Kőhidi Ákos: A fogyasztói csoportok jogi szabályozása és a kapcsolódó szerződések érvénytelensége (GJ, 2014/2., 8-13. o.)

I.

Bár a fogyasztói ügyletek közül manapság leginkább a devizahitelesek szerződései tartják lázban a közvéleményt, eközben a piaci hitelezés hatóköréből - vagyoni helyzetük miatt - kieső személyek pénzhez jutásának elősegítésére kialakultak a fogyasztói csoportok, amelyek csak látszólag önszerveződő "segélyszervezetek." Jóllehet a tagok közötti belső hitelezés ilyen formációjára valós igény van, azonban az önszerveződés helyett aktív és külső szervező tevékenység révén jöttek létre, amelyet már nem az altruizmus vagy a közös érdek, sokkal inkább a profit katalizált, és amely tevékenység sok esetben épp a valós társadalmi célt erodálta. Jelen írás tárgya egy sajátos, a fogyasztói társadalomra jellemző jogi jelenség - a fogyasztói csoport - életútjának nyomon követése, elsősorban az annak létalapjául szolgáló polgári jogi jogviszonyra fokuszálva.

Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, mi tekintendő fogyasztói csoportnak. Normatív definícióval kapcsolatban a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) értelmező rendelkezései szolgálhatnak kiindulópontként, a törvény 2. § i) pontjában ugyanis a következő definíció található: "a szervezők - díjazás ellenében történő - közreműködésével a csoport tagjai pénzének összegyűjtésén alapuló minden olyan csoport, amelynek célja, hogy minden tagja az általa előre meghatározott dolog tulajdonjogát a tagok befizetéseiből, előre meghatározott időtartamon belül - véletlenszerű vagy többletfeltételek vállalásától függő kiválasztás útján - a csoport segítségével megszerezze."

A fent hivatkozott, 2012. január 1-jétől hatályos szakasz törvénybe iktatása előtt is léteztek azonban ilyen csoportok, a jogszabály mindössze leképezte a társadalmi valóságot és az időközben kialakult bírói gyakorlatot. Több mint tíz éves gyakorlatra reagált a jogalkotó, hiszen már a 186/2001. (X. 11.) Korm. rendelet is szabályozta a fogyasztói csoportok szervezését és működését, ez azonban sohasem lépett hatályba. (A 186/2001. (X. 11.) Korm. rendelet hatálybalépését több ízben halasztották el, először a 325/2001. (XII. 29.) Korm. rendelettel, majd a 269/2002. (XII. 20.) Korm. rendelettel, végül a 205/2004. (VI. 30.) Korm. rendelettel. A fogyasztói csoportok szervezésére és működésére így speciális, részletes szabályok nem vonatkoznak, alapvetően az Fgytv. és a Ptk. szabályait kell működésükre alkalmazni.)

A törvényi szabályozást megelőző bírói gyakorlatból is jól körülhatárolhatóak a következő definíciós elemek. A csoport szervezője a fogyasztói csoport tagjainak megbízottja, a csoport tagjaival tipikusan külön-külön szerződik (adásvételi szerződés létrejöttének elősegítésére), ám az egyes szerződések megkötése - ahogy erre a szerződésekben utalás is található - a többi megbízási szerződésre tekintettel történik. A megbízás közvetett tárgya valamely dolog megszerzése, közvetlen tárgya a közreműködői, szervezői tevékenység. Meghatározott időközönként a megbízott közgyűléseket szervez, amelyen vagy sorsolás vagy licitálás (ki vállal nagyobb előtörlesztést) útján kiválasztásra kerül az a megbízó, aki az adott ingó vagy ingatlan megszerzésének jogát elnyeri. Az előtörlesztés vállalása esetén az lesz a nyertes, aki az adott közgyűlésen a legtöbb aktuális havi részlet esedékességi idő előtti befizetését ígéri és teljesíti, a tagnak azonban a vállalt előtörlesztést általában nem kell befizetnie, hanem az igényelt összegből vonják azt le és ennyivel kevesebbet bocsátanak a rendelkezésére. (Lásd még: VEF 2007.10., VEF 2007.18., VEF 2007.23., VEF2010.6, VEF 2010.7., 1-H-GJ-2007-79.) Maga a csoport pedig "olyan speciális önkéntes, ideiglenes vásárlási társulás, amely előtakarékossági formát részletre történő vásárlással kombinál, és ami szerencseelemet is tartalmaz." (VEF 2007.16.) Végső soron tehát a csoport minden egyes tagja hozzájuthat a vá-

- 8/9 -

sárlási joghoz, ennek mindössze a pontos ideje bizonytalan, azonban fizetnie kell a szerződésben megállapított havi részleteket. A szervező - ahogy ez a szerződésekből ki is tűnik - a szolgáltatáshoz nem rendelkezik fedezettel, a kifizetések alapját a tagok befizetései képezik. A csoport tagja tehát a megbízottal áll jogviszonyban, a megbízott a megbízók által befizetett díjelőlegekből a csoport részére egy elkülönített pénzügyi alapot képez, melynek a megbízók által fizetendő regisztrációs díj és megbízási díj nem része. (VEF 2010.6., VEF 2011.7.) A fogyasztói csoport szervezőivel történő kapcsolatfelvétel ügynöki hálózaton keresztül valósul meg, a csoportok szervezését általában széles körű reklámozás kíséri. (VEF 2010.7.) A Fővárosi Bíróság egyik döntésében a következőképpen határozta meg a csoporttagok belső és a megbízóval szembeni jogviszonyát: "Bár többszörösen összetett konstrukcióról van szó mégis markánsan elkülöníthető a csoporttagok közötti atipikus és a csoporttagok és a felperes közötti megbízási jogviszony. Ezen összetett jogviszony az előtakarékosság és a részletekre történő vásárlás jellemzőit továbbá szerencse elemet is magában foglal, amely lényegében belső hitelezés, ugyanis a megvásárolni szándékozott vagyontárgyak ellenértékét teljes egészében és kizárólag a tagok bocsátják egymás rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy a csoporttagok ugyanannyi pénzt kapnak vissza, mint amennyit befizettek, csak más és más időpontokban." (1-H-PJ-2007-802.)

Felmerül a kérdés, hogy a fogyasztói csoport polgári jogi társaságnak minősül-e? Ezzel kapcsolatban egyrészt vissza kell kanyarodnunk az Fgytv. fentebb már idézett definícióhoz, amely a "minden olyan csoport" szófordulattal a fogyasztói csoportot tartalmi ismérvek mentén határozta meg. Másrészt az általam vizsgált jogesetek fókuszpontjában a megbízási szerződések, nem pedig a tagok közötti jogviszonyok álltak, így nem találkoztam olyan esettel, amelyben a bíróság polgári jogi társaság létrejöttét állapította volna meg. Annak ellenére sem, hogy található olyan eset, amelyben felperesi oldalon hivatkoztak erre, ugyanis a tag által befizetett összegek visszakövetelésére a tag felmondása után a Ptk. 570. § (1) bekezdése adekvát alap lehetett volna. (1-H-GJ-2007-79.) Véleményem szerint a polgári jogi társaság létrejötte szerződéses jellegére és a regisztráció hiányára tekintettel alapvetően bizonyítási kérdés, amelyen belül a tagok tényleges akarata és célja is vizsgálandó. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a megbízási szerződések létrejöttekor a megbízók a többi tagot általában nem ismerték és elképzelhető, hogy ezek a személyek később sem váltak előttük ismertté (mivel például nem vettek részt a közgyűléseken), így egy - adott esetben - több száz fős csoport esetében, általános jelleggel és minden tag viszonylatában a polgári jogi társaság fennállása kevéssé valószínű. A helyzetet tovább árnyalja az, hogy a Fővárosi Ítélőtábla több döntésében is rögzítette, a vásárlói csoportot működtető társaság tevékenysége nélkülözi a polgári jogi társaság elemeit…" (ÍH 2009/1/20., BDT 2009/4/60.), igaz ez a megállapítás a működtető (gazdasági) társaságra és nem a fogyasztói csoport tagjainak jogviszonyára vonatkozott.