Az új Pp.-ben szabályozott, felek jóhiszemű eljárási kötelezettségéből származtatható állítási és bizonyítási szükséghelyzet jogintézményei jelentős előrelépést hoztak az anyagi és eljárási igazságosság utóbbi javára történő elválásából fakadó feszültség írott jog általi enyhítésében. Velük kapcsolatban számos kérdés vethető fel, így például választottbíráskodási joggal való kapcsolódásukat illetően is. Utóbbiakat e dolgozatban, míg másokat külön dolgozatokban[1] vizsgálom meg, így különösen a szükséghelyzetek külföldi választottbíráskodási jogokban való érvényesülését is.
E dolgozatban különösen (i) a perbeli szükséghelyzetekre vonatkozó szabályozás lényegét, kimondásuk indokait, jóhiszemű eljárás elvével való kapcsolódásukat mutatom be röviden, továbbá vizsgálom a belföldi választottbíráskodásban (ii) a jóhiszemű eljárási kötelezettség általános érvényesülését, (iii) az állítási és a bizonyítási kötelezettség, teher kezelését, (iv) az információ aszimmetrikus helyzetekkel terhelt jogviták választottbíráskodásban való eldöntésének kockázatait, (v) ezek kezelésének módjait, (vi) a kérdés eljárásújítással való összefüggéseit, (vii) valamint a belföldi választottbíráskodás versenyképességét illető aggályokat.
A gondolatmenet könnyebb követhetősége érdekében az alábbiakban a szükséghelyzetek általános és különös szabályai kerülnek bemutatásra. Így a Pp. (184. §) szerint a fél állítási szükséghelyzetben van, ha (i) valószínűsíti, hogy (ii) a határozott (ún. másodlagos) tények állításához szükséges információval kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, (ii) igazolja, hogy az információ megszerzése és megtartása érdekében szükséges intézkedéseket megtette, (iii) az ellenérdekű fél bírói felhívásra sem adja meg az információt, és (iv) az ellenérdekű fél nem valószínűsíti a fentiek ellenkezőjét. Ekkor a szükséghelyzettel érintett tényállítást a bíróság valósnak (v) fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.
Míg a Pp. 265. § (2)-(3) bekezdése és a 269. § (5)-(6) bekezdése szerint a fél bizonyítási szükséghelyzetben van, ha (i) valószínűsíti, hogy a bizonyítási indítványához nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, és (ii) igazolja, hogy az ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette, vagy (iii) a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, vagy (iv) a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg, és (v) az ellenérdekű fél bármelyik esetben nem valószínűsíti azok ellenkezőjét, vagy (vi) a jogsértő bizonyítási eszköz nem használható fel és a perben jelentős tényt a bizonyító fél más módon bizonyítani nem képes, és a bíróság a bizonyítási szükséghelyzet szabályainak alkalmazási lehetőségét választja. A szükséghelyzetben lévő fél által bizonyítandó tényt a bíróság valósnak (vii) fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.
Egyes esetekben, meghatározott bizonyítási eszközök vonatkozásában a Pp. sajátos - míg az állítási szükséghelyzet körében [Pp. 184. § (1) bek. c) pont] általánosan szabályozott - bíróság általi adatátadásra kötelezést lehetővé tevő szabályokat mondott ki. Így, ha a félnek a bizonyítási indítványhoz a tanú nevére és idézhető címére van szüksége a Pp. (286. §) lehetővé teszi, hogy a bizonyító fél kérelmére a bíróság az ellenfelet kötelezze ezen adatok bejelentésére, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell. Továbbá, ha a fél bizonyítási indítványához okirat rendelkezésére bocsátására van szükség a Pp. [320. § (2) bek.] lehetővé teszi, hogy a bizonyító fél kérelmére a bíróság az ellenérdekű felet kötelezhesse a birtokában lévő olyan okirat rendelkezésre bocsátására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenérdekű felet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy az rá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.[2] A Pp. [321. § (2) bek.] szerint továbbá, ha a bizonyító fél által rendelkezésre bocsátott, az eredeti okiratról készített okirat (másolat, felvétel, adathordozó útján készített okirat) teljes bizonyító erejű magánokiratnak vagy közokiratnak minősül, a bíróság az ellenérdekű fél terhére értékeli, ha az ellenbizonyítás során a birtokában lévő eredeti okiratot nem bocsátja rendelkezésre.
Mindkét szükséghelyzet vonatkozásában a Szakértői
- 352/353 -
Javaslat,[3] a Pp. Miniszteri Indokolása[4] és a Pp. Magyarázata[5] egyaránt újításról beszél. Lényegük, hogy bizonyos információ-aszimmetrikus helyzetekben a fél önhibáján kívül nem rendelkezik az érvényesíteni kívánt alanyi jogát megalapozó, bizonyító, illetve bizonyításához szükséges valamennyi konkrét tény ismeretével, azért azokra vonatkozóan konkrét tényállítást sem tud tenni, miközben vele szemben a perben ellenérdekű félnek azok a birtokában vannak, csak nem áll érdekében azok perbeli feltárása. Méltányossági alapon ezért szükségesnek tűnt az egyensúlytalanságot helyrebillenteni az ellenérdekű fél a határozott tények állításához, bizonyításához szükséges információ átadási kötelezettségét közvetve megteremteni.
A jogalkotó az 1952-es Pp. megoldásával [8. § (3) bek.] ellentétben az új Pp.-ben (4. §) nem tekinti rosszhiszemű pervitelnek, vagy érti bele a felek igazmondási és eljárástámogatási kötelezettségébe az olyan tény elhallgatását, amelyről a félnek tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős. Az új Pp. ezzel implicit módon elismerte a polgári peres fél önterhelő információ (bizonyíték) szolgáltatásától való tartózkodási jogát.[6] A szükséghelyzetek általános és különös szabályozása az önterheléstől való tartózkodási jog alól teremt kivételt.
A későbbiekben jelentősége lesz, hogy az életbeli állítási és bizonyítási szükséghelyzetek, az egészét nem fedik le a Pp. által megteremtett állítási és bizonyítási szükséghelyzet jogintézményei.[7]
Hangsúlyozandó, hogy a fentiek alapján az eljárásbeli szükséghelyzet nem azonos tartalmában a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló ENSZ mintaszerződés alapján elfogadott, kétoldalú nemzetközi egyezményekben használt szükséghelyzet (necessity) veszteségért való kártalanításhoz való jogot megszüntető anyagi jogi kifogásával,[8] jóllehet az ilyen jogviták is választottbíráskodás keretében kerülnek elbírálásra.[9]
A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) esetében is helytálló Kengyel[10] 1994-es Vbt. alapján a választottbíráskodás alapelvei vonatkozásában tett azon megállapítása, hogy a Pp. nem általános háttérjogszabálya a választottbíráskodásnak, ezért annak szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, a választottbíróság így dönt, vagy a Vbt. kifejezetten így rendelkezik. Így történik a bíróságok feladatai, [Vbtv. 6. § (4) bek.], a választottbírósági szerződés a bíróság, valamint a közjegyző intézkedéseivel való összeegyeztethetősége körében (Vbt. 10. és 28. §-ai), a bíróság által a bizonyításban nyújtott jogsegély keretében (40. §). A választottbíráskodásban azonban a Pp. alapelvei, így a jóhiszeműség elve (5. §) nem érvényesül utaló szabály által.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
