Az elsőfokú bíróság az adós által 2004. március 18-án előterjesztett kérelemre indult csődeljárásban a 4. sorszámú végzésével a csődeljárást megszüntette a többször módosított Cstv. 10. § (3) bekezdés b) pontja értelmében.
A határozat indokolásából kitűnően a bíróság a kérelem alapján négy pontba foglalt hiánypótlást rendelt el, melyben - többek között - felhívta az adóst a Cstv. 9. § (1) bekezdésében megjelölt meghívó megküldésének, illetve az ismeretlen hitelezők részére szóló hirdetmény megrendelésének az igazolására. Az adós a felhívásban írtak közül a 4. pontban előírtakat csak részben teljesítette, ugyanis a csatolt és a hitelezők részére küldött meghívó az egyeztetési tárgyalás időpontját nem tartalmazta, míg az ismeretlen hitelezők meghívására hirdetményt nem adott fel, mivel ismeretlen hitelezője - állítása szerint - nincs.
A Cstv. 9. § (1) bekezdésében megjelöltek szerint az adósnak a csődkérelem előterjesztésével egyidejűleg 30 napon belüli időpontra tárgyalást kell kitűzni, melyre az ismert hitelezői közvetlenül, az ismeretlen hitelezők pedig hirdetmény útján hívandók meg, melynek megtörténtét igazolni is kell. Az adós e kötelezettségének külön felhívás ellenére sem tett eleget, tárgyalást a kérelem előterjesztésével egyidejűleg nem tűzött ki, de a pótlólag küldött levél sem tartalmazott tárgyalási időpontot.
Az elsőfokú bíróság hangoztatta továbbá azt is, hogy a következetes bírósági gyakorlat minden esetben megköveteli a hirdetményt az ismeretlen hitelezők meghívása tekintetében, melyet egyébként megerősít az 1997/45. számú Bírósági Határozatokban közzétett eseti döntés is. Mivel az adós a bíróság hiánypótlást elrendelő végzésében írtaknak csak részben tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, azonban tájékoztatta az adóst a Pp. 132. §-ban biztosított lehetőségéről.
E végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte.
A jogorvoslati kérelme indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság "hiánypótlásának megfelelő módon" járt el és "ténybelileg is a vonatkozó jogszabályok előírásainak megfelelően" értesítette a hitelezőket. Abban a tudatban volt, hogy minden ismert hitelezőt megkeresett és "a hitelezők egy részével már sikeres egyeztető (előkészítő) tárgyalásokat is" folytatott, így méltánytalan lenne, ha a már sikeres úton haladó csődegyezségi tárgyalások adminisztratív okok miatt eredménytelenül zárulnának. Hivatkozott arra is, hogy elfogadva a hirdetmény kötelező voltát, a fellebbezéssel egyidejűleg a szükséges intézkedéseket megtette, és még a jogerő beállta előtt ismételten elő kívánja terjeszteni kérelmét, mely esetben szándékában áll a fellebbezés visszavonása is.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetés is. Az adós fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt, vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne a megalapozott elsőfokú határozat megváltoztatására.
A jelen csődeljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról, és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel és a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) II. fejezete tartalmaz rendelkezéseket a csődeljárásra vonatkozóan, melynek 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adós a fizetési haladék igénybevételéhez szükséges hitelezői egyetértés megszerzése érdekében - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 30 napon belül - tárgyalást tart, amelyre a kérelem benyújtásával egyidejűleg a 8. § (2) bekezdésében meghatározott okiratok megküldésével az ismert hitelezőit közvetlenül, ismeretlen hitelezőit pedig hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a csődeljárás kezdő időpontját követő 3 napon belül két országos napilapban kell közzétenni.
E törvény 8. § (3) bekezdése szerint a csődeljárás kezdő időpontja az a nap, amelyen az adós kérelme a bírósághoz érkezett.
A többször módosított Cstv. 10. § (3) bekezdés b) pontja alapján - egyebek mellett - a bíróság az eljárást megszünteti, ha a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a bejelentő 8 napon belül nem egészítette ki, vagy azt ismét hiányosan terjesztette elő.
Az adott ügyben megállapítható, hogy az adós a 2004. március 11-én kelt kérelmét 2004. március 18-án terjesztette az elsőfokú bíróság elé, és a megtartandó tárgyalásra a kérelem benyújtásával egyidejűleg az ismert hitelezőit közvetlenül, míg ismeretlen hitelezőit hirdetmény útján kellett volna meghívnia, valamint a kezdőnaptól - vagyis 2004. március 18. napjától - számított 30 napon belül tárgyalást kellett volna tartania.
Tekintettel arra, hogy az adós a kérelem előterjesztésével egyidejűleg a fentiekben előírtak megtartását nem igazolta, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor az adóst hiánypótlásra szólította fel. Az abban előírtaknak azonban csak részben tett eleget az adós, ugyanis nem igazolta, hogy a kérelem előterjesztésével egyidejűleg az ismert hitelezőit a tárgyalásra meghívta - ez csak 2004. április 7-én történt meg a tárgyalás időpontjának a megjelölése nélkül -, de nem igazolta az ismeretlen hitelezőknek szóló hirdetmény közzétételének a megtörténtét sem, melynek a csődeljárás kezdő időpontját - vagyis 2004. március 18-át - követő 3 napon belül kellett volna megtörténni két országos napilapban.
A fentiek alapján így tévesen hivatkozott az adós a fellebbezésében arra, hogy a bíróság hiánypótlásának és a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, ugyanis az idézett törvényi előírásokból következően a kérelem előterjesztésével egyidejűleg kell a szükséges meghívókat, illetőleg hirdetéseket kiadni, melynek utólagos megtörténte már nem eredményezheti a törvényi feltétel megvalósulását.
Helyesen mutatott rá továbbá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a hirdetmény megjelölt időpontban történő közzététele akkor sem mellőzhető, ha az adósnak ismeretlen hitelezőkről tudomása nincs, ugyanis e törvényi rendelkezés célja pontosan az, hogy az adós által nem ismert hitelezők is gyakorolhassák jogaikat a tárgyaláson. Hasonló tartalmú döntést tartalmaz az elsőfokú bíróság által is felhívott a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok című folyóiratban az 1997. évi 45. számú eseti döntés is, amely kimondja, hogy ha az adós ismeretlen hitezői-nek hirdetmény útján való meghívását a hitelezői egyetértés megszerzése érdekében tartott tárgyalásra elmulasztotta, a csődeljárást akkor is meg kell szüntetni, ha az adós arra hivatkozik, hogy nincs ismeretlen hitelezője. Mindaddig ugyanis, amíg az adós meg sem kísérelte két országos napilapban való hirdetmény közzététellel értesíteni az előtte eddig nem ismert hitelezőket, nem állíthatja alappal, hogy a csődeljárásban ismeretlen hitelezői nincsenek.
Annak a körülménynek pedig adott esetben jelentősége nincsen, hogy (a fellebbezés tartalmából megállapíthatóan) az adós a hitelezői egyetértés megszerzéséhez úgynevezett egyeztető (előkészítő) tárgyalásokat folytatott, ugyanis az nem helyettesítheti a csődtörvényben megjelölt tárgyalás tartását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
