Az uniós jog megsértéséért fennálló tagállami kárfelelősség szabályait az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alakította ki. Ezeket az alapelveket a Bíróság 2001-ben a Köbler-doktrínával kiterjesztette a tagállami bíróságokra is. Ennek ellenére a tagállamokban csak kevés olyan ítélet született, amely alkalmazta ezeket a kárfelelősségi szabályokat. A hazai polgári jog szabályozza a bírósági kárfelelősséget, és azt a bírói gyakorlat alkalmazza és értelmezi is. A Bíróság a magyar ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott C-620/17. számú ítéletétében (Hochtief-ügy) összefoglalta a bírósági kárfelelősség uniós jogban kidolgozott elveit. Indokolt annak vizsgálata, hogy összhangban állnak-e ezek az elvek és a hazai polgári jog szabályai egymással. Lehetséges-e, hogy a nemzeti jogrendszerektől nagymértékben eltérő szabályokra vezethető vissza ezen a területen a sikeres keresetek alacsony száma?
The rules of the liability of the Member States for breach of EU law have been developed by the case-law of the Court of Justice of the European Union (CJEU). In 2001, the CJEU extended these principles to the courts of the Member States through the Köbler doctrine. Despite such development in the case-law, only few judgments have applied these liability rules in the Member States. The Hungarian civil law regulates the court's damage liability, and it is also applied and interpreted by the practice of the domestic courts. The CJEU summarized the principles of the judicial liability based on EU law with the judgment in the case C-620/17 Hochtief which was based on a Hungarian case. In the light of this judgment, it is worth examining whether these principles are in accordance with the rules of the Hungarian domestic civil law. Is it possible that the low number of successful applications based on the Köbler doctrine in the Member States is in connection with the fundamental differences between the liability rules in national legal systems and those in EU law?
Tárgyszavak: EU-tagállamok kártérítési felelőssége, Köbler-doktrína, polgári jog, előzetes döntéshozatali eljárás
Az utóbbi évek sorozatos válságainak tükrében minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy az európai integráció vívmányai napjainkban komoly kihívásokkal néznek szembe. A válság megjelenik gazdasági, társadalmi és politikai szinten is. Ezzel egyidejűleg néhány tagállamban megkérdőjelezésre kerültek az uniós jogrendszer alapjai, ami megjelent alkotmánybírósági döntésekben is.[1] Az ehhez vezető problémák mélyreható vizsgálata messze meghaladja a jogtudomány eszköztára által biztosított kereteket, azonban az uniós jogrendszerben végbemenő folyamatok tükrében fel kell tenni a kérdést, hogy vannak-e olyan okok az uniós jogalkotásban és jogalkalmazásban, amelyek elvezettek az uniós jog alaptételeinek megrendüléséhez. Ennek a kérdésnek az elemzése elsősorban alkotmányjogi, közjogi megközelítést igényel. A jogtudomány és a közvélemény érdeklődésének középpontjában kétségtelenül az úgynevezett jogállamisági eljárások, azok következményei állnak, amióta azonban az uniós jogalkotás és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) joggyakorlata az uniós jogi elvek mentén megköveteli a magánjog területén is az uniós jog érvényesülését, ezeket a kérdéseket fel kell tenni magánjogi szemszögből is. A tagállamok magánjogi berendezkedésével, hagyományaival szemben túl messzire ment-e az uniós jog? A Bíróság joggyakorlata teremtett-e olyan intézményeket, támaszt-e olyan elvárásokat a tagállami jogrendszerekkel szemben, amelyek nem befogadhatóak egyes tagállamoknak?
Hazánkban a bírósági kárfelelősségnek mint az állami kárfelelősség megnyilvánulásának, kialakult tételesjogi és bírósági jogelvekben megnyilvánuló alapjai vannak. A Bíróság 2019. július 29-én hirdette ki a C-620/17. számú ítéletét[2] a Hochtief Solutions AG Magyarországi Fióktelepe kontra Fővárosi Törvényszék ügyben (a továbbiakban: Hochtief-ügy) bírósági kárfelelősség témájában. Az ítélet a Bíróságnak a tagállami kárfelelősség körében kialakított jogtételeihez nem adott hozzá többletet, nem vitte előre a kérdés uniós jogi alapjait, azonban összefoglalta a Bíróság gyakorlatát és azt kivetítette a hazai polgári anyagi jog és eljárásjog rendszerére. Erre tekintettel adja magát a kérdés, különösen a fentiek tükrében, hogy ezen jogelvek mennyiben illeszkednek az bírósági kárfelelősség hazai rendszerébe.
- 286/287 -
Különösen azért érdemes vizsgálat tárgyává tenni az ítéletet, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a Bíróság által kialakított elveket a bírósági kárfelelősség területén valamennyi tagállam csak mérsékelten vagy nagy kritikával[3] alkalmazza. Hazánkban felmerül, hogy az uniós jogot sértő bírósági ítéletek miatt indult kártérítési perek megítélésnek a gyakorlat szempontjából is komoly jelentősége lesz. Az úgynevezett "devizahiteles" perek elárasztották az utóbbi években a hazai bíróságokat. Az ilyen jellegű perek elbírálása során a bíróságok nagy mértékben támaszkodnak az uniós jogi fogyasztóvédelmi normákra és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára. Figyelemmel arra, hogy ezen perek megítélésében felsőbb bírói szinten az utóbbi időben komoly változások mutatkoznak, alappal merül fel a kérdés, hogy esetleg ugyanazon uniós joganyagot másként értelmező hazai ítéletek alapján nem indulnak-e ilyen jellegű perek nagyobb számban a közeljövőben.
A hazai jogirodalom[4] hasonló vizsgálatot a Köbler-doktrína érvényesülése kapcsán már végzett a jogrendszerünk tekintetében, azonban az azóta bekövetkezett változások és a fent írtak indokolttá teszik, hogy ezt az elemzést a Hochtief-ügy tükrében ismételten elvégezzük.
A bíróságok ítélkező tevékenységéért való polgári jogi felelősség kérdése fel sem merülhetett addig, amíg az állam magánjogi felelősségéről való gondolkodást az abszolút immunitás tana határozta meg. Bár a magyar jogtörténetben fellelhetőek ennek halvány gyökerei,[5] első áttörést és a funkcionális immunitás[6] elvi alapjai felé való elmozdulást a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) kodifikációja jelentette, amelyben megjelent az államigazgatási jogkörben okozott kár fogalma. Ez a szabályozás még rendkívüli módon beszűkítette a magánjogi jogérvényesítést azzal, hogy annak alapfeltétele volt a fegyelmi vagy büntető határozat. Az állami immunitás és ezáltal a bíróságok kárfelelőssége területén a rendszerváltozás és ezáltal az állami jogalanyiság törvényi rendezése jelentett komoly lépést.[7] Ezzel elhárultak az immunitásból fakadó elvi akadályok a bírósági jogkörben okozott károk jogalkotói rendezése elől. Ennek eleget is tett a jogalkotó a kártérítéshez való jog Alaptörvényben való rögzítésével, amikor kimondta a XXIV. cikk (2) bekezdésében, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
