzájárulása mértékét,
c) a cég tevékenységi köre jogszabályba ütközik,
d) a cég alapításában részt vevő valamennyi tag cselekvőképtelen volt, vagy a cég alapításában résztvevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették,
e) a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per szabályai nem változtak.
Különbséget kell tenni a szerint, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének kérdése a cégbejegyzése előtt, vagy pedig a jogerős cégbejegyzést követően merül-e fel. Az 1. számú társasági jogirányelv a már
- 6/7 -
bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság társasági szerződése semmisségét kívánta harmonizálni, a bejegyzés előtti helyzetet nem. A Gt. és a Ctv. ennek megfelelően a jogerős cégbejegyzést követően szabályozta az érvénytelenséget, a cégbejegyzés után történő igény érvényesítésére, perindításra tartalmazott eltérő rendelkezést. Ugyanezt a szabályozási módot követi a 2006. évi V. tv. módosított 69. §-a, mely a létesítő okirat, társasági szerződés érvénytelenségének anyagi és eljárási jogi szabályait egyaránt tartalmazza.
Ebből következően a cégbejegyzés előtt a régi, illetve új Polgári Törvénykönyv általános szabályai szerint van lehetőség kereset benyújtására, nem korlátozott az érvéntelenség formája sem, mind semmisségre, mind megtámadási okra hivatkozással kezdeményezhető eljárás. Cégbejegyzés után azonban kizárt a megtámadás, semmisség megállapítása pedig a Cégtörvényben felsorolt okok alapján kérhető.
A gyakorlatban természetesen előfordulhat olyan eset, hogy a társaság bejegyzése előtt a Polgári Törvénykönyv alapján indított per folyamatban léte alatt a társaságot a cégbíróság bejegyzi a cégjegyzékbe, ezáltal felmerülhet a kereset jogcíme változtatásának szükségessége. A Cégtörvény a jogerős cégbejegyzést követően indult perekről rendelkezik, így a megfogalmazásból az következik, hogy a kereset eredetileg megjelölt jogalapja szerint kell az eljárást lefolytatni. A Legfelsőbb Bíróság egy határozata szerint, az a körülmény, hogy a jogerős bejegyzés megtörténik nem gátolja a korábban előterjesztett kereset elbírálását. A probléma ebben az esetben akkor jelentkezik, ha nem az előtársaság, hanem az alapító tagok állottak perben, hiszen az érvénytelenség jogkövetkezményei nem vonhatók le - perben állás hiányában - a bejegyzett társasággal szemben. Más álláspont szerint, ha a társasági szerződés megtámadásra alapított érvénytelenségének megállapítása iránti perben a jogerős cégbejegyzésig nem születik ítélet, a keresetet el kell utasítani, mert a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés megtámadására nincs lehetőség. A bejegyzett társaság létesítő okiratának érvénytelenségét valamely tag megtámadása nyomán akkor sem lehet kimondani, ha a megtámadás a cég jogerős bejegyzése előtt megtörtént. Ha Ptk. szerinti megtámadási okra vagy olyan semmisségi okra hivatkozik, mely a Ctv.-ben nem szerepel, a bíróság a per érdemében keresetet elutasító ítéletet hoz. Ha a felperes a keresetében olyan érvénytelenségi okra hivatkozik, amely Ctv.-ben szerepel, és az alperesek a társasági szerződést aláíró alapítók, akkor - a felperes keresettől való elállása esetén - az alpereseket a perből el kell bocsátani és velük szemben a pert meg kell szüntetni. Ha a felperes a keresetet a társasági szerződést aláíró alapítókkal szemben továbbra is fenntartja az alpereseknél a Pp. 130. § (1) bekezdésének g) pontja alapján fennálló perakadály ellenére (a per alperese a cégbejegyzés időpontjától a gazdasági társaság lehet), akkor a pert velük szemben meg kell szüntetni a Pp. 157. § a) pontja alapján. Ha a keresetet az előtársasággal szemben nem terjesztették elő (előtársasági működés hiányában vagy eltérő jogi álláspont miatt), akkor a felperest fel kell hívni a társaság perbe vonására. Ha a felperes ezt elmulasztja, akkor a pert meg kell szüntetni Pp. 157. § a) pontja alapján, a társaság perbevonása esetén pedig a pert a társasággal szemben kell lefolytatni.
Végül szintén a Legfelsőbb Bíróság, Kúria gyakorlatából következik, hogy az érvénytelenség alapjául olyan okok hozhatók fel, amelyeket a jogszabály a kereset benyújtásakor annak tekint.
A régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 234. § (1) bekezdése szerint semmis szerződés érvénytelenségére, ha a törvény kivételt nem tesz, bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség hivatalból, külön eljárás nélkül figyelembe veendő. A 2013. évi V. tv. új Ptk. 6:88. §-a szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli. A Cégtörvény alapján a semmisséget nem hivatalból, hanem kereseti kérelemben, perben kell megállapítani. Más perben hivatkozhatnak-e erre?
Az 1. számú irányelv rendelkezései körében kifejtettek szerint a 44/2001. EK rendelet illetve a 1215/2012/EU rendelet, valamint az 1979. évi 13. tvr. irányadó a joghatság tekintetében a társasági szerződés érvénytelensége iránti perekben. Az Európai Unió tagállamai egymás közötti viszonylatában a rendelet alapján a társaság székhelye szerinti tagállam bírósága kizárólagos joghatósága áll fenn. A Pp. 23. § (1) bekezdése e) pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe tartoznak egyéb perek mellett a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek.
A Cégtörvény a cég székhelye szerinti törvényszéket nevesíti. A törvényi szabályozásból következik az, hogy a társasági szerződés érvénytelensége iránti per - függetlenül a cégbejegyzés megtörténtétől - mindig a törvényszék hatáskörébe tartozik.
Az illetékesség tekintetében pedig anélkül, hogy ezt a jogszabály kimondaná, kizárólagos illetékességi okot (cég székhelye) állapít meg a cég bejegyzését követően indított perekben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a cégbejegyzés előtt kezdeményezett eljárásokban az általános illetékességi okok is figyelembe vehetők (Pp. 29. §, Pp. 30. §).
A fentiek folytán a jogerős cégbejegyzés előtt a Ptk. szabályai az irányadóak, azaz semmisségre a régi Ptk. alapján bárki határidő nélkül hivatkozhat. Az e körben kialakult bírósági gyakorlat a Pp. 3. §-ára figyelemmel, mivel a polgárjogi jogviszonyban felmerült vita elbírálására irányuló kérelmet a vitában érdekelt fél, illetve az a személy nyújthatja be, akit erre a jogszabály feljogosít, kifejtette, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdése nem jelent korlátlan keresetindítási jogosultságot. Keresetindítási joga az érdekeltnek van, és annak, aki rendelkezik azzal a jogosítvánnyal, hogy más jogának érvé-
- 7/8 -
nyesítése céljából pert indíthasson. Az új Ptk. 6:88. § (3) bekezdése a bírói gyakorlatnak megfelelően rögzíti, hogy a szerződés semmisségére az hivatkozhat, és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre a törvény feljogosít. Megtámadásra a régi Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik, ugyanezt rögzíti az új Ptk. 6:89. § (2) bekezdése.
A cégbejegyzést követően a Ctv. 69. § (1) bekezdése alapján keresetet terjeszthet elő az ügyész, továbbá aki jogi érdekét valószínűsíti. A valószínűsítés elegendő (az érdekeltséget nem bizonyítani kell), így szinte kizárható, hogy a Pp. 130. § (1) bek. g) pontja alkalmazásra kerüljön, ehelyett ítélettel kell dönteni, ha a jogi érdekeltség fenn nem állását állapítja meg a bíróság. Az EBH 2011.2327. szám alatt közzétett elvi határozat szerint jogi érdek hiányában nem támadható a társaság megalapítása, a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet el kell utasítani.
A gazdasági társaság saját társasági szerződésének érvénytelensége megállapítását nem kérheti, az ilyen pert meg kell szüntetni, mert a felperes, alperes azonos (BH 1998.549. szám alatt közzétett eseti döntés).
A magyar szabályozásban új, 2004. január hó 1. napjával bevezetett rendelkezés a perindítási határidő megállapítása. Korábban határidőt a Gt., Ctvr., Ctv. nem rögzített, most viszont már csak a bejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül lehet a semmisség megállapítását kérni.
A cégbejegyzés előtt a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per alanyai az előtársaság vagy a társaság tagjai, perbeállításuk nem mellőzhető. A társaság bejegyzésével viszont egy, a tagoktól független jogalany jön létre, az igény is csak vele szemben érvényesíthető.
Az érvénytelenség megállapításának kettős következménye van. A gazdasági társaságot, mint önálló jogalanyt létrehozó társasági szerződés érvénytelenné válik, így a társaság megszűnik alanya lenni mindazon szerződéseknek, amelyeket kötött. Ez tehát a társaság külső kapcsolataira, üzleti partnereire vonatkozik. Másodlagosan az érvénytelenség érinti a társaság belső viszonyait, hiszen a tagoknak el kell számolniuk egymással, de nem a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben. A Ptk.-val ellentétben itt nem a szerződést kötő tagok állnak perben, hanem alperesként a gazdasági társaság, a társaság tagjai alperesi pozícióba nem kerülhetnek. A semmisségi per tárgya pedig a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály).
A létesítő okirat módosítása esetén az alkalmazandó szabály attól függ, hogy a módosítás cégjegyzék adattal összefüggő, vagy sem. Ha a létesítő okirat módosítása cégjegyzék adattal összefügg, a változásokat a cégjegyzékbe a cégbíróság bejegyezte, akkor a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére indítható per rövidebb jogvesztő határidőn belül. Ennek oka az, hogy a cégjegyzék adatainak megkérdőjelezése lehetőleg közvetlenül a bejegyzést követően megtörténjen. Ha a módosítás cégjegyzéki adattal nem függ össze, a Ptk. szabályai szerint indítható érvénytelenségi per. A szélesebb körű perindítás lehetőségének az indoka: már bejegyzett cég esetében nem állnak fenn azok az érdekek, amelyek a létesítő okirat tartalmának vitatását kizárnák, az esetleges érvénytelenség megállapítása a cég létét nem fenyegeti.
Nem alapítható kereset a Ctv. 69. §-ára egyéb, cégbejegyzés alapjául szolgáló okirattal szemben. Ilyen eljárást az általános, Ptk.-ban meghatározott szabályok szerint lehet kezdeményezni (pl. tagjegyzék, tőkeemelésről döntő alapítói határozat).
A régi Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint érintett szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Az új Ptk. az érvénytelenségi jogkövetkezményeit eltérően tartalmazza (6:108-6:115. §). A Cégtörvény alapján eredeti állapot helyreállítására nem kerül sor, a bíróságnak elsődlegesen az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére kell törekednie. Amennyiben erre nincs lehetőség, a bíróság az érvéntelenséget csak megállapítja, de a társaság létéről, tagok viszonyáról nem rendelkezik. Az ítélet nem visszamenőleges hatályú, az érvénytelenség megállapítása mellett az okiratot a határozatban megállapított időpontig hatályossá kell nyilvánítani. A megszűntnek nyilvánításról, törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásáról a cégjegyzéket vezető cégbíróság fog dönteni a perbíróság által megküldött határozat alapján. A Cégtörvény a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perindítás és befejezés adatainak a perbíróság értesítése alapján a cégjegyzékbe való bejegyzéséről rendelkezik, a cégjegyzék adatait, illetve azok változásait - ideértve a cég törlését is - tartalmazó végzés közzétételéről, s harmadik személlyel szembeni hatályáról szintén a Cégtörvény rendelkezik.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének kezdeti, teljes körű, megtámadást is megengedő szabályozása folyamatosan, lépésről lépésre szűkült le a társasági jogi irányelvnek megfelelő semmisségre és semmisségi okokra anélkül, hogy teljesen új jogintézmény bevezetésére került volna sor. A magyar jogalkotás némileg "túlteljesítette" a vele szemben támasztott elvárásokat, vagylagos követelmények közül a szigorúbbat választotta, egyszerre, nem időbeli ütemezéssel valósította meg a harmonizációt, és gyakorlatilag teljessé tette az összhangot az uniós joggal. ■
- 8 -
Visszaugrás
