A fejlett országok a '80-as évek eleje óta, a '90-es években pedig egyre intenzívebben az állam és a közigazgatás reformján dolgoznak. Nagy Britanniában és Új-Zélandon a vezérszó a New Public Management, az Egyesült Államokban a Kommunitarizmus, az OECD országok nagy részében a Good Governance, Németországban pedig a Neues Steuerungsmodell (NSM). Közös mindegyik irányzatban, hogy próbálják az állami feladatok körét meghatározni, méghozzá úgy, hogy az állam valóban azokat a feladatokat lássa el, amelyeket a társadalom önmaga képtelen. Ehhez a feladatellátáshoz pedig keresik a megfelelő szereplőket, akik hatékonyan és megfelelő színvonalon képesek ellátni a feladatokat, és persze azon eszközöket, amelyek révén ellenőrizni és irányítani lehet a szereplőket.
Németországban az "Új Vezérlés-modell" kifejezés a közigazgatási reformokkal azonos fogalommá vált az elmúlt évtizedben. A koncepció annak az elégedetlenségnek a hatására született, amely a '90-es évek elején a polgárok, a politikusok és elsősorban a közszolgálatban dolgozók részéről az önkormányzati igazgatás működése és eredményei miatt kialakult. Az NSM kibontakozását így tulajdonképpen a vezető köztisztviselők forradalmának is lehet tekinteni. A koncepció szakmai kialakítását és elterjesztését a kölni székhelyű Kommunale Gemeinschaftsstelle für Verwaltungsvereinfachung, (KGSt) végezte. Ezt az egyesületet 1949-ben hozták létre azzal a céllal, hogy az önkormányzati szervezetrendszer és igazgatási munka egységesítését célzó területközi kezdeményezéseket koordinálja. A KGSt főként az önkormányzati feladatokra szabott szervezeti modell kialakítása és továbbfejlesztése, illetve az igazgatási folyamatok, a munkakörök és a munkaeszközök vizsgálata révén végez tanácsadást az önkormányzatok számára szakértői vélemények formájában. Ezek elkészítésében a főfoglalkozású szakértők mellett gyakorlati és olykor elméleti szakemberek is részt vesznek.
A KGSt beszámolóiból kitűnik, hogy a '90-es évek elejére több vezérlési hézag is kialakult, amelyek a működési elégtelenségeket okozzák. Ilyenek például
- a hatékonysági hézag az eszközök felhasználása során;
- a stratégia-hézag, ami a középtávú célok hiányát jelenti;
- a vezetésbeli hézag: a teljesítményjavítás, a szervezet továbbfejlesztése, a kereslet figyelembevétele iránti kényszerek és eszközök hiánya;
- a vonzerő-hézag: a tettrekész dolgozók hajlandóságát és kreativitását nem használja ki a közigazgatás, és ezért az ilyen személyeknél folyamatosan csökken a közszolgálat vonzereje;
- a legitimitás-hézag: a közigazgatás nem tudja bizonyítani, hogy szolgáltatásai valóban megérik a rájuk fordított pénzt, hiányzik a folyamatos számadás a közszolgáltatások hatékonyságáról, minőségéről és eredményességéről, aminek az eredményeként a nyilvánosság egyre kevésbé ismeri el a közigazgatást.[1]
Az e hézagokra válaszoló NSM magja 3 elemből áll, amelyet fokozatosan dolgoztak ki:[2]
1. A vállalkozásokéhoz hasonló decentralizált vezetési és szervezeti struktúra, amelynek lényege, hogy az adott szerv vezetése és az egyes szervezeti egységek vezetői megállapodásokban rögzítik a várt teljesítményeket, az ehhez rendelkezésre álló eszközöket és az eredményről való beszámolás módját. Ilyen megállapodások nemcsak a közigazgatás és belső szervezeti egységei, hanem a politikusok és a közigazgatás között is köttetnek, aminek eredményeként élesebbé válnak a felelősségi határok. E megállapodások azonban azt is szükségessé teszik, hogy az eszközök (pénz, munkaerő, dologi eszközök) felhasználása során is szabadabb kezet kapjanak a szervezeti egységek; ennek révén az eredményért való személyes felelősség is megvalósítható. Persze a szervezeti egységek részleges önállósulása együtt kell hogy járjon egy központi vezérlő egység felállításával, amely a szükséges vezérlést és ellenőrzést biztosítja.
2. Ún. output- (eredmény)vezérlés, amely a kiadások szabályozása helyett a teljesítmény oldaláról próbálja meg irányítani a közigazgatást. Ennek keretében termékleírásokat kell készíteni, amelyekhez az egyes közigazgatási cselekményekből teljesítménycsomagokat, azaz termékeket képeznek, és azokat bizonyos eléren-
- 507/508 -
dő célokhoz hozzárendelik. Ennek előfeltétele a költségszámítás, amely azonban a költségvetés átalakítását igényli: az egyes termékekre lebontott költségvetésekre van szükség, nem pedig az egész szervre képzett háztartásra. A minőségbiztosítás is elengedhetetlen az output-vezérléshez.
3. Az új struktúra aktiválása verseny révén. Az önkormányzatok között összehasonlításokat lehet és kell végezni (működés és a teljesítmény). Azokon a területeken, ahol magánszolgáltatók is léteznek, a - nem csupán pénzügyi-gazdasági szempontokat figyelembe vevő - összehasonlításokat azokkal is el lehet végezni.
A vezérlés tehát elsősorban a politikai vezetés, másodsorban pedig a vezető köztisztviselők dolga, a vezérlés tárgyát pedig a nagymértékben független szervezeti egységek képezik. A KGSt hangsúlyozta azt is, hogy a NSM csupán azt a minimális feltételrendszert tartalmazza, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán irányíthatóan működjön az önkormányzati igazgatás. Elengedhetetlen, hogy az egyes szervekre vonatkozó egyedi "fejlesztéseket" is kidolgozzanak. Ezt a NSM elsődleges alkalmazói[3], az önkormányzatok figyelembe is veszik, és magukra a szervezeti egységeikre, illetve azok köztisztviselőire bízzák a fejlesztést. A NSM eképpen elért eredményei elsősorban a nagyvárosokban végrement változásokban tükröződnek, ezek közül München város szociális igazgatásában végbement változásokat szeretném felvázolni.
A bajor főváros közigazgatásilag egy területi egység, az egyes kerületeknek nincs önkormányzásoz való joga. Az igazgatási szervezet Referat-okra, főosztályokra bomlik. Ilyenek például a szociális főosztály, az építésügyi főosztály, a rendészeti főosztály, az idegenforgalmi avagy a személyzeti és szervezeti főosztály. A főosztályokat választott politikusok vezetik a közvetlenül választott főpolgármester és a városi képviselőtestület (Stadtrat) irányítása alatt.
A szociális főosztály az elmúlt években nagy változásokon ment keresztül, szervezeti rendszerét teljesen átalakították. A NSM szellemében megszűntek az addigi osztályok, helyettük három ún. vezérlési területet (Steuerungsbereich) alakítottak ki, amelyekbe "termékterületek"-re (Produktbereiche) tagozódnak. Az egyik vezérlési területhez tartoznak a "pénzbeli egzisztenciabiztosítás" és az "önállóság megóvása veszélyeztetett helyzetekben " elnevezésű termékterületek, a másikba a "nevelési és kapcsolatbeli segítségek", valamint a "szociális ajánlatok, közösségi munka", a harmadikba pedig a "lakásügy" és a "menekülés, elűzetés utáni segítségek" termékterületek. A vezérlési területek kisebb szervezeti egységekre bomlanak. Így például az első vezérlési területen belül egy részleg a pénzbeli segélyekkel, egy másik a munkavállaláshoz nyújtott segítségekkel, a harmadik a gazdasági önállóság megőrzéséhez kapcsolódó feladatokkal, a negyedik az időskorban és nehéz helyzetekben nyújtott segítségekkel, az ötödik pedig a fogyatékosokkal, betegekkel és gondozásra szorulókkal foglalkozik. Az egyes részlegekben több csoport található.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
