Az új Polgári Törvénykönyv Kodifikációs Főbizottság által kidolgozott tervezetét a Kormány 2012. július 12-i ülésén elfogadta, és ugyanezen a napon az Országgyűlés elé terjesztette "T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről" címmel. Az új polgári jogi kódexről az Országgyűlés őszi ülésszakán kezdődik meg a politikai vita.
Az új Polgári Törvénykönyv elfogadása koncepcionális és jelentőségteljes változás a magyar magánjog történetében. Ennek megfelelően az új Polgári Törvénykönyv elfogadásával számos alacsonyabb rendű jogszabály módosítása is szükségessé válik, így a tágabb értelemben vett jogalkotási munka során érdemes lehet átgondolni az új Polgári Törvénykönyv által is érintett néhány jogi szabályozási dilemmát.
Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - az új Polgári Törvénykönyv javaslatának elsősorban a személyek jogát, illetve a családjogot érintő rendelkezései közül kerül egy-egy szabály kiemelésre, amelyekkel kapcsolatban néhány dogmatikai vagy gyakorlati nehézségre lehet rámutatni, s amelyeknek a tisztázására egy átfogó, a kódexszintű szabályozást lebontó, a jogrendszer egészét érintő rekodifikációval járó munka során a jogalkotónak lehetősége lenne. Ezeknek a jogpolitikai céltételezést is magukban foglaló nehézségeknek vagy dilemmáknak a feloldása nem feltétlenül kell érintse az új Polgári Törvénykönyv javaslatának a szövegét, viszont a Javaslat elfogadásának jelentősége indokolhatja azok átgondolását.
Az ember jogképességével összefüggésben a Javaslat Második Könyvének 2:2. § (1) bekezdése a hatályos Ptk. 9. §-ával azonos módon rögzíti, hogy a "jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg". A 2:3. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a gyámhatóság - kérelemre vagy hivatalból - gyámot rendel a magzat részére, ha ez a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges. Az új Ptk. tehát már a fogantatástól kezdve biztosítja a gyámi védelmet a magzat részére.
Kívánatos felhívni a jogalkotó figyelmét egy e szabállyal kapcsolatos ellentmondásra, amely az asszisztált reprodukciós eljárások során az anya testén kívül létrehozott (in vitro fertilizált) embriók kapcsán a jogi szabályozásban markáns módon jelen van, és jogalkotói munka nélkül a későbbiek során is jelen lesz.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) - mint lex specialis - normatív módon különbséget tesz az embrió és a magzat fogalma között. Az Eütv. 165. §-a szerint: "embrió minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig"; magzat "a méhen belül fejlődő emberi lény a 12. héttől." E fogalmi megközelítésnek megfelelően az Eütv. a magzat jogi fogalmának elemévé teszi, hogy az a méhen belül fejlődjék. Az Eütv. 179. § (3) bekezdése viszont ezen túlmenően kimondja, hogy a "testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg". Ez tehát azt jelenti, hogy az in vitro fertilizációs eljárás során az anyatesten kívül létrehozott embriónak, illetve a belőle fejlődő magzatnak a feltételes jogképessége az anyaméhbe történő beültetéstől számítandó. Amíg az embrió az anyatesten kívül van, addig - noha biológiailag megfogant - feltételes jogképessége nincs. Ez utóbbi szabálya az Eütv.-nek azonban ellentmondásban áll a hatályos Ptk. és a Javaslat említett szakaszaival, amelyek egyértelműen - az élve születés feltételétől függően - a fogantatáshoz kötik a jogképesség kezdetét.
Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra is, hogy korábban az Alkotmánybíróság a terhességmegszakításról szóló 64/1991. (XII.17.) AB határozatában elvi éllel mondta ki, hogy az Alkotmány szerint nem lehet semmit sem visszavenni az ember eddig elért jogi pozíciójából, a jogalanyiság köre nem szűkíthető. E rendelkezéssel azonban ellentétes, hogy a méhmagzati jogállás, ezzel a magzat számára biztosított feltételes jogképesség az anyatesten kívüli embriót csak az anyaméhbe történő beültetéstől illeti meg. Az Eütv. tehát - az Alkotmánybíróság szóhasználatát idézve - "visszavesz" az ember eddig elért jogi pozíciójából, a jogrend által az élve születés feltételétől függően a fogantatásig kitolt jogképességet egyértelműen szűkíti. Így az anyatesten kívüli embriónak feltételes jogképessége nincs, míg az anyatesten belülinek van, tehát ha az ember in vitro fertilizációs eljárás útján fogantatik és élve megszületik, akkor jogképességének kezdete nem a fogamzásának időpontja.
Mindemellett megemlíthető, hogy a fentebb vázolt probléma gyökerei az in vitro fertilizációval összefüggő alapokra vezethetőek vissza. Az Eütv. ugyanis - jelen írásban nem részletezendő okokból - lehetőséget biztosít az anyatesten kívüli embriókat létrehozó szülő(k)nek arra, hogy a megfogant embriókat öt, maximum tíz évig fagyasztva tárolják. Tehát ezekben az esetekben a feltételes jogképesség, a függő jogi helyzet akár tíz évig is tarthatna, s nyilvánvalóan a jogalkotó az ezzel járó családi jogi, öröklési jogi nehézségeket akarta elkerülni, amikor az Eütv.-ben a beültetéshez és nem a fogantatáshoz kapcsolta a feltételes jogképesség kezdetét az anyatesten kívül fogant embriók vonatkozásában. Viszont, ha ez utóbbi megfontolást tudomásul is vesszük, a fent említett ellentmondás továbbra is ugyanúgy adott.
-690/691-
Az Eütv. nevezett szakasza a jogképesség tekintetében aszerint artikulál, hogy milyen helyen, hol van az embrió - anyatesten belül vagy kívül -, ezzel a rendelkezésével pedig rászabályoz a hatályos Ptk.-nak és a Javaslatnak a jogképességet félreérthetetlenül a fogantatáshoz kapcsoló szabályaira, valamint újraszabályoz alkotmányjogi, alapjogi kérdéseket is. [A Javaslat 1:2. § (2) bekezdése egyébiránt deklarálja azt is, hogy a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat - az Eütv. jogképességet érintő szabálya kétségtelenül annak minősül - a polgári jogi kódexszel összhangban kell értelmezni.]
A Javaslat negyedik, Családjogi Könyvével kapcsolatban egy rendszertani bizonytalanságra lehet rámutatni. A Családjogi Könyv hat részre tagolódik, ezek közül a harmadik rész az élettársi kapcsolat, a negyedik rész a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályait rögzíti.
A házasságon túlmenően a társadalmi viszonyokban létező emberi életközösségeknek más formái is kidolgozott kódexszintű jogi szabályozást igényelhetnek. Az élettársi és bejegyzett élettársi kapcsolatok a házassághoz hasonló, de azzal nem azonos együttélési formák, s tulajdonképpen a házasságra tekintettel értelmezhetőek, azonban a Javaslat elvi rendszertanát, logikáját, koherenciáját mégis megbonthatja a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény. E sarkalatos törvénynek igen lényeges hozadéka, hogy 7. §-ának (1) bekezdése normatív módon definiálja a család fogalmát, eszerint családnak minősül "a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családbafogadó gyámság". E jogszabály elfogadását megelőzően nem volt olyan jogi norma, amely kifejezetten a család fogalmát definiálta volna, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) is csupán a házasságkötés feltételeit rögzíti, de magának a családnak a jogi fogalmát nem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
