A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásai során a vizsgálók feladatát képezi a tényállás felderítése és a bizonyítási eljárás lefolytatása, amelynek eredményét a vizsgálati jelentésben összegzik. Az eljáró versenytanács a versenyfelügyeleti eljárás vizsgálati szakaszát követő versenytanácsi szakaszában a vizsgálók által felderített tényállást ítéli meg a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelését követően. Ideális esetben az eljárás versenytanácsi szakaszát lezáró érdemi határozatban választ kapunk a cikksorozat mottójául választott "Akinek hasznára van a bűntett, az a bűnös" kérdésére, vagyis arra, hogy amely vállalkozás sértette meg a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek a tilalmait vagy mulasztott el határidőben engedélyt kérni az általa megvalósított összefonódáshoz.
A jelen tanulmány csak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Tpvt.) foglalt, a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utalt törvényi tényállások vizsgálatát mutatja be vizsgálói szemszögből, nem foglalkozik kifejezetten a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) alapján a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utalt törvényi tényállások (például jelentős piaci erővel való visszaélés) vizsgálatával, tekintettel arra, hogy ezen magatartások vizsgálatának még nincs kiterjedt gyakorlata és ezen eljárások során a Tpvt.-ben foglalt eljárási szabályokat és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia a Hivatalnak. A jelen írásnak nem célja az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény alapján a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utalt eljárások (áremelés előzetes bejelentése, hatósági ár megsértése miatt bírság kiszabása) bemutatása sem, figyelemmel arra a körülményre, hogy ezen eljárások gyakorisága éves szinten is csekély mértékű.
A két részből álló cikksorozat első részében a vizsgálói karral és a versenyfelügyeleti eljárások megindításával kapcsolatos elvárásokat, feltételeket vettem górcső alá és bemutattam a vizsgálói munka azon részét, amely az információszerzés alanyi és tárgyi körére vonatkozik. A cikksorozat II. részében sorra veszem az információszerzés módját, időzítését és a vizsgálati jelentés versenyfelügyeleti eljárásban betöltött szerepét, ezáltal minden lényeges oldaláról bemutatásra kerül a versenyfel-ügyeleti eljárásokban folyó vizsgálói munka.
A cikksorozat előző részében kifejtetteket nem megismételve általánosságban elmondható, hogy az írásban és a szóban feltett kérdések eltérő vizsgálói attitűdöt igényelnek. Az írásban történő felvilágosítás adásra kötelezés esetén segítséget jelentenek az iratminták, amelyek kötelezőként alkalmazni rendelt indokolás része tartalmazza a megkérdezett szükséges kioktatását az eljárás lényegéről, az őt megillető jogokról, kötelezettségekről és a vele szemben alkalmazható szankciók köréről, mértékéről és feltételeiről.
Az írásbeli felvilágosítás-kérésnél a vizsgálónak csak az az "egyszerű" feladat jut, hogy kérdéseket tegyen fel. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy célszerű világosan és tömören kérdezni, vagyis kerülendők a "barokk körmondatok" és a speciális jogi terminológiák, néhány kivételtől eltekintve, amikor a megkérdezett jogi képviselő útján válaszol. Az is igaz, hogy a számszerileg relatíve sok kérdés feltevése is az eljárás elhúzódását eredményezheti, mert azt a reakciót válthatja ki a megkérdezettből, hogy az előírt határidőn túl tesz eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének.
A jövőben érdemes lenne megfontolás tárgyává tenni a Bizottság által alkalmazott, gyorsan kitölthető kérdőívek módszerének alkalmazását a nemzeti jog alapján folyó eljárásokban is, bár a jelenlegi, végzés kibocsátása útján történő kérdésfeltevés is megfelel az adatszolgáltatással szemben támasztott eljárásjogi követelményeknek. Véleményem szerint "felhasználó-barátabb" megoldást jelentene a gyors kérdőíves módszer, mert megkönnyítené a válaszadást a megkérdezettek számára azáltal, hogy több kérdésre elegendő lenne a megfelelő választ beikszelniük, és csak néhány kérdés igényelne részletes kifejtést.
Fontos kérdés, hogy hány napot biztosítson a versenyhatóság a megkérdezett számára az adatszolgáltatás teljesítésére. Véleményem szerint a tíznapos határidő rendszerint megfelelőnek bizonyul, nem túl kevés és nem túl sok. Ha kivételesen sok kérdése van a vizsgálónak, vagy olyan adatokat, dokumentumokat kér, amelyek beszerzése hosszabb idő vesz igénybe, akkor célszerű előzetesen egyeztetni arról, hogy megközelítőleg mennyi idő alatt tudja teljesíteni az adatszolgáltatást a megkérdezett. Ilyen esetekben természetesen nem szabad belemenni indokolatlan alkudozásba, sokkal inkább egy hatékony megoldás megtalálása a cél. A vizsgáló szempontjából az ügyintézési határidő betartása az elsődleges, lehetőleg kerülni kell az olyan megoldásokat, amikor azért van szükség határidő-hosszabbításra, mert nem érkeztek meg határidőre a kért válaszok.
Véleményem szerint az írásban történő adatkérések során lehetőleg kerülendő az ügy részleteinek ismertetése, a megkérdezett harmadik feleknek ugyanis nem fűződik méltányolható jogi érdeke ahhoz, hogy megtudják, pontosan mi miatt folyik eljárás az ügyféllel szemben, tekintettel arra, hogy az eljárás végkimenetele nem látható előre. Valamilyen szinten természetesen szükséges ismertetni az ügy lényegét, azonban csak olyan mélységekre szorítkozhat a vizsgáló, amely a kérdések megválaszolásához feltétlenül szükséges, de fokozottan ügyelnie kell az üzleti titkok, a védett adatok és az ügyfelek képviselőinek személyes adatainak védelmére. Gyakori, hogy a megkérdezettek telefonon faggatóznak az ügyről, a szóban történő tájékoztatás során is az imént ismertetett keretek között szükséges maradni. A nem ügyfél megkérdezettek figyelmét ugyanakkor érdemes felhívni arra, hogy az ügyben hozott érdemi határozat az eljárás lezárultával felkerül a versenyhatóság honlapjára.
A szóban történő felvilágosítás kérésnek leggyakoribb formája az ügyfél- és a tanúmeghallgatás. Az ügyfelek esetében - a kartelleljárásokra irányadó eltérések kivételével - törekedni kell arra, hogy lehetőség szerint írásban kerüljön benyújtásra az eljárás alá vontak válasza és inkább a pontosító, kiegészítő jellegű nyilatkozatokat tegyék csak meg szóbeli ügyfélmeghallgatás során.
A meghallgatásokról, amennyiben érdemi jellegű információk hangzanak el inkább - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39. §-a szerinti - jegyzőkönyvet tanácsos felvenni. Esetenként elegendőnek mutatkozhat a hivatalos feljegyzés [Ket. 39. § (6) bekezdés] is, azonban ez utóbbi megoldás inkább a mennyiségét vagy tartalmát tekintve kisebb jelentőségű nyilatkozatok, válaszok dokumentálására alkalmas. A jegyzőkönyvet hangfelvétel útján célszerű rögzíteni, amelynek visszahallgatását minden esetben fel kell ajánlani és a visszahallgatás kérésének vagy nem kérésének tényét is rögzíteni kell a jegyzőkönyv számára. A jelen tanulmánynak nem célja a törvény rendelkezéseinek megismétlése, ezért e helyen nem ismertetem a jegyzőkönyv tartalmi követelményeire vonatkozó Ket. rendelkezések tartalmát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
